Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-14 / 162. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 14. __________ FIGYELŐ CNN Hibát követne el az Egyesült Államok, ha kizárná Oroszországot az együttműködésből, mert számos globális problémát, például a nukleáris leszerelés kérdését csak közös erővel lehet megoldani - mondta Barack Obama, az amerikai Demokrata Párt várható elnökjelöltje a CNN hírtelevíziónak. A szenátor várható republikánus ellenfele, John McCain korábban azt mondta, hogy Moszkvát ki kellene zárni a világ hét legfejlettebb ipari államát és Oroszországot tömörítő G8 csoportból, mert az orosz kormány antidemokratikus lépéseket is véghezvitt az elmúlt években. Obama arról is beszélt: alapvetően nem híve a halál- büntetésnek, ám Oszama bin Laden esetében indokoltnak tartaná a legsúlyosabb büntetést kiszabását. Afganisztánnal kapcsolatban azt mondta: a problémák nagy részét az okozza, hogy az Egyesült Államok az iraki háborúra kezdett koncentrálni, és hagyta újra megerősödni Afganisztánban a táli- bokat és az al-Kaidát. „Ezt a hibát elnökként kijavítom” - jelentette ki. Ezzel összefüggésben Hamid Karzai afgán elnököt is bírálta az ország helyzete miatt. „Úgy gondolom, a Karzai-kormány még nem mászott elő a bunkeréből, és nem tudta megfelelően megszervezni Afganisztán irányítását, az igazságszolgáltatást és a rendőrséget” - fogalmazott. A Republikánus Nemzeti Bizottság szóvivője azonnal élesen reagált a demokrata politikus szavaira. Obama soha nem járt Afganisztánban, szavai teljes mértékben távol állnak a valóságtól, sőt sér- tőek az Egyesült Államok szövetségeseire nézve - fogalmazott egy közleményben. Obama hamarosan Irakba és Afganisztánba is ellátogat, utazásának időpontját biztonsági okokból nem hozták nyilvánosságra. LE MATIN A genfi mecset imámja sértőnek és megalázónak találja a minaretépítés betiltásáért indított svájci hadjáratot, egyúttal óva int attól, hogy az alpesi országban is „dániai állapotok” alakulhatnak ki. Youssef Ibrama a Le Matin című genfi újságnak elmondta: „A minaretek elleni mozgalom haragot válthat ki testvéreinkből. Mi azonban nem akarjuk azt a hibát elkövetni, mint a dániai imámok, akik az egész világot elárasztották a Moha- med-karikatúrák körül támadt konfliktussal. Én ennek az országnak a fia vagyok, és nem akarom, hogy a muzulmán világban svájci zászlókat égessenek. A svájci államot több alkalommal kértük, hogy állítsa le a népszavazási elékészítését. A válasz minden esetben negatív volt.” Emiatt az iszlám közösség azt tervezi, hogy ügyvédeket kér fel érdekei nekképvisele- tére. „Az lesz a feladatuk, hogy kiderítsék, van-e esélyünk arra, hogy jogi úton lépjünk fel a kezdeményezéssel szemben” - hangoztatta Youssef Ibrama a genfi napilapban. (MTI)- Nem viszed túlzásba a védekezést az UV-sugárzás ellen? (Peter Gossányi rajza Bosznia: a „füles" ára esetenként néhány dollártól több tízezer dollárigterjedhet Sír mikrohullámú sütőért Tizenhárom évvel a mintegy százezer halálos áldozatot követelő 1992-1995-ös boszniai háború befejezése után továbbra is találnak tömegsírokat az egykori jugoszláv tagköztársaságban, ahol a háborús bűnösök mészárlásaik szörnyű bizonyítékait próbálták meg ily módon elrejteni. AAT1-HÁTTÉR Az igazságügyi szakértőket gyakran olyanok vezetik nyomra, akik ellenszolgáltatás - pénz, esetleg mikrohullámú sütő vagy nyugati vízum - fejében fedik fel a sírok helyét. A feltárásban részt vevők elmondása szerint egyes helyszínekre olyanok vezetik el őket, akik segítségükért nem kémek semmit. Mások viszont anyagi ellenszolgáltatást szeretnének: néhány dollártól esetleg több tízezer dollárig terjedő összegeket, esetleg építőanyagot vagy segítséget valamely nyugati országba szóló vízum megszerzéséhez. Akadt olyan „füles” is, amelynek árát egy új mikrohullámú sütőben szabta meg az információ birtokosa. Mu- nira Subasic, a Srebrenicában kivégzett nyolcezer muzulmán férfi és fiú özvegyét és anyját tömörítő, Srebrenicai Anyák nevű szervezet vezetője elmondta: jelenleg egy olyan férfival tárgyalnak, aki 20 ezer eurót szeretne kapni azért, hogy megmutassa egy - akár 1100 holttestet is rejtő - tömegsír helyét. Az ilyen ügyleteket rendszerint közvetítők útján ütik nyélbe, akik pontosan leírják, „hol kell ásni”. Olyan is előfordul, hogy az informátor az éj leple alatt maga keresi fel a helyszínt, és megjelöli - mondja Subasic. Az igazságügyi orvos szakértőket ezután értesítik, és máris kezdődhet a szomorú munka. A szakértők már megtanulták becsülni a segíteni akaróktól származó információkat - teszi hozzá Murat Hurtic, akinek csoportja 97 tömegsírt tárt fel Bosznia-Hercegovina északkeleti részén. És minden bizonnyal a tanulópénzt is megfizették: Amor Ma- sovic, az eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó boszniai bizottság vezetője szerint ők legalábbis csak akkor fizetnek, ha az információ hitelesnek bizonyult. Hurtic elmondja: nemegyszer előfordult, hogy csapata a megadott helyen ásni kezdett, de nem talált semmit, ám kíváncsiskodó helybeliek odasúgták: még egy kicsit balra ássanak, vagy diszkrét kézmozdulatokkal terelték őket a helyes irányba. Néha szerbek keresik fel őket, akik - feltehetően a népükről kialakult rossz képet cáfolandó - azt hangoztatják, hogy ők sem mind egyformák, és elárulják, hogy a lejtőn egy kicsit lejjebb kell keresni a sírt. A boszniai háború óta már több száz tömegsírt tártak fel és több mint 16 ezer ember földi maradványait hántolták ki, de 13 500 személy holttestét még mindig keresik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a boszniai hatóságoknak olyan túlélők segítségére kell támaszkodniuk, mint Hasan Nuhanovic. Szülei után kutatva a fiatalember az egykori frontvonalakon elterülő városok piacán kérdezősködve végül olyan informátorokhoz jutott el, akik több száz dollárért elárulták neki: Srebrenicából Vlasenicá- ba hurcolt anyja a háború végén cellájában felvágta az ereit, hogy elkerülje a kínzásokat. Nuhanovic most abban reménykedik, hogy további néhány száz dollárért azt is kiderítheti, hol földelték el az anyját egykori fogvatartói. Észak-írország: nem volt olyan nagy a feszültség, mint a korábbi években Protestánsok felvonulási nyitánya KERTÉSZ RÓBERT/MTI Megkezdődött a hét végén az észak-írországi protestáns koronahű mozgalom felvonulási évadja, amely a korábbi években rendre súlyos utcai összecsapásokba torkollt a britpárti csoportok és a kisebbségi katolikus lakosság radikálisai között. Azóta azonban, történelmi jelentőségű egyezség nyomán, már együtt kormányozzák a tartományt a két felekezet vezető pártjai. A legnagyobb, nem politikai pártként működő protestáns csoport, az Orániai Rend minden nyáron tartományszerte felvonulások százaival emlékezteti a katolikusokat arra, hogy az angol trónra II. (Katolikus) Jakab elűzése után meghívott protestáns uralkodó, Orániai Vilmos a XVII. században leverte a katolikus lázadást. Jakab az ír katolikusok körében szított felkeléssel próbálta visszaszerezni hatalmát, ám Orániai Vilmos - innen a rend neve Menetelnek az Orániai Rend tagjai. A hét végén csak kisebb összecsapások voltak (SITA/AP-felvétel) 1690. július 12-én, a Belfasttól délre húzódó Boyne folyó melletti csatában végképp felszámolta a katolikus ellenállást. Az idei felvonulási szezon kezdetén is voltak összecsapások; a radikális unionis- ta mozgalom egyik gócpontjának számító Portadownban benzinbombákkal, festékkel, petárdákkal támadtak rendőrökre, akik közül négyen megsérültek. Ezúttal azonban messze nem volt olyan nagy a feszültség, mint a korábbi években, amikor rendszeresen halálos áldozatokkal is járó utcai harcok és merényletek kísérték az évfordulós rendezvényeket. Az észak-írországi rendezési folyamat a megbékélésről kötött 1998-as nagypénteki egyezmény után is még csaknem egy évtizedig zajlott. A tényleges áttörés tavaly történt, amikor a legnagyobb katolikus britellenes milícia, az ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) leszerelte fegyverzetét, és bejelentette, hogy a továbbiakban lemond az erőszak alkalmazásáról. Az IRA három évtizedes terrorhadjáratának óvatos becslések szerint is legalább háromezer halálos áldozata volt, köztük hétszáz brit katona. _______________ KOMMENTÁR Ökrök a kapuk előtt...! BARAK LÁSZLÓ Semmi kétség, a demokratikus intézményrendszer tökéletlensége lehetővé teszi, hogy potenciális bűnözők, xenofób és homofób gazemberek, a náci ideológiával megfertőzött egyének is grasszálhassanak a nyűt utcán, ha éppen elérkezettnek látják az időt egy kis kampánybalhéra. A demokratikus intézményrendszer azért olyan tökéletlen, különös tekintettel a jogalkotásra, mert az egy adott társadalom működésének csupán a kereteit, elveit képes meghatározni. Vagyis, ugyan például nem minden egyes tyúktolvajlás elkövetője ugyanaz a személy, lehetetlen a tyúktolvajlási ügyekben konkrét személyre szabott jogi norma alapján ítélkezni. Körülbelül ezért nem tudta betiltani a minap a trencséni önkormányzat azt az utcai manifesztációt, amelyet nyilvánvalóan antiszemita és általában is fajgyűlölő, náci vagabundusok csapata, azaz a fasisztoid csőcselék szervezett. Mégpedig saját jogászainak felügyelete mellett. Arról van szó, ugye, hogy az a mintegy másfélszáz náci, aki végiggrasszált a városon, ezúttal nem valamikori példaképeinek egyenruháira emlékeztető göncökbe öltözött, hanem, mintegy álcaként, egyszerű fekete pantallót és mezt viselt. Nem lengették a karjukat sem, amint azt jellemzően egymás közt szokták volt. És persze az embert ember, nációt náció eilen uszító jelszavak kórusban történő skandálásáról is letettek ezúttal. A demokratikus jogrendszer hézagait kihasználva ugyanis a rendezvényt a szólás- és a gyülekezési szabadság fölötte szükséges volta és persze védelme jegyében jelentették be. Ezen felül pedig jó előre jogi cenzúra alá vontak minden egyes beszédet, amelyekkel aztán élesben a közt, de mindenekelőtt önmagukat szórakoztatták. így eshetett meg, hogy Trencsén város illetékeseinek kénytelen-kelletlen engedélyezniük kellett a szóban forgó promenádot. Hiszen az elv, amely szerint ami úgy hápog, mint a kacsa és úgy fosik, mint a kacsa, az kacsa, ezúttal nem volt alkalmazható... Lévén, a szóban forgó kacsák ezúttal nem hápogtak, nem fosták tele az utcát. Épp csak fekete „galamboknak” öltözve végigmentek rajta. Ráadásul deklaráltan „csupán” a nacionalizmus jegyében, lévén, a menetelők szimpla nacionalistákként határozták meg önmagukat. El is intézhetnénk hát a történteket annyival, hogy megvolt, felejtsük el. Az egy bolond százat csinál elve alapján ugyanis 150 hülyét bármelyik országban össze lehet szedni, sőt... Ne felejtsünk el azonban semmit. Főként azoknak a demokráciákban is funkcionáló hivatalos erőszakszervezetek - rendőrség, titkosszolgálatok - illetékeseinek nem szabad legyinteniük, akik arra hivatottak, hogy a mindenkori állatállomány a hátsó udvari istállókban maradjon... Magyarán, résen kell lenni, nehogy egy napon arra ébredjen az általában szelíd és épp ezért kiszolgáltatott többség, hogy a jogrendet, a saját igényeikhez szabva, mondjuk, ökrök alkotják. Hiszen a trencséni promenád szónokai a töbi között bejelentették, rövidesen pártot alapítanak... JEGYZET Kimenni „írbe” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Jól táplált, hetvenes éveit taposó asszony telepedik le mellém a zsúfolt vonatban. A következő megállónál ismerőse is akad, s az éjszaka lehullott égi áldás értékelése után a családra terelődik a szó. Az idén borsó és zöldbab is átlagon felül lesz, állapítják meg egymást túllicitálva, de ez a napi rendszerességgel érkező égi áldást tekintve nem okoz túl nagy meglepetést. Gyorsan kiderül, hogy bár egy faluban élnek, rég nem találkoztak. A szomszéd- asszony a gyerekek felől érdeklődik, s kiderül, hogy mind a három külföldön próbált szerencsét. Az egyik már öt éve él „Olaszban”, mondja nem kis büszkeséggel a szavában alkalmi útitársam. Egy kávézóban kezdte mosogatófiúként, de ma már a tulaj kedvence, s eljutott a pincérkedésig. Ha néha elmegy a főnök valahová, már az üzletet is nyugodtan rá meri bízni. Giuliano (mert már csak így hívja egykor Gyula névre hallgató kisfiát) megismerkedett egy olasz kislánnyal, s már gyerek is van a kapcsolatból. Rico ugyan nem beszél magyarul, de nagyon aranyos kisfiú. Évente egyszer hazajárnak, de ő rendszeresen küldi nekik a csomagokat friss csirkehússal, disznósajttal, oldalassal. A másik fia Írországban dolgozik egy építkezésen, remekül megvan, nemrégvolt itthon egy olyan Mercivel, hogy az egész utca a csodájára járt. De már ő is talált magának komoly barátnőt, s nem készül haza, bár itt is emeletes ház várná, amit az apja egész életén át épített. „Ebbe is döglött bele” - mondja az asszony. A fia nagyon szeretné, ha ő is kiköltözne hozzájuk, de őt már nem engedi a szíve. Már a helyet is kifizette a temetőben. „A harmadik itthon maradt, de minek?” - sóhajt nagyot, Ő az egyedüli, akit kitaníttattam, s lám, mire vitte. Itt dolgozik a városban, s alig kap többet, mint akik a hasukat süttetik az „aktivációson”. „S a te fiaiddal mi van?” - kérdez vissza. Azokat sem látom már hónapok óta. Az egyikük, újságolja az asszony, Pozsony mellett dolgozik, ott talált magának egy szlovák asszonyt, s meg is nősült. A másik még agglegény, s kint dolgozik „Spanyolban” egy építkezésen. Havi negyvenezret keres, s úgy volt, hogy hazajön, de telefonált, hogy még egy ideig marad. „Nekem úgy hiányzik, hiszen az urammal egyedül maradtunk a nagy házban, de mégis jobb, ha nem jön vissza. Miből alapítson itt családot? Segélyből?”
