Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-13 / 188. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com __________________RÖVIDEN ____ A Muzsikásé az idei WOMEX-díj Budapest. A Muzsikás együttes nyerte el idén a Világzenei Vásár (World Music Expo), azaz a WOMEX díját, amellyel évente a műfaj legkiemelkedőbb előadóit és együtteseit tüntetik ki - tájékoztatott a Magyar Zenei Exportiroda. Az elismerés kapcsán Hamar Dániel, az együttes egyik tagja úgy fogalmazott: „ez óriási megtiszteltetés nemcsak a Muzsikás együttes, hanem az egész magyar népzene számára is”. Mint azt a zenész hangsúlyozta, a díj jelentőségét mutatja, hogy noha a world musicba, népzenébe sok minden „belefér”, évente csak egy WOMEX-díjat osztanak ki. „Olyan mint a Nobel-díj, bár azt több tudományág képviselői is megkaphatják” - tette hozzá. Hamar Dániel megemlítette azt is, hogy a díjátadó ünnepség november elején lesz Sevillában. A WOMEX honlapja szerint a Muzsikás együttes november 2-án élő koncertet ad a díjátadó gálán. „Minőség, kreativitás, tartalom” - 1999-es bemutatkozása óta a WOMEX-díj a világzenében nyújtott nemzetközi szinten kiemelkedő teljesítményt jutalmazza. A zenei kiválóság, társadalmi hatékonyság, kereskedelmi siker, politikai mondanivaló, életmű - ezek közül a szempontok közül bármely érdemessé teheti az előadókat, együtteseket, sőt intézményeket a díjra, (mti) Elhunyt Vilma Jamnická Pozsony. Életének 101. évében tegnap elhunyt Vilma Jamnická szlovák színésznő, írónő, asztrológus. Az Archa nevű idősek otthonában érte a halál, ahol az év eleje óta, agyvérzése után ápolták. Vilma Jamnická ahhoz a színészgenerációhoz tartozott, amely a múlt század harmincas éveiben a Szlovák Nemzeti Színház és színjátszás fellendítésében nagy szerepet játszott. Orvosnak készült, ám hamarosan pályát módosított, és Pozsonyban folytatta színitanulmányait. 1929-ben szerződött a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházhoz, és több mint négy évtizeden keresztül volt tagja. Pályájának legsikeresebb időszaka Ján Jamnický rendezőhöz fűzi, aki az életben is társa volt. (s,ú) Havetta filmjeivel idézik a csehszlovák új hullámot IX. Nyári Filmiskola ÚJ SZÓ-HÍR Zwierzyniec. A hét végén kezdődött meg, és augusztus 17-ig tart a lengyelországi Zwierzy- niecben a IX. Nyári Fümiskola, melynek nézői retrospektív vetítéseken láthatják Elő Havetta munkáit, valamint más szlovák, továbbá szlovák koprodukcióban készült mozgóképet is. Elő Havetta filmjeinek újravetítésével a rendezők az éppen negyven éve, 1968-ban kicsúcsosodott csehszlovák új hullámra emlékeznek. Ez alkalomból levetítik a rendező mindkét nagyjátékfilmjét, a Mezei liliomokat (Ľalie poľné), valamint az Ünnep a botanikus kertbent (Slávnosť v botanickej záhrade), továbbá a Svätá Jana, a 34 dnü absolutního klidu és a Predpoveď: nula című diákfilmjeit. E klasszikusokat egészíti ki Marko Skop és Juraj Johanides A magányos pálma ünnepe (Slávnosť osamelej palmy - 2005) című opusa, amellyel Elő Havetta előtt tisztelegnek. Havetta filmjeinek bemutatóját beszélgetés kíséri, melynek témája természetesen a csehszlovák új hullám lesz. A szlovák mozit képviseli még a lengyel filmes rendezvényen Alice Nellis Titkok (Tajnosti), Ondrej Trojan Želary, valamint Dušan Hanák Rózsaszín álmok (Ružové sny) című mukája. A zwierzynieci IX. Nyári Filmiskola idén megközelítőleg háromszáz mozgóképet mutat be. A szlovák produkciókon kívül egyebek közt a cseh, lengyel, német, francia, orosz, dán, román, japán