Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-03 / 154. szám, csütörtök

22 Sport ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 3. www.ujszo.com Először az élen a spanyolok Madrid. Az Európa-baj- nok spanyol csapat először vezeti a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség (FIFA) világ- ranglistáját, amit 1992-től ál­lítanak össze. A legutóbbi él­lovas Argentína a 6. helyre esett vissza. A sorrend (záró­jelben a múlt havi állás): 1. (4.) Spanyolország 1557; 2. (3.) Olaszország 1404,3. (5.) Németország 1364, ...52. (52.) Magyarország 591, 65. (66.) Szlovákia 494. (mti) Ronaldo már munkanélküli Rio de Janeiro. A sérülé­séből gyógyulgató Ronaldo életében először maradt megállapodás nélkül. A bra­zil zseni szerződése hétfőn lejárt az AC Milánnál, és egyelőre az olasz klub nem hosszabbított a csatárral, így szabadon igazolhatóvá vált. A támadó szóvivője, Felipe Bruno elmondta, Ronaldo egyelőre csak a probléma- mentes felépülésével foglal­kozik, és még nem gondol­kozik azon, hogy tárgyalásba kezdjen más klubokkal. A Flamengo, a brazil bajnokság listavezetője azonban tárt karokkal fogadná a 31 éves világbajnokot, (ns) Hiddink hosszabbított Moszkva. További két év­vel, 2010-ig meghosszabbí­totta szerződését Guus Hid­dink, az Európa-bajnoksá- gon elődöntős orosz labda­rúgó-válogatott szövetségi kapitánya. „Megmutattuk, hogy vannak tehetségeink. Most egy olyan rendszert kell kidolgoznunk, hogy a fiata­lok megfelelő ütemben fejlődjenek” - nyilatkozta a holland szakember, akinek Dmitrij Medvegyev elnök felkínálta az orosz állampol­gárságot is, amit a sikeres tréner diplomatikusan eluta­sított. (mti) Katiinak száguld a győzelem felé, majd itthon a biztonsági emberek vállán érkezik a sajtótájékoztatóra (SITA-felvételek) Jaroslav Katriňák, a Transorientale-rali győztese: „Olyan terepen versenyeztünk, mint a Magas-Tatra homoktengerbe ágyazva" Legyőzte az emberpróbáló kínai sivatagot Jaroslav Katriňák biztosan nyerte a világ leghosszabb versenyét, a Transorien- tale-ralit. A 42 éves szlovák motoros egyben az abszo­lút győztes is, mert a Szentpétervár-Peking kö­zötti több mint 10 ezer ki­lométeres távot a leggyor­sabban tette meg, beleért­ve az autósokat és a ka- mionosokat is. SZABÓ ZOLTÁN A Slovnaft csapat sztárja kedden este érkezett haza Kínából, s teg­nap már az újságírók rendelkezé­sére állt. Katriňák nagy üdvrival­gás közepette, két biztonsági em­ber vállán érkezett a sajtótájékoz­tatóra. Milyen érzés megnyerni a vi­lág leghosszabb raliját? „Minden győzelemnek megvan a maga sajátos varázsa. Boldog va­gyok, hogy nyertem, s ezzel immár teljes a sikerlistám: motokrossz- ban és enduróban is világbajnok voltam, ehhez jött most a várva- várt rali-győzelem. Fantasztikus és felejthetetlen volt a kínai fal tövé­ben történt díjátadás, a trófeát az ottani sportminiszter adta át. A Dakar- vagy a Transorien­tale-rali a nehezebb? Mindkét verseny rendkívül ne­héz, egészen más a hangulata a két ralinak. A Szentpétervár-Pe­king viadalon jóval nagyobb biz­tonságban éreztem magam, mint a Dakaron, itt nem kellett attól tartanunk, hogy váratlanul ránk támadnak, s az emberek is lénye­gesen barátságosabbnak tűntek, mint Afrikában. Sajnos, ezúttal is történt halálos baleset, végig na­gyon oda kellett figyelni, mert a legkisebb hiba is kiesést jelenthe­tett volna. Hogyan őrizték a versenyzők biztonságát? Állandóan négy helikopter kö­rözött felettünk, s 50 kilométeren­ként mentőautók álltak készenlét­ben. Természetesen a pálya mel­lett sok rendőr és katona ügyelt a biztonságunkra. Mekkora volt az érdeklődés? Oroszországban és Kazahsztán­ban nagyrészt katonai területeken zajlott a rali, így érthetően főleg egyenruhások biztattak bennün­ket. Kínában viszont ahogy köze­ledtünk a főváros felé, annál töb­ben figyeltek, s rendkívül barátsá- gosakvoltak. Navigációs rendszer nélkül Naponta csak három-négy órát aludt Jaroslav Katriňák elárulta: rendkívül keveset aludt a rali alatt, s a viadal a tizenhét napja során három kilót fogyott. „Nehéz volt megszokni, hogy a rekkenő hőségben hat óra alatt csupán másfél liter folyadékot ihattam. Esténként a következő szakaszt elemez­tük, így csak éjfél körül tértem nyugovóra, de sokáig csak forgo­lódtam a hálózsákban. Fél négykor pedig már keltem. Egyszer té­vedésből két órakor ébresztettek fel, a szakácsnők csak csodálkoz­tak, azt kérdezték: vacsorázni vagy reggelizni jöttem. Miután ki­derült a tévedés, még egy kicsit szunyókáltam” - mondta lapunk­nak a legjobb szlovák motoros, (sz. z.) tették meg a táv nagy részét. Mi­ként tájékozódott? Minden szakasz előtt elemeztük a ránk váró etapot, így nagyjából tudtam, mi következik. Sokat segí­tett a norvég Ullevalsetter, akinek kiváló a navigációs érzéke, gyor­san feltalálja magát az ismeretlen pályán. Ó volt a legnagyobb ellen­felem, de szerencsére, nem tudott különösebben megszorítani. Sors­döntőnek bizonyultak az oroszor­szági szakaszgyőzelmeim. Féltette az életét? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Ha fordítva lenne, le­het, hogy már nem lennék az élők sorában. Pályafutásom során több komoly bukásom volt, szerencsé­re, a Transorientale-ralit esés nél­kül megúsztam. A verseny melyik szakaszában volt a legnyugtalanabb? Az utolsó három kínai sivatagi etap során, 50 fokos melegben, óriási homokdűnék között, or­kánszerű szélben attól féltem, nehogy bakizzak vagy eltévedjek, s drukkoltam, hogy a motorom is búja az iramot. Ellenkező eset­ben elúszott volna az elsőségem. Nagyjából olyan terepen verse­nyeztünk, mint a Magas-Tátra homoktengerbe ágyazva. Menet közben nem gondolt a viadal feladására? Dehogynem. A fárasztó ver­seny fizikailag és lelkileg is ala­posan megviseli az embert, mi­után Kazahsztánból Kínába ér­keztünk, elegem lett mindenből. Szerencsére a 10. szakasz után szünnap következetett, s túljutot­tam a krízisen. Sajnos, halálos baleset ár­nyékolta be a ralit. Mi erről a vé­leménye? A tavalyi Dakar-rali során én találtam rá az elhunyt motoros­ra, lelkileg nagyon megviselt az eset. Sokáig tartott, míg úgy- ahogy túltettem magam a tragé­dián. Most Csagin kamionja gá­zolt halálra egy motorost, cso­dálkoztam, hogy az orosz pilóta folytatta a versenyt. Sőt, az emlí­tett kamionoS összetettben soká­ig vezetett, csak akkor lépett vissza, amikor járművére becs­mérlő szavakat pingáltak... Milyennek látta Pekinget rö­viddel az olimpia előtt? Az egész város az ötkarikás játékok lázában ég. Látva a kí­naiak odaadását biztosra ve­szem, hogy kitesznek magukért, s felejthetetlen olimpiát ren­deznek. Jövőre Dél-Amerika ad ott­hont a Dakar-ralinak. Indul a viadalon? Véglegesen eldőlt, hogy anya­gi okok miatt nem veszek részt rajta. A Transorientale-ralin vi­szont szeretném megvédeni az elsőségemet. Bajnokcsapat: Az egykori kézilabdakapus, Katona Olga fociaranya Bajnokcsapat: Nagybalogra csak védekezni jártak az ellenfelek Feljutással jubiláló ekecsiek Idegenben könnyebb dolguk volt Kik képviselték a falut? JÁTÉKOSKERET: Czene Norbert, Erdődy Zsolt, Richard Ostrom, Dušan Sarvaš, Štefan Drugda, Laco Tomáš, Marek Valkučák, Dušan Halaj, Michal Doležel, Miroslav Iványi, Ro­man Gubala, Milan Murín, Jankovics Péter, Pavol Zvara, Si­mon Gyula, Elek Péter, Gabriel Šmúo, Roman Kret, Peter Vrábel. JÁTÉKOSEDZŐ: Marek Valkučák. LEGJOBB GÓLLÖVŐ: Michal Doležel - 24 gól. ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS Ekecs-Apácaszakállas. Kiváló­an időzítették bajnoki elsőségüket a dunaszerdahelyi területi baj­nokság I. osztályában a negyedik fordulótól az élen tanyázó ekecs- apácaszakállasiak, hiszen a csal­lóközi településen nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg az első fut­ballcsapat. „Szemre tetszetőseb­ben, eredményesebben játszot­tunk ősszel, mint a tavaszi folyta­tásban. Mentségünkre legyen mondva, tavasszal egyszer sem szerepeltünk a legerősebb össze­állításban. Sérülési hullám tize­delte kollektívánkat, eltiltások miatt is gyakran szorultak kény­szerpihenőre játékosaink” - szol­gált magyarázattal Szigeti Attila-, a bajnokcsapat sikerkovácsa. Megtudtuk, Pócs János, Mik­lós Pál, Puzsér Csaba, Puzsér Fe­renc, Vörös Gábor, Hacsík János és Gaál Marián hiánya rányomta bélyegét az együttes produkció­jára. „Az ellenfelek a skalpunkat szerették volna begyűjteni. Ott­honunkban foggal-körömmel védekeztek, olykor bizony nehe­zen tudtuk őket legyőzni. Táma­dófocit játszottunk, hetvenhét gólt szereztünk. Az viszont bosszantó, hogy harminchétszer rezdült a hálónk. A riválisok el­sősorban védőink lassúságából húztak hasznot. Hazai pályán veretlenek voltunk, csupán az egyházgelleiek zsákmányoltak tőlünk pontot. Szárnyaltunk a legnagyobb riválisunknak számí­tó nagylégiek elleni összecsapá­son. Vendéglátóként egygólos hátrányból fogcsikorgatva fordí­tottunk a jányokiak elleni talál­kozónkon, melyen még én is csa­tasorba álltam. Védenceim na­gyon igyekeztek, a legkiegyensú­lyozottabb teljesítményt Miklós Pál nyújtotta”- summázta a té­nyeket a tréner. A sikerek hátterében csapat- vezetőként az egykori válogatott kézilabdakapus, Katona Olga szorgoskodott. „Nő a fociban? Sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket, amikor a csapat körüli teendők kapcsán kapcsolatba kerültem velük. Örülök, hogy rácáfoltam az előítéletekre és a csapat diadalának köszönhetően egy újabb (foci)éremmel gyara­podott gyűjteményem” - emlé­kezett szerepvállalásának gyü­mölcsére a tisztségviselő, (ái) ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS Nagybalog. Első a szép foci, a pontok csak azután jönnek - nem túl gyakori ez a hozzáállás a futballpályákon, ám Nagyba­logon ezt vallják. Meg is nyer­ték a bajnokságot. ,A szezon elején nem a felju­tás volt a célunk, hanem az, hogy a nézőknek tetsző táma­dófocit játsszunk, és az élme­zőnybe tartozzunk. Minden mérkőzésen nyerni akartunk, sosem játszottunk döntetlenre - kezdte idényértékelését Marek Valkučák, a közép-szlovákiai V. liga D csoportjában szereplő nagybalogiak játékosedzője. - Az őszi szezont éllovasként zár­tuk, s ekkor kicsit módosítottuk az elvárásokat, három fő célt tűztünk ki magunk elé: meg­nyerni a bajnokságot, meg­nyerni a területi futballszövet- ség kupáját, és megnyerni a ri­maszombati kispályás bajnok­ságot, ahol szintén elindultunk. Mindhárom célt teljesítettük, elégedettek vagyunk.” Hasonlóan nyilatkozott Er- dődi József klubelnök is: „Min­den poszton kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk. A legkevesebb gólt kaptuk, a má­sodik legtöbb gólt rúgtuk, játé­koskeretünkben olyanok is vannak, akik korábban a Corgoň Ligában vagy a második vonalban szerepeltek.” Paradox módon a nagybalo- giaknak könnyebb dolguk volt idegenben, mint saját pályáju­kon. „Hozzánk csak védekezni jártak az ellenfelek. Idegenben azért támadtak is, izgalmasabb, a nézők számára érdekesebb meccseket játszottunk” - mond­ta Valkučák, aki a gárda kulcs­embereit is kiemelte: „Sarvaš, Drugda, Vrábel, Kret és Halaj volt a csapat gerince, meg per­sze a csatárok, Iványi és Doležel.” Ennek az együttesnek a IV. ligában sem lesz gondja, vélik sokan, és Valkučák osztja ezt a véleményt: ,A IV. és az V. liga között nincs nagy színvo­nalbeli különbség, így újonc­ként sem szeretnénk a táblázat alján kullogni. A cél, hogy az első hatban végezzünk, ennél rosszabb helyezés már csalódás lenne...” (bt) Kik képviselték a falut? A JÁTÉKOSKERET: Pócs János, Lukovics László, Lukovics Gyula, Miklós Pál, Lukács János, Köles János, Halász Zsolt, Puzsér Csaba, Puzsér Ferenc, Gaál Marián, Hacsík János, Csóka Tibor, Csóka Já­nos, Orosz László, Hencz Attila, Vörös Vince, Vörös Gábor, Vörös Roger, Raisz Szüárd, Végh Attila. EDZŐ: Szigeti Attíla. LEGJOBB GÓLLÖVŐ: Vörös Gábor - 24 gól.

Next

/
Thumbnails
Contents