Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-13 / 188. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com __________________RÖVIDEN ____ A Muzsikásé az idei WOMEX-díj Budapest. A Muzsikás együttes nyerte el idén a Világzenei Vásár (World Music Expo), azaz a WOMEX díját, amellyel évente a műfaj legkiemelkedőbb előadóit és együtteseit tüntetik ki - tájékoztatott a Magyar Zenei Exportiroda. Az elismerés kapcsán Hamar Dániel, az együttes egyik tagja úgy fogalmazott: „ez óriási megtiszteltetés nemcsak a Muzsikás együttes, hanem az egész magyar népzene számára is”. Mint azt a zenész hangsúlyozta, a díj jelentőségét mu­tatja, hogy noha a world musicba, népzenébe sok minden „belefér”, évente csak egy WOMEX-díjat osztanak ki. „Olyan mint a Nobel-díj, bár azt több tudományág képviselői is megkaphatják” - tette hozzá. Hamar Dániel megemlítette azt is, hogy a díjátadó ünnepség no­vember elején lesz Sevillában. A WOMEX honlapja szerint a Muzsi­kás együttes november 2-án élő koncertet ad a díjátadó gálán. „Mi­nőség, kreativitás, tartalom” - 1999-es bemutatkozása óta a WOMEX-díj a világzenében nyújtott nemzetközi szinten kiemelke­dő teljesítményt jutalmazza. A zenei kiválóság, társadalmi haté­konyság, kereskedelmi siker, politikai mondanivaló, életmű - ezek közül a szempontok közül bármely érdemessé teheti az előadókat, együtteseket, sőt intézményeket a díjra, (mti) Elhunyt Vilma Jamnická Pozsony. Életének 101. évé­ben tegnap elhunyt Vilma Jam­nická szlovák színésznő, írónő, asztrológus. Az Archa nevű idő­sek otthonában érte a halál, ahol az év eleje óta, agyvérzése után ápolták. Vilma Jamnická ahhoz a színészgenerációhoz tartozott, amely a múlt század harmincas éveiben a Szlovák Nemzeti Színház és színjátszás fellendítésében nagy szerepet játszott. Orvosnak készült, ám hamarosan pályát módosított, és Pozsonyban folytatta színi­tanulmányait. 1929-ben szer­ződött a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházhoz, és több mint négy évtizeden keresztül volt tagja. Pályájának legsike­resebb időszaka Ján Jamnický rendezőhöz fűzi, aki az életben is társa volt. (s,ú) Havetta filmjeivel idézik a csehszlovák új hullámot IX. Nyári Filmiskola ÚJ SZÓ-HÍR Zwierzyniec. A hét végén kez­dődött meg, és augusztus 17-ig tart a lengyelországi Zwierzy- niecben a IX. Nyári Fümiskola, melynek nézői retrospektív vetí­téseken láthatják Elő Havetta munkáit, valamint más szlovák, továbbá szlovák koprodukcióban készült mozgóképet is. Elő Havet­ta filmjeinek újravetítésével a rendezők az éppen negyven éve, 1968-ban kicsúcsosodott cseh­szlovák új hullámra emlékeznek. Ez alkalomból levetítik a rendező mindkét nagyjátékfilmjét, a Mezei liliomokat (Ľalie poľné), valamint az Ünnep a botanikus kertbent (Slávnosť v botanickej záhrade), továbbá a Svätá Jana, a 34 dnü absolutního klidu és a Predpoveď: nula című diákfilmjeit. E klasszi­kusokat egészíti ki Marko Skop és Juraj Johanides A magányos pál­ma ünnepe (Slávnosť osamelej palmy - 2005) című opusa, amellyel Elő Havetta előtt tiszte­legnek. Havetta filmjeinek bemu­tatóját beszélgetés kíséri, mely­nek témája természetesen a cseh­szlovák új hullám lesz. A szlovák mozit képviseli még a lengyel filmes rendezvényen Alice Nellis Titkok (Tajnosti), Ondrej Trojan Želary, valamint Dušan Hanák Rózsaszín álmok (Ružové sny) című mukája. A zwierzynieci IX. Nyári Filmis­kola idén megközelítőleg három­száz mozgóképet mutat be. A szlovák produkciókon kívül egye­bek közt a cseh, lengyel, német, francia, orosz, dán, román, japán és amerikai filmtermésből válo­gat. (tébé) Ünnep a botanikus kertben (Képarchívum) Szinte minden ismert arc megfordult a Sziget színpadán Generációk találkoztak a Magyar Dal Napján, a nulladik nap a heavy metal-ikon Iron Maiden-é volt Sziget magyar dalokkal, kutyával Budapest. Minden idők leg­nagyobb szabású Szigeté­ről jelentkezem, a szerve­zők szerint legalábbis so­sem volt még ilyen magas színvonalú a hangtechni­ka, a szolgáltatások, a programkínálat és a kem­pingezési feltételek. JUHÁSZ KATALIN Csak egyetlen adat: a Limiter- nek nevezett új rendszer minden helyszínen automatikusan szabá­lyozza a hangerőt, felügyeli a teljes Sziget zajkibocsátását. Ha megvál­tozik a szél, a rendszer módosítja a beállításokat, hogy a környéken lakók nyugodtan aludhassanak, amíg mi bulizunk. A legfrissebb sajtóközlemény ezerötszáz biz­tonsági emberről, száz fős rendőri készültségről és komoly orvosi je­lenlétről szól. A külföldieknek im­portált rendőrökkel kedveskedik a Sziget, a fesztivál ideje alatt ugyanis német, olasz, francia és holland közeg is járőrözik majd a sátrak között. Már a mínusz egyedik napon, a Magyar Dal Napján is lehetett hal­lani külföldi szót, bár nem annyira a Nagyszínpad előtt, mint inkább a 84 kocsmában és a 68 étkezdé­ben, ahol sörhöz 390 forintos áron lehet hozzájutni, a gyros pe­dig 800 forint. De térjünk vissza a Magyar Dal Napjára. Megkockáztatom, hogy többen voltunk, mint egy átlagos fesztiválnapon, óriási tömeg hömpölygött a helyszínen. A pon­tos számokat még nem adták ki a szervezők, úgyhogy inkább a ge­nerációk találkozásáról lelken­deznék kicsit. Négytől hatvanöt évesig terjedt a szórás, de persze lehet, hogy ennél fiatalabbak és idősebbek is felbukkantak a szige­ten, csak ők nem beszélgettek el velem. Jó volt látni, hogyan buli­zik a nagypapa unokáival az Ist­ván, a királyra, és amikor elfárad­tak, összecsukható székekre hup­pantak le, amelyeket az előrelátó nagymama cipelt el otthonról. Az információs pultnál, illetve a bejá­ratnál szolgálatot teljesítő srácok kedvesek, illedelmesek és segítő­készek, például, ha az ember kér­dez tőlük valamit, a válaszadás után megköszönik az érdeklődést. Nem semmi. Azt is megtapasztaltam a mí­nusz egyedik napon, milyen érzés kutyával szigetelni, Ede egy hét Többgenerációs közönség hónapos, virgonc tiniboxer, állí­tom, hogy nagyobb show-t csinált a nézőtéren, mint a magyar sztá­rok a színpadon. Már a bejáratnál kiemelt figyelmet kapott: egy he­lyes, kutyás pólós fiatal nő felvette az adatait, ellenőrizte az oltási bi­zonyítványát és a szájkosarát, fel­írta a gazdi telefonszámát arra az esetre, ha az eb elveszne, végül jó szórakozást kívánt neki. Nos, ez meg is volt: Ede hatalmasat buli­zott az Eddára és Fenyő Mikire, viszont hidegen hagyta Vikidál Gyula, Ákos, Szörényi Levente, valamint a teljes Társulat. Közben legalább tízezren megsimogatták, amin nincs mit csodálkozni. Ha csak negyedannyira lennék olyan szép, mint ő, velem is gyakrabban fordulna elő ilyesmi. A kedd este az Iron Maiden-é. Mivel e dolgozatot kedd délután írom, nem tudom, milyen lesz a koncert, annyit azonban sejteni vélek, hogy nagy durranás készül a Sziget nulladik napján. A heavy metal-legenda Iron Maiden magyarországi koncertje ugyanis egyben a frontember, Bruce Dickinson születésnapi bu­lija is, aki augusztus 7-én lett 50 éves. A zenekar eddig 31 lemezt adott ki, melyekből 75 milliónyi fogyott el. Az eredeti, 1975-ös fel­állásból mára már csak Dickinson, a gitáros Dave Murray és a basszusgitáros Steve Harris ma­radt, ez azonban nyilván nem fog­ja zavarni a rajongókat. Ráadásul előzenekarként a hasszeros lánya, Lauren Harris lép fel együttesével, és az alma állítólag nem esett messze a fájától... (Czibula Ádám felvételei) Szerzője Kobajasi Takidzsi kommunista mozgalmár, akit 29 éves korában halálra kínzott a rendőrség Sikerkönyv egy régi marxista regény Japánban MT1-JELENTÉS Tokió. Hónapok óta a könyvel­adási listák elején áll Japánban egy 1929-es marxista tanregény. Sike­re szakértők szerint a világ máso­dik legnagyobb gazdaságát átjáró társadalmi feszültségeket tükrözi. A Kanikosen (kb. A rákhalász hajó) című regény szerzője Koba­jasi Takidzsi kommunista moz­galmár, akit 1933-ban 29 éves ko­rában halálra kínzott a rendőrség. 1929-ben megjelent elbeszélése az éhbérért dolgozó rákhalászok vi­lágában játszódik. Egy hajón ké­szülő sztrájkról szól, és összefo­gásra tanítja az olvasót. A történet végére sikerül egységbe szerve­ződni, és a legénység megdönti a szadista - kapitalista - kapitány önkényuralmát. Kobajasi munkáját mostanáig szinte csak a marxizmussal foglal­kozó eszmetörténészek ismerték. Idén aztán egy kiadó felfedezte, újra kiadta és reklámkampányt in­dított, amelyben a modern nap­számosok, az „újszegények” réte­gével kapcsolta össze a húszas­harmincas évek proletár irodal­mának termékét. A kötet május óta valamennyi mérvadó japán bestsellerlistán az elsők között van. „Rokonszenv és hasonlóság, ezek itt a kulcsszavak -mondtaToeda Hirokazu, a tokiói Vaszeda Egyetem szociológusa. - Sokan magukra ismernek a ki­zsákmányolt rákhalászokban és azonosulnak velük. ” Toeda szerint a siker az ala­csony fizetésért alkalmi munkát végző vagy részmunkaidőben fog­lalkoztatott réteg megjelenésére és a létbizonytalanságra vezethető vissza. A mai viszonyokra alkal­mazható tanulság ugyanakkor nemigen van a regényben. Japán­ban évtizedek óta csökken a szak­szervezetek tagsága, a baloldali pártok támogatottsága pedig je­lentéktelen. „Az olvasótábor szét­töredezett, fragmentált, a rákhalá­szok iránti szimpátia ezért nem ve­zet kollektív ellenálláshoz, nagy sztrájkokhoz” - mondta Toeda. A japán munkaügyi rendszer sokáig az alkalmazottakról életük végéig gondoskodó vállalatokról, a biztonságos, „nyugdíjas” állá­sokról volt híres. A kilencvenes évek gazdasági válsága azonban kitermelte a határozott időre - gyakran csupán egy-egy napra, egészség- és nyugdíjbiztosítás nél­kül - szerződtetett, jellemzően fia­tal munkavállalók hadát. A Koi- dzumi-kormány idején, 2001 és 2006 között bevezetett gazdasági reformok tovább gyorsították a fo­lyamatot. A gazdasági visszaeséssel együtt a masszív japán középosztály is bomlásnak indult; egyre nagyob­bak a jövedelmi különbségek, és a létbiztonság helyett a leszakadás­tól való félelem az uralkodó élet­érzés a pályájuk elején álló fiatalok és a nyugdíjkorhatár felé közelítő idősebbek körében egyaránt. A kiadó szerint az új kultuszre­gény olvasóinak 30 százaléka hu­szonéves, harmaduk 30 és 50 kö­zötti, 30 százalék pedig az ötvenes korosztályba tartozik. Korábban a hasonló művek olvasótábora dön­tően diák vagy nyugdíjas volt. „Ez a regény olyan, mint egy álom - mondta Fudzsira Szota, egy 27 éves marketinges, aki nemrég fejezte be a könyvet. - Az emberek összefognak, együtt harcolnak és győznek. Nem hiszem, hogy ez megvalósítható lenne a mai világ­ban. Túlságosan sokfélék va­gyunk, és nincsen olyan ügy, amely összeköt mindenkit. Nem olyan egyszerű már az élet, mint a regényben.”

Next

/
Thumbnails
Contents