és amerikai filmtermésből válogat. (tébé) Ünnep a botanikus kertben (Képarchívum) Szinte minden ismert arc megfordult a Sziget színpadán Generációk találkoztak a Magyar Dal Napján, a nulladik nap a heavy metal-ikon Iron Maiden-é volt Sziget magyar dalokkal, kutyával Budapest. Minden idők legnagyobb szabású Szigetéről jelentkezem, a szervezők szerint legalábbis sosem volt még ilyen magas színvonalú a hangtechnika, a szolgáltatások, a programkínálat és a kempingezési feltételek. JUHÁSZ KATALIN Csak egyetlen adat: a Limiter- nek nevezett új rendszer minden helyszínen automatikusan szabályozza a hangerőt, felügyeli a teljes Sziget zajkibocsátását. Ha megváltozik a szél, a rendszer módosítja a beállításokat, hogy a környéken lakók nyugodtan aludhassanak, amíg mi bulizunk. A legfrissebb sajtóközlemény ezerötszáz biztonsági emberről, száz fős rendőri készültségről és komoly orvosi jelenlétről szól. A külföldieknek importált rendőrökkel kedveskedik a Sziget, a fesztivál ideje alatt ugyanis német, olasz, francia és holland közeg is járőrözik majd a sátrak között. Már a mínusz egyedik napon, a Magyar Dal Napján is lehetett hallani külföldi szót, bár nem annyira a Nagyszínpad előtt, mint inkább a 84 kocsmában és a 68 étkezdében, ahol sörhöz 390 forintos áron lehet hozzájutni, a gyros pedig 800 forint. De térjünk vissza a Magyar Dal Napjára. Megkockáztatom, hogy többen voltunk, mint egy átlagos fesztiválnapon, óriási tömeg hömpölygött a helyszínen. A pontos számokat még nem adták ki a szervezők, úgyhogy inkább a generációk találkozásáról lelkendeznék kicsit. Négytől hatvanöt évesig terjedt a szórás, de persze lehet, hogy ennél fiatalabbak és idősebbek is felbukkantak a szigeten, csak ők nem beszélgettek el velem. Jó volt látni, hogyan bulizik a nagypapa unokáival az István, a királyra, és amikor elfáradtak, összecsukható székekre huppantak le, amelyeket az előrelátó nagymama cipelt el otthonról. Az információs pultnál, illetve a bejáratnál szolgálatot teljesítő srácok kedvesek, illedelmesek és segítőkészek, például, ha az ember kérdez tőlük valamit, a válaszadás után megköszönik az érdeklődést. Nem semmi. Azt is megtapasztaltam a mínusz egyedik napon, milyen érzés kutyával szigetelni, Ede egy hét Többgenerációs közönség hónapos, virgonc tiniboxer, állítom, hogy nagyobb show-t csinált a nézőtéren, mint a magyar sztárok a színpadon. Már a bejáratnál kiemelt figyelmet kapott: egy helyes, kutyás pólós fiatal nő felvette az adatait, ellenőrizte az oltási bizonyítványát és a szájkosarát, felírta a gazdi telefonszámát arra az esetre, ha az eb elveszne, végül jó szórakozást kívánt neki. Nos, ez meg is volt: Ede hatalmasat bulizott az Eddára és Fenyő Mikire, viszont hidegen hagyta Vikidál Gyula, Ákos, Szörényi Levente, valamint a teljes Társulat. Közben legalább tízezren megsimogatták, amin nincs mit csodálkozni. Ha csak negyedannyira lennék olyan szép, mint ő, velem is gyakrabban fordulna elő ilyesmi. A kedd este az Iron Maiden-é. Mivel e dolgozatot kedd délután írom, nem tudom, milyen lesz a koncert, annyit azonban sejteni vélek, hogy nagy durranás készül a Sziget nulladik napján. A heavy metal-legenda Iron Maiden magyarországi koncertje ugyanis egyben a frontember, Bruce Dickinson születésnapi bulija is, aki augusztus 7-én lett 50 éves. A zenekar eddig 31 lemezt adott ki, melyekből 75 milliónyi fogyott el. Az eredeti, 1975-ös felállásból mára már csak Dickinson, a gitáros Dave