Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-20 / 194. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 20. www.ujszo.com Elment az Ung-vidék nesztora (Géczi Lajos -1926-2008) Géczi Lajos az Ung-vidék megnevezés megalkotója s meghonosítója. Hisz míg a szomszédos Bodrogköz neve már évszázadok óta elfogadott és használt, az ún. „Vízmeges” vagy „Vizentúl” - ami a Lator­ca, a Labore és az Ung által ha­tárolt háromszögre vonatko­zott, pusztán egy bizonyos külső nézőpontot tükrözött. Géczi Lajos volt az az ember, aki megalkotta az „Ung-vidék” fogalmát, amely szerinte ma­gába foglalja nemcsak az egy­kori Ung megye Szlovákiában maradt községeit, hanem be­fogadja a Labore jobb partján fekvő néhai Zemplén megye magyarlakta községeit is. Gé­czi Lajosnak Ung-vidék volt a szíve csücske, tevékenységé­nek központja. Sokat tett érte. 1926. május 30-án született Ung megye egy apró községé­ben, Mokcsakerészen. Földműves családból szárma­zott, de tehetsége már korán kibontakozott, az ungvári ke­reskedelmi középiskola tanu­lója lett. Tanulmányait nem tudta befejezni, mert 1944 őszén - alig 18 évesen - elhur­colták a hírhedt, „malenkij robot” néven ismert megtorló intézkedések során a Don-me- dencébe, ahonnan csak évek múlva szabadult. Az ötvenes években fokozatosan pótolta tanulmányait, leérettségizett, pedagógusi diplomát szerzett, majd középiskolai tanári okle­velet. A nagykaposi gimnázi­umban magyar és orosz nyel­vet tanított. Közéleti tevé­kenységének igazi tere a Cse- madok volt. Az ötvenes-hat­vanas években elsősorban szervezéssel foglalkozott, majd a prágai tavasz jégol­vasztó szeleit kihasználva elér­te, hogy felállítsák a városban Erdélyi János szobrát. Megho­nosította a város szülöttének örökségét ápoló Erdélyi János Napok rendezvénysorozatot, továbbá szerkesztője-szerzője volt az Erdélyi János és az Er­délyi János emlékezete című kiadványnak. Ezek túlélték a normalizáció időszakát, sőt munkája, elsősorban az 1970-es évek közepétől, szinte már az akkori pártállami kere­teket feszegette. Jeles magyar történészeket, néprajzosokat, előadóművészeket hívott meg Nagykaposra, elsősorban olyanokat, akik nem voltak ke­gyeltjei az akkori ideológiá­nak. Egyúttal a helytörténeti és néprajzi munkákra is összpon­tosított, csapatot épített. Be­vont a munkába néhány Ung- vidéki fiatal értelmiségit, és 1982-ben kiadták az általa szerkesztett Új Mindenes Gyűj­temény 3. kötetét, melyben e sorok írója is publikált egy természetrajzi tanulmányt. A bársonyos forradalom végre megnyitotta előtte is a szabad publikáció lehetőségét, amit ki is használt. Sorra jelentek meg az addig fiókban őrzött kézira­tok, például megrázó önélet­rajzi regénye Civilek hadifog­ságban címmel, és az új kuta­tási eredményeket feldolgozó Ungi népmesék és mondák, Ungi népmesék, de figyelmet fordított a magyar nyelvhatár perifériáján fekvő szórványok­ra is, amelyek egykor Zemplén megyéhez tartoztak. Napvilá­got látott az Ondava menti népmesék és mondák, az On­dava menti népköltészet, Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában, és az Ondava men­ti tűnődések és beszélgetések című munka. Géczi Lajos sokat tett a helyi néprajzi kutatás megszervezéséért, sikerült je­les debreceni és miskolci kuta­tókat is bevonnia. Századunk elején is talált újszerű témát, feldolgozta az 1989/90-es rendszerváltás helyi esemé­nyeit. A halál alkotói tevékenysége teljében érte, hisz tele volt ter­vekkel, elképzelésekkel, a