Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-19 / 167. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON Tessék csak, uram! És az a tisztaság odabent! Az a csönd! Szürkésfehér homály. Egy kis szalon. MÁNDY IVÁN: MOSDÓK, VÉCÉK 2008. július 19., szombat 2. évfolyam 28. szám Ha lehet, egyél szépen, ne kézzel szedd ki a tésztát a levesből, hanem használd a kanalat, és ne idegesítsd fel a nagyit, mert kiújul a cisztája... Dátum, aláírás Kedves Jenő, drága egyet­len fiunk. Anyád azt mond­ja, miközben írom ezeket a sorokat, hogy írjam azt is: szemünk fénye, vagy vala­mi ilyesmit, de ez szerin­tem túlzás lenne, tudod te jól, mennyire szeretünk. SZÁVAI ATT1 LA Nevelési módszer ide-oda- amoda, nem tesz jót a gyereknek, ha folyamatosan cukorba van mártva, mert annyi esze lesz, mint egy vattacukornak, mondtam már neked is. Bár még az elején tartok, már most nagyon élvezem az ilyen levélírást, az ilyen papírosat, borítékosat, noha manapság már mindenki elektromosát ír. Ezzel az erővel vezethetnének villanyt a templom szobraiba is, hogy mondják azok az imákat helyet­tünk, plébekről, a hívek meg csöndben lesznek, mint egy rakás fél tégla. Kedves fiam, tudnod kell, nem azért mentünk nyaralni anyáddal ketten, mert nem szeretünk, ha­nem azért, mert így olcsóbb és végre kicsit átvehet téged a nagy­mama. Anyádat harminc évig ne­velte, mégis hozzámentem fele­ségül, te is kibírod ezt a két hetet. Hidd el, a Jolán néni nem olyan rossz ember, mint amilyennek ki­néz, hát tényleg nem volt valami ráncmentes élete, de a maga mód­ján jó asszony, és kiváló babgu­lyást tud főzni. Ha lehet, egyél szépen, ne kézzel szedd ki a tész­tát a levesből, hanem használd a kanalat, és ne idegesítsd fel a na­gyit, mert kiújul a cisztája. És ol­vass sokat, lehetőleg természeti könyveket, például azt, amiben tűzhányók és gejzírek vannak, ott van anyád újságjai mellett. Drága Jenő, lehetőleg ne csinálj papírha­jókat a befizetetlen csekkekből, nem fogja még egyszer elhinni a hivatal, hogy széttorpedózott csa­taflottát hajtogattál a hivatalos papírokból. Anyád üzeni, hogy nagyon hi­ányzol neki, pedig még csak fél napja vagyunk távol, azt mondja, légy jó gyerek és ne állj szóba ide­gennel, ne fogadj el a boltba menet semmit, cukrot, nyalókát (porol­tót, betonkeverőt, kirándulógő­zöst), és ne állj szóba senkivel, akit nem ismersz. Jó-jó, a Jolán nénit sem nagyon ismered, de nem mi tehetünk róla, hogy négyéves ko­rodig nem volt kíváncsi rád, mert szerinte nem tervezett gyerek vagy. Szerintem meg anyád mond­ta ezt el neki. Én csak annyi jó ta­nácsot tudok adni erre a két hétre, meg úgy általában az életre, Jenő­kém, hogy érdemes eseménydús pályafutásban gondolkozni, ha az életről gondolkozol. És nem sza­bad azokat lenézni, akik a mi hely­zetünkhöz képest egyfajta társa­dalmi bozótban élnek. Ha a cse­lekmény bonyolódik, az a legjobb, ha olyan idegeid vannak, mint az acélbeton. Tudom, hogy az utóbbi hónapokban érzelmileg elfordul­tál a reggeli fokhagymás pirítóstól, amit minden reggel enni fogsz, de hidd el, nem szabad megbántani a Jolán nénit. Jobb a békesség egy törött esernyőnél, meg a sajgó hát, nekem elhiheted. Alapvető sza­bály, úgy kell kirakni az élet útját, hogy minden kanyart jól be lehes­sen látni. Öregapáddal is légy ked­ves, bár máztalan a modora, alap­vetően kedves ember, hiába rúgja fel részegen a fára a macskákat. Kímélni kell őt is, tudod, neki meg végbélhurutja van. Azért írom innentől más színű tollal, mert anyád kidobta az elő­zőt, amin olyan vetkőzős nő van, tudod, fejjel lefelé kell tartani és lecsúszik róla a ruha. Anyád sze­rint az ilyen szexuális tollak csak a figyelmet terelik a társadalmi problémákról, nem baj, ha nem érted, majd otthon elmesélem, miről van szó. Képzeld, elfoglal­tuk a szobánkat, kedvező fekvésű, az ablakból jól látni a tavat, éjjel meg sajnos túl jól hallani a stégen nyögőket. Anyád azt mondta, ír­jam a horgászokat, de előbb- utóbb úgy is tudnod kell, mi moz­gatja a világot, és nem a horgá­szat, elhiheted. Holnap fogom ki­próbálni a matracot, amit otthon a padláson találtunk. Igyekeztem felfújni tüdővel, de túl sok helyen kellett befogni a sziszegő nyíláso­kat, így inkább kompresszorral próbáltam, legalább látom, hová kell ragasztani a tapaszokat. Ki­csit hangos volt ez így, meg anyád szerint úgy néztem ki, ahogy kéz- zel-lábbal fogtam be és károm­kodva ragasztottam a lyukakat, mint akinek kissé megkopott a jel­leme. Fontos, hogy nem szabad csúnyán beszélni a mamáék előtt, sőt utánuk sem, hiába mondják egyesek, hogy egy jó káromkodás, főleg amibe már vallási, szexuális és nemzetiszocialista célzatok is vannak, felér egy tál hamvas eper­rel. Anyád azért szeretett belém, mert simán kinézett belőlem egy­két szaftos káromkodást, bár sze­rinte minden normális ember el tudja gondolni ezeket, csak iga­zából attól ember valaki, hogy nem mondja ki az olyanokat, hogy a jókurvaéletráncosvízbefújtott mindenét. Anyád, ahogy öregszik, úgy utálja, ha így beszélek. Nem baj, legalább ilyenkor mutat va­lami érzelmeket irántam. Látod, ez a nyaralás is azt mutatja, hogy szeretjük egymást anyáddal, hiá­ba szoktunk sokat ülni a konyha feszes fényében úgy, hogy nem szólunk egymáshoz. Nem kell mindig beszélni, ezt is jegyezd meg jól, kisfiam, aki sokat beszél, annak általában van valami ta- kargatnivalója. Emlékszel a poli­tikus Galkovicsra biztos, aki min­dig beszél, mindig kifejt valamit, amit úgy kezdhettek az újságcik­kek, hogy információink szerint, vagy hogy, mint lapunk megtud­ta. Mégsem tudja elsőre beindíta­ni a kistraktort. Az idő jó, a víz is tűrhető, bár én jobban szeretem úgy látni a szőr­zetemet, hogy közben szólnak a sporthírek a rádióban otthon a fürdőszobában. Nem szeretem a nagy nyüvánosságot. Anyád meg direkt úgy megy az új fürdőruhá­jában a napozók között, mintha va­lami filmforgatáson lenne, hiába mondtam neki, hogy addig riszálja a tomporát, amíg bele nem lököm a vízbe. Ezen is csak én röhögtem. Azért is fizettem be erre a vállalati üdülésre, hogy a napsütéstől és a napolaj szagától talán visszatér anyád humorérzéke, de eddig semmi eredmény, hiába a fotonok, meg a ragacsos lé. Mondtam neki, hogy ezzel az erővel kenhetne ma­gára használt étolajat is, attól is biztos lebarnulna. Légy jó és ille­delmes, szeretettel üdvözöl apád és anyád. Dátum, aláírás. Amedeo Modigliani: Fiú kék mellényben; olaj, 61x92,5 cm (1918)

Next

/
Thumbnails
Contents