Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-02 / 153. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. július 2., szerda ' 5. évfolyam, 27. szám A víz remek, és melegen süt a Nap Galántát, Nagymegyert, Párkányt vagy Szenesét tízezrek látogatják meg nyaranta 27. oldal 28. oldal Bohócdoktorok mobiltelefonnal Huszonnégy telefont osztanak ki a beteg gyerekeknek 31. oldal Hiúsági lányok a felnőttek közé A II. ligában győztes dunaszerdahelyi ificsapat ősztől a női II. ligában I Ép Már több mint fél évszázada, hogy megfilmesítették Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője c. regényét. Az első szlovák-magyar koprodukciós filmet a selmeci hegyek közt, Zsibritón (Žibritov) forgatták. A film forgatásáról kedves emlékeik vannak a helyieknek, ezt szimbolizálja a falu közepén felállított, esernyőt tartó Szent Péter-szobor is. Az alkotás a korponai Jozef Fojtík fafaragó munkája. A nyolcvan lelket számláló kisközségben máig élnek olyanok, akik statisztáltak a filmben. A parókiaként szolgáló ház még ma is áll, a helyiek igyekeznek rendben tartani. A zsibritóiak a mai napig szívesen mesélnek az arra járó turistáknak a forgatásról, a színészekről és arról, hogy gyerekként 100-150 koronát kaptak egy napi statisztálásért, ami bizony nagy pénz volt ötven évvel ezelőtt. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Haverok előnyben? BUCHLOVICS PÉTER Miközben manapság már az is hírnek számít sajnos, hogy Sárkányban, egy Párkány melletti kis faluban ismét megáll a busz(!), továbbá azt is tudomásul kell venni, hogy az ország egyik legnagyobb járásában, a Lévaiban csak a járási székhelyen lesz alapellátó állami kórház, ez az önmagát előszeretettel szociáldemokratának nevező, népbarát kormány ismét nyelvet öltött az önkormányzatoknak. Azt ugye nem kell firtatni, hogy mondjuk Fámádról, Érsek- kétyről, Nagyölvedről hová fog rohanni egy súlyos sérülttel a mentő. Ipolyságra? Érsekújvárba? Lévára? És minek, uraim? Ipolyságra lehet-e majd? Oda is több mint harminc kilométer az út. Megyünk, mint a szélvész, belefér az negyedórába? De hát még magánkórház sincs közelebb, tetszettek volna a térképre nézni, mielőtt tervezgetnek. Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a Lévai és az Érsekújvári járás déli része a senki földje ebből a szempontból is. Munkalehetőségek, közlekedés és infrastruktúra viszonylatában pedig szinte semmivel sem jobb a kelet-szlovákiai helyzetnél. Hagyjuk már a Suzuki és az egyéb, határ menti gyárak mantrázását, főképp mostanában, amikor egyre több szitkozódó melóssal találkozom, akik három-négyezer koronás fizetéscsökkenésről számolnak be, a korona erősödésével és a forint gyengülésével ugyanis átváltáskor legalább ennyit vesztenek. Úgy hallani, ha nálunk bevezetik az eurót, akkor majd nem lesz ennyi a veszteségük. Addig viszont még öt hónap van hátra. Ez őket nem vigasztalja. Apropó, határ mente. Több olyan település fekszik a magyar-szlovák határon, ahol egykori laktanyák találhatók. Az eddigi törvény szerint, melyet anno a Smer is megszavazott, első körben az önkormányzatok kapták meg ajándékozási szerződéssel ezeket az ingatlanokat. Sok helyen, például Ná- nán emiatt még a község területrendezési tervét is módosították. Örültek volna ugyanis a vagyonnak, s abból hasznot is reméltek, úgyis szegény az eklézsia. Hát nem. Fityiszt kapnak! Az új törvénymódosítás ugyanis csak a negyedik körben számol a városokkal, falvakkal, magyarán: csak akkor kaphatnák meg ezeket a sokszor nagyon értékes, több tízmillió koronás ingatlanokat, ha a tulajdonos minisztériumoknak nem sikerült ezeket eladniuk, mégpedig a hivatalosan becsült árnak akár egyharmadáért. Nem csoda, hogy az ellenzék és a volt SDKÚ-s hadügyminiszter élesen bírálta a készülő módosítást, szerinte tudatosan játsszák ki a településeket, növekszik a korrupció, a bratyizás lehetősége. Mert ebben az országban sohasem történt ugye olyasmi, hogy haveroknak bagóért juttassunk állami vagyont... Szintén érdekes az a hír is, miszerint a honvédelmi minisztérium a Szaratov Gyógyházat felesleges tulajdonná nyilvánította. Pikáns, mert mindez azután történt, miután milliókból újjávarázsolták, és a tárca hallani sem akar arról, hogy Trencsénteplic városa kapja meg az ingatlant. Éljen a mutyi, éljenek a nem kormányközeli önkormányzatok. De miből? Nem baj, ezzel is nőnek az állami bevételek. Csak épp azt kell megnézni, kinek osztogatják újra ezeket a pénzeket, és az ingatlaneladásokból kik járnak majd jól. A falvak, városok pedig nézhetnek, mint Rozi a moziban. Főképp, ha nem „koalíciópozitívak.”
