Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-15 / 163. szám, kedd
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 15. www.ujszo.com Feke Pál, Simon Boglárka, Herczeg Flóra és Vadkerti Imre a. komáromi sajtótájékoztatón (Kis Kata felvétele) Szeptember 6-án Komáromban az István, a király arénabeli változatát adják elő Megtiszteltetés a helyszínválasztás V. KRASZNICAMELITTA Komárom. Az István, a király jubileumi előadásának négy főszereplője, valamint Rosta Mária producer, Bastmák Tibor, Észak- Komárom és Zatykó János, Dél- Komárom polgármestereinek részvételével tartott tegnap sajtó- tájékoztatót a városban a rockopera komáromi előadásának szervezője, a Music Art ügynökség. „Szeptember 6-án Komáromban a nagy verzió, tehát a Papp László Budapest Sportarénában háromszor teltházat vonzó változat kerül bemutatásra - mondta Rosta Mária. - Monumentális produkciót láthat majd a közönség, a főszereplők mellett 200 táncos, statiszta és egy ló is megjelenik a 800 négyzetméternyi kiterjedésű színtéren.” Kiemelte: a Szücora János által elképzelt István, a király rockopera koncepciójában teljesen eltér az eddigiektől. Míg a korábbi feldolgozásokban ellenségeskedés, ideológiai harc folyt István és Koppány között, itt nincs ilyen harc. Egy családot alkotnak. Mindvégig segítik egymást, barátok. Es amikor Kop- pánynak el kell buknia, tudja: a történelemben ez a sorsa, neki kell Istvánból Istvánt csinálnia. Bastmák Tibor megtiszteltetésnek nevezte, hogy Komáromot választották a produkció felvidéki bemutatójának helyszínéül a szervezők; amellett, hogy a város a felvidéki magyarság központja, a Koppányi alakító gútai Vadkerti Imre személye is indokolttá tette ezt a döntést. „Már a válogató során tapasztaltuk azt a szeretetet, támogatást, amit Vadkerti Imre ebből a térségből kapott. Már csak ezért is jó lesz itt játszani, ennek a közönségnek bemutatni az előadást” szólt az Istvánt alakító Feke Pál. Őt egyébként Rosta Mária nemes egyszerűséggel így jellemezte: jelenleg az országban ő a legjobb, legmegfelelőbb erre a szerepre”. A producer nem fukarkodott a dicséretekben a másik főszereplőt illetően sem. „Az önök Vadkerti Imréje gyönyörű, hangja pedig 25 év után az új Koppány- hang - mondta. - Emellett ráadásul sokoldalú személyiség: rockoperán kívül más műfajokban is otthon van, nagyszerűen énekel operetteket és nótákat is.” Az érintett nem tagadta, nagy öröm lesz számára az itteni közönség előtt énekelni, ezzel is meghálálva A Társulat szerepválogatója során felé áradó szeretetet. A komáromi előadásra már kaphatók jegyek a Satur irodáiban, a Madách könyvesboltokban, a városi művelődési házakban és a Ticketportal jegyirodáiban. FÉKEM #2m*emrt tCciuntíe - iraíui látuiü Szeretné látni m István* a Ma'áiiy rodcoperát# Rendelje meg az Új Szót egy fél évre, és mi eljuttatjuk Önt az új István, a király legendás magyar rockopera bemutatójára. A féléves előfizetés összege 1 600 korona* 1 780 korona értékű jegyért, *Az előfizetés összegét a megrendelés napjától számítva a munkanapok és a szombatok száma szerint pontosítjuk. nnsaa ÍV.». I ,,, M. JJClllclU UIU. , Utca/házszám: ..................................................................................................Postai irányítószám:.......................................... Település:........ .................................................................................................. Inkasszószám:.......................................... Telefonszám/mobil: ....................................................................................... Aláírás:........................................ Kérjük, a. szelvényt olvashatóan kitöltve küldje az alábbi címre: Perit Press, a.s., Uj Szó szerkesztősége, Lazarerská 12, SÍI 08 Bratislava. A. borítékra írja rá, István, a király. Az első 70 új előfizető, aki ezzel a szelvénnyel megrendeli az Új Szót, és agusztus közepéig az előfizetési díjat is befizeti kiadónknak, 2 darab 890 korona értékű tiszteletjegyet kap a rockopera szeptember 6-i, komáromi bemutatójára. Az akció csak azokra az új előfizetőkre vonatkozik, akiknek az elmúlt negyed évben nem járt Új Szó. A szülői házban olyan útravalót kapott, amelyből egész életében meríthetett Mayer Judit 85 éves (Somogyi Tibor felvétele) Harmónia, kiegyensúlyozottság, tartás, nyugalom árad a lényéből. Valamiféle „belső rendet” sugároz. S ez a rend (pontosság, megbízhatóság) egész pályáját jellemzi. Erre törekedett munkájában szerkesztőként, műfordítóként is. Nyelvművelőként pedig az anyanyelvi „rendetlenségek” kiküszöbölésére. Műveltsége, tudása tiszteletet parancsoló, szellemi frissességén nem fog az idő. Mayer Judit 85. születésnapját ünnepelte. MISLAY EDIT Nem csupán szakmájá- nak/szakmáinak avatott művelője, szeretett szülővárosának, Pozsonynak is kiváló „szakértője”. Lebilincselően tud róla mesélni. (Erről egyébként olvasóink is meggyőződhettek, hiszen visszaemlékezéseit a régi Pozsonyra Presszó mellékletünkben is olvashatták.) Régvolt korok hiteles, fanyar humorú tanúja, aki mindig tud és mer a jelenben élni. Mayer Judit 1923. július 14-én született, gyermekkorát az első Csehszlovák Köztársaság alatt élte. Amint azt-egy régebbi intetjű- jában elárulta, ezek nagyon szép évek voltak, hiszen akkoriban Pozsony „egy békés kisváros” volt, amelyben a magyarok, németek, szlovákok együttélését a tolerancia jellemezte. Itt cseperedett fel a hajdani kislány, aki saját bevallása szerint ,jó gyerek volt”, s aki a szülői házban olyan útravalót kapott, amelyből egész életében meríthetett (édesapja, Mayer Imre magyar-német-latin szakos tanár volt, s tevékenyen részt vett a kisebbségi magyar kulturális életben). Eredetileg tanárnak készült, de a háború beleszólt a terveibe, s később egy „véletlen” folytán 1954-ben a Szlovákiai Mezőgazda- sági Kiadó magyar szerkesztőségébe került, 1967-ben lépett a Tatran Kiadó Magyar Üzemébe, amely később a Madách Könyvkiadóvá alakult, s ahol Mayer Judit nyugdíjazásáig, 1986-igdolgozott. Az említett inteijúban elárulta, a szerkesztés áll a legközelebb a szívéhez: „Tulajdonképpen szerencsésnek nevezhetem magam, hogy ha nem is túl korán, de mégiscsak nagyon jól rátaláltam a hivatásomra.” Precíz, gondos és alapos szerkesztői munkáját az elmúlt évtizedekben megjelent számos könyv, kiadvány bizonyítja. Műfordítóként is jó néhány kötetet letett az asztalra. Főként cseh irodalomból magyarított, jó pár művet egyik kedves szerzőjétől, Karel Capektől. Nyelvművelőként lapunk hasábjain, valamint a Hétben jelentek meg cikkei, s a Szlovák Rádió Magyar Adásában (a mai Pátria rádióban) is rendszeresen szerepelt nyelvművelő műsorban. Ebben a témában két kötete is napvilágot látott: az Anyanyelvi hibanapló (1990), mely megkapta a Szlovák Irodalmi Alap Nívódíját, valamint a Magyarosan magyarul (2003). Mindkét kötetet nagy haszonnal forgathatják tájainkon azok, akiknek munkaeszközük a nyelv. Szakmai tevékenységét számos díj fémjelzi: kétszeres Madách-dí- jas (1985,1995), a Posonium Irodalmi Díj Életmű-díjasa (2003), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2003) és a Samuel Zoch-díj (2004) kitüntetettje. Ő azonban nem azok közé tartozik, akik szívesen csillogtatják a díjakat. Azt sem igazán szereti, ha reflektorfényben áll. Amikor néhány éve arról faggattam, mi az, amire az eltelt évtizedeken végigtekintve a legbüszkébb, a rá jellemző tisztánlátással és szerénységgel így felelt: „Talán inkább azt mondanám, hogy annak örültem mindig, ha jó munkatársaim voltak, és jól lehetett velük együttműködni, mert azért ez nagyon fontos.” Boldog születésnapot, kedves Mayer Judit! A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria múltidézésre hív az Esterházy-palotába „60 éve nyitva állunk” SCHNELCZERTÜNDE Pozsony. Karikatúrák, fényképek, régi asztalon meleg bögrék fehérre szívott nyomai... Ezekkel és hasonló, műltidézésre kellően alkalmas kiállítási tárgyakkal lepte meg közönségét a Szlovák Nemzeti Galéria 60. születésnapja alkalmából. Már az intézmény plakátjairól a járókelőkre mosolygó portrék sejtetik, hogy ez a jubileumi” kiállítás nem hétköznapi. A „60 éve nyitva állunk” című kiállításon megismerkedhetünk a galéria történetével, amelyet hagyományos, rendhagyó és kissé humoros elemekkel szőttek át és láttatnak a kurátorok. Időrendi sorrendben olyan tárgyakat, festményeket, mindennapi használati eszközöket, dokumentumokat követhetünk nyomon, amelyekkel máskor (ezen a bemutatón kívül) nem találkozhatunk. Itt vannak például az első kiállított festmények és szobrok. Az egy csokorba tartozó, azonos időben vásárolt (mű) tárgyak mellett ott függ a vételről vagy az adományról szóló szerződés másolata. Ezekből a kiegészítőkből tudhatjuk meg a megszámozott műtárgyak készítőjének a nevét. Az első képet 1948. december 3-án vásárolta meg az intézmény. Mitől rendhagyó a kiállítás? Például olyan beszédes kiegészítőkkel, mint amilyen Ján Mud- roch Nő fekete kalappal című festményéhez is társul: nemcsak kiállították magát a művet, hanem mennyezetig érő fotó kíséretében tekinthetjük meg, ahogyan a művész dolgozott rajta. Aztán ott vannak a kiállított festők palettái egy üvegbúra alatt. Ezek között láthatunk téglalap, kocka és levél alakú palettákat. A festékek valamelyiken összefolyva, kuszán vannak, másokon ráerősített kis tubusokban a tisztaság kedvéért. Vajon ezek a festéktáblák tükrözik gazdájuk egyéniségét? A galéria történetének tárgyakkal, fényképekkel, képekkel való elmesélése mellett pontos történelmi leírást is olvashatunk egy- egy korszak lezárásaként. Fényképek segítenek, hogy jobban el tudjuk képzelni a galéria átépítését, vagy hogy a benne dolgozók nevei mellé arcot is tudjunk társítani. Betekintést adnak a munkalégkörbe. Leginkább kedélyességről, zavartalan munkáról árulkodnak a képek (végül a szépre emlékszik az ember). Láthatunk a galéria számára készített, forma- tervezett széktípusokból is egy- egy példányt. A jelen sem hiányozhat a kiállításról. Megtekinthetjük többek között Richard Fajnort, amint a falon „lóg” az egyik teremben. (HangArt2008). A Szlovák Nemzeti Galéria célja ezzel a nem szokványos projekttel, hogy minél több látogatót vonzzon a falai közé. Aki kedvet kapott, október ötödikéig megtekintheti a galéria műltjába bevezető kiállítást.