Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-23 / 170. szám, szerda

Szülőföldünk- sport 27 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 23. Tomaszervezők figyelmébe! Ez itt az Ön helye! Ha focitornát szervez vagy előkészületi meccset játszik, jelentse szerkesztőségünkbe. Elérhetőségeink: e-mail: redakcia@ujszo.com EÉGIÓSPORT megjelöléssel, tel.: 02/59233431, munkanapokon: 14.00 és 17.00 között. Ötven év emlékeiből, sportélményeiből válogatottak egykori komáromi kajak-kenusok: Töltési Dénes, Dékány László, id. Tarr György Szabó Attila: „A vb-arany felejthetetlen” Ötven év, ötven kajak-kenu nagydíj Komáromban. Mire emlékeznek a sportág egy­kori Duna-parti kiválósá­gai? Klub- és versenytörté­nelem négy felvonásban. J. MÉSZÁROS KÁROLY A hétszeres bajnok és tanítványai Töltési Dénes valamikor kajako­zott. 1956-ban került a sportág hó­dolói közé. Az első nagydíj idején, 1959-ben már tanulta a verseny­zést, de még nem indult. „Elég ne­hezen ment a tanulás, mert na­gyon magas voltam, s a hajóból ki­nyúló testsúlyom miatt könnyen felborultam. Idővel azonban elsa­játítottam a leckét - említi első él­ményeit. - És végül megszerettem a kajakozást. Megtetszett, műit egy lány, mikor meglátja az ember. A második nagydíjon már csata­sorba álltam, és versenyszámom­ban győztem.” Felvillant abból is valamit, mivel járt egy akkori élsportoló felutazá­sa Prágába, a fővárosba. „Felad­tam poggyászként a hajómat a vo­natra. Mikor megérkeztem, meg­kerestem az utat a vízhez, levittem a kajakot, és odaeveztem az állami csónakházhoz. Egyedül mentem, minden kíséret nélkül, még a válo­gató versenyre is. Akadt olyan or­szágos bajnokság is, amikor nem volt csónakunk, és mindig kölcsö­nöztünk. Bejutottam a döntőbe, és nem volt mivel folytatnom, mert nem tudtam kitől kérni. Felkaptam egy kajakot a partról, az akkori faj­tákból a legrosszabbat, és azzal let­tem harmadik.” Ha ezt ma elmeséli, nemigen érthetik a mostani versenyzők, ők máshoz szoktak. De neki sem kel­Töltési Dénes kajakozott, kenu­zott, és a vízi szlalomot is kipró­bálta Az 50. nagydíj plakátja lett folyton a fővárosba utazgatnia, később a Duklába került. Pál Ist­vánnal versenyzett, s rangot jelen­tett, hogy mindketten a katonacsa­pat tagjai lehettek. Hétszeres csehszlovák bajnok volt a múlt század hatvanas évei­ben. „1965-ben hazajöttem, de nem volt kivel edzenem, ezért hu­szonöt évesen abbahagytam.” Örül, hogy valamikor kajakoz­hatott, hogy olyan fiatalok léptek a nyomdokaiba, akik országos baj­nokok voltak. Többek között edzője volt Soós Tibor jelenlegi klubelnöknek, vagy a jelenlegi ka­jaknégyesben evező Tarr György ugyanazon nevű apjának. „Kenuz­tam is valamikor, de a kajakozás jobban tetszett. Kipróbáltam a vízi szlalomot is” - avat be sokoldalú­ságába, de arról nem szívesen be­szél, mi tartotta vissza a nagyobb feltörésben. Riszdorferék első edzője Dékány László tizenhárom éve­sen kezdte Komáromban a kajako­zást, az ifik között többszörös válo­gatott volt, csehszlovák bajnok lett. 1967-ben berukkolt a pozso­nyi ČH-ba, ahol 1976-ig verseny­zett. Akkor nem jutott ki a montre­ali ohmpiára, és utána hazament. Tizennégy évig edzősködött Ko­máromban. „A mostani világ- és Európa-bajnok Riszdorfer fivérek és Tarr is nálam kezdtek - szólal meg nevelőedzői énje. - Rengeteg fiatalt neveltem fel. Évente sorra (Somogyi Tibor felvétele) Dékány László 1976-ig versenyzett. Nevelőedzőként még többet letett a közös asztalra bekerültek a válogatottba. Mikor összejövünk, jó érzés találkozni ve­lük, mert eszembe jut, kikkel fog­lalkoztam.” Ő volt a klub toborzó embere. Beült a komáromi iskolák torna­óráira, és a sarokból figyelte a gye­rekeket. „Azt néztem, mit csinál­nak, hogyan viszonyulnak a moz­gáshoz. Áz óra végén odamentem a tanárhoz, és elkértem a kis piros nadrágos, a csíkos zoknis vagy más kiszemelt gyerek nevét. Összeír­tam a listát. Péntek délutánra oda­hívtam a kiválasztottakat az iskola elé, és együtt kivonultunk a csó­nakházba. Évente nyolcvanan is voltak, akik így kijöttek.” Nem a végzősökből válogatott, hanem a három évvel fiatalabbak- ból. .Addig nálam voltak, és kide­rült róluk, hogy mire képesek. Nagy öröm és jó volt velük dolgoz­Szabó Attila (jobbra), az első komáromi világbajnok (Képarchívum) ni. Megbirkóztam a komoly edzőtábori gondokkal is. És nem maradtak el az eredmények sem” - említi egykori tanítványairól, akik­kel mindig jó találkoznia, mert - mint mondja - mindnyájan talpra­esettek, megállják a helyüket az életben. „Akik a sportból indulnak útnak, kilépnek az életbe, rendre megállják a helyüket. Akik nem ko­nyhának a sporthoz, kevésbé tud­nak sikeresek lenni a mai világ­ban” - teszi hozzá meglátását, s magáról elárulja: a csónakház kör­nyékén naponta rója a küométere- ket, és amikor teheti, úszik is egyet. Tehát nem távolodott el kedvenc sportágától, annak komá­romi világától. Az első kenusok egyike Id. Tarr György kenusként arat­ta sikereit. Tíz évig versenyzett. Mikor hazakerült Pozsonyból, egy ideig edzősködött, majd öt-hatéves kihagyás után újra visszatalált. Je­lenleg a csónakház szállodájának egyik vendégfogadója. „Párosban versenyeztem Soós Tiborral. Hoz­tunk érmet a csehszlovák junior bajnokságról, és egyszer meghív­tak bennünket a felnőttek országos bajnokságára is, ahol juniorokként lettünk hatodikak kenukettes 10 km-en - villant fel egy emléket ver­senyzői éveiből. - Mikor az akkori rendőrklubba, a ČH-ba kerültem, az edzőm nem engedte, hogy együtt evezzünk, és így szétesett a páros. Kár, mert nagy eredmé­nyekre is képesek lettünk volna. Még nemzetközi szinten is. Soós Tibor már akkor élt-halt a kajak­kenuért. Utána mindketten egyes­ben folytattuk.” Kenusból mindig kevesebb volt Komáromban, az utóbbi tíz évben is csak Grassl Antalra emlékezhe­tünk. Hogyan volt ez korábban? „Mi voltunk a szakág itteni megho­nosítói 1964-ben. Társaink voltak Vojtech Haimo, Kremmer József, Tóth András, Csukás Tibor... ” - sorolja a neveket id. Tarr György. És a nagydíj hogyan él a szer­vezők egyikének emlékezetében? „Sajnos, egyesben egyszer sem nyertem, de 1976-ban az ifik kö­zött győztünk Soós Tiborral a pá­rosban. Idén is rangos volt a ver­seny, hiszen szinte a teljes váloga­tott elindult. A mezőnyben volt fi­am, Gyuri is, aki a válogatott ka­jaknégyesben evez. Az ő szereplé­se mindig eléggé lázba hoz.” Mint egy világverseny Komárom első kajakvilágbajno­ka. Szabó Attila 1989-ben Plovdiv- ban a 10 km-es távon utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Neki müyen a kötődése a nagydíjhoz? Már puszta jelenléte jelzi, hogy az 1989-ben Csehszlovákia legjobb sportolójának választott egykori versenyző szívesen tér vissza a csó­nakházba. „Mikor fiatalabbak vol­tunk, örültünk, hogy otthon is van verseny. Kijöttek az ismerősök, ba­rátok. Megvolt ennek is a sajátos varázsa. A nagydíj úgy szerepelt a műsorunkban, mintha egy világ- verseny lenne. Félig-meddig köte­lesség is volt elindulni - peregnek mondatai a múltról, majd a jelen­be vált. - Megtörtént, hogy vala­melyik nagydíjra nem tudtam ki­jönni, de az utóbbi időben már gyakran megfordulok itt, idén sincs ez másképp.” Hangosan töpreng, mikor a sportágához fűződő mai viszonyát firtatom. „Más világot élünk, mint azelőtt. Csak azzal foglalkozunk, ami a legfontosabb. Én is nagyon eltávolodtam a kajak-kenutól. Né­zem, figyelem az eredményeket, de nem ennek élek.” Nincs azon­ban olyan hét, amikor ne nézne ki . * id. Tarr Györgynek kettesben jobban ment a csónakházba. Gyakran hétköz­ben is feltűnik ott, mint mondja: „ha egy kicsit leülök a padra, azért is érdemes kijönni”. Szokássá vált az életében. Nem foglalkozik versenyzői múltjával. Legfeljebb csak elvétve kerül szóba. „Néha emlékezünk, mint most is - folytatja. - Minden­ki kérdezi: ki vannak rakva az ér­meid? És meglepődnek, mikor azt mondom: azt se tudom, hol van­nak. Nem fogott meg, hogy ebből valamit kihozzak. De azt nem felej­tettem el, hol és mikor voltam vi­lágbajnok. Még ha régen volt is, de felejthetetlen.” hírkosár Atlétika 9. CHRENOVEC-BRUSNÓI FUTÓVERSENY, férfiak: 1. Magyar Imre (AC Nové Zámky) 26:54. Birkózás JUNIOR BIRKÓZÓ EB, Kassa, kötöttfogás (Szlovákia színei­ben a komáromi Spartacus versenyzői indultak) - 55 kg (23 induló): 20. Hosznédl Norbert; 60 kg (23): 12. Rigó Richárd; 66 kg: (26): 16. Hencz Máté; 74 kg (26): 15. Jakus Béla; 96 kg (19): 5. Lengyel Dávid. Labdarúgás SPORTFESZTIVÁL 2008 - a helyi foci megalakulásának 75. évfordulójára, Ekel - diák­torna (1994-ben született lab­darúgók): 1. Ekel 12, 2. KFC Komárno 5 (7:7), 3. Ógyalla 5 (6:6), 4. Lak 4, 5. Párkány 1; diáktorna (1996-ban született labdarúgók): 1. Ekel, 2. Pár­kány, 3. KFC, 4. Csallóköz- aranyos, 5. Gúta A, 6. KVSE- Komárom, 7. Marcelháza, 8. Gúta B; diáktorna (1999-ben született labdarúgók): 1. Gúta 9, 2. KFC 3 (11:3), 3. Ekel 3 (2:4), 4. Párkány 3 (2:16), a 11-es rúgások győztese: Ekel; diáktoma (2000-ben született labdarúgók): 1. Ekel 9,2. Gúta 6,3. KFC 3 (5:8), 4. Párkány 3 (8:9), a 11-es rúgások győzte­se: Gúta; ifitorna: 1. Mocsa 6, 2. Ekel 3, 3. Pográny 0; öregfi­úk tornája: 1. Ógyalla 10, 2. Stavreko 9, 3. Ekel 6, 4. Tárkány 4, 5. Pográny 3; mér­kőzések - ifik: Ekel-Ógyalla 6:1; felnőttek: Ekel-Tárkány 20:0, Ekel-Mocsa 12:2. SPORTMENÜ íjászat IV. NEMZETKÖZI VERSENY, Marcelháza (kavicsbánya és környéke) - 2008. július 26., 10.30. Rendező: Fekete Só­lyom Történelmi íjászklub. Tudnivalók: 3D jellegű va­dászverseny, 28 db 3D cél­ponttal. Kategóriák: pusztai/ nomádíj, vadászreflex, long bow, olimpiai íj, csigásíj, hun­ter, számszeríj, mini, gyerek, ifi, szenior. Nevezés: 8.00- 10.00. Előnevezés július 24-ig - e-mail: feketesolyom@ feke- tesolyom.sk, tel.: +421/ 915 752 485, további informáci­ók: www.feketesolyom.sk. TORNAMENÜ Szentmihályfa DL GROUP CUP - 2008. július 26., 13.00. Résztvevők: Szent­mihályfa, Nagykeszi, Gomba, Zeleneč. A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents