Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-09 / 185. szám, szombat

8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 9. www.ujszo.com Szabó István: „Senkitől nem lehet elvenni a pénzt. Nem lenne korrekt. Ahhoz az összeghez, ami itthon a rendelkezésünkre áll, külföldi partnerektől kell kérni..." Most már minden ajtó mögött Emerencet keresi Budára költözik egy házas­pár. Neves írónő a feleség, elismert professzor a férj. Házvezetőnőt keresnek. Egy megbízható asszonyt, aki mellett mindketten a hi­vatásuknak élhetnek. Szomszédaik és ismerőseik tanácsára egy dolgos, ke­mény asszony, Szeredás Emerenc mellett döntenek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szabó Magda 1987-ben írt ön­életrajzi regényéből, Az ajtóból színházi előadás és hangoskönyv is született már. Először Bereményi Géza vitte színpadra a művet 2005 októberében, Zalaegerszegen, Bánsági Ildikó és Egri Kati fősze­replésével. Ezt követően a Pesti Magyar Színház tűzte műsorára Pinczés István rendezésében, aki a két főszerepet Moór Mariannára és Csemus Mariannra bízta. A han- goskönyv-változat előadója Kútvöl­gyi Erzsébet. Szabó Magda, „a hatás alatt ál­ló” értelmiségi és Szeredás Eme­renc, a magányában is jóságos, nagy titkokat őrző, nemes, nagy­vonalú asszony kapcsolata nem­rég Szabó István filmrendezőt is megihlette. Következő alkotásá­hoz Szabó Magda regénye szolgál alapul, amellyel 2003-ban rangos francia irodalmi elismerést, a leg­jobb női szerzőket jutalmazó Femina-díjat nyerte el a kilenc­venéves korában, tavaly ősszel el­hunyt jeles prózaíró. Háláról és hálátlanságról, szeretettől és szenvedélyről, dacról és ragasz­kodásról szól a könyv. Egy lenyű­göző személyiségű, dolgos, tiszta szívű asszonyról, aki két évtize­den át gondoskodik a házaspár­ról, miközben egy egész utca őr­angyala. Emerenc életének na-, gyón sok ajtaja van, és minden aj­tó mögött egy újabb titok lakozik. Szabó Magda egyre többet tud meg róla az évek során, már-már anya-lánya szeretet, amit egymás iránt éreznek, ám az utolsó ajtó valahogy mégsem tárul fel az író­nő előtt. „Én öltem meg Emerencet - áll a könyvben. - Ezen az sem módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni.” Korunk egyik legjelesebb Írójának őszinte szavai ezek egy olyan asszonnyal kapcsolatosan, áld sokakról gondoskodott már éle­tében, ő maga mégsem vár segítsé­get senkitől. Vastag, bezárt ajtó mögött él: nincs félje, nincs gyer­meke, csak az unokaöcs és egy rendőrtiszt látogatja. A regény cí­mében szereplő ajtó a szeretet ka­pujának metaforája, a hozzá tarto­zó kulcsot az írónő kapja, a kérdés csak az, tud-e mit kezdeni vele? Szabó István jelenleg a forgató­könyvön dolgozik Vészits Andreá­val, s mivel koprodukciós filmben gondolkozik, a szereposztás nem­zetközi is lehet. Nem sokkal A Móricz Zsig- mond regényéből készült Roko­nok bemutatója után azt nyilat­kozta, következő filmjét Szerb Antal Utas és holdvilág című al­kotása alapján forgatja. Az a terv már összeomlott. Teljesen? Abból már nem lesz semmi. A forgatókönyvet elkészítettem, de a filmet nem tudom megcsinálni, mert mással foglalkozom. Annak a filmnek még távolról sincs meg az anyagi fedezete. Nem is volt meg! Az Utas és holdvilág tényleg csodá­latos regény. Arról szól, ami ma na­gyon sok ember életérzése. Mene­külni abból a világból, amelyben van. Nem tud benne mit csinálni. A történet minden szereplője valami­lyen módon menekül. Mindenki másképp és máshova. Van, aki ko­lostorba, más az élet habzsolásába, van, aki a magányba, a halálba, mindenki menekül valahova a re­gény hősei közül, akik gyerekkor­ban még összetartottak. A történet lényegében Olaszországban játszó­dik, ott kellene megcsinálni egy, a harmincas években játszódó törté­netet. Vagyis levetetni egy kisváros­ban a házakról a televízióantenná­kat, a főutcáról az üzletek feliratát, a neonokat, a neonlámpákat - pusztán az elfogadható látvány lét­rehozása hatalmas összegekbe ke­rülne. Olaszországi külsőben meg­teremteni a harmincas éveket. Ez a mai anyagi körülmények között le- heteden. Pedig arról is szó volt már, hogy Ralph Fiennes játszaná a főszerepet, csak ki kell várni őt, míg leforgat két filmet. Ez valóban így volt. Olvasta a re­gényt, hiszen az Utas és holdvüág megjelent angolul, és óriási sikere volt. Megkértem őt, hogy olvassa el, s ha esedeg lesz kedve, eljátsz- hatná Mihályt. Ő ennek örült ak­kor, és azt felelte: „Nézzük majd meg, ha lesz belőle valami, és lesz anyagi fedezete!” Nem lett. Manap­ság az a divat, hogy először szerez­nek egy olyan színészt, akinek a ne­vével be lehet menni a bankba, s azzal próbálnak meg pénzt szerez­ni. Nekem ez nem tetszik. Nálam ez nem így működik. Rosszabb eset, amikor a ren­dező nevét is bemártják. Sajnos, ez is sokszor előfordul. S akkor váradanul megjelent a hír, hogy Szabó Magda regényé­ből Szabó István készít kopro­dukciós filmet. Meglepett. Miért? Mert én már akkor az Utas és holdvilágban gondolkoztam. Hogy abból vajon milyen film lesz? Erre jön az a fordulat... ...Emerenc. Aki ereded. Intelligens. Rend­kívül határozott. Kiszámíthatat­lan. Ugyanakkor tiszta, mint a csillagok. Elképesztő figura! Azért szeretném eljátszani, elját­szatni egy színésszel. Fantasztikus tartás, erő, ősi, elementáris, termé­szetes erő és emberség, ami belőle árad, s ami aztán Magdát, vagyis a történet másik hősét játszó nőt megfogja. Most tehát nem is annyira a második világháború előtti és utáni Magyarország képét sze­retné megrajzolni... ... nem, nem, nem. Most az egy­szer nem a társadalmi kép, hanem a két karakter vüága érdekel, amely teljesen különbözik egymás­tól. Egy természeti világ és egy ér­telmiségi, bizonyos tanult kultúrá­ra épülő világ, s mind a kettőnek megvan a maga értékrendje. Ez a két értékrend ütközik össze ebben a történetben, a kérdés csak az, hogy melyik az igazabb, és kinek a tartása az erősebb? Szabó Magda bevallja a regényben, hogy kettőjük közül Emerenc az erősebb. Hang­súlyozom, ez két különböző kultú­ra, két külön világ. De két nyitott ember, akik nyitottak a másikra, és megpróbálják egymást szeretni. Emerenc mindenképpen. Emerenc elképesztően tud szeretni. Akit sze­ret, azt valóban szereti, ha véd va­lakit, akkor azt megvédi. Ők mély­ségesen vonzódnak egymáshoz, ugyanakkor taszítják is egymást. Ez a különös mágnesesség élteti a viszonyukat. Ezt nevezzük ambivalens kap­csolatnak? Nem játszanék így a szavakkal, inkább azt mondom: a vászonra fel van festve két szín, amelyek, ha egymás mellé kerülnek, izzanak. Mint két hang a zenében, amely egymás mellett különös feszültsé­get ad. Két szó egy versben, amely egymás mellett látszatta nem fér meg, mégis összetartoznak, sőt eggyé válnak. Ez így nagyon izgal­mas. Milyen találkozásai voltak Sza­bó Magdával? Sokszor találkoztunk. Kedvel­tem őt. Háláról és hálátlanságról, szeretetről és szenvedélyről, dacról és ragaszkodásról szól a könyv. Tudta még jelezni neki, hogy szeretné filmre vinni Az ajtót? Ez egy egészen furcsa történet. Nekem eszembe sem jutott, hogy ezt a regényt megfilmesítsem. Bereményi Géza akart ebből filmet készíteni. Színdarabot írt belőle, megrendezte Zalaegerszegen, és közölte velem, hogy további szán­dékai vannak a regénnyel. Én soha nem foglalkoztam olyasmivel, ami másvalakit is érdekelt. Nekem ez így meg sem fordult a fejemben. Csak aztán kiderült, hogy... illetve Géza szólt nekem, hogy kicsit bele­fáradt ebbe a történetbe. Valószí­nűleg azért, mert darabot üt belő­Emerenc életének nagyon sok ajtaja van, és minden ajtó mögött egy újabb titok lakozik. le, s azt többször is megrendezte színházban, s elmondta, hogy ő ak­kor mégsem rendezne ebből filmet, inkább a Katalin utcából. „Szóval úgy gondolod, hogy én csináljam meg?” - kérdeztem. És azt felelte, hogy: „Igen!” És kezébe tette a kész forgató- könyvet? Nem. Neki egy szép színdarabja volt. Az előadást nem láttam, csak a darabot olvastam. A forgatóköny­vet Vészits Andreával írjuk, úgy, ahogy mi szeretnénk. A Rokonok forgatókönyvét is ketten írták. Előbb megírjuk, anélkül, hogy Gézával bármiről is beszélnénk, s ha kész, odaadjuk neki. Hozzászól, beleír, véleményez, hiszen ő maga nagyon jól ismeri ezt a történetet. Észreveszi, ha valamit kihagytunk, vagy az ő tapasztalata szerint eset­leg felesleges valami, amihez mi ra­gaszkodunk. S ha nem tudjuk meg­védeni, akkor igaza van, tehát vita­partnerként sem akarjuk kihagyni. Ő majd úgy bele-belenyúl. A forga­tókönyv mindenesetre még alakul, nagy változásokat Géza nem esz­közöl. Azt mondja: ez a mi szemlé­letünk. De szól, ha valami nagyon hiányzik, vagy ha valami felesle­ges, akkor figyelmeztet bennünket. Emlékszem, sokan mennyire elcsodálkoztak, amikor világgá repült a hír, hogy Milos Forman Márai Sándor A gyertyák cson­kig égnek című regényét szeret­né mozivászonra vinni. Hogyan lehet két férfi hosszas, mélyre­ható beszélgetésfüzéréből fil­met készíteni? - kérdezték. Az ajtó két nő erős jelenlétére, lelki kapcsolatára épül. Ez a történet vajon mennyi filmszerűséget enged meg? A kérdés az: mi számít filmsze­rűnek? Szerintem egy élő ember arca filmszerű. Az arcon megszü­lető érzelmek, gondolatok, ahogy változnak. Ezt csak filmben vagy a képernyőn lehet megmutatni, hiszen soha nem kerülünk olyan intim közelségbe egy emberi ar­choz, mint a moziban vagy a tévé előtt. George Clooney filmje, a Godd Night, Good Luck is csak arcokról szól, és milyen erős, fan­tasztikus alkotás! Én azt hiszem, ha sikerül eltalálni Emerenc és Magda arcát, ha az a két anta- gonista arc egymásnak feszül a maga szeretetével és lágyságával, a maga keménységével, akkor az izgalmas, erős, tanulságos, sze­rencsés esetben pedig jó film le­het. Melyik arcot lálja már tisztáb­ban maga előtt? Az írónőét vagy Emerencét? Mert a forgatókönyv írása során, gondolom, már konkrét színészeket mozgat. Az egyik nevet még nem tudom, a másikat pedig egyelőre nem sze­retném elárulni. Nyüván Emerenc megformáló- ját nehezebb kiválasztani. Emerenc azért olyan nehéz, mert idős színésznő kell a szerepre, ráadásul az arcának hordoznia kell azt a természetességet, amit a múltja jelent. Tehát a szikkadt föld ráncai kellenek, nem egy színházi élet puhasága. És a tekintet egé­szen sugárzó, karizmatikus ereje kell még. Egyelőre keresem Emerencet. Csak magyar színésznőben gondolkodik? Emerencben gondolkodom, őt kell megtalálnom. S a film teljes mértékben ma­gyar lesz? Nem lehet az teljes mértékben. Jelenleg a magyar filmszakma anyagüag nem engedhet meg magának egy ilyen filmet. Kül­földről kell segítséget kérni hoz­zá. Senkitől nem lehet elvenni a pénzt valaki más számára. Nem lenne korrekt. Ahhoz az összeg­hez, ami itthon a rendelkezé­sünkre áll, külföldi partnerektől kell kérni, hogy ne csorbítsuk má­sok lehetőségeit. Mikor szeretné elkezdeni a forgatást? Jövő ősszel. Végül is milyen emberként őrzi az emlékezetében Szabó Magdát? Nagyon kedves, szeretette méltó embernek. Örülök, hogy személye­sen ismerhettem őt.

Next

/
Thumbnails
Contents