Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-20 / 194. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 20. www.ujszo.com A filmet rövid idő alatt másfél millióan látták 25 éves az István, a király ÉVFORDULÓ Huszonöt éve mutatták be a Városligetben az István, a király című, mára klasszikussá lett rockoperát. A szerzőket - Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost - már a hetvenes évektől foglalkoztatta Atilla hun király, illetve a magyar államalapítás kora. Közös művük alapjául végül Boldizsár Miklós Ezredforduló című darabját választották. A rockopera négy jól elkülöníthető részben - Az örökség, Esztergom, Koppány vezér, István, a király - dolgozta fel a Géza fejedelem halála utáni időszakot, István és Koppány hatalmi harcát. A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Az István, a király a magyarországi színházi gyakorlatban is áttörést jelentett, hiszen a színészek - Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter és Balázsovits Lajos - mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is - Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bili” Gyula, közülük akkor többen „lázadónak” számítottak. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, és ma már hivatalosan is így nevezik. A rockoperát egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren játszották, majd 1986-tól a Nemzeti Színházban, Kerényi Imre rendezésében került színre. Ez a változat 1989- ig 224 előadást ért meg. A rendszerváltást követően, 1990- ben a Népstadionban mutatták be, a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet. A nagy sikerű műből 1984-ben készült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták, a hanganyag megjelent bakelidemezen, kazettán és CD-n is. (mti) A Hanna-Hanna fesztivál helyszíne a gútai vízimalom térsége lesz (Képarchívum) IV. Hanna-Hanna művészeti fesztivál Gután A világ egy hangulat BORKA ROLAND Guta. Mától augusztus 24-éig immár negyedik alkalommal változik a gútai vízimalom térsége az egyes szubkultúrák olvasztótégelyévé. Ebben a csodaszép és gazdag természeti övezetben rendezik meg a Hanna-Hanna művészeti találkozót és fesztivált, amely a felhőtlen szórakoztatást és a természetvédelmet tűzte ki zászlajára. „A rendezvény idén is az alternatív, az egyes szubkultúrákat bemutató és képviselő művészek nemzetközi, néhol ad hoc jellegű találkozóhelye - tájékoztat Marosi Róbert, a fesztivál egyik lelkes ötletgazdája. - Mint minden évben, ezúttal is igyekeztünk az autentikus népzene és tánc őrzőinek pár illusztris képviselőjét meghívni, valamint lesznek nemzetközi zenekarok-rock’n’roll, funk, reggae, pszichedelikus és fúziós jazz, hardcore, punk, hip-hop és népzenét játszó bandák - DJ-k, live act- ek, színházi bemutatók, művészeti vásár, táncház, irodalmi és filmsátor, cirkusz. Emellett a környezetés természetvédelem fontosságára is szeretnénk felhívni a figyelmet.” A szervezők számos felettébb érdekes művészeti irányzattal próbálják színesíteni a programot. „Idén is lesznek izgalmas előadások, és attraktív performanszok. Eljön a kiskunlacházi Kis-Kun Néptánccsoport, a Gátéri Kismakkos Néptáncegyüttes és a Budapest Se- remoj Néptáncegyüttes. Vendégünk lesz a Kévéi Betyárok nevű formáció, akik meglepetést is tartogatnak a fesztiválozóknak. A vi- zualitásban a Szegedi S8 Akrobatacsoport remekel, akik az idén Londonban megrendezett Vizuál világkonferencián elnyerték a fődíjat. Ezenkívül 40 vezető DJ érkezik Európa számos országából. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődők megtekinthetik Szilágyi Rudolf egri képzőművész artAlom és Nodance című tárlatát. Egy izgalmas előadással készül az Élőkép társulat, napjaink egyik legizgalmasabb színpadművészeti csoportosulása. Lesz kézműves-bemutató és meseház is, a Kecmec bábelőadását tekinthetik meg az érdeklődők.” A szervezők a külföldi előadókon és művészeken kívül a helyi tehetségek felkarolását is vállalták, és bemutatkozási lehetőséget kínálnak nekik. Visszatérő vendég a gútai Tóth Rudolf, akinek fából készült alkotásait számos szlovákiai településen lehet megcsodálni, de itt lesz az országosan ismert Gerendás Arnold keramikus is. „Az idei rendezvényfolyam a Jól vigyázz, a világ egy hangulat! mottó jegyében zajlik. Nem akarunk semmilyen kozmikus tudatosságot, globális spiritualitást vagy más hippis attitűdöt feléleszteni, csupán egy kicsit csökkenteni az őrületet az emberek fejében. Hiszem, hogy azokban a pillanatokban, amikor nem figyelünk, apró csodák történhetnek.” A Sziget közösségi élményt ad, a hasonló értékrend, ízlés alapján a fesztiválozók egymásra találhatnak A Nagy Multikulturális Centrifuga Mindjárt kiderül, mit tesz a szervezettel napi négy óra alvás, húsz dekányi benyelt por, valamint a máskor ihatatlan Arany Ászok, amely viszont még mindig a Sziget Fesztivál legolcsóbb innivalója. Mindezt a tortúrát öt napon át viseltem derekasan, hajnalig, persze nem csak az önök kedvéért. Szabad ember vagyok, oda megyek, ahol jól érzem magam. A Szigetre tizenötödik éve visszajárok, ehhez igazítom a nyaramat. JUHÁSZ KATALIN Ez a kelet-európai, poszt-hippi sátoros ünnepként indult fesztivál a szemem előtt fejlődött nemzetközi hírű rendezvénnyé. Az 1994-es zsíroskenyeres világ végleg elsüllyedt, de már senki nem sírja vissza. Régiónk és benne a kultúra fejlődése gyönyörűen nyomon követhető a Szigeten. Ha társadalomtudós lennék, egész évben értekezhetnék az egy hét alatt szerzett tapasztalatokra hivatkozva iljúsági szubkultúrákról, trendekről, globális jellemzőkről és lokális lecsapódásokról, a különböző irányzatok egymásra hatásáról, illetve arról a bizonyos egyesítő erőről, amikor a fesztivál idejére eltűnnek a résztvevők közti társadalmi különbségek. A Sziget közösségi élményt ad, a hasonló értékrend, ízlés, életstílus, illetve annak külső jegyei alapján a fesztiválozók egymásra találhatnak. Egy-egy erős kulturális élmény hatására pedig formálódik az ember ízlése, nyitottabb, befogadóbb lesz, miközben remekül szórakozik. Ha bosszankodni akarnék, megemlíteném, hogy idén pont annyiba került a napijegy, mint amennyibe tíz évvel ezelőtt a hetijegy, a szervezők viszont büszkén nyilatkozták, hogy tavalyhoz képest nem emeltek árat. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a fesztivál két nappal rövidebb volt a szokásosnál, mert magyar dalparádé és Iron Maiden-koncert ide vagy oda, az öt nap akkor is csak öt nap. Ráadásul a szigeti étel- és italárak jelentősen emelkedtek, a bejáratnál őrködő motozóemberek pedig sokat szigorodtak tavaly óta: minden félliteresnél nagyobb kiszerelésű üdítőt elvettek, az ásványvizes flakonokba beleszagoltak, hogy véletlenül nem vodkát akar-e becsempészni az illető, a kerítés mellett halomban álltak a gázpalackos kemping fő- ző-alkalmatosságok, és még a „dolgozók” táskáit is alaposan megtapogatták. Ami engem illet, zúgó fejjel és kissé taknyosan kerültem ki két nappal ezelőtt a nagy multikulturális centrifugából. A hőgutás első napokhoz képest az utolsó éjszakán annyira lehűlt a levegő, hogy pulóver, dzseki, vastag nadrág ellenére is reszkettem, bár néhány órát egy pádon üldögélve beszélgettem át azokkal, akiknek szintén nem akadt jobb dolguk. Üsse kő, kimondom: ennyire silány fesztiválprogramot még sosem sikerült prezentálniuk a szervezőknek. A nagyszínpad műsora szinte folyamatos időutazás volt a múlt század kilencvenes éveibe, vagy még régebbi korokba. A világzenei színpadon kínosan sok visszajáró vendéggel találkozhattunk, akiket az előző évek hatalmas szigeti sikereire való tekintettel hívtak meg újra. Közülük Hőguta elleni védekezés A Leningrad a ska és a katonai indulók közé rakta le az alapokat Fiatalok, hallgassatok Csík zenekart! Új olimpiai sportág: csónakázás a fejeken Che Sudaka - a Barcelonába áttelepült dél-amerikai rockerek egyedül a Leningrad érdemelte meg a harmadszori szereplést, illetve azt, hogy ismét elmondjam: nem kell még temetni az under- groundot, a zene adhat átfogó, „összkulturális” élményt, lehet valaki egyszerre önironikus és véresen komoly, pimaszul kibukott és zavarba ejtően pontos. A szentpétervári zenekar valahol a ska és a katonai indulók közé rakta le az alapokat, ehhez társul egyfajta nyers-plebejus filing, és persze a gazdag orosz népdalkincs. Mindez sajátosan kitekerve, mintha folyamatosan önmagukat parodizálnák, mintha csupán azért lenne a kisujjukban az összes létező stílus, hogy viccet csináljanak belőlük. A fesztivál tehát jól kezdődött, ám aki további izgalmas fúziókra vágyott, a kisebb színpadok környékén kellett keresgélnie. Én is ezt tettem, bár néhány esetben biztosra mentem. A Barcelonába áttelepült dél-amerikai rockerekből álló Che Sudaka lemezeit évek óta szeretem, ám csütörtök éjjel még nem tudhattam, hogy ez a pörgős, kifogástalan két óra lesz számomra a sziget csúcsprogramja. A Manó Negra nyomdokain haladó, társadalomjobbító szándékkal muzsikáló egykori utcazenészek latinos elemekben gazdag, de összességében kategorizálhatatlan, rockot, punkot, reggae-t és rapet felvonultató mix egyszerűen ellenállhatatlan, az amigók előadásmódja pedig tényleg magával ragadó. Olyanok, mint öt energiabomba. A nagyszínpadon lett volna a helyük, remélem, ezzel a koncerttel kiharcolták maguknak a „feljebb jutást”. Észrevehető ugyanis, hogy a WAN2-sátorból egyenes út vezet a legnagyobb deszkákra. A hazai felhozatalból nekem leginkább a Barabás Lőrinc Eklektric nevű elektro-jazz formáció, a powerfolkot sötét pszi- chedéliával keverő Psycho Mutants, az intemacionális szupersztár-kvalitásokkal bíró Erik Sumo Band, a ska-király PASO, valamint a nálunk szinte ismeretlen Eat me! nevű electro-ambient zenekar tetszett, akiknél egyébként Kozma Orsi a frontlány. Népzenei fronton a Csík zenekar lepett meg kellemesen, és nem csupán azért, mert Lovasi András írja a szövegeiket és lépett fel velük. Tavaly világzene-kategóriában az ő lemezüket ítélték legjobbnak az ítészek, de ezt csak a koncerten tudtam meg, és rendkívül elégedett voltam döntésükkel, bárkik is legyenek ők. A népi hagyományokra építenek, de megszólalásuk abszolút mai, nem pedig a falunapokról ismert, kínos „autentikuskodás”. Fiatalok, hallgassatok Csík zenekart! Csalódásból több is akadt, például a szlovákiai kamionkarambol miatt elmaradt Pendulum- koncert, vagy az URH szétcsúszott maszatolása a nagyszínpadon. A kultikus underground zenekar alig fél évig létezett, de sokunk lelkében hagyott kitörölhetetlen nyomot. Ehhez képest olyanok voltak, mint saját maguk emlékzenekara. Nem ragozom, igyekszem elfelejteni ezt a nosztalgiakoncertet. A nulladik nap és a fesztivál öt napja alatt a látogatók száma elérte a 385 ezret. Megdőlt a napi látogatórekord, az R.E.M. fellépésének napján 70 ezres tömeg hömpölygött a szigeten. Ahol egyébként ma már legalább annyi a külföldi sátorozó, mint a hazai. Ez persze csak saccolás. Lehet, hogy már sokkal többen voltunk... (Czibula Adóm /3/ és a szerző /3/ felvételei) Sziget-arc
