Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-02 / 179. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. augusztus 2., szombat * 2. évfolyam 30. szám 26. oldal Tűzpiros részletek Ezen a nyáron minden eddigi tabu és színpárosítási ajánlat megdőlt A legromantikusabb strandok A Földközi-tenger és környéke már nem számít luxuscélpontnak 27. oldal Testképzavarok — és ami mögöttük van A nők többsége örökös harcot folytat a testével Szórják a pénzt luxusautókra, nőkre, habzsolják az életet, s nem veszik észre, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúsznak a lejtőn Mesebeli sztárok, elfecsérelt életek [~Fogyi Nem várta ki az Európa-baj- nokságot, még a kontinensen kitört fociláz kezdete előtt leköszönt. Oliver Kahn, aki háromszor volt a világ legjobb kapusa, Löw nemzeti tizenegyében már nem kapott helyet. Justine Henin viszont még ott csücsült a női tenisz trónján, nemrégiben mégis szögre akasztotta ütőjét. A focicsillag és a teniszsztár nyilván nem vész el a sors útvesztőjében. Bár - ki tudja... URBÁN KLÁRA Olimpiai és világbajnokok, a sport legnagyobb csillagai. De ők is csak emberek. Bár azzal vágnak neki a nagy úrnak, hogy mindany- nyian tudják, a pályafutásuk egyszer természetszerűen véget ér, amikor eljön ez a pillanat, mégsem ilyen egyszerű. Egyik napról a másikra feje tetejére áll a világ, gyökerestől megváltozik az életük, semmi nem olyan, mint addig volt. S ezt nem mindannyian képesek elfogadni, még kevésbé elviselni. Mellékvágányra kerülve az addig elkényeztetett sztárok a mindennapok legkisebb problémáival szembesülve tanácstalanok, botla- doznak - többen el is botianak. Szólják a pénzt luxusautókra, nőkre, habzsolják az életet - s közben nem veszik észre, hogy sodródnak az árral, s nem tudnak megállni. Műit az ilyenkor lenni szokott, az alkoholba, kábítószerekkel menekülnek, és lassacskán egyre lejjebb és lejjebb csúsznak a lejtőn. Csak egy pohárkával, majd egyre többel Paul Gascoigne pályája is ígéretesnek indult, aztán sérülések sorozata és számos pályán kívüli botrány után idejekorán kettétört. A ma mindössze 40 esztendős volt angol válogatott labdarúgó karrierje idején is gyakran nézegetett a pohár fenekére, három-, négynapos alkoholtúráiról egész sztorik röppentek világgá. Ittasan nem tudott uralkodni indulatain, nagyon agresszívan viselkedett, verekedett, tört, zúzott, részegen ült a volán mögé. Többször alávetette magát elvonókúrának, de függőségétől nem tudott szabadulni. Három éve, amikor mint edzőt még a hatodik angol ligából is kirúgták, odáig fajult a dolog, hogy csak két eshetőséget adott magának: „Nem akartam élni. Kétféle lehetőségem volt, vagy azon nyomban végzek magammal, vagy lassacskán halálra iszom magam.” Idén tavasszal, azután, hogy öngyilkosságot kísérelt meg a londoni Millenium Szálló egyik szobájának fürdőkádjában, saját védelmére őrizetbe vették. Nem „Gázzá” az egyeden focista, aki elfuserálta az életét. De George Besthez képest valamennyi amatőr. Pedig az észak-ír Best nagyszeOeorge Bestet sem a szurkolók szeretete, sem barátnői nem tudták visszatartani a tragédiától Mike Tyson: „Elfecséreltem az e- gész életem" Paul Gascoigne, a mindössze 40 esztendős volt angol válogatott labdarúgó többször alávetette magát elvonókúrának, de függőségétől nem tudott szabadulni rű játékos volt, a Manchester Uniteddel kétszer lett angol bajnok, 1968-ban pedig BEK-győztes. Emellett stramm pasi is volt, rendkívül népszerű, akit a legjobb éveiben úgy emlegettek, mint a Beatles ötödik tagját. De sem a szurkolók szeretete, sem barátnői nem tudták visszatartani a tragédiától. Sőt, talán épp azok kergették oda. Best fenegyerek volt, szerette a nőket, közülük is a legszebbeket. Szerelmeivel, akik között nem egy világszépe volt, vad zsúrokat rendezett, ahol patakban folyt az alkohol. Közismertté vált saját maga által közzé tett rövid önéletrajza: „Pénzem felét alkoholra, nőkre és gyors autókra költőt- I . tem. A másik felét el- „ herdáltam.” A foci utáni élete egy lassú szabadesés. Amikor már odáig fajult a dolog, hogy csak májátültetés menthette meg, az optimistábbak úgy hitték, talán észhez tér. De nem tért. 2005-ben 59 éves korában halálra itta magát. S már az sem vigasztalhatta, hogy Belfastban százezer ember gyűlt egybe a koporsójánál, s kísérte örök nyugalomra... Borókapálinkával edzettek De nem kell a határon túlra menni példáért. Egyik ismert focista mesélte, hogy az egyik hazai klub játékosai azzal szórakoztak a hetvenes évek elején, hogy ki iszik meg több „borovičkát”, és képes még így is végiggürizni az edzést. Állítólag volt olyan, aki azzal dicsekedett, hogy tíz felet is bedobott tréning előtt... Kisiklott az élete a legtehetségesebb szlovákiai magyar labdarúgónak, Szikora Györgynek is. Pedig pályája elején nagy jövőt jósoltak neki, ő volt az európai Pelé, a csodálatosan technikás futballista, akinek kisujjában volt a sportág minden csínja-bínja. Válogatottságig vitte, de soha nem tört be az óriások közé, s ebben minden bizonnyal épp az a ludas, hogy már játékos korában is meggyűlt a baja az alkohollal, elvonókúrára is elküldték, de a pohártól csak nem tudott szabadulni. Később, amikor már edzősködött, ez okozta számára a legnagyobb problémát mindenhol, pedig több szakember mondogatta, annyit tud a fociról, mint kevesen. Megesett, hogy napokra, hetekre eltűnt, bezárkózott, s csak amikor már nagy volt a baj, hagyta, hogy édesanyja vagy valamelyik bizalmasa orvost hívjon. Ilyenkor fogadkozott: soha többé, meg hogy kezelteti magát, elmegy elvonókúrára. Megesett, hogy már beült az autóba, és elindult, de végül mindig visszakozott. Az utóbbi években, legalábbis ő maga mondta, hogy már nem iszik. Addigra viszont annyira tönkre tette az egészségét (s persze az állandó stressz sem használt neki), hogy a szervezete egyszer csak nem buta tovább. 2005 decemberében a szíve megszűnt dobogni... bármi áron Sajnos, már a múlté az az elméletem, hogy a nők mindig holnap kezdenek fogyókúrázni. Ez az állítás húsz-harminc évvel ezelőtt fedte a valóságot, igaz, akkor még nem az elöl deszka, hátul léc nő volt az ideál, ráadásul hagyományos koszton éltünk, a reggelink nem egy szelet kétszersült volt fél szelet sonkával, némi zöldséggel, utána fogyasztó tea, ez utóbbi nem is létezett, ebédre főtt ételt ettünk, vacsorára sem szé- gyelltük a zsíros kenyeret hagymával, utána többszöri fogmosással. Az a nőszemély kezdett elméletben azzal foglalkozni, hogy bizony nem ártana megszabadulni néhány fölösnek vélt kilótól, aki kinőtte a tavalyi, tavalyelőtti meg azelőtti ruháját, és minden reggel kísérletet tett, hogy belepréselje magát egykori kedvenc ruhadarabjába, de mivel kudarc kudarcnak hátán következett, az omlós fehér kenyér, a ropogósra sült hús helyett megpróbált inkább néhány mély lélegzetet venni. Ez egy darabig sikerült, de amikor már szédelegve, a falnak neki-nekidőlve járt az utcán, az emberek megvető pillantása kísérte, miért is dü- V löngél valaki, csak és kizárólag ' azért, mert részeg. Az meg sem fordult a járókelők fejében, hogy egyszerűen nem tökéletes, koplal. Sőt még az is lehet, hogy tökéletes, csak éppen tökéletesen meg akar felelni valaki elvárásainak. Rájön, hogy az évek számának szaporodásával kilóinak száma sem apad, sanda pillantásokat vet a szomszéd tini lányra, aki még egy szál rongyban is kívánatos, ő meg hiába veszi a legmárká- sabb, legdrágább ruhadarabokat, őutána senki sem fordul meg, pedig reggelente órákat tölt a tükör előtt, hetente fodrásznál ül. Mi marad? A fogyi. Új kolléganő érkezik, aki egykét évtizeddel fiatalabb, tehát mutatósabb, karcsúbb, sőt őt már megtanították, hogyan kell eladnia magát. Mi marad? A fogyi. A férj egyértelműen kétértelmű pillantásokkal pásztázza a fiatal pipiket, az asszonyt a guta kerülgeti. Mi marad? A fogyi. Bármi áron. És minden fajtája, a káposztaleveses, a zöldséges, a rizses, a boros-kif- lis, a drágábbnál drágább ét- rend-kiegészítős, a kocogással kombinált. Egy időre el is tűnik egy-két kiló, csak az évek száma szaporodik folyamatosan. Grendel i tosan. I Ágota I
