Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-14 / 162. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 14. __________ FIGYELŐ CNN Hibát követne el az Egye­sült Államok, ha kizárná Oroszországot az együtt­működésből, mert számos globális problémát, például a nukleáris leszerelés kérdését csak közös erővel lehet meg­oldani - mondta Barack Oba­ma, az amerikai Demokrata Párt várható elnökjelöltje a CNN hírtelevíziónak. A sze­nátor várható republikánus ellenfele, John McCain ko­rábban azt mondta, hogy Moszkvát ki kellene zárni a világ hét legfejlettebb ipari államát és Oroszországot tömörítő G8 csoportból, mert az orosz kormány anti­demokratikus lépéseket is véghezvitt az elmúlt évek­ben. Obama arról is beszélt: alapvetően nem híve a halál- büntetésnek, ám Oszama bin Laden esetében indokoltnak tartaná a legsúlyosabb bün­tetést kiszabását. Afganisz­tánnal kapcsolatban azt mondta: a problémák nagy részét az okozza, hogy az Egyesült Államok az iraki háborúra kezdett koncent­rálni, és hagyta újra megerő­södni Afganisztánban a táli- bokat és az al-Kaidát. „Ezt a hibát elnökként kijavítom” - jelentette ki. Ezzel összefüg­gésben Hamid Karzai afgán elnököt is bírálta az ország helyzete miatt. „Úgy gondo­lom, a Karzai-kormány még nem mászott elő a bunkeré­ből, és nem tudta megfelelő­en megszervezni Afganisz­tán irányítását, az igazság­szolgáltatást és a rendőr­séget” - fogalmazott. A Re­publikánus Nemzeti Bizott­ság szóvivője azonnal élesen reagált a demokrata politi­kus szavaira. Obama soha nem járt Afganisztánban, szavai teljes mértékben távol állnak a valóságtól, sőt sér- tőek az Egyesült Államok szövetségeseire nézve - fo­galmazott egy közlemény­ben. Obama hamarosan Irakba és Afganisztánba is el­látogat, utazásának időpont­ját biztonsági okokból nem hozták nyilvánosságra. LE MATIN A genfi mecset imámja sértőnek és megalázónak ta­lálja a minaretépítés betiltá­sáért indított svájci hadjára­tot, egyúttal óva int attól, hogy az alpesi országban is „dániai állapotok” alakul­hatnak ki. Youssef Ibrama a Le Matin című genfi újság­nak elmondta: „A minaretek elleni mozgalom haragot válthat ki testvéreinkből. Mi azonban nem akarjuk azt a hibát elkövetni, mint a dáni­ai imámok, akik az egész vi­lágot elárasztották a Moha- med-karikatúrák körül tá­madt konfliktussal. Én ennek az országnak a fia vagyok, és nem akarom, hogy a muzul­mán világban svájci zászló­kat égessenek. A svájci álla­mot több alkalommal kértük, hogy állítsa le a népszavazási elékészítését. A válasz min­den esetben negatív volt.” Emiatt az iszlám közösség azt tervezi, hogy ügyvédeket kér fel érdekei nekképvisele- tére. „Az lesz a feladatuk, hogy kiderítsék, van-e esé­lyünk arra, hogy jogi úton lépjünk fel a kezdeménye­zéssel szemben” - hangoz­tatta Youssef Ibrama a genfi napilapban. (MTI)- Nem viszed túlzásba a védekezést az UV-sugárzás ellen? (Peter Gossányi rajza Bosznia: a „füles" ára esetenként néhány dollártól több tízezer dollárigterjedhet Sír mikrohullámú sütőért Tizenhárom évvel a mintegy százezer halálos áldozatot követelő 1992-1995-ös boszniai háború befejezése után továbbra is találnak tö­megsírokat az egykori jugo­szláv tagköztársaságban, ahol a háborús bűnösök mé­szárlásaik szörnyű bizonyí­tékait próbálták meg ily mó­don elrejteni. AAT1-HÁTTÉR Az igazságügyi szakértőket gyakran olyanok vezetik nyomra, akik ellenszolgáltatás - pénz, eset­leg mikrohullámú sütő vagy nyu­gati vízum - fejében fedik fel a sí­rok helyét. A feltárásban részt ve­vők elmondása szerint egyes hely­színekre olyanok vezetik el őket, akik segítségükért nem kémek semmit. Mások viszont anyagi el­lenszolgáltatást szeretnének: né­hány dollártól esetleg több tízezer dollárig terjedő összegeket, eset­leg építőanyagot vagy segítséget valamely nyugati országba szóló vízum megszerzéséhez. Akadt olyan „füles” is, amelynek árát egy új mikrohullámú sütőben szabta meg az információ birtokosa. Mu- nira Subasic, a Srebrenicában ki­végzett nyolcezer muzulmán férfi és fiú özvegyét és anyját tömörítő, Srebrenicai Anyák nevű szervezet vezetője elmondta: jelenleg egy olyan férfival tárgyalnak, aki 20 ezer eurót szeretne kapni azért, hogy megmutassa egy - akár 1100 holttestet is rejtő - tömegsír he­lyét. Az ilyen ügyleteket rendsze­rint közvetítők útján ütik nyélbe, akik pontosan leírják, „hol kell ásni”. Olyan is előfordul, hogy az informátor az éj leple alatt maga keresi fel a helyszínt, és megjelöli - mondja Subasic. Az igazságügyi orvos szakértőket ezután értesítik, és máris kezdődhet a szomorú munka. A szakértők már megta­nulták becsülni a segíteni akarók­tól származó információkat - teszi hozzá Murat Hurtic, akinek cso­portja 97 tömegsírt tárt fel Bosz­nia-Hercegovina északkeleti ré­szén. És minden bizonnyal a tanu­lópénzt is megfizették: Amor Ma- sovic, az eltűnt személyek felkuta­tásával foglalkozó boszniai bizott­ság vezetője szerint ők legalábbis csak akkor fizetnek, ha az infor­máció hitelesnek bizonyult. Hurtic elmondja: nemegyszer előfordult, hogy csapata a meg­adott helyen ásni kezdett, de nem talált semmit, ám kíváncsiskodó helybeliek odasúgták: még egy ki­csit balra ássanak, vagy diszkrét kézmozdulatokkal terelték őket a helyes irányba. Néha szerbek ke­resik fel őket, akik - feltehetően a népükről kialakult rossz képet cá­folandó - azt hangoztatják, hogy ők sem mind egyformák, és elárul­ják, hogy a lejtőn egy kicsit lejjebb kell keresni a sírt. A boszniai háború óta már több száz tömegsírt tártak fel és több mint 16 ezer ember földi marad­ványait hántolták ki, de 13 500 személy holttestét még mindig ke­resik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a boszniai hatóságoknak olyan túlélők segítségére kell támasz­kodniuk, mint Hasan Nuhanovic. Szülei után kutatva a fiatalember az egykori frontvonalakon elterülő városok piacán kérdezősködve vé­gül olyan informátorokhoz jutott el, akik több száz dollárért elárul­ták neki: Srebrenicából Vlasenicá- ba hurcolt anyja a háború végén cellájában felvágta az ereit, hogy elkerülje a kínzásokat. Nuhanovic most abban reménykedik, hogy további néhány száz dollárért azt is kiderítheti, hol földelték el az anyját egykori fogvatartói. Észak-írország: nem volt olyan nagy a feszültség, mint a korábbi években Protestánsok felvonulási nyitánya KERTÉSZ RÓBERT/MTI Megkezdődött a hét végén az észak-írországi protestáns koronahű mozgalom felvonulási évadja, amely a korábbi években rendre súlyos utcai összecsapá­sokba torkollt a britpárti csoportok és a kisebbségi katolikus lakosság radikálisai között. Azóta azonban, történelmi jelentőségű egyezség nyomán, már együtt kormányoz­zák a tartományt a két felekezet vezető pártjai. A legnagyobb, nem politikai pártként működő protes­táns csoport, az Orániai Rend minden nyáron tartományszerte felvonulások százaival emlékezte­ti a katolikusokat arra, hogy az an­gol trónra II. (Katolikus) Jakab elűzése után meghívott protestáns uralkodó, Orániai Vilmos a XVII. században leverte a katolikus lá­zadást. Jakab az ír katolikusok kö­rében szított felkeléssel próbálta visszaszerezni hatalmát, ám Orá­niai Vilmos - innen a rend neve ­Menetelnek az Orániai Rend tag­jai. A hét végén csak kisebb össze­csapások voltak (SITA/AP-felvétel) 1690. július 12-én, a Belfasttól dél­re húzódó Boyne folyó melletti csatában végképp felszámolta a katolikus ellenállást. Az idei felvo­nulási szezon kezdetén is voltak összecsapások; a radikális unionis- ta mozgalom egyik gócpontjának számító Portadownban benzin­bombákkal, festékkel, petárdákkal támadtak rendőrökre, akik közül négyen megsérültek. Ezúttal azonban messze nem volt olyan nagy a feszültség, mint a korábbi években, amikor rendszeresen ha­lálos áldozatokkal is járó utcai harcok és merényletek kísérték az évfordulós rendezvényeket. Az észak-írországi rendezési folya­mat a megbékélésről kötött 1998-as nagypénteki egyezmény után is még csaknem egy évtizedig zajlott. A tényleges áttörés tavaly történt, amikor a legnagyobb kato­likus britellenes milícia, az ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) leszerel­te fegyverzetét, és bejelentette, hogy a továbbiakban lemond az erőszak alkalmazásáról. Az IRA három évtizedes terrorhadjáratá­nak óvatos becslések szerint is leg­alább háromezer halálos áldozata volt, köztük hétszáz brit katona. _______________ KOMMENTÁR Ökrök a kapuk előtt...! BARAK LÁSZLÓ Semmi kétség, a demokratikus intézményrendszer tökéletlensége lehetővé teszi, hogy potenciális bűnözők, xenofób és homofób gazemberek, a náci ideológiával megfertőzött egyének is grasszálhassanak a nyűt utcán, ha éppen elérkezettnek látják az időt egy kis kampánybalhéra. A demokratikus intézményrendszer azért olyan tökéletlen, külö­nös tekintettel a jogalkotásra, mert az egy adott társadalom működésének csupán a kereteit, elveit képes meghatározni. Vagy­is, ugyan például nem minden egyes tyúktolvajlás elkövetője ugyanaz a személy, lehetetlen a tyúktolvajlási ügyekben konkrét személyre szabott jogi norma alapján ítélkezni. Körülbelül ezért nem tudta betiltani a minap a trencséni önkor­mányzat azt az utcai manifesztációt, amelyet nyilvánvalóan anti­szemita és általában is fajgyűlölő, náci vagabundusok csapata, az­az a fasisztoid csőcselék szervezett. Mégpedig saját jogászainak felügyelete mellett. Arról van szó, ugye, hogy az a mintegy másfél­száz náci, aki végiggrasszált a városon, ezúttal nem valamikori példaképeinek egyenruháira emlékeztető göncökbe öltözött, ha­nem, mintegy álcaként, egyszerű fekete pantallót és mezt viselt. Nem lengették a karjukat sem, amint azt jellemzően egymás közt szokták volt. És persze az embert ember, nációt náció eilen uszító jelszavak kórusban történő skandálásáról is letettek ezúttal. A demokratikus jogrendszer hézagait kihasználva ugyanis a ren­dezvényt a szólás- és a gyülekezési szabadság fölötte szükséges volta és persze védelme jegyében jelentették be. Ezen felül pedig jó előre jogi cenzúra alá vontak minden egyes be­szédet, amelyekkel aztán élesben a közt, de mindenekelőtt önma­gukat szórakoztatták. így eshetett meg, hogy Trencsén város ille­tékeseinek kénytelen-kelletlen engedélyezniük kellett a szóban forgó promenádot. Hiszen az elv, amely szerint ami úgy hápog, mint a kacsa és úgy fosik, mint a kacsa, az kacsa, ezúttal nem volt alkalmazható... Lévén, a szóban forgó kacsák ezúttal nem hápogtak, nem fosták te­le az utcát. Épp csak fekete „galamboknak” öltözve végigmentek rajta. Ráadásul deklaráltan „csupán” a nacionalizmus jegyében, lévén, a menetelők szimpla nacionalistákként határozták meg önmagukat. El is intézhetnénk hát a történteket annyival, hogy megvolt, felejt­sük el. Az egy bolond százat csinál elve alapján ugyanis 150 hülyét bármelyik országban össze lehet szedni, sőt... Ne felejtsünk el azonban semmit. Főként azoknak a demokráciák­ban is funkcionáló hivatalos erőszakszervezetek - rendőrség, tit­kosszolgálatok - illetékeseinek nem szabad legyinteniük, akik ar­ra hivatottak, hogy a mindenkori állatállomány a hátsó udvari is­tállókban maradjon... Magyarán, résen kell lenni, nehogy egy napon arra ébredjen az ál­talában szelíd és épp ezért kiszolgáltatott többség, hogy a jogren­det, a saját igényeikhez szabva, mondjuk, ökrök alkotják. Hiszen a trencséni promenád szónokai a töbi között bejelentették, rövide­sen pártot alapítanak... JEGYZET Kimenni „írbe” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Jól táplált, hetvenes éveit tapo­só asszony telepedik le mellém a zsúfolt vonatban. A követke­ző megállónál ismerőse is akad, s az éjszaka lehullott égi áldás értékelése után a család­ra terelődik a szó. Az idén bor­só és zöldbab is átlagon felül lesz, állapítják meg egymást túllicitálva, de ez a napi rend­szerességgel érkező égi áldást tekintve nem okoz túl nagy meglepetést. Gyorsan kiderül, hogy bár egy faluban élnek, rég nem találkoztak. A szomszéd- asszony a gyerekek felől érdek­lődik, s kiderül, hogy mind a három külföldön próbált sze­rencsét. Az egyik már öt éve él „Olaszban”, mondja nem kis büszkeséggel a szavában al­kalmi útitársam. Egy kávézó­ban kezdte mosogatófiúként, de ma már a tulaj kedvence, s eljutott a pincérkedésig. Ha néha elmegy a főnök valahová, már az üzletet is nyugodtan rá meri bízni. Giuliano (mert már csak így hívja egykor Gyula névre hallgató kisfiát) megis­merkedett egy olasz kis­lánnyal, s már gyerek is van a kapcsolatból. Rico ugyan nem beszél magyarul, de nagyon aranyos kisfiú. Évente egyszer hazajárnak, de ő rendszeresen küldi nekik a csomagokat friss csirkehússal, disznósajttal, ol­dalassal. A másik fia Írország­ban dolgozik egy építkezésen, remekül megvan, nemrégvolt itthon egy olyan Mercivel, hogy az egész utca a csodájára járt. De már ő is talált magának ko­moly barátnőt, s nem készül haza, bár itt is emeletes ház várná, amit az apja egész életén át épített. „Ebbe is döglött bele” - mondja az asszony. A fia na­gyon szeretné, ha ő is kiköltöz­ne hozzájuk, de őt már nem en­gedi a szíve. Már a helyet is kifi­zette a temetőben. „A harmadik itthon maradt, de minek?” - sóhajt nagyot, Ő az egyedüli, akit kitaníttattam, s lám, mire vitte. Itt dolgozik a városban, s alig kap többet, mint akik a ha­sukat süttetik az „aktivációson”. „S a te fiaiddal mi van?” - kérdez vissza. Azo­kat sem látom már hónapok óta. Az egyikük, újságolja az asszony, Pozsony mellett dol­gozik, ott talált magának egy szlovák asszonyt, s meg is nő­sült. A másik még agglegény, s kint dolgozik „Spanyolban” egy építkezésen. Havi negyvenez­ret keres, s úgy volt, hogy haza­jön, de telefonált, hogy még egy ideig marad. „Nekem úgy hiányzik, hiszen az urammal egyedül maradtunk a nagy házban, de mégis jobb, ha nem jön vissza. Miből alapítson itt családot? Segélyből?”

Next

/
Thumbnails
Contents