Murray és a basszusgitáros Steve Harris maradt, ez azonban nyilván nem fogja zavarni a rajongókat. Ráadásul előzenekarként a hasszeros lánya, Lauren Harris lép fel együttesével, és az alma állítólag nem esett messze a fájától... (Czibula Ádám felvételei) Szerzője Kobajasi Takidzsi kommunista mozgalmár, akit 29 éves korában halálra kínzott a rendőrség Sikerkönyv egy régi marxista regény Japánban MT1-JELENTÉS Tokió. Hónapok óta a könyveladási listák elején áll Japánban egy 1929-es marxista tanregény. Sikere szakértők szerint a világ második legnagyobb gazdaságát átjáró társadalmi feszültségeket tükrözi. A Kanikosen (kb. A rákhalász hajó) című regény szerzője Kobajasi Takidzsi kommunista mozgalmár, akit 1933-ban 29 éves korában halálra kínzott a rendőrség. 1929-ben megjelent elbeszélése az éhbérért dolgozó rákhalászok világában játszódik. Egy hajón készülő sztrájkról szól, és összefogásra tanítja az olvasót. A történet végére sikerül egységbe szerveződni, és a legénység megdönti a szadista - kapitalista - kapitány önkényuralmát. Kobajasi munkáját mostanáig szinte csak a marxizmussal foglalkozó eszmetörténészek ismerték. Idén aztán egy kiadó felfedezte, újra kiadta és reklámkampányt indított, amelyben a modern napszámosok, az „újszegények” rétegével kapcsolta össze a húszasharmincas évek proletár irodalmának termékét. A kötet május óta valamennyi mérvadó japán bestsellerlistán az elsők között van. „Rokonszenv és hasonlóság, ezek itt a kulcsszavak -mondtaToeda Hirokazu, a tokiói Vaszeda Egyetem szociológusa. - Sokan magukra ismernek a kizsákmányolt rákhalászokban és azonosulnak velük. ” Toeda szerint a siker az alacsony fizetésért alkalmi munkát végző vagy részmunkaidőben foglalkoztatott réteg megjelenésére és a létbizonytalanságra vezethető vissza. A mai viszonyokra alkalmazható tanulság ugyanakkor nemigen van a regényben. Japánban évtizedek óta csökken a szakszervezetek tagsága, a baloldali pártok támogatottsága pedig jelentéktelen. „Az olvasótábor széttöredezett, fragmentált, a rákhalászok iránti szimpátia ezért nem vezet kollektív ellenálláshoz, nagy sztrájkokhoz” - mondta Toeda. A japán munkaügyi rendszer sokáig az alkalmazottakról életük végéig gondoskodó vállalatokról, a biztonságos, „nyugdíjas” állásokról volt híres. A kilencvenes évek gazdasági válsága azonban kitermelte a határozott időre - gyakran csupán egy-egy napra, egészség- és nyugdíjbiztosítás nélkül - szerződtetett, jellemzően fiatal munkavállalók hadát. A Koi- dzumi-kormány idején, 2001 és 2006 között bevezetett gazdasági reformok tovább gyorsították a folyamatot. A gazdasági visszaeséssel együtt a masszív japán középosztály is bomlásnak indult; egyre nagyobbak a jövedelmi különbségek, és a létbiztonság helyett a leszakadástól való félelem az uralkodó életérzés a pályájuk elején álló fiatalok és a nyugdíjkorhatár felé közelítő idősebbek körében egyaránt. A kiadó szerint az új kultuszregény olvasóinak 30 százaléka huszonéves, harmaduk 30 és 50 közötti, 30 százalék pedig az ötvenes korosztályba tartozik. Korábban a hasonló művek olvasótábora döntően diák vagy nyugdíjas volt. „Ez a regény olyan, mint egy álom - mondta Fudzsira Szota, egy 27 éves marketinges, aki nemrég fejezte be a könyvet. - Az emberek összefognak, együtt harcolnak és győznek. Nem hiszem, hogy ez megvalósítható lenne a mai világban. Túlságosan sokfélék vagyunk, és nincsen olyan ügy, amely összeköt mindenkit. Nem olyan egyszerű már az élet, mint a regényben.”
