Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-23 / 170. szám, szerda
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 23. Ó, te szegény, ha a politikusi pályát választottad volna, ma limuzinban kocsikázhatnál. (Peter Gossányi karikatúrája) A Karadzsics elleni vád: az emberiesség elleni és háborús bűntettek, népirtás Eszement diktátor FIGYELŐ Folytatódik a hatalmi harc Érvényes munkaszerződés hiányában nem kapja meg a TNK-BP orosz-brit olajipari vegyes vállalat külföldi vezér- igazgatója az oroszországi tartózkodási engedélyt - közölte a moszkvai Szövetségi Bevándorlási Szolgálat szóvivője. Robert Dudley vezérigazgató a British Petroleum embere, akit a vállalat négy orosz milliárdos társtulajdonosa igyekszik elmozdítani pozíciójából. Törekvésükben támaszkodhatnak az orosz bevándorlási hivatalra. Dudley szerződése tavaly lejárt, de a BP szerint az orosz törvények értelmében még érvényes, mivel nem mondták fel, így automatikusan meghosszabbodik. Az orosz társtulajdonosokszerint viszont Dudley munkaszerződése érvénytelen. A TNK-BP- ben a cég stratégiája és az irányítás joga körül folyik a hatalmi harc. Dudleynak ugyan van oroszországi munkavállalási engedélye, de ahhoz, hogy tartósan maradhasson, munkaszerződést kellene bemutatnia a hatóságnak. Vízuma július 19-én járt le, átutazó vízuma van, amely július 27-ig érvényes. A vezérigazgató vízumát még egyszer meghosszabbíthatják, de Dudley érvényes szerződés nélkül nem dolgozhat Oroszországban - közölte a bevándorlási szolgálat szóvivője. A Financial Times július elején azt írta, hogy a BP az „elmérgesedett” vitában négy, a vegyes vállalatban 50 százalékkal bíró orosz mágnással és partnerrel küzd, akik azt kifogásolják, hogy a BP saját leányvállalataként kezeli a közös véget. Nemcsak a vezérigazgató, hanem mintegy 150 BP-szakértő munkája is kérdőjelessé vált vízum-, valamint munkavállalási engedély-ügy miatt. A .bennfentesek szerint félő, hogy a munkavállalási engedélyek feletti vita is része an- nakazerőfeszítésnek, amellyel az oroszok „alattomban” megpróbálják megszerezni a vegyes vállalat ellenőrzését. E források sejtése szerint az orosz részvényesek előkészítik a talajt, hogy a részesedést eladják valamely orosz állami vállalatnak, például a Gaz- promnak vagy a Rosneftnek, jóllehet ezt az orosz befektetők cáfolták. (mti) Szvetozar Vujacsics, Radovan Karadzsics volt boszniai szerb elnök ügyvédje kedden bejelentette, hogy július 18-án pénteken a Belgrad és a szerb főváros melletti Ba- tajnica település között közlekedő buszon este 21.30-kor őrizetbe vették a legkeresettebb hágai vádlottat. PORTRÉ Vujacsics azután nyilatkozott újságíróknak, hogy védencét keddre virradóra kihallgatta a háborús perekben eljáró belgrádi különbíróság vizsgálóbírója, Milan Dilparics. Radovan Karadzsics 1945. június 19-én született a montenegrói Saraikban egy cipész fiaként. 15 évesen került Szarajevóba, ahol az egyetem orvosi karán szerzett diplomát. Több évig pszichiáterként és terapeutaként dolgozott, de orvosi munkája mellett írói és zeneszerzői ambícióinak is hódolt (a 90-es évek elején több hazai és külföldi irodalmi díjat kapott). A szenvedélyes játékosnak és életművésznek tartott Karadzsics Jugoszlávia szétesésének idején kezdett politikával foglalkozni. 1990-ben megalapította a bosz- nia-hercegovinai Szerb Demokrata Pártot (SDS), amelynek 1996 derekáig elnöke volt. 1991-ben még a szerb, muzulmán és horvát állam konföderációjából álló Bosznia-Hercegovina mellett kardoskodott, de nemsokára a szélsőséges nacionalistákhoz csatla- kozott. Politikai célja ettől kezdve a „Nagy Szerbia” megteremtése volt, a saját szerb állam létrehozása a boszniai területek 70 százalékán, kijárattal az Adriára és egyesülés az „anyaországgal”. Karadzsics kezdetben Szlobo- dan Milosevics pártfogoltjának és lelkes hívének számított, az akkori szerb elnök támogatásával lett az 1992. január 5-én egyoldalúan kikiáltott paléi Szerb Köztársaság elnöke, erről a tisztségről 1996. június 30-án volt kénytelen lemondani. A véres boszniai polgár- háború idején ő volt az itteni szer- bek első számú politikai vezetője. Karadzsics már 1993 májusában szembekerült Miloseviccsel, majd Belgrád 1994 nyarán vonta meg tőle feltétlen támogatását, amikor a boszniai szerb vezetés elutasította a nemzetközi béketervet. Karadzsics a daytoni békemegállapodás 1995. decemberi aláírása után háttérbe szorult, majd 1996 júliusában bejelentette, hogy visszavonul a politikából. A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 1995. július 25-én letartóztatási parancsot adott, majd 1995. november 16-án vádat emelt Radovan Karadzsics ellen az emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint népirtás miatt. Pere - távollétében - 1996 júniusában kezdődött meg. A Karadzsics elfogatására tett kísérletek mind ez ideig eredménytelenek maradtak, hiába tűztek ki fejére ötmillió dolláros vérdíjat. Az SFOR katonái többször is megkísérelték letartóztatását, sikertelenül. Feltételezések szerint Bosznia szerb ellenőrzés alatt álló területein bujkált, ahonnan időnként hazalopakodott szülőföldjére, Montenegróba. Közben irodalmi szenvedélyének is hódolt: 2002-ben Szerbiában kiadták Szitovacija című könyvét, egy színművet, valamint Az eszement lándzsától a fekete meséig című verseskötetét. Karadzsics ellen 2000 augusztusában polgári peres eljárást indított Amerikában 22 boszniai muzulmán és horvát panaszos a polgárháború alatt elkövetett szerb atrocitások miatt, s a bíróság 4,7 milliárd dollár kártérítés kifizetésére kötelezte. 2005 júliusában felesége felhívással fordult férjéhez, hogy családja érdekében jelentkezzen önként az ellene vádat emelt hágai Nemzetközi Törvényszéknél. (mti) Az IMF hitelezése felgyorsította az egészségi állapotok romlását a posztkommunista országokban A tuberkulózis újjáéledése MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelei miatt szükségessé vált megszorítások hozzájárulhattak a tuberkulózis újraéledéséhez Kelet-Európábán és az egykori Szovjetunió területén - állítják brit kutatók. Ahhoz, hogy az IMF szigorú gazdasági célkitűzéseit teljesíteni tudják, előfordul, hogy a kormányok az egészségügyi szolgáltatások, a kórházak és klinikák támogatását csökkentik - közölték kedden a kutatók. A Public Library of Science (PLoS) nyílt internetes tudományos portálon megjelent tanulmány szerzői úgy találták, hogy az IMF programjaiban résztvevő országokban a tbc-s halálozási arány legalább 17 százalékkal nőtt 1991 és 2000 között, ami számszerűen százezret meghaladó többlet-halálozást jelent. Ugyanebben az időszakban körülbelül egymillió új esetet jelentettek. Azoknál a nemzeteknél, amelyek más, kevésbé szigorú gazdasági feltételekhez kötött hitelekkel működő intézményektől kaptak pénzt, mintegy 8 százalékkal csökkent a tuberkulózis miatti halálozási arány - mondta David Stuckler kutatásvezető, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. „Úgy tűnt, hogy az IMF hitelezése nem közvetlen válasz a rosszabbodó egészségi állapotokra, inkább felgyorsította ezeket a folyamatokat” - írták a kutatók. Az IMF szóvivője azonban megkérdőjelezte, hogy a tanulmány figyelembe vette volna a Szovjetunió szétesése utáni instabilitást, és hozzátette, hogy idő kell a betegség kifejlődéséhez, a halálozási arányok tehát valamely korábbi dologhoz köthetők. „Ha az IMF nem lépett volna segítőén közbe a posztkommunista országokban, az egészségügyi kiadások visszaesése még erőteljesebb lett volna, és általában a betegség komolyabb” - válaszolta a tanulmányra William Murray, az IMF szóvivője. A tuberkulózis bakteriális fertőző betegség, mely főként a tüdőt támadja meg. Világszerte 1,6 millió ember halálát okozza évente. A gyógyszerrezisztens baktériumtörzsek terjedése egyre inkább megnehezíti kezelését, és növeli a halálozások számát. A kutatók egy statisztikai modell segítségével hasonlították össze 21 posztkommunista ország tbc-arányait az IMF és más programok hiteleinek időtartamával és időzítésével. Figyelembe vették a népességben történt változásokat, háborút, inflációt és egyéb tényezőket is, amelyek új esetekhez vezethetnek. Mindezzel együtt úgy találták a brit kutatók, hogy a tbc-s esetek emelkedő száma szorosan összefügg az IMF-hitelezés kezdetével. „Számos egyéb szóba jöhető magyarázatot teszteltünk, de egyik sem követte a valós mintázatot. Nem állítjuk, hogy az IMF- hitelek az egyedül meghatározóak, de segítenek megmagyarázni a mintázat egy részét” - fűzte hozzá tanulmányukhoz Suckler. ' KOMMENTÁR A döntő lépés SINKOV1TS PÉTER Hétfőn senki sem értette, az ellenzék obstrukciója miatt miért függesztették fel két hétre a szerb parlament munkáját. Éjfélhez közeledvén azonban egyértelművé vált, szó sincs véletlenről, e bölcs döntés megakadályozza a radikálisokat abban, hogy a szkusptinában cirkuszoljanak. A terep előkészítve - érkezhetett a Karadzsics elfogatásáról szóló hír. De miért éppen most került kézre a boszniai szerbek volt elnöke? A kérdés indokolt, hiszen tizenkét esztendőn át tartott a már-már közderültséget kiváltó virtuális „hajsza”, hiszen rendre ott keresték, ahol biztosan tudták, hogy nem fogják megtalálni. Radovan Karadzsicsot, a népvezért (aki mellesleg pszichiáter és író is) a szerbség egy rétege továbbra is hősként tiszteli, így letartóztatása ma sem kockázat nélküli. A helyzet azonban megérlelődött. A legutóbbi államfői, majd parlamenti (egyben helyhatósági) választások világosan megmutatták, hogy a szerb társadalom nagyobbik hányada számára a Nagy Szerbia víziója szertefoszlott álom, Koszovó elvesztése pedig nem más, mint keserű igazság. Az elmúlt hónapok során minden felmérés arra utalt, hogy a köztársaság polgárainak közel háromnegyede az uniós csatlakozásban látja a jövőjét. A parlamenti pártokra májusban leadott szavazatok azonban esetlegessé tették ezt a tételt, ez késztette a demokratákat arra, hogy korábbi ellenfeleikkel, a szocialistákkal szövetkezzenek. Ez az alku megerősítette pozíciójában Borisz Tadicsot, a Demokrata Párt első emberét, áld egyben Szerbia államfője is. A radikálisok, valamint Kostunica volt miniszterelnök néppártja az elmúlt hetekben fokozatosan került háttérbe, vereségek sorozatát végigszenvedve, miközben az Európa-barát csoportosulás az állami szervekben és a nagyvárosok többségében átvette az irányítást. Tadicsot a választások után sokan puhánysággal vádolták, mára kiderült, a stabil hatalmi szerkezetet építgette, lépésről lépésre. A Karadzsics-ügy végkifejlete mindenekelőtt Belgrád világos szándékát jelzi. Az Európai Unióhoz való csatlakozás immár megállíthatatlan folyamatnak tűnik, s ehhez - ha szükséges - mértékkel szétfeszíthetőek a demokrácia keretei is. Seselj radikálisai például máris terrort (!?) emlegetnek, megfeledkezve saját múltjukról. Ezúttal maradjunk abban, hogy a Balkánon időnként a játék- szabályokat a sajátos körülményekhez kell igazítani. Ha pedig komolyan gondoljuk a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést, akkor azt tettekkel kell bizonyítani. A belgrádi vezetés markáns lépéssel igazolta, mely utat választja, ez persze egyben utalás és remény az itt élők számára is. A szerző vajdasági publicista JEGYZET Magyar vándor GRENDEL ÁGOTA Áldom a sorsot, hogy nem áldott meg különösebb sporttehetséggel. Meg azért is, mert abban a bizonyos átkosban azok is járhattak úszni, például én, akik nem készültek országos bajnoknak, sőt akkor még két ilyen címet is lehetett volna szerezni, mert volt egy szlovák és volt egy csehszlovák bajnokság, s természetesen az sem járt a fejemben, hogy valamelyik olimpiánén állhatok a dobogó legfelső fokára, vagy legalább ott csapkodhatom a vizet a selejtezőkben. Én csak egyszerűen úszni szerettem, s az edző meg is engedte, hogy az egyik sávban mi, amatőrök ússzunk, igaz, mi is faltól falig, de csak hetente négyszer, semmiféle hajnali edzés tanítás előtt, esti edzés tanítás után, erősítés, lótás-futás. Mégis megtanultunk minden stílust, egész tisztességesen. De nemkellett leborotválni a lábunkat néhány ezred másodperc előny érdekében (akkortájtnem volt divata sima láb...), vitamintablettának csúfolt doppingszereket sem szedtünk marékszám, ám megszabadultunk fölös energiáinktól. Menet közben persze kipróbáltam a vívást is, jópofa dolognak tűnt, úgy éreztem, mintha visszaforgatták volna az idő kerekét, elvégre modern ember nem vív, hanem lövöldöz. Egy kis kézilabda is került a listára, nyáron nagypályán kisfoci. Az egyetemen kenu. Hetente egyszeregy-két óra, akkortapasztal- tammeg, milyen is lehetegy igazi edzés, tomatanárunkhihetet- lenül komolyan vette az órákat. Mi meg élvezettel lapátoltunk. Utána más szemmel néztem a kenusokat, persze, a kajakosokat is, egy család. Az élsport annyitjelentettnekem, hogy szurkolni kell a különböző baj - nokságokon, a nemzetközieken a magyaroknak. Viták, veszekedések, doppingvétségekhíre nem jutott el hozzánk, föltételezem, másokhoz sem, bizonyos témákra hírzárlat volt, minek borzoltákvolnaaszocialistake- délyeket. Mostmeg, mintha elszabadult volna a pokol. Tűz van a vízi sportok háza táján. A nők kezdték, úgy, hogy kiszálltak, pontosabban átszálltak, az edző -szinténnő-csaknézett, aztán azzal folytatódott, hogy mindenki mondta a magáét, a szurkolónak meg fogalma sincs, van- e kajakigazság a földön, s ha lesz olimpiai arany, kinek a mellére tűzik az érdemeket, egyetlen dologbiztos, maga a sportoló kapja a nyakába, s néha attól tartok, az új edző jár jól, mert a prémiumot az adott edző szerint osztják. Persze, tisztában vagyokvele, hogy sokkal több minden van a háttérben, valószínűleg mindenkinek igaza van, és senkinek sincs igaza. Szegény Kolonics György halála is felkavarta az állóvizet, folyik a sárdobálás, kölcsönösvádaskodás, a vizeseka mentősöket okolják, a mentősök avizeseket. Közben az egész történet kis híján csak arról szól, hogy a dicsőség az egész országé, sőt tizenötmillió magyaré, a nagy pénzek viszont az icipici fociba vándorolnak.
