Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-16 / 191. szám, szombat

2008. augusztus 16., szombat Szomorú mese egy mesebeli szépségről Ruszlana Korsunova topmodell mindössze húszéves volt... 22. oldal A minimalista stílus Lakberendezési kalauz: hova illik és hova nem? 24. oldal #7 2. évfolyam 32. szám Kacérsúg és laza elegancia Annyit mutatunk meg testünk­ből, amennyi nekünk jólesik 25. oldal Sztevanovity Zoránt és Hegyi Barbarát faggattuk szakmáról, magánéletről, kellemes és kellemetlen emlékekről Az antisztár és a díva szerelme matematikát, fizikát, a csillagásza­tot. Általában ilyen jellegű könyve­ket olvasok. Gyakran elgondolko­dom, hogy Einstein miért mondta a kvantummechanikára: „Isten nem kockázik”. Épp most érkeztünk meg a nyaralásból, voltunk Olaszország­ban és Franciaországban is. Feleségét, Hegyi Barbarát ho­gyan ismerte meg? Sokáig úgy volt, hogy csak fi­gyeltem az érdekesen kellemes hangját. Filmekben hallottam szinkronizálni, de aránylag sokáig nem is tudtam, hogyan néz ki. Majd amikor már futólag valame­lyik fogadáson megismerkedtünk, felkértem, hogy a koncertjeim fel­(Albert József felvételei) szélgetünk: a színházi dolgoktól kezdve a politikán át a gyerekneve­lésig - mindig van témánk. Úgy gondolom, hogy a házasságban a szellemi kapcsolat éppen olyan fontos, mint az összes többi. A színpadon véleménye sze­rint eljátszotta már az „álomsze­repét”? Számomra minden szerep álom­szerepnek számít. Természetesen izgat, hogy jó szerepet kapjak, és azt á tudásom teljéből el is játs­szam. Hatalmas és megtisztelő az a lehetőség, amit a Vígszínházban, a tévében, illetve szinkronstúdióban kapok. Öröm, például Helene alak­ját megeleveníteni Az ünnep című filmdarabban, és Alkméne szerepe is kiváló Kleist: Amphitryon c. drá­májában. A szakmával és a család­dal tudom egyben tartani az élete­met. Nem vagyok zengzetes család­anya, ősanya, csupán flott. A min­dennapi élet harmóniájának fenn­tartásához, megszervezéséhez sok segítséget kapok a mamától, és fér­jemtől, Zorántól. Huszonnégy év önök között a korkülönbség. Számíthat ez va­lamit a jó házasságban? Nem! A korkülönbségnek semmi köze a jó házassághoz. A házasság belső élete nem ettől függ. Mind­ketten felnőtt, érett emberek va­gyunk. Számunkra a család és a munka létezik. Közösek a céljaink és a vágyaink. Az esetleges problé­mákat, (mert azért az is van néha) megbeszéljük, de már nem kell az erdőbe menni. Egy színészházaspár, akik­ről keveset „hallunk”, de annál inkább ismerjük a pá­lyafutásukat, és elismerjük szakmai tudásukat. Kis túl­zással azt is mondhatjuk: mindketten a hangjuknak köszönhetően váltak nép­szerűvé. Nem cikkezik ró­luk a bulvársajtó, hiszen csak azt teszik, amit való­ban tenniük kell: egyikük énekel, másikuk pedig esté­ről estére a Vígszínházban játszik. ALBERT JÓZSEF Ha jól tudom, Zorán, ön nem szereti a sztár megnevezést. Igen, ez valóban így van! Saját magamat éppen ezért antisztárnak tartom. A sztárság fogalmát ma már sokan a harsánysággal, a túl­zott önbizalommal és a botrányok­kal rokonítják, ezért én valóban nem pályázom ilyen babérokra. Ezek a dolgok az ismertség meg­szerzéséhez talán elegendőek, de a hosszabb fennmaradáshoz már nem. Elég, ha csak ezekre az „egy­nyári playback sztárokra” gondo­lunk, akik mindegyike pénzügyi vállalkozás inkább, akikbe hatal­mas összegeket fektetnek be. A be­fektetett pénznek pedig 3-4 év alatt a többszöröse jön vissza. A kereske­delmi rádiók megfelelően magas összegért akármilyen gyenge számból tudnak slágert csinálni, ha azt naponta két-három alkalom­mal leforgatják. Az előadók pedig lehet, még a kottát sem ismerik, a hangjukról nem is beszélve. A stú­diótechnikának köszönhetően mindenkiből lehet „Pavarottit” csi­nálni. A válaszából kiérződik a csaló­dottság. Nem gondolja, hogy ez valahol a szakmája lejáratását is jelenti? Ennek fényében mit je­lent önnek a következő dátum: 2006. március 15.? Ez egy hatalmas siker! Ezen a napon vehettem át a Kossuth-dí- jat. Mindig azt szoktam mondani, ha erről érdeklődnek, hogy ez egy olyan elismerés, amit lénye­gében a világon élő valamennyi magyartól kaptam. Nagy becsben tartom! A dalaiból sokszor fájdalom és szomorúság érződik. Mi ennek az oka? A feleségem elvesztése hatalmas tragédia volt a gyermekeim számá­ra és számomra is. Ezt a fájdalmat a legmélyebb magánügyemnek te­kintem, ezért erről nem szoktam beszélni. A nagy nyilvánosság előtt 1997-ben