Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-30 / 176. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Ki tud többet az NDK-ról? Willy Brandt az egykori NDK híres politikusa volt. Erich Honecker idején min­dig is demokratikus választá­sokat tartottak. Az NDK nem volt diktatúra, s a politikai rendszer jobb volt ott, mint a szövetségi köztársaságban. Ezek talán a legmegdöbben­tőbb válaszok abból a felmé­résből, amelyet az egyik leg­tekintélyesebb berlini egye­tem szakértői kelet- és nyu­gatnémet diákok körében vé­geztek, s amelyből egyértel­műen kitűnt: az egykori NDK- val kapcsolatos ismeretek a legenyhébben szólva is rend­kívül hiányosak a mai gimna­zisták körében. Ami pedig ezen túl is még meglepetés­ként szolgált: a nyugati tar­tományokban a diákok egy fokkal többet tudtak a volt kommunista államról, mint az egykori NDK-hoz tartozott keleti tartományok középis­kolás fiataljai. Az ismeretek hiánya egyformán vonatko­zott az akkori időszak politi­kusaira, valamint a főbb ese­ményekre, például a berlini fal „felhúzására”. A reprezen­tatív módon megkérdezett több ezer diák jelentős részé­nek fogalma sem volt arról, hogy ki is építette 1961-ben a falat. Sokan az akkori nyu­gatnémet kormányra, többen pedig a nyugati szövetsége­sekre tippeltek. A megkérde­zettek csaknem fele vallotta azt, hogy az NDK nem dikta­túra volt, hanem „szociális paradicsom”. Igaz, hogy kb. ugyanennyi válaszadó azt sem tudta, mi a különbség a diktatúra és a demokrácia között. A „tudatlanok” száma jóval magasabb volt az egy­kori Kelet-Berlinben, azaz a főváros keleti felében, s a volt NDK-s Brandenburg tarto­mányban, mint például Nyu- gat-Berlinben, valamint az ugyancsak nyugati Bajoror­szágban vagy épp Észak-Raj- na-Vesztfáliában. A szakér­tők számára a legsokkolóbb válasz mégis csak az volt, hogy a Nobel-békedíjas egy­kori nyugatnémet kancellárt, Willy Brandtot keleten is, nyugaton is jelentős számban „az NDK politikusaként” em­lítették. A felmérés értékelé­se, illetve a következtetések levonása még hátra van, né­hány vélemény azonban már megfogalmazódott. Ami a ke­letnémet „tudatlansági túl­súlyt” illeti, azzal kapcsolat­ban például az: azok a fiata­lok, akik az NDK összeomlása után születtek, ismereteiket elsősorban otthonról szerez­ték. S a szülők, valamint a nagyszülők még mindig sok­kal inkább a pozitív, mind a negatív élményeket idézik fel. Nem csoda hát, hogy a ke­leti tartományokért felelős német miniszter, Wolfgang Tiefensee elsősorban a szü­lőkhöz apellált, kérve őket: meséljenek csak az egykori szép élményekről, de a valós életről is az egykori fal, illetve a szögesdrót mögött. A leg­szomorúbb és általánosítható következtetést azonban Bernd Neumann kulturális miniszter fogalmazta meg. Neumann szerint lehet ugyan szépíteni - vagy épp magya­rázni - a dolgokat, ez azon­ban nem feledtetheti, hogy a középiskolákban csapnivaló a történelemoktatás, (mti)- Ha még egyszer meglátom, hogy rossz lányok után kajtatsz, elveszem a mankóidat... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Négy évtizede Ágcsernyőn kezdődött a „prágai tavasz" elfojtása Történelmi események egy vasúti kocsiban Bár a kelet-szlovákiai Ág- csemyő hírnevét elsősorban mint az egykori legfontosabb csehszlovák-szovjet vasúti teherátrakodó állomás ala­pozta meg, négy évtizede a nagypolitika történetébe is beírta magát. 1968. július 29-e és augusztus 2-a között ennek az alig néhány ezer la­kosú városkának vasútállo­másán zajlott le a legfelsőbb szintű csehszlovák-szovjet találkozó, amely a történé­szek szerint az utolsó lökést adta Moszkvának ahhoz, hogy a „prágai tavaszként” ismert csehszlovákiai re­formfolyamatot haladékta­lanul katonai erővel fojtsa el. KOKES JÁNOS Ágcsemyő (Čierná nad Tisou) egyetlen számításba jöhető tár­gyalási terme a vasúti klubterem volt, de azt az egyik fél sem akarta elfogadni. A színpadiasán drámai körül­mények között létrejött és lezaj­lott találkozóra egy speciálisan erre a célra átalakított vasúti ko­csiban került sor. A csehszlovák delegációt Alexander Dubček, a szovjetet Leonyid Brezsnyev pártfőtitkárok vezették. Az ide­ges és feszült hangulatot, amely akkoriban Prága és Moszkva vi­szonyára is jellemző volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az éjszakákat mind­két fél a saját területén töltötte: a szovjetek egy ungvári szállo­dában, míg a csehszlovákok egy közeli helyi szállóban. Már a találkozó színhelye is kompromisszum eredménye volt: Dubčekék nem voltak haj­landóak Lvovba menni tárgyalni, míg a szovjetek számára Kassa nem volt elfogadható. Egyéb­ként a történelemben ez volt az egyetlen eset, amikor a legfel­sőbb szovjet vezetés egy ember­ként elhagyta a Szovjetunió fel­ségterületét. Ahalicsi zsidó A négynapos rendkívül feszült tárgyalások során Brezsnyev azt követelte Dubéektől, hogy a párt legfelsőbb vezetéséből távolítsa el a reformpárti hangadókat, többek között Josef Smrkovskýt (a csehszlovák parlament elnö­ke) és František Kriegelt (a Nemzeti Front elnöke), zaboláz­za meg a cenzúra eltörlése után szabaddá vált csehszlovák sajtót, amely azokban a hónapokban nyíltan bírálta a Szovjetuniót és annak politikáját, s a reformfo­lyamat legerősebb támasza, ger­jesztője volt. További szovjet kö­vetelés volt, hogy a csehszlovák vezetés tiltsa be azokat a szerve­zeteket, amelyek Moszkva sze­rint szocialistaellenesek. Ilyen volt az egykori politikai foglyo­kat tömörítő K231 és a politiká­ba aktívan bekapcsolódó civile­ket tömörítő KAN. A ma már hozzáférhető, mint­egy ötszáz oldalas feljegyzés szerint a szovjetek a vitákban nem tettek lakatot a szájukra, s például Pjotr Seleszt, az ukrán kommunisták akkori első titkára indulatosan és becsmérlően „ha- licsi zsidónak” minősítette Fran­tišek Kriegelt. Lekáderezett vezetők A szovjet vezetés a négy nap so­rán pontosan „lekáderezte” a cseh­szlovák vezetőket, s minden jel szerint itt született a megegyezés a szorosabb együttműködésről és az invázió előkészítéséről a csehszlo­vák konzervatívokkal, a liberalizá­ció ellenzőivel élükön Vasil Bilakkal és Alois Indrával. Az ágcsemyői találkozó ide­jén példátlan lakossági szolida­ritási akció játszódott le Cseh­szlovákiában. A „Veletek va­gyunk, legyetek velünk” petíció aláírását Pavel Kohout prágai író kezdeményezte, s rövid időn belül több százezren látták el névjegyükkel. Dubček Ágcsernyőn taktiká­zott, több szovjet kérésre rábó­lintott, de teljesítésüket meg­próbálta elodázni a szeptember elejére összehívott rendkívüli pártkongresszusra. Belement vi­szont abba a szovjet kezdemé­nyezésbe, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamainak kommunista vezetői Pozsonyban találkozza­nak, s egy közös fórumon tár­gyaljanak a csehszlovákiai hely­zetről. A pozsonyi csapda A pozsonyi találkozóra Ro­mánia nem kapott meghívást, mert a román vezetés Nicolae Ceausescuval az élén támogatta a csehországi reformista veze­tést. A pozsonyi találkozóról ki­adott közleményben szerepel, hogy a szocializmus védelme az összes szocialista ország közös feladata, kötelessége. A csehszlovák reformisták nem vették észre a visszaélés le­hetőségét ezzel a megfogalma­zással, amikor jóváhagyták a közleményt. Moszkva aztán ké­sőbb egyebek között az ágcser- nyői csehszlovák-szovjet és a pozsonyi többoldalú találkozón elfogadott állítólagos megegye­zések megsértésével, nem telje­sítésével magyarázta, miért kel­lett 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés öt tagállama (Szovjetunió, NDK, Magyaror­szág, Bulgária, Lengyelország) hadseregeinek bevonulnia Cseh­szlovákiába, ami a „prágai ta­vasz” vívmányainak felszámolá­sához vezetett. KOMMENTÁR Robbanó félhold JARÁB1K BALÁZS Nincs az a forró nyár Törökországban, amit ne lehetne még forrób­bá tenni... A legutóbbi bombamerénylet az ország modern történe­te egyik legfontosabb eseményének- az országot kormányzó isz­lámista Igazság és Fejlődés (AKP) pártjának esetleges betiltásáról szóló legfelsőbb bírósági ülés - előestéjén azonban az egész orszá­got forgathatja fel fenekestül. A tizenegy „dühös ember”, jelen esetben nem esküdtek, hanem a szeparatista elit által kinevezett Legfelsőbb Bíróság tagjai arról döntenek, hogy öt évre eltiltsák a politikától az AKP 71 vezető poli­tikusát. Hét szavazat elég azoktól, akik az Atatürk által anno, az első vüágháború után megalapított szekuláris török államban, és nem a fejkendő viselésében hisznek. A bibi csupán csak az, hogy az AKP, amely az iszlámista elődpárt ha­sonló bírósági betiltása után alakult újjá, sorra nyerte a demokrati­kus választásokat. Mi több, sokkal többet tett az ország modernizá­lásáért, mint szekuláris elődjei, akik a rossz (biztos iszlámista, hmmm) nyelvek szerint pontosan átvették Atatürk „szekuláris” szokásait - hatalom a hadsereg kezében, demokrácia nem sok, fej ­kendő nuku, a ráki viszont jöhet, minden mennyiségben. Nem cso­da, hogy a hatalom- (és egyéb) ittas szekuláris elit népszerűtlen mint a bűn, az iszlámisták pedig vezetik a politikai népszerűségi lis­tát otthon és Brüsszelben egyaránt. Az AKP sorra hozta mega szeku- lárisok által lehetetlennek ítélt, ám az EU által követelt reformokat - például a halálbüntetés eltörlését - és döntögette a politikai tabu­kat. Az Erdogan vezette kormány teljesen EU- és bizniszkonform, többet tett az ország fejlesztéséért, mint az egész szekuláris generá­ció Atatürk halála óta. De egy tabuba beletömi látszik a bicskájuk: megpróbálkoztak a Törökországban legnagyobb tabuként kezelt fejkendő legalizálásával. Erre a hadseregnek csak egyetlen válasza volt a modernkori török történelemben - kattan a zár. Bár a fejkendőről szóló vitával könyvtárakat lehet megtölteni (aki­nek nem tetszik, térjen egyet Isztambulban, és csevegjen a mini­szoknyát és fejkendőt, mint divatcikket viselő török lányokkal), ám a tizenhét halottat követelő bombák már Törökország modernizá­cióját ás államiságát veszélyeztetik. Találgatni lehet, kik voltaka háttérben (ugyanúgy lehettek iszlámisták, a hadsereg vagy az al- Kaida, amelynek korántsem tetszik az AKP európai motivációja), de minek. Annyi biztos, hogy a népszerű AKP betiltása után akár a „kő- kövön nem marad” verzió is bekövetkezhet. Mert mi árt a demokrá­ciának, illetve az ország európai integrációjának jobban: a fejken­dő, vagy ha a hadsereg bármikor a kezébe veheti a hatalmat? Európától most több kell, mint a sajnálkozás, vagy a káröröm. Eu­rópa valamikori „beteg embere”, Törökország önerőből állt talpra. Világossá kell tenni, hogy fejkendő ide, vagy oda, az európai politi­kai módi nem egy ruhadarabon áll vagy bukik. Hanem a kormány­zás minőségén. JEGYZET Zsírt vegyenek! JUHÁSZ KATALIN Hamarosan befekszem egy ele­gáns magánklinikára, leszíva­tom a zsíromat, aztán elárvere­zem. Abefolyt összegből terve­zem rendezni a kórházi szám­lát, úgyhogy kérem önöket, lici­táljanak gyorsan és merészen. Hajói saccolom, lesz belőle olyan tíz-tizenkét liternyi, a kikiáltási ár ezer korona/deci. Ez a zseniális ötlet persze nem nekem jutott eszembe, egysze­rűen lenyúltam, és nem is akár­kitől, hanem Brigitte Nielsen- től. Aköztudottan visszafogott német RTL csatorna való- ságshowjában nemrég tömegek követték figyelemmel a dán filmsztár és fotómodell fantasz­tikus átalakulását. Stallone exneje tizenhét nap leforgása alatt négy plasztikai műtéten esett át a kamerák előtt, ame­lyek során kisebbítették a melle­it, felvarrták a ráncokat az ar­cán, valamint összesen négy fi­ter zsírt szívtak le a hasáról és a lábairól. Ezt a matériát árverezi most el, az érte kapott pénzt pe­dig közelebbről meg nem hatá­rozottjótékony célokra kívánja fordítani. Hát nem gyönyörű? Mindeddig azt hittem, ilyesmi csak nagyon pihent hollywoodi forgató­könyvírók agyában születhet meg. Egyik kedvenc filmem, a Harcosok klubj a legnagyobb poénja, amikor a rosszfiúk a plasztikai sebészet szemetes­konténeréből lopott zsírból mi­nőségi szappant főznek, melyet aztán méregdrágán eladnak a gazdag nőknek. Talán ugyan­azoknak, akik a „titkos alapanyagot” leszívatták ma­gukról. A film rendezője a fo­gyasztói társadalomnak küldött gusztustalan üzenetet abban a jelenetben, kilenc évvel ezelőtt. David Fincher nem tudhatta (bár talán sej tette), hogy 2008-ra a való világ és a képer­nyőn látott valóság szépen egy­befő, olyan abszurd mértékben összeolvad, hogy az emberek (műsorkészítők, filmsztárok, tévénézők) elveszítikjózan íté­lőképességüket. Gyakorlatilag bármi megjelenhet a képer­nyőn, ha előtte hangsúlyozzák az akció jótékony céljait. Kül­földi licenc alapján készült plasztikai műtétes tévéműsorok már a magyar kereskedelmi csa­tornákon is megjelentek, eddig viszont névtelen páciensek fe­küdtek kés alá a kedves nézők szórakoztatására. AMusicTele- visionben például olyanok, akik imádott énekesükre, színészük­re akartak hasonlítani. Meglát­ják, egy éven belül ez a divat is begyűrűzik, alig várom már Győzike vagyKiszelTünde lát­ványos átváltozását. De addig is kihasználom az alkalmat, hogy önök rám figyelnek. Igazán nem mondhatj ák, hogy túl magas ki­kiáltási árat szabtam. Bánom is én, hazudj ák azt ismerőseiknek, hogy Brigitte Nielsen zsírja dí­szeleg a polcukon abban a szép üvegcsében! Tehát: ezer korona először...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents