Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-19 / 167. szám, szombat
PRESSZÓ #7 2008. július 19., szombat 2. évfolyam 28. szám 24. oldal Lakberendezési stíluskalauz Sorozatunk negyedik részében az orientális stílust mutatjuk be Az elérhető luxus Az örök klasszikus: a fekete-fehér 25. oldal 27. oldal Segítség, onom ** a tériem! Kihűlt kapcsolatában a szenvedély? Nem kell rögtön új szerető után nézni... sxc.hu-felvételek Attól, hogy nincs lehetőségünk külföldön nyaralni, még nem kell feltétlenül otthon ülnünk Sokan egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy drága üdülésen vegyenek részt. Mit tegyünk, ha nem futja nyaralásra? Legyen csodálatos nyarunk! Ha nyár, akkor tengerpart és pálmafák - legalábbis erről álmodozik az emberek többsége. De mi van, ha idén sem futja nyaralásra? Néhány tipp, amely segítségével itthon is élvezetessé tehetjük szabadságunkat. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Végre itt a nyár - az a pár hónapja az évnek, amelyre az esztendő többi részében várunk. A zimankós hónapokban sokszor elképzeljük, ahogy a tengerparton, egy jégbehűtött koktéllal a kezünkben hallgatjuk a tenger suso- gását, minden gondunk-bajunk tovaszáll, s nekünk egyetlen dolgunk, hogy „élvezzük az életet”. Az emberek többsége a pihenéssel, az abszolút kikapcsolódással köti össze a nyári időszakot. Persze, ez nem véletlen, hiszen a nyári hónapokban a leghosszabbak a napok, ekkor van a legtöbb napsütés, tehát ez az időszak a legalkalmasabb a regenerációra, az energiával való feltöltődésre. Többségünknek tehát meglehetősen magasak az elvárásai a nyári időszakkal szemben, ám szabadságunk rövid, sőt, sokan egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy a tengerhez vagy bárhova elutazzanak. Nekik sem kell azonban csüggedniük, mivel annak, hogy a nyár folyamán felfrissüljünk, s feltöltődjünk energiával nem feltétele a méregdrága egzotikus utazás. Egy-két trükkel még azok is színesebbé tehetik a meleg hónapokat, akik a munkahelyükön „vakációznak”. Az alábbiakban ízelítőül néhány ötlet, amely, reméljük, a megfelelő nyári hangulatba hozza önöket. Térjünk ki a megszokott kerékvágásból! A szabadság lényege, hogy egykét héten keresztül gyöke- résén mást csinálunk, mint év többi részében. Persze, ideális esetben ehhez környezetváltozás is társul, s munka helyett pihenünk, szórakozunk és sportolunk, ám a bevett szokásokon akkor is tudunk valamennyire változtatni, ha itthon töltjük a nyarat. Gondoljuk át, mi az, amivel ezekben a csodálatos hónapokban feldobhatnánk a kedvünket! Például autó vagy busz helyett gyalog vagy biciklivel járhatunk munkába. A reggeli napsugarak a legvarázslatosabbak, s egy kis mozgás sem árt meg nekünk. Ha túl messze lakunk a munkahelyünktől, legalább egykét megállóval előbb szállhatunk le a buszról, vagy más útvonalat vá- laszthatunk. Az is remekül beindíthatja a napunkat, ha a reggeli kávénkat nem otthon, hanem egy ká vézó teraszán isz- szuk meg. így már a mun kanap kéz dete előtt lesz egy élményünk, s egészen más hangú latban látunk neki a munkának. Eljött az ebédidő, s mi többed magunkkal elvonulunk az üzemi kantinba, hogy hosszas sorban állás után villámgyorsan megebédeljünk a zsúfolt asztalok valamelyikénél, miközben kint hétágra süt a nap. Miért nem készítünk ehelyett otthon szendvicset, s megyünk ki a parkba? Ha néhány kollégánk is csatlakozik hozzánk, ebédszünetünket minden nap egy kisebbfajta piknikké változtathatjuk, amely után megújult erővel és jókedvűen vághatunk neki a délutáni műszaknak. Menjünk ki! A nyár folyamán igyekezzünk a lehető legtöbb időt a friss levegőn tölteni. Ha módunk van rá, az otthoni étkezéseket is a teraszon töltsük el, s szabadidőnkben menjünk ki a természetbe, biciklizzünk, ússzunk sokat. Ha egy nyugodt délutánra vágyunk, ahelyett, hogy bezárkóznánk a szobánkban, vigyünk ki egy könyvet a szabadba. A nyári estéket ne a tévénél töltsük, hanem tegyünk kiadós sétákat, vagy üljünk ki egy kávézó teraszára. Nyáron a gyerekeknek sem kell olyan korán ágyba bújniuk, így nekik is tervezhetünk esti programokat, például menjünk ki együtt csillagokat nézni. Attól, hogy nincs lehetőségünk külföldön nyaraim, még nem kell feltétlenül otthon ülnünk. A nyári hónapokban országszerte számtalan szabadtéri rendezvény van - koncertek, színházi előadások, fesztiválok, falunapok. Látogassunk el néhányra, s hagyjuk, hogy a hangulatuk magával ragadjon. Keressük fel a környékünkön levő kirándulóhelyeket, várakat, nevezetességeket, ahol évek óta nem jártunk. Szervezzünk egy- vagy többnapos kerékpártúrákat - a gyerekeknek külön élmény lesz, ha beavatjuk őket az útvonal kiválasztásába, közösen térképet készítünk, és megbeszéljük velük, mit nézünk meg útközben. nincs Nem emlékszem, hogy volt olyan nyár, amikor mind a két hónapot otthon kellett volna töltenem, saját különbejáratú, év közben az unalomig használt lakásunk fogságában. Gyerekkoromban alig hogy megkaptuk az ilyen-olyan, egy ideig tiszta egyes (ahogy egy apa mondta nemrég, a gyerek bizonyítványa tiszta egyes, egy kettes sincs benne, no, az lett volna a csoda, ha tiszta egyes, mégis ott ékeskedik benne egy kettes, például magaviseletből), később tarkább bizonyítványokat, pakolás, vonatra föl, vonatról le, buszra föl, buszról le, déli tizenkettő, várt a mennyei falusi húsleves, a rántott csirkecomb, krumplival, amelyet a nagykertben ültetett, kapálgatott és szedett nagynéném és persze a korlátlan szabadság. Tízig alvás, reggelire zsíros kenyér (vagy ahogy régen a Helyesírási szótárban is írták, zsíroskenyér, megideologizálva, hogy ez jobban hozzánőtt a kenyérhez, mint a vaj, a vajas kenyeret külön írták, ahhoz bizonyára csak a rothadó kapitalisták és azok nemsokára rothadó gyerekei jutottak, amazt viszont a szegény, bár nyilván nem rothadó proligyerekek ették, ezért egybeírás járt neki), paprikával, paradicsommal, ugyanabból a kertből, hozzá aludttej (próbáljon valaki ma tartós tejet elaltatni!), fürdés a Kövecsesben (titokban a Dunában, de ha kiderült, volt pofon, igaz, amolyan legyintésféle), tizenkettőkor ebéd (mindegy, mi volt, isteni volt), biciklizés, gyümölcsösök dézsmálása, vendégségben főn kukorica, estig, amíg a szúnyogok ki nem szívták utolsó csepp vérünket, vérre menő fociháború, de ha jöttek a nagy Horváth testvérek, hatalmas bakanccsal a lábukon, inkább pihentünk, mi, akik Grosicsok, Puskások voltunk, reszkettünk a pályán végigvi- harzó Popluhároktól, s nem is értettük őket, miért éppen Popluhárok. Kilenckor hazatántorogtunk, megint ettünk néhány hatalmas karaj zsíros kenyeret, megint paprikával, paradicsommal, lenyomtattuk hatalmas adag, kútban hűtött almakompóttal, de az olyan hatalmas, édes-savanykás, szaftos almából készült, hogy a királyok (mega rothadó kapitalisták) is megnyalták volna mind a tíz ujjúkat. Ez így ment körbe-körbe, csak az volt a borzasztó, hogy a két hónap hamarabb elrepült, mint kellett volna. Grendel Ágota