sors azonban gazdag életútjának 2008. augusztus 15-én véget vetett. Géczi Lajos életével, te­vékenységével, irodalmi mun­káival kitörölhetetlenül beírta nevét szűkebb hazája történe­tébe, de ismerik az egész Fel­vidéken, sőt az egységes ma­gyar kultúrkörnek kitörölhe­tetlen alakja. Bogoly János Remélhetőleg új hagyomány születik a városban Komáromi Borkorzó ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. Komáromi Borkor­zó névvel rendezik meg szeptem­ber 5-7-én azt a fesztivált, amellyel remélhetőleg új hagyo­mány indul útjára a városban. „A fesztivál újabb lehetőséget kínál arra, hogy kicsalogassuk a komá­romiakat az utcákra, terekre - mondta sajtótájékoztatóján Bas- tmák Tibor polgármester. - Ta­vasszál évről évre nagyobb siker­rel zajlik a Komáromi Napok ren­dezvénysorozat, karácsony előtt Menjünk együtt Betlehembe el­nevezéssel tartunk ünnepváró napokat a Klapka téren, és úgy gondoltuk, az ősz kezdetén is jó lenne valami hasonlóval előruk­kolni.” A fesztivál ideje alatt a Tiszti pavilon előtti téren kilenc borászat - négy régióbeli és öt magyarországi - kínálja termékei legjavát. A Komáromi Napokon már bevált formában, kóstolóje­gyekre kaphatunk majd a nemes nedűkből. A jófajta borok mellett sajtkülönlegességeket, szüreti és vadételeket, rétest, valamint kür- tőskalácsot is vásárolhatunk a té­ren. A fesztiválhoz színvonalas kultúrműsor társul: népzenei, vi­lágzenei együttesek, jazz-zeneka- rok lépnek fel, de prímástalálkozó is várja az érdeklődőket. A szerve­zők gyerekprogramokról, kézmű­ves-foglalkozásokról is gondos­kodnak. A programokra a belépés ingyenes. A fesztivál második napján, szombaton ugyancsak hagyományteremtő céllal rende­zik meg az 1. Jókaibableves-főző versenyt az Anglia parkban. Erre két-háromfős csapatok jelentke­zését várják; füstölt csülökről, kolbászról, babról és kenyérről a szervezők gondoskodnak, de aki akar, hozott alapanyagból is elké­szítheti az ételt. Nevezési díj nincs, a helyszínen azonban már nem lehet nevezni. A nevezési la­pokat elküldik a járás községi ön- kormányzataihoz, de a www.komamo.sk honlapon is le lehet tölteni. Bár nem a fesztivál része, sze­rencsés egybeesés, hogy szep­tember 6-án, szombaton este mu­tatják be Komáromban az István, a király című rockoperát a Társu­lat tehetségkutató verseny győz­teseinek főszereplésében. Akik tehát jegyet váltottak a produkci­óra, jól teszik, ha nem csak az elő­adás kezdetére érkeznek a város­ba. Az egész napot eltölthetik itt finom ételek, italok mellett, kel­lemes környezetben, jó társasá­gában. (vkm) A mitológiai szörnyek, görök istenek, szellemek sem kerülték el a várost Szentek és szörnyek Kassán Kassa. Görög istenek, szen­tek, rémek, kísértetek - mi minden bele nem fér egy városnéző sétába. Augusz­tus első hétvégéjén a fantá­ziavilág lakóinak nyomát kutatták a kassai barango­lók, akik évek óta hűségesen kísérik Milan Kolcunt, Czima Erzsébetet és Balassa Zoltánt temati­kus városnéző útjukon. KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa egyik jellemzője az Erzsé- bet-kultusz. Ennek legmarkán­sabb megnyilvánulása a dóm, melyben egy lépést sem tehetünk úgy, hogy valamilyen Erzsébet-le- genda részletébe ne botolnánk ol­tárkép vagy szobor formájában. A legismertebb közülük a rózsává váló kenyér legendája. A királynét férje rajtakapta, hogy a kötényé­ben rejteget valamit. A gyanakodó férfi kérdésére a szent asszony ró­zsákat hazudott a szegényeknek szánt kenyér helyett, ám a csoda valóra vált, így Erzsébet megme­nekült a dorgálástól. Ha nem aka­runk belépni a székesegyházba, Erzsébetet kint is megtaláljuk. A dóm déli kapujánál, szoborba vés­ve. Köténye rózsával tele, lábainál egy kuporgó koldus várja az ado­mányt. Az a koldus alighanem ke­vésbé szerencsés, mint meggaz­dagodott társa, aki annyit gyűjtögetett szorgos koldulással, hogy végül házat is épített a Fő ut­cán. Múltja emlékére azonban egy koldust ábrázoló szoborral díszí­tette új hajlékát. És ha a névtelen „gazdag koldus” feledésbe merült is, a szobrocska szimbólummá vált, hiszen az évente megrende­zett Aranykoldus Fesztivál erről kapta nevét. Kassán számos görög-római is­tenábrázolást is találunk. Termé­szetes, hogy a hajdani városházán a vak igazság, a színházon a mú­zsák díszelegnek. Ám akadnak el­dugott belső udvarok is, ahol fau­nok formájában oldották meg az építők a világítást, vagy ahol titá­nok tartják az erkélyt. Saját házi szelleme is van a városnak, a sze­rencsétlen Orbán. Eredetileg ha­rangozó volt a Vörös-toronyban, minden fontosabb eseményt je­leznie kellett. Mikor tűz ütött ki, félreverte a harangot, és csak kon­gatott és kongatott. A tűz végül el­érte a tornyot is, így Orbán a lán­gok martalékává vált. Most is meg­jelenik néha az azóta felépült Or- bán-torony ablakában, tán hogy számon kéije a városlakókon, mi­ért nem mentették meg ötszáz éve a keserves haláltól. A mitológiai szörnyek szintén nem kerülték el a várost. Elég a dómot figyelmes tekintettel vé­gigpásztázni, és a vízköpőket vizs­gálva különféle hibrid bestiákat ta­lálunk, emberi és állati keveredést. A gonosz lelkeket hivatottak elri­asztani a szent helytől, ám az már az építőmester személyes bosszú­ja, hogy részeges, kancsal felesé­gét is besorolta a vízköpő bestiák közé. A Fő utca mesterséges patak­jánál pedig egy stilizált sárkány áll őrt. Szerencsére csak egy feje van, nem hét, ám nem tudható, a keleti mitológiák szerencsét hozó sárká- nya-e, vagy inkább népmeséink ki­rálylányfaló szörnyetege. A pa­takban pancsoló mai kis királylá­nyok mindenesetre nem mernek túl közel menni hozzá, hisz sosem lehet tudni. Számos találgatásra ad okot a Štefánik utca egyik házának homlokzatát díszítő - csúfító! - eltorzult női arc. Helyi mondák szerint lehetne ez egy szeren­csétlen lány, aki szerelmi bána­tában a Hemádba ugrott. Lehet­ne egy boszorkány is, akit meg­fojtottak, mert féltek jóslataitól és jövőbe látó képességétől. Annyi azonban bizonyos, már a mondák szerint, hogy a vízbe fúlt nő holttestét sosem találták meg. Egy évvel a tragédia után azonban az egyik bábáért kocsit küldött egy titokzatos idegen, és a jármű egyenest a Hemádnak vette az irányt, egy fűzfa alá. Ott született meg a vízbe fúlt leány­zó gyermeke, akinek apja a her­nádi vízi manó volt. Nem tudni, az ő közreműködésének kö­szönhető-e, hogy a városnézés végére özönvízszerű zuhé zúdult a barangolók nyakába, ám né­hány szörnyeteg mindenképp megmenekült attól, hogy meg­bámuljuk, hiszen a barangolás utolsó része kapualjban ácsor- gással telt el. Ä város további szörnyetegeit tehát mindenkinek egyedül kell felfedeznie. Az Orbán-torony csendes, a harangozó szelleme valahol máshol jár Arpádházi Szent Erzsébetnek kultusza van Kassán Stilizált sárkány őrzi a patakot Boszorkány volt, vagy csak reménytelenül szerelmes? A koldus szobrát sokan ismerik (Szűcs Éva felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents