Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-12 / 187. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 12. Agrárkörkép 17 Ez a fajta nálunk a legelterjedtebb húshasznosítású szarvasmarha - az állományok 75 százalékát teszi ki Charolais Világkongresszus _______^_ Pomichal István a Charolais szövetség szlovákiai alelnöke az állatok értékelése közben (Archív felvétel) 1NSEMAS OPEN 2008 - félévi értékelés Ki lesz a befutó? Idén augusztus 15-e és 27-e között Magyarország, Szlovákia és Csehország közösen ad otthont az immár 35. alkalommal megrendezett Charolais Világkongresszusnak, amelyen a hús- marhatartók nemzetközi szövetségét és az egyes tagországok képviselőit látják vendégül széleskörű szakmai és kulturális program keretében. ÚJ SZÓ-1NFORAAÁCIÓ Magyarországon a kongresszus résztvevői Lajosmizséről indulva ellátogatnak néhány charolais- farmra, a debreceni virágkarneválra, a Hortobágyi Nemzeti Parkba, majd Budapesten fejezik be ottani kőrútjukat. A rendezvénysorozat szlovákiai részét az Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás idejére időzítették a szervezők. Augusztus 21-e és 23-a között a kongresszuson résztvevők Pozsonyban és Nyitrán találkoznak a hazai húsmarhatenyésztők szövetségének képviselőivel. Nyitrán augusztus 22-én szakmai konferencia keretében kapnak tájékoztatást a a charolais fajta szlovákiai tenyésztésnek eredményeiről, és az állatok hasznossági mutatóiról, majd megtekintik a kiállítás szerves részét képező gazdasági állatok bemutatóját, ahol természetesen a hazai állomány legszebb állatait is láthatják. A nemzetközi szakmai rendezvénysorozatra kiadott tájékoztató füzetből megtudhatjuk, hogy a kifejezetten húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztés szlovákiai története meglehetősen rövid időre tekinthet vissza. Az állatok szervezett behozatala és az állományok keresztezéssel valamint célirányos szelektálással történő átalakítása csak a rendszerváltás utáni 90-es években kezdődött. A megnyíló határok és lehetőségek között egyes gazdaságok nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a húshasznosítású fajtatiszta állományok kialakításához. Először 1991-ben a Trenčianska Turná-i gazdaság vásárolt 11 blonde d’Aquitaine üszőt, majd a szakol- cai szövetkezet szimentáli és amerikai charolais fajták embrióinak átültetésével kezdte meg a saját fajtatiszta állományának kialald- tását. A somotjai Kék Duna mezőgazdasági szövetkezet előbb Magyarországról, majd Franciaországból vásárolt charolais üszőkkel indította húshasznosítású állományát. A húshasznosítású fajták közül legjobban a charolais váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezáltal a legelterjedtebb fajtává vált. Létszámuk az ezredforduló adataihoz viszonyítva megháromszorozódott, s jelenleg a hazai húshasznosítású állományok 75 százalékát ma már ez a fajta teszi ki. Napjainkban 16 nyilvántartott állományt jegyeznek a statisztikát, amelyekben az átlagos állatlétszám 48. A sors fura fintora, hogy miközben a hazai szarvasmarhaállomány összlétszáma az elmúlt csaknem két évtized alatt jóformán az egyharmadára esett vissza, a kifejezetten húshasznosítású állományok szépen gyarapodtak, mind létszámban, mind pedig teljesítményi mutatókban. Mindehhez természetesen szükség volt az elkötelezett tenyésztők lelkes és szakavatott szervező tevékenységére, amely a Szlovákiai Húsmarhatenyésztők Szövetségének megalakulásával szervezett kereteket is kapott. A charolais fajta itteni honosításában nagy segítséget nyújtottak a francia szakemberek, akik a 2000-2006 között megvalósított szlovák-francia projekt keretében vettek részt a húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztés szlovákiai fejlesztésében. Ehhez ugyanis adottak az alapvető környezeti feltételek, hiszen az ország termőterületének csaknem egy- harmada, (több mint 500 ezer hektár - 27 %) kifejezetten legeltetésre alkalmas terület, (sz) LENGYEL LAJOS, POMICHAL ISTVÁN Érdekesnek és nagyon izgalmasnak ígérkezik az INSEMAS OPEN 2008 idei tejtermelői versenye a Galántai járásban. A szakmai verseny első félidejében új éllovasa van a mezőnynek, mégpedig a Javorinkai Mezőgazdasági Szövetkezet, amely nagyon szép, nemzetközi mércével is figyelemre méltó teljesítménnyel, 26,11 kg-os tehenen- kénti napi tejeladással vette át a vezetést az előző értékeléskor még századnyi pontossággal azonos teljesítményt nyújtó sopornyai Agricola Kft.-tői és a vízkeleti Fyzokol Kft.-tői. Az előző évhez képest nagy előrelépést mutat a hidaskürti AKT Natural Kft. is. A Dunaszerdahelyi járásban továbbra is tartja vezető helyét a nagymegyeri DAN Slovakia Agrar Kft., bár kicsit visszafogottabb lett a teljesítménye. A második helyet újra a bio-tejet termelő Búslak-i Tangazdaság Kft. foglalja el, 23,96 kg-os tejeladással. A harmadik helyen az évről évre folyamatosan stabil előrehaladást mutató Csüiz- köz Rt. helyezkedik el. A dobogósokat szorosan követi a lúcsi, illetve az egyházgellei szövetkezet. INSEMAS OPEN 2008- Dunaszerdahelyi járás 1* félévi eredmények Üzem eladott tej - kg/tehén t DAN-SLOVAKIA AGRAR a.s. - Nagymegyer 26,91 2. ŠKOLSKÉ HOSPODÁRSTVO s.r.o. - Búslak 23,96 3. MEDZIČILIZIE a.s. - Csilizradvány 22,5Ö 4. PD LÚČ NA OSTROVE - Lúcs 22,24 5. PD HOLÍČE - Égyházgeííe 21,56 .... 6. PPD TRHOVÉ MYTO - Vásárát 19,74 7. ISTRA s.r.o. - Kisudvarnok 19,18 8. PD VEĽKÉ BLAHOVO - Nagyabony 18,64 9. ARVUM - Nyékvárkony 18,40 10. PD PADAŇ - Padány 18,28 INSEMAS OPEN 2008- Galántai járás 1. félévi eredmények Üzem eladott tej - kg/tehén 1. PD JAVORINKA - Javorinka 26,11 2. AGRICOLA s.r.o. - Šoporňa 25,79 3. FYZOKOL s.r.o.-Vízkelet 25,72 4. ÁGRIMPEX Družstvo - Nádszeg 22,97 5. AKT NATURAL Mostová - Hidaskürt 22,12 6. POD Abrahám - Ábrahám 20,96 7. PD TOPOLNICA v Kajali - Tósnyárasd-Kajal 20,62 8. AGROSTAAR KB s.r.o. Kráľov Brod - Királyrév 19,14 9. ŠINTÄVÁN s.r.o. Šintava 18,42 10.' AGROPEK-TEAM s.r.o. V. Grob - Nagygurab 16,70 Az uniós előírások megkövetelik az állatok központi nyilvántartását, a rendszeres állatorvosi ellenőrzést, az állomány nyomonkövethetőségét Nem elég az állatot tavasszal kicsapni a legelőre, majd átvészelni a telet ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Dobfenék már nem a Medvesaljához, hanem a Barkósághoz tartozik, igazít ki Danko Barnabás, amikor a legelő állatokhoz indulva - tájékozatíanságomat elárulva - azt kérdezem: a Medvesaljára megyünk állatnézőbe? Gömörben azonban nemcsak a Medvesalján vagy a Barkóságban, hanem gyakorlatilag az egész térségben az állattartás a megélhetés egyik biztos forrása. A rendszerváltás utáni időkben ugyan nem volt mindig ilyen egyértelmű a helyzet, s a tönkrement mezőgazdasági szövetkezetek helyén alakuló társaságok csak fokozatosan tudták megvetni a lábukat. A felszámolt és lepusztult gazdaságok maradványai még ma is me- mentóként állnak az egyes településeken. Pedig ez a hegyes-dombos vidék apró völgyekkel és napsütötte, szélesen elhúzódó jó legelőkkel kiválóan megfelel az állattartásra. Az itt élő emberek még mindig őrzik ösztöneikben az állatokkal való közveden kapcsolat emlékeit, habár a pásztorkodás mesterségét már csak alig néhányan űzik. Egy üyen fiatal pásztorhoz, a harmincas éveiben járó Kati Sándorhoz megyünk most Danko Barnabás terepjáróján, aki a Gömörben híres Kati pásztorcsalád örökségét viszi tovább. Danko Barnabás ugyanis agrárvállalkozásának egy részében húsmarhákkal is foglalkozik, az ő állatait legelteti a mintegy 200 hektárnyi saját és bérelt legelőn az említett pásztor. Délidőben a gulya éppen árnyékban hűsöl és iszik. A pásztorkalyiba előtt Csupi és Suhanc a két terelő kutya jelzi a gazdájának, hogy látogató érkezett. Kati Sándor jól megtermett, szép szál legény, s bizony meglep, hogy éppen ezt a szakmát választotta. Amikor rákérdezek, hogy miért, egyszerű a válasza: „Gyerekkorom óta az állatok körűi foglalatoskodtam. Nevelőapámtól, aki maga is pásztorko- dott, kaptam az első tanácsokat, mellette lestem el a titkokat, hogy mire kell figyelni az állatok viselkedésében, hogyan és merre kell őket tereim napközben, hogy jóllakjanak, el ne vesszenek. Régebben ju- hokra is vigyáztam, most a marhákat őrzöm. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya is. Csak nézőpont kérdése az egész. Igaz, hogy gyakorlatilag az év minden napján elfoglaltságot jelent, de én jól elvagyok itt. Szezonban naponta reggeltől estig kinn vagyok a szabad levegőn, itt nem parancsol senki, sőt, szó szerint nekem sem kell még a kutyáknak se parancsolnom, hiszen már szinte a gondolatomat is ismerik” - mondja olyan természetességgel, ahogyan csak az elégedett emberek vélekednek. „A marhákhoz más kutya kell, mint a juhokhoz. A juhokat csak terelgetni kell, de a marha az nem mozdul könnyen, annak bele kell marni a lábikrájába, hogy induljon” - állítja. Mindezt alátámasztva a déli itatás után szedelődzködő gulyából elcsatangolni készülő marhák felé mutat, s csak egy rövid utasítására és intésére az addig nyugodtan ülő két kutya erős csaholással és valami elemi erővel ront neki a náluk- nál összehasonlíthatatlanul nagyobb állatnak, s a lábikrájába marva már terelik is vissza a helyére. A kutyákról kérdezem, hogy milyen fajta, de azt mondja, nem tudja. Pásztorkutyák, így hívják őket, s az adott célnak megfelelően válogatják, nevelik és tanítják be őket. A faluban levő gazdasági udvarban nappali őrként tevékenykedő nevelőapja Mede József még jól emlékszik a saját gyerekkorára. Amint mondja már 3^t éves korában mintegy 400 tehénnek tudta a nevét, azokét, amelyeket a falu gazdáinak őriztek. De még a mostani állományból is százból kilencvennek meg tudja mondani a számát. Mindig az állatok körül forgott, soha nem gondolta, hogy mást kellene csinálnia. Az előző rendszerben a szövetkezetben szintén juhászkodott. Most már rokkantnyugdíjas, a térdében és a derekában bizony érzi a legelőkön töltött nyirkos reggelek, esős délutánok nyomait. Meg a fociét, amit úgyszintén nagyon szeretett. A meccsre mindig szakított időt, ha kellett, akár úgy is, hogy a munkában helyettesítették. A mesterségnek pedig nincs külön titka, akárcsak az összes többi munkát, úgy az állatokkal való foglalkozást szeretni kell, meg kell benne találni az örömöt, így könnyebben elviselhető a neheze is, állítja. „Sokan úgy vélik, hogy könnyű a húsmarha tartása, hiszen elég tavasszal kicsapni a legelőre, ősszel meg behajtani, és valahogy átvészelni a telet. De napjainkban ez már másképp van - veszi át a szót Danko Barnabás. - Az állattartás uniós előírásai megkövetelik az állatok központi nyilvántartását, a rendszeres állatorvosi ellenőrzést, az állomány minden egyes tagjának nyomonkövethetőségét.” Amint mondja, mivel a legelőik a Natura tájvédelmi program által behatárolt területen találhatók, még arra is ügyelniük kell, hogy mikor kaszálhatnak, illetve mikor tehetik rendbe, pucolhatják ki a területeket. Az ő esetükben ráadásul úgy fogtak hozzá a húsmarhák tenyésztéséhez, hogy az itteni meglévő fekete-tarka állományt alakították át fokozatos keresztezéssel és szelektálással. Ma már az állomány 80 százalékát charolais-húsmarhák teszik ki. Az állatokat 450 kg-os súlyig nevelik, s további nevelésre eladják őket többnyire külföldi partnereiknek. A legeltetés mellett nem feledkezhetnek meg a téli takarmány-készletről sem. Dankó Barnabás több településen is bérel termőterületeket, ahol a hagyományos gabonafélék és kukorica mellett takarmánynövényeket is termesztenek. A célirányos húsmarhatenyész- tés alig két évtizedes hazai történetében a legeltetéses gazdálkodás minden előnyével és hátrányával együtt olyan lehetőséget kínál a gazdáknak, amelyet vétek volna nem kihasználni, hiszen Gömörben a természeti s környezeti adottságok révén az állatok egészséges környezetben, a természetes igényeiknek megfelelő viszonyok között nevelkedhetnek. így már az sem tűnik olyan elérhetetlennek, hogy egyszer kifejezetten biotermékként értékesíthessék az állatok húsát, (szil) A meglévő fekete-tarka állományt alakítottuk át fokozatos keresztezéssel és szelektálással - mondjaDanko Barnabás (balról), mellette Kati Sándor és elmaradhatatlan segítőtársai (A szerző felvétele) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1
