Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-28 / 174. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 28. Vélemény És háttér 5- Én még éjszaka sem szoktam bekapcsolni a lámpákat, ezek meg milyen nagy hűhót csapnak, hogy az államfő nem írta alá a nappali világítást is kötelezővé tevő közlekedési törvényt... (Peter Gossányi rajza) Markó: nincs már párbeszéd az MPP-vel; a párt tárgyalna, Tőkés tovább közvetít Küszködés a küszöb miatt TALLÓZÓ IGAZI KÁRPÁTI IGAZ SZÓ A Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) magyar képviselőinek kezdeményezésére a testület hét végi ülésén olyan hivatalos levelet intézett az ukrán kormányfőhöz és oktatási miniszterhez, amelyben a nemzetiségi nyelvű oktatás fokozatos ukránosítását előíró miniszteri rendelet módosítását szorgalmazza. A Julija Timosenko miniszterelnöknek és Ivan Vakarcsuknak, az oktatási tárca vezetőjének címzett, a testület nagy többsége által megszavazott dokumentumban az iskolaügyi miniszter május végén ki-, adott, a nemzetiségi iskolahálózatok létét alapjaiban veszélyeztető 461. számú rendelet újragondolását és módosítását sürgették a képviselők - írta az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című országos lap. Az újság szerint a megyei tanács ülésén elfogadták az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) képviselőcsoportjának a beadványát is, amelyben az előterjesztők az ukrajnai nemzetiségi oktatás ellen irányuló támadásra hívták fel a figyelmet. A magyar képviselők a dokumentumban emlékeztették az illetékes állami vezetőket arra, hogy az oktatási miniszter rendelete több pontban ellentmond Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak, sérti a hatályos törvényeket, a nemzetiségi jogokat és a kisebbségi oktatásra vonatkozó jogszabályt, sőt az alkotmányt is. (MTI) ÍR SAJTÓ Az írek több mint hetven százaléka elutasítja, hogy újabb népszavazást tartsanak a Lisszaboni Szerződésről - derül ki a tegnap megjelent legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból. A megkérdezettek 71 százaléka ellenzi, és mindössze 24 százalékuk támogatja a júniusi referendum megismétlését - olvasható ki a londoni központú Open Europe euroszkeptikus agytröszt megbízásából készített felmérés eredményeiből. A válaszadók 62 százaléka nemmel voksolna egy esetleges újabb népszavazáson. Azok körében, akik nem mentek el szavazni június 12-én, 57 százalékos a Lisszaboni Szerződést elutasítók aránya. A megkérdezettek 67 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy az európai politikusok nem tartják tiszteletben az írországi nemet, és 61 százalék nem értett egyet azzal, hogy ha az EU többi 26 tagállama ratifikálja az uniós megállapodást, akkor Írországnak is meg kell változtatnia a véleményét, és támogatnia kell a dokumentumot. Ötvenhárom százalék volt azok aránya, akik azt mondták, kevésbé szívesen szavaznának Brian Cowen ír kormányfőre a következő választásokon, ha a miniszterelnök elrendeli az újabb referendum kiírását. A felmérést 1006 személy megkérdezésével készítették július 21-23-án, azaz Nicolas Sarkozy dublini látogatása után. A francia államfő azért utazott Írországba, hogy tájékozódjon arról, müyen okok vezettek a reformszerződés elutasításához a június 12-i ír népszavazáson. (MTI) A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) lezárta a párbeszédet a Magyar Polgári Párttal (MPP) a választási együttműködésről. GARZÓ FERENC/MT1 Ezt Markó Béla, az RMDSZ elnöke jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen. Az MPP azonban nem ismeri el, hogy elutasította volna a tárgyalópartner ajánlatát, a felek között közvetítő Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő pedig még bízik egy újabb találkozó és az egyezség létrejöttében. Pénteken az RMDSZ és az MPP küldötteinek Marosvásárhelyen nem sikerült megállapodniuk abban, hogy közösen szerepeljenek az őszi romániai parlamenti választásokon. Az RMDSZ belső koalíciót ajánlott, amelynek értelmében az MPP a helyhatósági választásokon elért eredmények arányában részesülne a képviselői és szenátori helyekből, jelöltjei az RMDSZ színeiben indulnának, de megőriznék politikai identitásukat. Mentőövet dobott az amerikai kongresszus több százezer olyan amerikai háztulajdonosnak, akinek nehézséget jelent a felvett jelzálogkölcsön visszafizetése. A Fehér Ház közölte, noha vannak fenntartásai a törvény egyes rendelkezéseivel szemben, George Bush amerikai elnök aláírja a képviselőház által szerdán elfogadott, a szenátusban szombaton 72:13 arányban megszavazott törvényt, amelynek értelmében 300 millió dolláros alapot hoznak létre azzal a céllal, hogy az a becslések szerint 400 ezer háztulajdonos, aki nem tudja fizetni a felvett jelzálogkölcsön részleteit, kedvezményesebb, államilag támogatott hitelre cserélje azt. Kérdés, hogy a hitelező pénzintézetek hajlandók-e elfogadni az október 1-jén induló programmal járó veszteségeket Az MPP továbbra is „választási koalíciót” szorgalmaz, csakhogy az RMDSZ szerint a választási törvény az effajta koalíciók számára nem öt-, hanem nyolcszázalékos parlamenti küszöböt állapít meg. Az MPP javasolta, forduljanak közösen a romániai állandó választási hatósághoz, és kérjék ki véleményét, hogy a két szervezet alkotta választási szövetségre is érvényes-e az „alTőkés László református püspök mára megbeszélésre hívta Nagyváradra a Magyar Polgári Párt elnökségének tagjait. tematív küszöb”. Ez azt jelentené, hogy egy koalíció akkor is bejuthat a parlamentbe, ha megszerez legalább hat képviselői és három szenátori mandátumot. Az MPP részéről jelezték: abban az esetben készek megvizsgálni az RMDSZ-szel való együttműködés „egyéb módozatait”, ha a választási hatóság kedvezőtlen választ ad az alternatív küszöb érvényességére vonatkozóan. cserébe azért, hogy elkerüljék a jelzálogjog gyakran igen költséges érvényesítését. A törvény kimentené szorult helyzetéből a két legjelentősebb jelzálogpiaci szereplőt, a Fannie Mae és a Freddie Mac hitelintézetet is, miután az elmúlt időszakban elszenvedett veszteségek aggodalmat váltottak ki a befektetők körében. A republikánus és a demokrata elnökjelölt, John McCain és Barack Obama is méltatta a szenátus szombati döntését. A jogszabály értelmében közel négymilliárd dollárt különítenének el arra a célra, hogy egy-egy környék lakosai felvásárolják és kitatarozzák azokat a lakatlan, lepusztult ingatlanokat, ahonnan kiköltöztették a Markó Béla szombati marosvásárhelyi sajtóértekezletén úgy fogalmazott: szerinte az MPP nem adott választ az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó javaslatára, s ez szerinte annak visszautasítását jelenti. Árus Zsolt, az MPP alelnöke ugyanakkor cáfolta, hogy pártja elutasította volna az RMDSZ ajánlatát. „Mi azt mondtuk: kérjünk értelmezést az illetékes hatóságtól a törvényről, és amíg az megérkezik, tárgyaljunk tartalmi dolgokról, beszélgessünk, állapodjunk meg” - mondtaÁrus Zsolt. A felek között továbbra is közvetíteni kívánó Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint azonban feltétlenül szükség van a két szervezet közötti megegyezésre. „Hosszú ideig Markó Béla akadályozta a megegyezést, aki most viszont nyitottságot tanúsít, de ezúttal Szász Jenő gátolja a megállapodást” - mondta Tőkés, kifejezve reményét, hogy az MPP-elnök a jövőben nem lesz már akadálya az egyezségnek. A református püspök mára megbeszélésre hívta Nagyváradra a Magyar Polgári Párt elnökségének tagjait. nem fizető jelzálogadósokat. (Azokon a helyeken, ahol elszaporodnak az üresen álló, elhanyagolt épületek, rendszerint zuhanásnak indulnak az ingatlanárak.) A törvény emellett adócsökkentéssel ösztönözné a házvásárlást, és a többi között megemelné az olyan jelzálogkölcsönök összegének felső határát, amelyekre az állami intézmények garanciát vállalnak. A republikánus és a demokrata elnökjelölt is méltatta a szenátus szombati döntését. „Égető szükség van erre a törvényre; a jogszabály elfogadása jelentős lépés az ingatlantulajdonosok védelme és a gazdasági stabilitás helyreállítása felé” - közölte a demokrata párti Barack Obama. Ellenfele, a republikánus John McCain úgy vélte, ideje volt megsegíteni a küszködő tulajdonosokat, s arra biztatta Bush elnököt, hogy mihamarabb írja alá a törvényt. Fenntartásai ellenére George Bush amerikai elnök aláírja, nem nyújt be vétót Mentőöv a nagy jelzálogadósoknak MT1-ÖSSZEFOGLALÓ KOMMENTÁR A mi kutyánk kölyke LOVÁSZ ATTILA Bizonyára sokan felháborodtak azon, hogy az oktatási intézmények pályázatainak elbírálásakor kiderült: pályázatot- úgy látszik- csak északon tudnak írni. Pedig nincs ezen semmi csodálkoznivaló. A pályázati pénzek osztogatóinak (valódi, nem papíron szereplő) politikai programjából és értékrendjéből egyértelműen kiderülhet, hovájutnak el azok a pénzek, amelyeket például az oktatási intézményeknek szánnak. A mi kutyánk kölyke egy olyan elosztási alapelv, amelynéljobbat nagyon nehéz kitalálni. Még mielőtt a jelenlegi kormányzat inkább nacionalista szárnyát szidni kezdenénk, ne felejtsük el, hogy ez az alapelv egyáltalán nem rendkívüli a közügyek intézésében. A politikai pártok bizonyos társadalmi rétegeket képviselve a közpénzeket politikai programjaik szerinti prioritásokra költik. Mondjuk, egy klasszikus baloldali párt szociális hálóra, családi pótlékra, egy liberális politikai erő infrastrukturális fejlődésre, egy konzervatív pedig családtámogatási programokra, s mindhárman mindezt - mondjuk- a vasúti hálózat vagy az autópályák építésének rovására. Az MKP feltehetően prioritásként kezeli a mező- gazdaságot vagy a vidékfejlesztést, gondot fordítva a kisebbségi oktatásra vagy kultúrára. Mindebben semmi kivetnivaló nincs. Ha a Szlovák Nemzeti Párt prioritásként kezeli a vidéki iskolákat, akkor vajon miért ne oda csordogáltatná a közpénzeket. A baj ott kezdődik, ha az elosztási alapelv nem elv, hanem klientúra vagy protekcionizmus . Minden politikai garnitúra csurrant-csöppent valamit a sajátjainak. A Dzurinda-kormányok sem mérték szűkmarkúan a haveroknak, csak közben tettek mást is. Például olyan pályára állították Szlovákiát, amelynek köszönhetően ma van mit osztogatni. A SzlovákNemzeti Párt, de a népszerűségét olyan jói megtartó Smer sem tud felmutatni ilyen teljesítményt, s viselkedésüket tekintve válsághelyzetben ezek a politikai garnitúrák vélhetően vagy eltűnnének a süllyesztőben tehetetlenség címén, vagy polgárháborút robbantatnának ki hatalmuk megőrzése okán. Az oktatási intézmények pályázatai kapcsán két komoly baj van. Az egyik az, hogy kilóg a lóláb. Ha a kormányzat prioritásként hirdette volna meg az északi járások oktatási intézményeinek megsegítését, akkor minden kóser. De ilyen program nincs, tehát a területi kilengés protekcionizmusra utal. A másik baj az, hogy nincs nyilvános kontroll, a tárca hallgatni szándékozik, ami viszont közügyek, közpénzek esetében nettó gazemberség. És még egy gyanújel, amely arra utal, hogy nem kóser az elosztás. Aminiszter azt üzente, nem vizsgálják, milyen tanítási nyelvű iskola pályázik. Hát, miniszter úr, nem is kell. Az iskola tanítási nyelve ugyanis -jogszabályi kötelezettség alapján - az iskola nevében szerepel. Elég elolvasni, ki a feladó. JEGYZET Hogyan telt a napja? JUHÁSZ KATALIN Ez a címe annak a rádióműsornak, amelyben vendég leszek. És ez a probléma gyökere. Egyszerűnek tűnik a feladat: a meghívott igyekszik elmesélni a riporternek, mivel foglalkozik egy átlagos munkanapon. Többnyire fontos, érdekes vagy/és ismert embereket vallatnak erről, legalábbis ez rémlik azokból az időkből, amikor délutánonként még volt időm rádiót hallgatni. Nyilvánvaló persze, hogy nem mindennap történnek említésre méltó események az emberrel, azaz a beszáinolóknak legalább fele zanzásítás, minimum egykét hét történéseit sűríti bele egy napba az illető. Azt viszont, hogy én mit fogok mondani a mikrofonba, még csak nem is sejtem. A „Hogyan telt a napja?” kérdésre adható legpontosabb válaszom az, hogy: „Gyorsan.” Tényleg így áll a helyzet, legtöbbször hitetlen- kedve nézem az órámat, miképp lehetséges ez... És bizony mindig neki van igaza: már déli tizenkettő, már fél négy, már este hét óra... És ez így megy már hetedik hónapja. Önök most nyüván azt kérdezik, mivel foglalkozom. A kérdés jogos, megválaszolni viszont nem könnyű. Maradjunk annyiban, hogy a kortárs magyar kultúrát igyekszem közelebb hozni az itteni emberekhez. Nem akarom túlragozni a dolgot, mert annyit már megtanultam, hogy a hétköznapi kulturális fogalmi rendszer csupán néhány hívó szót ismer, vagyis minél egyszerűbb eszközökkel szólítjuk meg a nagyérdeműt, szavunkat annál többen fogják érteni. Hát ezt igyekszem gyakorolni a mindennapokban. Mellékhatásként viszont állandó bizonytalanságérzetem van. Egyre nehezebben tudom kiszámítani, vagy legalább meg- saccolni szavaim, cselekedeteim várható hatását. Alibizmus lenne a közeget hibáztatni ezért, az embernek meg kell tanulnia boldogulni mindenfajta miliőben, flottul reagálni a huszonegyedik század kihívásaira, és mosolyogva tenni, amit kell. Kérdés, hogy a kultúrán belül jelenleg mit kell tenni. Mennyire erőltethető rá a személyes ízlés (ha van ilyen) a nagyközönségre? Milyen mértékben alakítható a közízlés? Nyitott-e a mai kor lóti-futi embere az új trendekre, vagy megelégszik az ismert és szeretett klisékkel? Mitől függ egy-egy régió kulturális programkínálata? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszek fel magamnak naponta. Mert hiszen, ha valaki nem tudatosan foglalkozik a kultúrával, csak amolyan alkalmi fogyasztó, egyáltalán nem mindegy, mi kerül az útjába. Ráadásul a szerkesztő azzal fenyeget, egyenes adásba ültet be engem. Merész ötletét azzal indokolta, hogy a múltkor egy kávé mellett állítólag sikerült összefogottan és értelmesen vázolnom neki a fenti dilemmát. Hát, nem tudom. Ahogy a klasszikus mondja: „Mindent meg lehet fogalmazni. És mindent meg is szoktak.” Kérdés, van-e, ki panaszom meghallja, és gyógyírt talál reá... ?