szóltam erről, amikor a Budapest Sportcsarnok-beli kon­certemet az ő emlékére ajánlottam fel. Belegondoltam, és többször ar­ra jutottam, hogy nagyon jól tet­tem. A gyerekekkel megegyeztünk, bármikor eszünkbe jut a mama, nyugodtam beszélhetünk róla, el­mondhatjuk gondolatainkat, és ez a kibeszélés sokkal fontosabb, mint az, hogy a másikban sebeket szakí­tunk fel. Szintén hatalmas fájda­lom volt számomra az édesapám r ~r~~ ~~ NÉVJEGY: H Sztevanovity Zorán * (Belgrad, 1942. március 4.) Liszt Ferenc- és Kossuth­díjas előadóművész, éne­kés, gitáros, zeneszerző, Sztevanovity Dusán sző­vegíró bátyja. A Metro együttessel együtt 5 al­ú? buma jelent meg, szóló­énekesként 22 lemezt & adott ki. ! ________HI j elvesztése. Ebben pedig az az érde­kes, hogy az „Apám hitte” c. számot még jóval az ő halála előtt írtam, és sokszor belegondoltam, milyenné fog majd válni a slágerem, ha egy­szer valóban elveszítem őt. Sokan észrevették már, hogy van, amikor ennek a dalnak az éneklése közben könnycseppet is látni az arcomon. Szabadidő? Van is, meg nincs is! Imádom a ■ t Eddigi kapcsolatuk során csak egyszer vesztek össze, de akkor is elmenekültek az erdőbe és megbeszélték a dolgot Huszonnégy év közöttük a korkülönbség, mégis boldogok együtt konferálásait mondja fel szalagra, amiket azóta is használok. Talál- kozgattunk, rengeteget beszélget­tünk és mivel mindkettőnk társta- lan volt abban az időben, egymásra találtunk. Barbara, Zorán nekem egy na­gyon békés embernek tűnik. Et­től függedenül összevesztetek már valamikor? A sok év alatt, amióta együtt va­gyunk, egyszer már sikerült, és ez valóban csak egy! De azt azért hoz­záteszem, hogy ez nem az én érde­mem. Zoránnak nagyon jó a termé­szete, okosan kezeh a konfliktus­helyzeteket. Az egyetlen pedig: az erdőben adtunk randevút egymás­nak, hogy tisztázzuk a helyzetet. A hangos veszekedésünket a fék, a bokrok között (remélhetőleg) csu­pán az erdő lakói hallhatták... Mire a tisztáshoz vezető ősvényre ér­tünk, már nagyokat nevettünk. Zo­ránnal egyébként is rengeteget be­i i, ■■■ ..i. . NÉVJEGY: Hegyi Barbara (1966. január 16.) Jászai Mari-díjas színész, tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főisko­lán folytatta (1985-89), a Vígszínház tagja, több té­véfilmben és sorozatban is szerepelt már. \Vannak angyalok Nőnek lenni előnyös, sőt néha kifejezetten jó. Igaz, a vér a fe­jembe tolul, amikor autót ve­zetek és a férfiak úgy nyomul­nak mögöttem, mintha soha­sem hallottak volna a követési távolságról, vagy amikor For- ma-1-et játszanak egy közön­séges, de kanyargós autóúton. No de, amikor nőnemű sofőrként gondom akad a ko­csival, megjelenik egy mentőangyai. Egyszer a Komá- rom-Pozsony szakasz kellős közepétől vontattak a főváro­sig. Igaz, az úr száguldott, szla- lomozott, azt hittem, az árok­ban kötünk ki, ráadásul kiol­dódott a vontatókötél csomó­ja, még szerencse, hogy az, amelyiket a megmentőm kö­tött. Frankfurt előtt néhány ki­lométerrel az autópálya kellős közepén, éppen 130-cal döcö- résztem a 160-asok közt, ami­kor hatalmas robaj, azt hit­tem, egy repülő zuhant le, de csupán én kaptam defektet. Kievickéltem a kamionok közt a leállósávba, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Iste­nemet, aki lenézett rám, meg­szánt, és küldött egy újabb an­gyalt. Az úr pillanatok alatt le­szerelte a rossz kereket, föl­dobta a jót, figyelmeztetett, hogy a következő benzinkútnál nézessem meg, elég kemény-e a kerék, jó utat kívánt, és elsu­hant ezüstszínű Mercedesén. Legutóbb, Veszprémben több mentő ángyai is érkezett. Tör­tént ugyanis, hogy a körforga­lomban a sebességváltóm önállósult, se egyes, se kettes, se semmi. Aztán mégis. A leg­nagyobb kereszteződésben vi­szont végleg semmi, a sebes­ségváltó karja lazán lengede­zett. Ott álltam fölpakolva két hétre, anyámmal, két gyerek­kel. Vészjelző be, az autók nagy ívben elkerültek, a legközelebbi szerviz ötszáz méterre. De hogyan oda? Az első számú mentő angyal tes­tes fiatalember képében jelent­kezett, aki úgy, ahogy voltunk, letolt bennünket a szervizig, ami persze Skodára nem szako­sodott, viszont a kettes számú angyal - átszállított a szom­szédba. Ott a szerviz vezetője - hármas számú angyalunk - pil­lanatokon belül intézkedett, Fe- líciánk bevontatva, föl az áll­ványra, kar szétszerelve, meg­hegesztve. Ügyfél nem átverve. Másfél óra múlva irány a Bala­ton. Grendel Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents