Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-17 / 165. szám, csütörtök

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 17. TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ Egy felmérés az amerikai társadalom mély faji megosz­tottságáról tanúskodik négy hónappal azelőtt, hogy Ba­rack Obama személyében fe­kete bőrű jelölt indul az el­nökválasztáson. A The New York Times számára készült közvélemény-kutatás szerint a feketék 83 százaléka véle­kedik kedvezően Obamáról, a fehéreknek csak 31%-a. A fa­jok közötti kapcsolatok álla­potát a feketék 59 százaléka általában rossznak tartja, a fehéreknél 34 százalék ez az arány. A The Washington Postban megjelent adatok va­lamivel kedvezőbbek. Esze­rint a fehér választók 42 szá­zaléka készül a demokrata Obamára szavazni, 50 száza­léka pedig a fehér bőrű, re­publikánus John McCainre. A feketék 94 százaléka Obamá­ra adná voksát. Összességé­ben 50-42 százalékos arány­ban Obama vezet. (mti) Éppen ideje lenne a jó öreg Manitut lecserélni Ficóra. 0 jobban ügyel a népre... (Peter Gossányi rajza) Az államfői tisztségből 1999-ben köszönt le, azóta az AIDS és a szegénység elleni küzdelmet segíti Nelson Mandela holnap 90 éves „A fehér uralom és a fekete uralom ellen egyaránt har­coltam. Mindig egy demokra­tikus és szabad társadalo­mért léptem fel, amelyben mindenki egyenlő jogokkal, harmonikusan élhet együtt. Remélem, hogy megérem ennek a megvalósulását, de ha kell, meg is halok érte” - ez a kilencvenedik születés­napját holnap ünneplő egy­kori politikai fogoly, majd dél-afrikai elnök Nelson Mandela hitvallása. MTI-HÁTTÉR A xhosa nép által lakott Umta- tában látta meg a napvilágot, egy törzsfőnök fiaként. A keresztény Nelson név melletti hagyományos előneve, a Rolihlahla azt jelenti: „aki problémákat okoz”. A politi­kai életbe a kizárólag feketék számára fenntartott Fort Hare Egyetemen kapcsolódott be, emi­att tanulmányait már nem is fe­jezhette be. Alkalmi munkák mel­lett szerezte meg jogi diplomáját, majd megnyitotta az ország első, feketék által irányított ügyvédi irodáját. 1952-től az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) alelnökeként szállt szembe a feketék és fehérek elkülönítését „tökélyre fejlesztő” apartheid rendszerrel. 1955-ben hazaárulás vádjával perbe fogták, s bár végül felmentették, a tárgya­lás öt évét börtönben töltötte. Ki­szabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közti harcra, így létrehozta az ANC katonai szárnyát. 1962-ben ismét letar­tóztatták, két év múlva életfogy­tiglani börtönre ítélték. Mandela teljesen eltűnt a világ szeme elől. A hírhedt Robben- börtönszigeten félévente egyszer írhatott levelet és fogadhatott lá­togatókat, apró kőcellában la­kott, mindennap követ tört, ő mégis visszautasította a politikai megadás fejében többször felkí­nált amnesztiát. Az apartheidet szankciókkal sújtó nemzetközi közösség nem feledkezett el róla, a szabadon bocsátását követelő törekvések hatására 1986-ban - még fogolyként - kezdett titkos tárgyalásokat vele a dél-afrikai kormány. 1990. február 11-én szabadon bocsátották, s Frederik Willem de Klerk államfő bejelentette, legali­zálják az ANC-t és lépéseket tesz­nek az apartheid teljes megszünte­tésére. Törekvéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kap­tak. Mandela akkor beszédében így fogalmazott: „Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Ne­kik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyo­más, és amely egy egész nép ha­nyatlását okozta. Engedjük felvir­radni egy új korszak hajnalát.” Az új korszak az 1994-es vá­lasztásokkal köszöntött be, ame­lyet az ANC nyert meg. Mandela az ország első fekete elnöke lett, alelnökké de Klerket nevezte ki. Beiktatási beszédét így zárta: „Soha, soha és soha többé ne for­dulhasson elő, hogy ez a gyönyörű föld megint azt tapasz­talja, hogy valaki valakit elnyom, és emberi méltóságában megaláz. Uralkodjon szabadság!” Az államfői tisztségből 1999-ben köszönt le, azóta az AIDS és a szegénység elleni küz­delmet segíti, első politikusként, a tabut megtörve ő hozta nyilvá­nosságra, hogy fia is a rettegett betegségben halt meg. A politikus háromszor nősült, hat gyereke született. Második fe­lesége, Winnie Mandela szintén aktívan politizált, s a viharos ügyek sem kerülték el. Mandela 1992-ben külön költözött tőle, majd 1998-ban, nyolcvanadik születésnapján feleségül vette Graca Machelt, a balesetben el­hunyt mozambiki elnök özvegyét. A sajtó még arról is beszámolt, hogy az exelnök klánja 60 tehenet adott Graca Machel kezéért. KÉZ,IRAT Nyáridő MIKLÓSI PÉTER Araszolunk a nyár dereka felé. Kikapcsolt telefonok, méla iro­dák. A parlament pihen, szűk három hónapot adott magának. Szabadságolta magát a kormány is, igaz, csak négy hétre. Addig pang az élet, nincs kormányfői kontroll és ejnye-bejnye. Tom­bol az uborkaszezon. Meg oly­kor a hőség, akkor árnyékban is 200 Celsius-fok van. Miről lehet heti jegyzetet írni ilyenkor? Semmiről. Hacsak arról nem, hogy pánikol a pénzpiac, hul­lámzik a tőzsde. Bumerángként repül az olajár, hullik alá a dol­lár, lebeg az értékpapír (hol csak papír, hol meg érték), óvatosék egyre az eurón tartják fél sze­müket... Témának csenevész, valamirevaló újságolvasó ilyen satnya hírekkel teli lapba még a cipőjét sem csomagolja pakolva a koffert nyaralás előtt. Tehát akkor miről is? Mondjuk a bú­zabomba ketyegéséről, arról, hogy a világ csúcsvezetői nyolc- fogásos lakoma közben keresték - az éhezők megsegítésének le­hetőségét. Vagy a menetrend­szerűen érkező s menetrend­szerűen elhaló vasutassztrájkról Magyarországon, villámcsapá­sok tucatjairól, szökő benzinár­ról. De ez sem jó, lerágott csont mind. Inkább talán arról, hogy olcsójá- nosok jutnak nálunk fantomtel­kekhez, amint ezt kisnóflizta az újság. Ez tetszik. A fantom ma­napság divatba jött. Nálunk. (Ér­telmező szótár: „1. agyrém, kí­sértet, ijesztő látomás; 2. test­résznek orvosegyetemi oktatás­ban használatos modellje.”) Va­jon a fantomtelkekre melyik ér­telmezés vonatkozik? Agyrém vagy kísértet volna egy-egy suba alatt megkaparintott földdarab? Ugyanis a rögvalóság - mint ne­ve is mondja - nem rögeszme, hanem jogviszony. Vagy van, vagy nincs. Ha viszont „testrész” helyett használatos fantom, ugyan melyiket modellálja? Lenne sejtésem, de szalonképte­len. Hagyjuk hát ezt is. Viszont arról talántán cseveghetnénk, hogy valójában kicsoda Baki Sa- diki, a Nová Lesnában letelepe­dett koszovói albán „üzlet­emberi’, bár egyesek (pl. Štefan Harabin igazságügyi tárcaveze­tő) szerint csak fantomember (lásd: 1. agyrém, kísértet, ijesztő látomás?, 2. testrész?), hiszen 1994-ben történt kebelbarátian tegeződő telefonbeszélgetésük átiratának nyüvánosságra kerü­lése ellenére mindketten uniso­no állítják: sohasem ismerték egymást! Annak dacára hajto­gatják ezt, hogy azt is bizonyíté­kok igazolják: Harabin miniszter urat ’94-ben a Legfelsőbb Bíró­ság bírájaként személyes elfo­gultság okán ügyészi kérelemre felmentették a Sadikiról való ítélkezés kötelezettsége alól. Ama drogcsempész ügyében volt akkoriban hivatott a magasságos taláros testület dönteni, akinek heroinban utazó szárnysegédeit azóta Norvégiában, Lengyelor­szágban, Ausztriában súlyos börtönbüntetésekre ítéltek. Nem úgy nálunk Sadikit, aki a tátrai fenyvesek hűvöséből ügyvezeti kisded dolgait... Épeszű ember számára az már tényleg látomás (fantom), ha egy miniszter, rá­adásul épp a törvényesség ga­ranciáinak őre a csillagokat is letagad (hat)ja az égről. Bárki­ben akaratlanul is fölvetődik, va­jon hány alibikáefté, álruhás és részvénytelen társaság húzza meg magát az erdőillatú, vagy akácfás dzsungelben, ha ilyes­mik derülhetnek ki egy minisz­terről? Agyrém-e vagy testrész? Ki tudja? Ha agyrém, kié? Ha testrész, ugyan kié és mivel nőtt össze? Épeszűleg nehezen hihe­tő, hogy egy miniszter - koráb­ban a Legfelsőbb Bíróság szená­tusának tagja - könnyelműen kockára tenné hírnevét egy hero­incsempész érdekében. Más­részt viszont ott a bratyizgató te­lefonbeszélgetés tagadhatatlan ténye. Akkor most mi van? Fan­tomországban, nyáridőben. Patt. Forró krumpli a kézbe. De kiébe? KOMMENTÁR Ember a gáton MAL1NÁK ISTVÁN Luis Moreno-Ocampo, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) fő­ügyésze belecsapott az állóvízbe, s az nagyobb hullámokat vetett, mint arra számítani lehetett. Moreno-Ocampo bátor ember: azt tette, ami a kötelessége. Meg is kapta érte a magáét, s még csak ezután fogják igazán támadni. A másik hágai testület, a volt jugo­szláv területeken elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létre­hozott törvényszék bulldognak is nevezett volt főügyész asszonya, Carla Del Ponte jut róla az ember eszébe, aki folyamatosan és kö­nyörtelenül Belgrádot vádolta Mladics és Karadzsics bújtatásával, s ezért távozása után - több-kevesebb sikerrel - megpróbálták őt teljesen hiteltelenné tenni. Mit tett Moreno-Ocampo? Miután több ENSZ-jelentésben is sze­repel a dél-szudáni Dárfúrban történtekkel kapcsolatban a népir­tásjelző, így értékeli több nemzetközi jogvédő szervezet és az amerikai kormányzat 2004-es első hivatalos értékelése is, a fő­ügyész a leglogikusabb következtetésre jutott. Ha Dárfúrban szer­vezett népirtás folyik, akkor annak felelőse is van, akit nevén lehet nevezni és felelősségre kell vonni. Márpedig bizonyítékok vannak arra, hogy a szudáni kormány és el-Besir elnök támogatásával az északi arab muzulmán fegyveresek irtják a déli fekete törzseket, a halálos áldozatok száma meghaladja a 300 ezret, a szomszédos országokba menekülteké a kétmilliót. Moreno-Ocampo ezért nép­irtás, emberiesség elleni és háborús bűntettek miatt vádat emelt el-Besir elnök ellen és kérte az ICC bíráitól nemzetközi elfogatópa­rancs kiadását. Tapsolni kellett volna annak, hogy az öt éve húzó­dó dárfúri válságban - a világ egyik legnagyobb humanitárius vál­sága, amilyet Európában elképzelni sem tudunk, s amelyhez ké­pest a srebrenicai tragédia is ldsmiska volt - a sokszor csak gittegy­letként működő ENSZ egyik szerve végre az igazságot kimondva lépni mert. De nincs taps. Maga Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár volt az első, aki elhamarkodottnak nevezte a főügyész döntését, majd csatlakozott hozzá az Afrikai Unió és az Arab Liga. A szudáni re­zsimet, a gyilkos arab milíciákat felfegyverző Kína egyenesen fel­háborodott, Moszkva is nemtetszését fejezte ki és önmérsékletre szólított fel. Álszent módon mindenki arról papol, hogy el-Besir vád alá helyezése rontja a szudáni békefolyamat (mintha lenne ilyen) esélyeit, veszélybe sodorja az ott állomásozó AU- és ENSZ- békefenntartók életét. Sajnos, még az EU és az USA is csak óvatos­kodik, nem áll ki olyan keményen a főügyész mellett, mint azt el lehetne várni. A több mint 190 tagországot számláló ENSZ-ben az antidemokra­tikus államok vannak többségben, ezek a korábbi évtizedekben a Szovjetunió és a szocialista tábor vezényletével akadályozták meg, hogy a világszervezet teljesíthesse igazi küldetését. Most ugyanez zajlik, Oroszország és Kína vezényletével - ők ketten akadályozták meg a múlt héten is a BT-ben a zimbabwei Mugabe- rezsim elleni határozat elfogadását. Mindebből egyenesen követ­kezik, hogy Moreno-Ocampo főügyész veszíteni fog. Az igazak csak a mesében tudnak mindig győzni, és ez nem mese. FIGYELŐ Eltemetik a Nabuccót? Türkmenisztán elsőbbséget élvezőnek nyilvánította a Kaszpi-tengermelléki gázveze­ték megépítését, s közölte hogy már hozzá is látott a türkmén szakasz gyakorlati megvalósí­tásához - adta hírül az orosz RBK Daily. Ez egyben azt is je­lenti a lap szerint, hogy az or­szág hátat fordít a Nabucco ve­zetéknek. A német Handels­blattal együttműködésben ké­szülő orosz üzleti lap a türk­mén állami hírügynökség, a TDN hírét idézve számol be a fejleményről, Türkmenisztán eltemeti a Nabuccót címmel. A lap által megkérdezett szakér­tők szerint az asgabati bejelen­tés e szerint arról tanúskodik, hogy a közép-ázsiai volt szov­jet köztársaság gyakorlatilag lemondott arról, hogy a belát­ható jövőben földgázt szállít­son a Nabucco vezetéken, de legalábbis elsőként a kevésbé tőkeigényes beruházáshoz lát hozzá. A 2K Audit tanácsadó cég egyik orosz részlegének vezetője, Alekszandr Stok sze­rint ugyanakkor a türkmén nyi­latkozat egyáltalán nem zárja még le az európai országok Kaszpi-tengeri gáztartalékok­hoz való hozzáférésének kér­dését. Stok szerint a szállítások Oroszország által ajánlott vál­tozata mellett Asgabat első­sorban azért döntött, mert Moszkva megígérte a felvásár­lási ár európai szintre emelé­sét. Másodsorban az Európai Unió több ízben is az emberi jogok megsértésével vádolta Türkmenisztánt, míg Oroszor­szág mindig is lojális volt a köz­társaság hatóságai iránt. Ezen­kívül Türkmenisztánnak máig egy sor vitás kérdése van Azer­bajdzsánnal a tengeri talapza­ton található lelőhelyeket ille­tően. Az EU-val való együtt­működés pedig együtt járna a Bakuval való együttműködés­sel, vagyis a vitás kérdések ki­éleződésével. Mihail Korcsemkin, az East European Gas Analysis ta­nácsadócég vezérigazgatója szerint mindenekelőtt a piac- gazdaság szabályai követelik meg Asgabattól, hogy elsőként a kevésbé tőkeigényes tervet (a Kaszpi-tengermelléki épít­kezést) valósítsa meg, azaz a már működő Közép-Ázsia- Központ (Centr) vezeték re­konstrukcióját és kapacitásbő­vítését. De a politikai megfon­tolások is ezt követelik. Rá­adásul - teszi hozzá Korcsem­kin -, ez a gázvezeték a fordí­tott irányban is működtethető, azaz kazah gáz lesz továbbít­ható rajta a (leendő) Nabucco irányában. A Metropol tanács­adó cég munkatársa, Alek­szandr Nazarov azonban leg­inkább azon csodálkozik, miért van szüksége az Gazpromnak erre az Asgabattól való függő­ségre. (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents