Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-14 / 189. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 14. Vélemény És háttér 7 A támadó zombigépeket irányító szerver az Egyesült Államokban működött Totális virtuális csapás Grúzia ellen FIGYELŐ Erősödik a cseh ellenzék Erősödnek az ellenzéki szociáldemokraták (CSSD), gyengülnek a kormányzó polgári demokraták (ODS) - derült ki a Media közvélemény-kutató intézet csehországi felméréséből. Ha most lennének a parlamenti választások, az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt nyerne 37,7%-os támogatottsággal. A koalíció legerősebb tagját, a Polgári Demokratikus Pártot a megkérdezettek 29,4 %-a támogatná. Júniushoz képest a szociáldemokraták támogatottsága 2%-kal erősödött, míg a polgári demokratáké 3%-kal csökkent. A harmadik legnagyobb támogatottságnak -14,6%-nak- továbbra is az ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) örvend. A három nagy párton kívül két kisebb lépné át a képviselőházba való bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt. A koalíciós Zöldek Pártjának (SZ) támogatottsága 7,1%, a Kereszténydemokrata Unió-Cseh- szlovákNéppárté (KDU-CSL) 6%. A belső megosztottsággal küzdő Zöldek Pártja támogatottságának emelkedése meglepetés. Júniusban - és egykét korábbi hónapban - a zöldek 5% alatt maradtak, s nem jutottak volna be a parlamentbe. A kereszténydemokrata néppárt támogatottsága már hosszabb ideje 6-7%-ra esett vissza. A megkérdezettek 61%-a állította, hogy biztosan elmenne szavazni. Elemzők szerint a polgári demokraták népszerűségét elsősorban a sokat vitatott pénzügyi-gazdasági reformintézkedések, illetve az egészségügyi reform tépázta meg, amely nem élvezi a társadalom többségének támogatását, s az intézkedések megítélésében a koalíció sem egységes. Jifí Paroubek volt kormányfő és az ellenzéki szociáldemokraták elnöke nyíltan azt hangoztatja, hogy amennyiben pártja hatalomra jut, módosítja a pénzügyi reformot és eltörli az egészségügyi vizitdíjakat. (mti) A valódi csapatmozgásokon kívül a kibertérben is folyik a hadviselés. SAMU JÓZSEF Hol vagyunk már attól, amikor a szakértők még arról beszéltek: elképzelhető, hogy a jövőben a háborúk az interneten, a kibertérben is zajlanak! A kiberháború abszolút valóság. A grúz elnök, Mihail Szaakasvili weboldala ellen intézettjúliusi támadásnak akkor még kis jelentőséget tulajdonítottak. A US-CERT (United States Computer Emergency Readiness Team - kb. az Egyesült Államok Számító- gépes Vészhelyzet Készenléti Csoportja) ugyan figyelemmel kísérte a támadásokat, de úgy nyilatkozott, hogy azok nem tűnnek egy jelentősebb akció főpróbájának. A rosszindulatú internetes aktivitások nyomon követésével foglalkozó Shadowserver Foundation szerint azonban a grúz elnöki webol- dal napokig nem működött. Az a szerver pedig, amely a támadó zombigépeket irányította, a Shadowserver szerint az Egyesült Államokban működött. A zombigépeket a MachBot kóddal fertőzték meg, mely a többi zombival és a támadást koordináló szerverrel HTTP-n keresztül kommunikál. Ezt az eszközt előszeretettel használják orosz hackerek, ráadásul a Shadowserver úgy fogalmaz, hogy „mindennek tetejébe a C&C - Command and Control - szerver, vagyis a támadást irányító kiszolgáló domainbejegyzése hamisítóidnak tűnt, és oroszországi kapcsolatot vagy eredetet mutatott”. Gyaníthatóan a grúziai weboldalak megtámadásának a hátterében is hasonló indíték áll, mint amikor hackerek háromszáz Litván weboldal tartalmát változtatták meg július elején. Akkor egy ottani törvény megtiltotta az olyan szimbólumok nyilvános használatát, amelyek a szovjet érára utalnak, illetve betiltotta a szovjet himnusz lejátszását. Észtországot 2007 májusa és áprilisa között érte masszív DDoS támadás, amit azzal a döntéssel hoznak összefüggésbe, hogy egy szovjet katonai emlékművet kevéssé prominens helyre költöztettek, ez pedig tiltakozást váltott ki az orosz származású lakosok körében. Az akkori támadások és a jelenlegi helyzet közvetlen kapcsolatától függetlenül ugyanaz a csoport tűnik felelősnek mindkettőért. Az RBNExploit blog, mely a Grúz Külügyminisztérium nem hivatalos hírügynökségeként működik, közzétett egy szerverkapcsolódási térképet, amelyre az orosz jogellenes cselekmények bizonyítékaként hivatkozik. A csoport állítja, hogy a grúz hivatalos weboldalak egyáltalán nem megbízhatóak, és hogy az ország weboldalái külső irányítás alatt állnak. Ha ez igaz, akkor sokkal nehezebb más országok és békefenntartó erők számára, hogy megbízható információt kapjanak arról, ami Grúziában zajlik. Ha a kaukázusi országból kijutó információt meghamisítják, és a fent idézett állítások igaznak bizonyulnak, akkor ez az első alkalom a történelemben, amikor egy kormány egyszerre indított katonai és kibertámadást egy másik ország ellen. KÉZ,IRAT Firhang MIKLÓSI PÉTER Azaz: böcsületes magyar nevén függöny. Említem ezt azért, mert talán nem mindenki emlékszik a brezsnyevi pangás korszakának legjellemzőbb viccére (vagy korára való tekintettel még nem is hallhatta). A tajgá- ban hirtelen megáll a pártvezetők különvonata, mire Sztálin rögvest szabotázst sejt, és kiadja az ukázt: „Mindenkit agyonlőni!” Hruscsov, miután tudomást szerez elődje parancsáról, tüstént intézkedik: „Mindenkit rehabilitálni!” Mire Brezsnyev, hogy megnyugtassa a kedélyeket, megszólal: „No de elvtársak, minek ez a sok indulat? Behúzzuk a függönyt és azt mondjuk, megy a vonat.” Nos, hajói érzékelem a helyzetet, Szlovákiában az ellenzéki pártok vezető politikusainak reakciói immáron kereken két esztendeje - az ország történéseinek láttán-hallatán - a brezsnyevi logikának felelnek meg. Nem történt/történik semmi rendkívüli, vagy ha mégis, hát próbáljunk meg úgy tenni, mintha nem is történt volna... Ez a függönyhuzigálás részint a gyámoltalanság, részint a fejlődésképtelenség jele; szinte biztos garancia arra, hogy egy adott helyzetben meg sem tudnának kapaszkodni a hatalom bástyáin, elvégre mindig minden a körülöttük zajló és tőlük jobbára függetlenül alakuló eseményeken múlik. Ez a magatehetetlenség, értelemszerűen, árt az országnak. Árt, mert épp az ország érdeke lenne, hogy legyen nálunk sokak számára vállalható és kormányzati ellenfelei által is mértékadónak tekintett, valódi ellenzéki erő. Nyilván számottevő fogadókészség lenne itt egy olyan társadalmi képviseletre, amely komolyan megnehezíthetné kalandor és populista hajlandóságú pártok szélre tartását, összejátszását a már most is a nacionalista legszélén levőkkel. Mert az emberek zöme tudja: jócskán vannak társadalmi problémák, amelyekre lehet nemcsak érvényes, hanem hihető ellenzéki választ is adni. Valószínűtlen ugyanis, hogy az összetett, túlnyomórészt komoly napi gondok mindegyike megoldható egyazon populista eszmeiségjegyében. Márpedig ha tudjuk (és hál’ istennek 1989 óta tudatában vagyunk), hogy a világ jó ideje nem egyetlen sróf- ra jár, akkor egyén és ország közös érdeke a lehető legmegfelelőbb válaszok keresése. Egy, a sarokba szorítottság riadt állapotából kitömi képes ellenzék éppúgy kínálhat érdemleges szempontokat, mint a populizmus hullámtaréjain szörföző kormányzat. Persze, ez „csak” akkor lehet igaz, ha hajlandó túllépni a parlamenti oppozíció puszta látszatán. Vagyis: az ígért józanabb hangvételt társítja-e józanabb, hitelesebb politikai gyakorlattal? A gyerekes ha- ragszomrádok helyett képes-e a saját soraiban is kompromisszumkészséget mutatni? Együtt tud-e működni a demokrácia alapintézményeit ért sérelmek enyhítésében? Mondom mindezt azért, mert egyelőre csak azt látni, hogy az ellenzék- nekbizony nem ér a neve. Saját esélyeit illetően kishitű, nem bízik a határozott fellépés tekintélyében, céljai számára képtelen társadalmi bázist teremteni. Ehelyett egyre csak üres szólamokat kongat; és mert két esztendő alatt ennél nem jutott többre, arra sincs bátorsága, hogy nyílt, határozott és hitelképes programot - ha vezetőik számára úgy érthetőbb, hát alternatívát-hirdessen. Az újságíró viszont nem tehet mást, csak figyelmeztet: aki nem mer és nem akar semmit, nem várhat többet. Ajánlom ezért: tessék a nyílt pályán vesztegelve széthúzni a firhangot és vagy az akadályokat félretolni, vagy üzemanyagot vételezni - ha pedig kiderül, hogy elaludt a fűtő, hát személyzetet cserélni. KOMMENTÁR Két szék között MALINÁK ISTVÁN Fölösleges lenne most azon morfondírozni, milyen mértékben számította el magát Szaakasvili elnök, amikor parancsot adott a grúz csapatoknak Dél-Oszétia lerohanására, és milyen okok kényszerítették a kockázatos vállalkozásra. Egyelőre túl kevés a háttérinformáció, s mint minden más konfliktus esetén, itt is hetekbe-hó- napokba telik, amíg az igazság többé-kevésbé kiderül. Azt a felháborító pökhendiséget, azt a cinikus nagyhatalmi agressziót, ahogyan az orosz haderő legázolta aprócska, de függetlenségéhez, területi egységéhez, nyugati orientációjához ragaszkodó szomszédját, a mértékadó orosz lapok kivétel nélkül üdvözölték, egyedül Medvegyev államfőt bírálták a lassúsága miatt. Az már most biztosnak látszik, hogy az Amerikában tanult Szaakasvüinek annyi-mert Putyin úgy akarja. Ez az első fontos tanulsága a dél-kaukázusi válságnak. Meg kell jegyezni, Szergej Kovaljovegykori emberjogi biztos volt az egyetlen orosz személyiség, aki ki merte jelenteni: Oroszországot terheli a fő felelősség a konfliktus kirobbanása miatt, mert folyamatosan provokálta Grúziát és minden területen agresszívpolitikát folytatott vele szemben. A Nyugatnak pedig azt vetette szemére, hogy felelőtlen és ostoba módon szemet hunyt a Kreml agresszívpolitikája fölött. A konfliktus másik fő tanulsága, hogy az orosz-amerikai viszony elképesztő gyorsasággal visszasüllyedt a hidegháborús hangulatba. Bush a nyugati világ és Moszkva kapcsolatainak lehűlésével fenyegetőzött, Putyin pedig Washingtont sértegette - ahogyan csak belefért. Érdekes adalék: mindkét amerikai elnökjelölt, Obama és McCain is azt mondta, támogatja Grúzia NATO-tagságát. Érdemes lesz megfigyelni, a győztes a kampány után hogyan táncol vissza. A harmadik fő tanulság: Európa nagyhatalmai ismét látványosan tehetetlenkednek, s hogy ezt leplezzék, ideológiát is gyártanak hozzá, mintha az orosz szemrehányások nyomán Koszovó miatt rossz lenne a lelkiismeretük, pedig nem kellene, mert az egészen más tészta. Európa vezetői minden jel szerint készek feláldozni Szaakasvilit, folytatódik a bukaresti NATO-csúcson győzedelmeskedett német-francia irányvonal: Grúzia nem kap meghívást a NA- TO-ba, az oroszok zavartalanul bekebelezhetik Abháziét és Dél- Oszétiát. A se nem NATO-tag, se nem EU-tag Ukrajna összefogott Lengyelországgal mega három balti állammal, és az ötök a grúz érdekek fő szószólói lettek a térségben. Főleg azért, mert a rég- és a közelmúlt tapasztalatai miatt van okuk tartani Moszkvától. Csak és kizárólag Szaakasvilinek lett volna szabad azt mondani, amit Sarkozy Medvegyevnek mondott: megérti az oroszok aggodalmait... Ez esetben a mondat szóvirágos folytatása mellékes. A francia elnököt Frattini olasz külügyminiszter is megtámogatta, ő azért aggódott, nehogy Grúzia miatt oroszellenes koalíció jöjjön létre az unióban. Szerinte már az is káros lenne Európára nézve, ha eleget tennének Varsó felhívásának. A lengyelek ugyanis rendkívüli EU-csúcs összehívását javasolták, Tusk kormányfő pedig azt mondta, Grúzia oroszok általi lerohanása jó ok arra, hogy felgyorsítsák a tárgyalásokat az USA-val az amerikai rakétapajzs elemeinek lengyelországi telepítéséről. Frattini szerint az EU nem eshet szét frakciókra, kisebbcsoportokra, az EU-nak ebben a feszült helyzetben hídszerepet kell betöltenie Moszkva és az USA között. Ez jó vízió, képileg sem rossz megfogalmazás, de túlságosan közel áll ahhoz, amit népiesen inkább két szék közé esésnek neveznek. FIGYELŐ Bíróság elé állítanak öt tisztet Bíróság elé állítanak Chilében öt katonatisztet az 1991-ben Magyarországon leleplezett horvátországi fegyverszállításokban érintett chilei ezredes meggyilkolásának vádjával. Az öt tisztnek ma kell megjelennie a hadsereg illetékes parancsnokságán, ahol az üggyel megbízott Claudio Pa- vez bíró hivatalosan tájékoztatja őket arról, hogy augusztus 8-án bírósági eljárást indított ellenük. Gerardo Huber ezredest, a hadsereg logisztikai beszerzési főnökét 1992. február 20-án holtan találták egy folyóban, szétlőtt koponyával, miután vallomást tett a bíróság előtt az ENSZ-tilalom alá eső horvátországi fegyverszállítások ügyében, és egy hónapon át nem tudtak hollétéről. Pavez bíró több mint 60 megalapozott vádpont alapján a hadsereg hírszerzési igazgatóságának (DINE) volt vezetőit, Victor Lizárraga és Eugenio Co- varrubias nyugalmazott tábornokokat idézte bú-óság elé szándékos emberölés miatt. A vádlottak padjára kerül a hadsereg logisztikai szolgálatának volt igazgatója, Carlos Krumm, a hírszerzési zászlóalj (BIE) volt főnöke, Manuel Provis és a kettejüket fedező Julio Munoz nyugalmazott ezredes. Huber, aki tudott a tábornokokat kompromittáló adatokról és helyzetekről, veszélyben érezte magát, s egy barátja vidéki házába menekült. Ä gyilkosság napján kicsalták a házból a Maipo folyóhoz, ahol egy orvlövész végzett vele. A vizsgálat megállapította, hogy Hubert szervezett és kiképzett személyek gyilkolták meg, akik egy összeesküvő csoport titkos parancsait teljesítették. A csoport célja az volt, hogy „semlegesítsék” az ezredest, akinek halálát a nyomozás során ön- gyilkosságnak tartották, és csak Juez bíró minősítette át szándékos emberölésnek, miután az ügy 2005 decemberében hozzá került. A Huber-gyükosság szálai 1991. december 1-jére nyúlnak vissza, amikor Budapesten felfedeztek egy 11,5 tonnás chilei hadiszállítmányt, amelynek becsült értéke meghaladta a 200 ezer dollárt. A „humanitárius segély” feliratú szállítmányt akkor állították meg a Ferihegyi repülőtéren, amikor útnak indult volna Horvátországba, amelyet akkor ENSZ-fegyverembargó sújtott a délszláv háború miatt, (mti)
