Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-29 / 175. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 29. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HANDELSBLATT Egyedül az ellenzéki Baloldal pártjának taglétszáma növekedett Németországban az elmúlt időszakban. Az összes többi párt tagjainak száma csökkent, beleértve a két nagy néppártot, a Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) és a Német Kereszténydemokrata Uniót (CDU) is. A tekintélyvesztésre utaló taglétszámcsökkenés elsősorban az SPD- t sújtotta. Ez a magyarázata annak, hogy a kereszténydemokraták első ízben rendelkeznek több taggal, mint a szociáldemokraták. Az üzleti és politikai napilap információi szerint az elmúlt fél évben néhány ezerrel növekedett az immár országosan tevékenykedő Baloldal pártjának taglétszáma, amely elérte a 74 206-ot. A párt ügyvezetője, Dietmar Bartsch szerint elsősorban a nyugati tartományokban erősödött a párt. Az utóbbi hónapokban folytatódott a szociáldemokraták taglétszámának csökkenése. A felmérések szerint június végén 529 994 tagja volt az SPD- nek, ezzel szemben a konzervatívok táborának csökkenése májustól leállt, s jelenleg a CDU 531 740 taggal rendelkezik. Az ellenzéki szabad demokraták (FDP) és a Zöldek sem szereztek új tagokat, sőt mindkettő taglétszáma csökkent. A liberálisok jelenleg 64 000, a környezetvédők 44 700 taggal rendelkeznek. Szakértők emlékeztettek, a szociáldemokraták taglétszáma évek óta csökken. 1976-ban az SPD még több mint 1 millió taggal rendelkezett, a tényleges csökkenés a küencvenes évek elején kezdődött, a korábbi kancellár, Gerhard Schröder megszorító jellegű reformjai nyomán pedig felgyorsult. Az utóbbi hónapokban elsősorban a vezetési válság és Kurt Beck pártelnök népszerűtlensége vezetett a csökkenéshez. A kereszténydemokraták „fénykorát” 1983 jelentette, amikor a CDU még 735 000 taggal rendelkezett. A csökkenés utána kezdődött, az ország újraegyesítését követő években azonban - átmeneti időszakra - megállt. 1993-tól a csökkenés tartóssá vált, bár lassúbb ütemű volt, mint a szociáldemokratáknál, (mti)- Bocs, de én a naptejnél maradok... (Peter Gossónyi karikatúrája) A Szputnyik-krízis után Amerikának magasabb sebességre kellett kapcsolnia Ötvenéves a NASA Ötven éve, 1958. július 29-én Eisenhower amerikai elnök aláírta az Országos Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság (NASA) létrehozásáról szóló törvényt. Amerikát szorította az idő, a szovjetek egy évvel korábban a Szputnyikkal sarokba szorították az űrversenyben lemaradni látszó Egyesült Államokat. PIETSCH JUDIT-MTI Az űrtörvény aláírása után két hónappal már „élesben” kezdte meg működését a világ egyik leghíresebb kormányhivatala. A Szputnyik-krízis után Amerikának magasabb sebességre kellett kapcsolnia: az eddig szétszórtan, a hadsereg különböző részlegeinél és ügynökségeknél zajló kutatásokat központosítani kellett. 1958-ban az Explorer-1 révén amerikai műhold is pályára állt, 1961-ben pedig a Mercury- program keretében már az első űrugrást is végrehajtották, Alan Shepard volt az első amerikai a világűrben. A NASA szakemberei a világűrkutatás olyan területeire összpontosítottak, amelyeken még volt esélyük az elsőség megszerzésére. Ez sikerült is: 1969-ben első ízben amerikai űrhajósok jutottak el a Holdra, Neil Armstrong és Buzz Aldrin nevét az egész vüág megismerte. 1972-ben némüeg irányt váltott a NASA, a Gemini- és az Apol- lo-programok után a Naprendszer távolabbi részeinek kutatása is nagyobb hangsúlyt kapott. Ennek eredményeképpen a Pioneer-10 űrszonda 1983-ban elhagyta a Naprendszert. Harmadik jelentős vállalkozásuk az űrrepülőgépek kifejlesztése volt, ami új fejezetet nyitott az űrhajózás történetében. Az űrsikló flotta működtetése hatalmas vállalkozásnak bizonyult. Összesen hat ilyen űrrepülőgépet építettek, amelyek közül öt repült a világűrbe. 1981 óta száznál is több repülést hajtottak végre. Az űrsiklók által fémjelzett korszakra két tragédia árnyéka vetül: a Challenger 1986-ban, a Columbia 2003-ban semmisült meg. Mivel a NASA tevékenységi illetékességébe tartozik a földi légkör, a Földet környező térség, a világűr tudományos vizsgálata, a légi közlekedési eszközök és űreszközök kifejlesztése, a kozmosz távlati hasznosításának tanulmányozása, valamint a vonatkozó tudományos, gyártási és adminisztratív teendők összehangolása, illetve a repülésügyi és űrhajózási nemzetközi együttműködés gondozása, az ügynökség számos tudományos programot is folytat az „emberes programok” mellett. Űrszondák kutatják a bolygókat, napjainkban éppen a Mars feltérképezése tartja lázban a világot. A hidegháború végével a nemzetközi együttműködés is előtérbe kerülhetett, az Egyesült Államok ma már Oroszországgal együttműködve építi a Nemzetközi Űrállomást. Ennek ellenére a két űmagyhatalom között feszültségek is vannak. Amerika hamarosan leszereli az űrsiklókat, így évekig Oroszországra lesz utalva. Ez pedig, mint azt sokan hangoztatják amerikai részről, „szörnyű kiszolgáltatottsággal” jár majd. A NASA számos objektuma és intézménye vált világhírűvé: a floridai Cape Canaveralban levő Kennedy Űrközpont, a Goddard Űrközpont, az Edwards légitámaszpont, vagy éppen a pasa- denai laboratórium. Az űrkutatási hivatal a populáris kultúrában is népszerű helyet vívott ki magának, számos film és könyv dolgozta fel az intézmény történetének egy-egy fejezetét. Elhalasztották a Viktor But kiadatása ügyében tartandó kihallgatást Thaiföldön Kiadatására vár „a halál kufárja” MTl-HÁTTÉR Elhalasztották a világ legismertebb fegyverkereskedői között számon tartott Viktor But orosz üzletember kiadatása ügyében tegnapra kitűzött kihallgatást Thaiföldön, mert ügyvédje nem jelent meg a bíróság előtt - közölte az ügyészség. „A halál kufátjának” is nevezett 41 éves But kiadatását az Egyesült Államok kérte, ahol terrorizmussal vádolják, és életfogytiglani börtönbüntetés fenyegeti. But új ügyvédje más elfoglaltságára hivatkozva kérelmezte a bangkoki büntetőbíróságtól, hogy tegyék át későbbi időpontra az első felperesi tanúkihallgatást. A bíró először augusztus 22-ét jelölte ki, amit később szeptember 22-re módosított. A szovjet légierő egykori tisztje ugyan tagadja, hogy bármiféle törvénysértést elkövetett volna, mégis a világ egyik legkeresettebb fegyvercsempészei közé tartozik és kifejezetten róla mintázták a Fegyvemepper (Lord of War) című amerikai thriller főszereplőjét, akit Nicolas Cage alakított a 2005-ben készült filmben. A thai bíróság már másodszor halasztja el kiadatási ügyében a kihallgatást: június 9-én But másik ügyvédje egészségügyi problémái miatt kért új időpontot. Áz ügyvéd, aki azóta jogi tanácsadóként segíti az orosz üzletembert, akkor úgy nyilatkozott, hogy But ártatlannak vallja magát és harcolni fog a szerinte indokolatlan kiadatás ellen. Az üzletembert márciusban fogták el egy bangkoki szállodában, nem sokkal azután, hogy megérkezett Moszkvából. Hónapokon át tartó előkészítő munka után amerikai ügynökök csalták lépre, akik a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) fegyvervásárlás iránt érdeklődő képviselőinek adták ki magukat. A májusban közzétett amerikai vádirat szerint egyebek mellett több mint 700 föld-levegő rakétát, több ezer lőfegyvert, csúcstechnikával felszerelt helikoptereket, valamint gránátvetőkkel és rakétákkal felfegyverzett repülőgépeket akart eladni az Egyesült Államokban terrorszervezetként nyilvántartott FARC-nak. A dollármilliókat érő fegyverarzenállal amerikai életeket olthattak volna ki Kolumbiában - érvelnek az amerikai ügyészek. A vádirat szerint But az 1990-es évek óta kereskedik fegyverekkel: a szállítmányokat repülőgépflottá- jával juttatja el Afrikába, Dél-Ame- rikába, a Közel-Keletre vagy más térségekbe. Az ENSZ és a washingtoni pénzügyminisztérium azzal vádolja, hogy számos konfliktusövezetben megsértette a világ- szervezet fegyvereladási tilalmát. Többek között Afganisztánba, Angolába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, Ruandába, Sierra Leonéba és Szudánba is került közreműködésével fegyver. Ügyfeleinek hosszú listáján afrikai diktátorok és hadurak is szerepelnek, köztük Charles Taylor volt libériái elnök, Moammer el-Kadhafi líbiai vezető, valamint az angolai polgárháborúban szembenálló mindkét tábor. Libériái tevékenysége miatt 2004-ben befagyasztották az Egyesült Államokban lévő vagyonát és amerikai állampolgároknak megtiltották, hogy üzletet kössenek vele. But állítólag azzal alapozta meg „vállalkozását”, hogy a Szovjetunió összeomlása után nagy tételben vásárolt fel repülőgépeket és fegyvereket. Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet 2005-ös jelentése szerint többek között Bulgáriából, Szlovákiából, Ukrajnából és Kirgizisz- tánból csempészett fegyvereket konfliktusövezetekbe. KOMMENTÁR Havel, Radičová, remény? GÁL ZSOLT Furcsa, már-már téridegen dolgok zajlottak Szlovákiában az elmúlt időszakban. Václav Havel több ezer fesztiválozó fiatal dörgő tapsviharát érdemelte ki a trencséni Pohoda fesztiválon. A cseh exelnök támogatásáról biztosította Iveta Radičovát a szlovák köz- társasági elnökségért folyó versenyben, amelyben az ellenzéki jelöltnek egyre jobbak az esélyei. E hírek hallatán az ember hajlamos megcsipkedni magát, hogy ébren van-e vagy csak álmodik. Abban a Szlovákiában, ahol lassan kezdünk belenyugodni a legfőbb kormánypárt már 50 százalékot nyaldosó preferenciáiba, s lassan hozzászokni a nyolc évig kormányzó Fico gondolatához, tényleg üdítően hatnak az ilyen hírek. Úgy gondolhattuk, hogy itt már semmit sem számítanak, idejemúlttá váltak az olyan dolgok, mint a becsület és tisztesség, a nemes elvekhez való konok ragaszkodás vagy eszmék érdekében akár a meghurcoltatást és börtönt is vállaló kiállás. És most lám, ezeknek az eszméknek a megtestesítője, Václav Havel több ezer fiatalt vonz egy sátorba és az amellett felállított óriáskivetítő elé, akik meghallgatják, majd tapsviharral jutalmazzák a vele zajló interjút. Elmehettek volna az egyik éppen zajló trendi koncertre vagy sörözni, mégis Havelt hallgatták. Ezek lennének a politikából kiábrándult, apatikus, cinikus, csak az élvezeteknek hódoló, semmi iránt nem érdeklődő fiatalok? Jó-jó, tudjuk, hogy a Pohoda közönsége nem egy reprezentatív minta a szlovákiai fiatalságból, de mégis meglepő a cseh exelnök fergeteges sikere. És ehhez nem is kell az 1992-ben Pozsonyban az akkori szövetségi államfőre tojászáport zúdító hőbörgő nacionalista társasághoz hasonlítani a fiatalokat. A kérdés az, hogy vajon melyik szlovák politikus lenne képes hasonló tömeget megmozgatni? A siker talán azzal magyarázható, hogy Havel egy olyan morális autoritást testesít meg a fiatalok számára, akire fel lehet nézni, akinek erkölcsi tartása példamutató. Egy ilyen autoritásra Szlovákiában is szükség lenne, főleg a köz- társasági elnök személyében. Mert már kezdtünk belenyugodni a gondolatba, hogy nálunk csak szenilis vén kommunistáknak, köpönyegforgató, egyszerre mosolyogtatóan és idegesítően ostoba tatáknak van esélyük az elnökválasztások megnyerésére. És paradox módon ennek még örülhettünk is, hiszen csak a kisebbik rossz nyert, nem pedig Vladimír Mečiar. De most egyre inkább úgy tűnik, hogy a Havel által is támogatott Iveta Radičová komolyan labdába rúghat a jövő évi elnökválasztásokon. Az MVK legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a választók 35,4 százaléka őt támogatná, szemben Gašparovič 47,9 százalékával. Ez egyértelműen elég lehet a második körbe való bejutáshoz, ahol már bármi megtörténhet. Először mutatkozik esély arra, hogy egy kommunista múlt által be nem árnyékolt, tanult és művelt, ráadásul dinamikus, határozott fellépésű, jó megjelenésű politikust válasszunk az elnöki székbe. Olyat, aki miatt nem kell szégyenkezni, akit nem fog ország-világ kiröhögni, szánalmasan lenézni. Olyat, aki esetleg meghatározó személyiséggé válhat, akire fel lehet nézni, aki miatt nem kell magyarázkodni, szemlesütve pirulni. Radičová győzelme egyben az idáig mindent túlharsogó, mindent lehengerlő, legyőzhetetlennek hitt Fico-féle populizmus első nagy veresége lehetne. Afféle fény az alagút végén, amely reményt kelthet, hogy a demagóg, támadó, földbe döngölő népbutító politizálásnak lehet kifinomult, okos és meggyőző ellenszere. Ha Radičová mégis leszerepel Gašparovič ellenében, akkor az nem a szlovák ellenzéki politikai elit tehetetlenségét jelzi majd, hanem a szlovákiai választókról lesz újabb lesújtó bizonyítvány. FIGYELŐ Új macedón nyelvtörvény A hét végén elfogadott új macedóniai nyelvtörvény lehetőséget biztosít a lakosság 25 százalékát kitevő albán kisebbség számára anyanyelvének szélesebb körű használatára -jelentette a macedóniai sajtó. Az új törvény értelmében az albán nemzetiségű parlamenti képviselők a jövőben az összes parlamenti dokumentumot megkapják anyanyelvükön, és albánul érintkezhetnek bármely állami intézménnyel az ország bármely részén (tehát nem csak az albán többségű országrészekben, településeken). Albán és macedón nyelven is kihirdetik ezentúl az önkormányzati határozatokat, intézkedéseket mindazon településeken, amelyeken az albán kisebbség aránya több mint húsz százalékot tesz ki. Az új törvény még a rend őreit is kötelezi arra, hogy ha albán nemzetiségű állampolgárokat vesznek őrizetbe, albánul is tájékoztatniuk kell az illetőt az őrizetbe vétel okáról. Nikola Gruevszki kormányfő nemzeti-konzervatív pártjának kis koalíciós partnere - az albán Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) - javasolta a törvényt, s a parlament gyorsított eljárással fogadta el azt a hét végén. A 74 jelen lévő képviselő támogatta az új jogszabályt, az ellenzők tábora Sojkottálta az ülést. Az ellenzéki szláv Szociáldemokrata Szövetségnek (SDSM) nincs ugyan kifogása az albán nyelv szélesebb körű hivatalos használata ellen, de úgy véli, hogy rosszul készítették elő a törvényt, mert annak egyes rendelkezései akadályozhatják az államgépezet olajozott működését, megnövelik működésének költségeit. Az Albánok Demokratikus Pártja (DPA) - a fő kormánypárt, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) korábbi koalíciós partnere - is elégedetlen az új törvénnyel, de eddig nem részletezte kifogásait, (mti)
