Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-12 / 161. szám, szombat

8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 12. www.ujszo.com Bugár Béla: „Ha karrierista lennék, annak idején mindenáron a parlament elnöke szerettem volna lenni. Nem akartam, mert tudom, hogy ez mivel jár." „Szabad emberként ízlelem a szabadság ízét” A napokban ünnepelte 50. születésnapját, a párt, amellyel szinte összeforrt a neve, a hetekben a tizedi­ket. Brüsszel nem csalogat­ja, és már a hazai politika sem, melyből 2010-ben végleg távozik - legalábbis ezt ígéri, ám sokan nem hisznek ebben. Bugár Bélá­val, az MKP volt elnökével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Elmúlt 50 éves. Ha visszate­kint a hátrahagyott öt évtizedre: mit sikerült megvalósítania ko­rábbi elképzeléseiből, álmaiból, és mit nem? Mivel nem érzem magam 50 évesnek, nem csináltam valami nagy értékelést. Szerencsés em­bernek tartom magam, semmi­lyen nagyobb elképzelés, amit korábban magam elé tűztem, nem maradt el. Kisebb dolgok természetesen nem sikerültek, de ha egy mérleget húznék, azt mondanám, nagyon pozitívan ér­tékelem az eddigi életem - a Jóis­ten figyelt rám. Élete közel felét a közéletben töltötte le. Mennyire elégedett a politikai karrierjével? Soha nem voltam karrierista. Ha az lettem volna, akkor az MKP valószínűleg nagyon keményen köti az ebet a karóhoz, hogy... ... legyen parlamenti elnök? Igen. Amikor erről volt szó az MKP-ban, többen, még Csáky Pali is amellett kardoskodott, hogy „ez neked kell”. Én nem akartam elnök lenni, mert tudom, hogy ez mivel jár... Pedig nem lett volna jobb, ha akkor keményen kiállnak emel­lett a követelés mellett? Nem. Mi csináltunk egy nagyon jó üzletet. Ezt cserébe odaadtuk az egyetemért. Az egyetem, ha most ugye el nem tolják, akkor lesz 10-15 év múlva is. De meddig lett volna parlamenti elnöki poszt? Három-három és fél évig? És egyetem e nélkül nem lett volna? Szerintem nem. Sajnos a szlo­vák politikának van egy átkozott rossz szokása: akkor, amikor szo­rul a hurok, mindent megígérnek, aztán amikor teljesíteni kell, szinte az összes kisebbségi ügyet úgy kell kikényszeríteni belőlük. Mindig. És itt emelem kalapom Mikloško és Frone előtt, akik ezt az egész egye­temi ügyet végigvitték, és ott segí­tettek - mondjuk így, fű alatt is - ahol csak lehetett. Nem tett volna jót az ország­nak, ha négy évig magyar elnöke lett volna a parlamentnek? Ha ezt megkérdezi két évvel ezelőtt, nem tudtam volna egyértelműen válaszolni. Ma már tudok. Akkor, amikor mi a kor­mányban voltunk, a nacionaliz­mus kormányszinten nem jelent meg. Ha meg is jelent, sikerült időben leállítanunk. Ha a parla­ment elnöke magyar lett volna, mennyiben hozott volna ez még többet? Abban a pillanatban, ahogy kikerültünk a kormányból, sokkal nagyobb nacionalizmus ütötte fel a fejét. Néha ez csak húzd meg, ereszd meg jellegű - csak azért, hogy Fico láttathassa magát, és meg tudjon valamit „oldani”. Mint például a rádió magyar adásának az ügyét. Ha törvénnyel oldaná meg, nem len­ne visszatérő probléma. így vi­szont minden évben eljátszhatja a nagy kegyeset, aki segít. Segített az, hogy nyolc évig az MKP kormánytényező volt? Ki­sebb lett a nacionalizmus, vagy visszatértünk ugyanoda, ahol 1998 előtt voltunk? Ugyanoda nem tértünk vissza. Míg 1998-ban egyáltalán nem tud­ták a szlovákok elképzelni, hogy magyar legyen egy miniszter, ad­dig 2002-ben már arról vitáztunk, hogy lehet-e magyar elnöke a par­lamentnek. És hogy folytassuk a sort, 2006-ban visszatért az SNS a kormányba. Hát vissza. Nem kellett vol­na... De az is tény, hogy mi 2006-ban a választások után elég sok mindent megtettünk azért, hogy az SNS ne kerüljön a kormányba. Az, hogy idáig jutot­tunk, hogy előrehozott választá­sok lettek, Dzurinda számlájára is írható, mert túl kemény volt... ...és az, hogy nincsenek kor­mányban, a KDH számlájára ír­ható? Is. Nagyrészt? Is. Nem lehet megmondani, mert nem látunk bele Ficoék fejé­be. Fico eljátszotta azt, hogy „ne­kem mindegy, ki kerül be a kor­mányba, döntsenek a járások”. A járások zöme pedig úgy döntött, hogy márpedig inkább az SNS, mintáz MKP. Bánja? Kár, hogy nem kerül­tek be? Saját vagy az ország szempont­jából? Akettő nem ugyanaz. Saját, az ország, de a szlováki­ai magyarság szempontjából is. Ha Bugár Bélát magánember­ként nézzük, akkor nekem besegí­tett, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma nem vagyok pártelnök. Túltettem magam rajta, és ma már szabad ember vagyok. ízlelem a szabadság ízét. Viszont mind az ország, mind a szlovákiai magyar­ság szempontjából káros. Káros, mert egy olyan időszakban kerül­tünk ki a kormányból, amikor gaz­daságilag megalapoztuk az orszá­got, amikor óriási támogatásokat lehet a régiókba lejuttatni, amikor el lehetett volna fogadtatni egy ki­sebbségi intézményrendszert. Önnel szinte párhuzamosan az MKP is kerek születésnapot ünnepelt. Mennyire elégedett az MKP 10 évével? Nagyon sokáig nagyon sok köze volt ehhez a párthoz. Most is van, de az tény, hogy ko­rábban sokkal több volt, hiszen kö­zel kilenc évig én vezethettem. Kö­szönet illeti azokat az embereket, akik ezt lehetővé tették. Ez egy óriási tapasztalat volt, látni, hogy az asztalnál hogyan csinálják a po­litikát, látni a huncutságokat - és most igen finoman fejeztem ki magam, mert azok disznóságok voltak -, hogyan próbálja az egyik átverni a másikat, megtanulni gondolkodni a másik fejével... ...megtanulni akár disznósá- gokat, huncutságokat csinálni. Megtanulni azt, hogy amennyi­ben túllépnek egy határt, azt vissza tudjuk adni, és érezzék, hogy fájt. Nem felejtem el Dzurindát, amikor a határon túli magyarokról szóló törvény szlovákiai átültetésével kapcsolatban korábban meg­egyeztünk, majd egy hét múlva 180 fokos fordulatot tett, és leta­gadta a korábbi velünk kötött egyezséget. Ez volt az a momentum, amely a leginkább megrontotta a kap­csolatukat? Ez, egyértelműen ez. Egy biztos, hogy egyszer lehet átvágni, má­sodszor már nem. És ez egy nagy disznóságvolt. Milyen a viszonyuk most? Hát, vagyunk. Tény, hogy Dzu­rinda megtapasztalta: igenis, egyeztetni kell. Harcolni kell min­den egyes egyezségért. Mennyire elégedett az MKP 10 évével? Ha eltekintünk az elmúlt egy év botlásaitól, akkor a párt elég sokat elért. Persze, el lehet mondani, hogy mit nem ért el. Többet sikerült elérni, mint nem elérni? Igen. Ma azt mondom, hogy ha 2006-ban kormányra kerülünk, akkor a kisebbségi kérdés nem lett volna a legsúlyosabb. Megmon­dom miért: akkor amikor itt 400 milliárd korona értékű támogatás jön be, nekünk a régiókat kell megerősíteni. Eddig mi az összes koalíciós tárgyalásnál azt csinál­tuk, hogy először végigveszeked- tük a kisebbségi dolgokat, amelyek nagy részét aztán úgysem tartot­ták be. Mivel kezdené ma a koalíciós tárgyalásokat, ha 1998 vagy 2002 lenne? A gazdasági témákkal. Ha akkor ezzel kezdjük, ma másként állunk. Nem lehet csak abból élni, hogy az asztalra vágunk, mert nem hasz­náljuk a törvény adta lehetősége­ket. Nem élünk jogainkkal, példá­ul ott sem beszélünk magyarul, ahol beszélhetünk. Ha most lenne 1998 vagy 2002 ősze, akkor a gaz­dasági témákkal kezdeném. Most gonosz leszek. Ha olva­sóink elolvassák ezt a választ, azt mondják majd: nem is csoda, hogy Bugár Béla a gazdasági kérdéseket helyezné előtérbe, hiszen ő a gazdasági lobbi izéje... Az, hogy a gazdasági lobbiból mumust csináltunk, Duray Miklós tevékenységének köszönhető. Ahelyett, hogy örültünk volna, hogy kezd az MKP körül kialakulni egy csoport, amely elkezdte támo­gatni a kultúránkat, iskoláinkat. Annál én keményebb fejű ember voltam mindig, hogy valamiféle lobbi irányíthatott volna engem. Az emberek hajlamosak másról el­hinni a rosszat. Ma azon panasz­kodnak, hogy nehéz támogatást szerezni - és most nem az egymil­lió koronáról beszélek... De miért? Mert tisztességes vállalkozó nem áll szóba az MKP politikusaival. Ez óriási kár. Az ún. gazdasági lobbit illető­en voltak korábban nézeteltéré­sei Csákyval? Nem volt ennek jele Pali vagy más részéről. Nem volt olyan, hogy a „fene egye meg, itt ilyen meg ilyen dolgok vannak”. Azért cso­dálkoztam, hogy egyszerűen ilyen módszert dobtak be ellenem. A párt viszont ezzel eljátszotta a vál­lalkozók bizalmát, és ez óriási kár. Ahhoz pedig újra Bugár Bélá­nak kéne az elnöknek lennie, hogy visszatérjen a gazdasági szereplők bizalma? Nem. Még egyszer elmondom: én szeretném most már tisztessé­gesen befejezni. A kongresszuson is elmondtam, hogy négy évnél to­vább már nem vállalom el. Aki ott volt, hallhatta... ...persze, ezt elmondta előtte is, utána is, csakhogy azóta is ké­telkednek ebben. Most mit csináljak, győzöges- sem őket? Engem nem érdekel, én tudom, hogy amit mondok, az igaz. Tehát mérget vehetünk arra, hogy 2010-től sem a parlament folyosóin, sem máshol a közélet területén nem találkozunk Bu­gár Bélával? Ha nem lesz valami földrengés, akkor arrivaderci! Sem Brüsszelben 2009-ben? Nem, ott meg pláne nem. Brüsszel nem nekem való. Miért tenném ezt? Esetleg azért, mert ha az MKP európai parlamenti képviselői listáját Bugár Béla vezetné, ak­kor várhatóan sokkal több sza­vazatot kaphatna a párt. Minden éremnek két oldala van. És az egyik az, hogyha valakinek az volt az elképzelése, hogy ezt meg­tegye, akkor azt úgy kellett volna tennie, hogy megmagyarázza az embereknek: Bugár Béla a listave­zető - úgy viselkedünk, hogy el is vállalja -, de nem megy Brüsszel­be, tehát csak húzóember. Ez nem történt meg. Ha ez a felkérés megtörtént volna, elfogadja a jelölést? De nem mentem volna ki. Ha a választóknak meg tudtuk volna magyarázni azt, hogy húzóember­ként veszek csak részt a listán, ak­kor megtettem volna. MUyen a kapcsolata Csáky Pál­lal? Meghívta őt a szülinapi par­tijára? Nem. Volt az MKP-ból néhány ember, akit nem hívtam meg. Majd 140 embert hívtam meg. Azok kö­zött voltak olyanok is, akiket ezek az emberek megsértettek. A bará­taim egy részét azért ne hívjam meg, mert volt pár MKP-s politi­kus, aki először beszélt, aztán gondolkodott? Csáky Pál is ilyen volt? A gazdasági lobbival és az egyéb vádaskodásokkal rossz helyzetbe hoztam volna pár embert, akiket szintén meghívtam. Nem biztos, hogy jó, ha néhány ember azért nem jön el, mert ott van egy vagy két olyan ember, aki őket megvá­dolta. Csáky Pállal politikai karrier­jük kezdetetétől együtt dolgoz­tak. Jóbarátok is voltak, vagy csak kollégák? Azt mondanám, hogy barátok. Ha igen jó barátok lettünk volna, akkor a Pali nem vág át. Barátom­nak tartottam őt. Az MKP 2007-es elnökválasz­tásakor romlott meg a viszo­nyuk? Akkor. Én néhány olyan pofont kaptam az alatt a két hét alatt, ami­re nem számítottam. Ha szlovák féltől kapom, hamarabb lenyeltem volna, de Palitól ezt nem vártam volna. Sajnálom, én túltettem ma­gam rajta, de ezek a módszerek sajnos tovább élnek. Kérdéses, hogy mennyire tudatosan. Most elmondjuk azt, hogy hurrá, min­denjó az MKP tájékán, amikor van „néhány1’ alapszervezet, amely ar­ra vár, hogy ha alapszabályellene­sen zárják íd Simont, akkor felosz­latják magukat, vagy elmennek az MKP-ból. Hol tart az MKP? Most ott tart, hogy le lehet még állítani ezeket a folyamatokat. Hi­telessé kellene tenni a párt politi­káját. Hogyan? Hiteles, új emberekkel. Nem tartja a saját hibájának is - hiszen kilenc évig vezette a pártot -, hogy nem látni az új ^ embereket? Azért hoztunk be fiatal embe­reket. Egy-kettő volt. Ha ön maradt volna a pártelnök, reális lett volna, hogy 2010 körül olyan emberek legyenek a párt veze­tésében, akik még nem „hasz­nálódtak el”? Az ún. ifjúsági csoportot mi kezdtük felállítani, a szerződést már a Pali kötötte meg velük. Az a baj, hogy vannak olyan régiók, ahol az ICS-t a jelenlegi aktív MKP- s politikusok csemetéi irányítják vagy befolyásolják. Ez nem jó, mert így nincs váltás. 2006-ban ( már láttuk, hogy ugyanaz a cso­port ifjabb kivitelben kezdi irányí­tani a Via Nova ICS-t. Nem min­denhol, de nagyon sok helyen. És ez nem jó. Hol tartana az MKP, ha most Bugár Béla lenne az elnöke? Nem tudom. Az viszont biztos, hogy ilyen belső problémái nem lennének a pártnak. Többször fe­jemhez is vágták, hogy gyorsan akartam megoldani a gondokat. De nem lehet agyonhallgatni a témá­kat. Ez a mostani Simon-ügynek is a kiváltó oka. Először bocsánatot kért Duray Miklós, majd amikor másodszor is megvádolta Simont, akkor az egész elnökség agyon­hallgatta az ügyet. Nem zárta le, hagyta ezt a sebet elgennyesedni. Simon viszont azóta más mi­att kezdett el kiabálni - Lissza­boni Szerződés... Az már csak a folytatás. Zsolt most már abban a stádiumban van, hogy mivel nem kértek tőle bocsá­natot, és újból megvádolták, min­dent kihasznál, hogy ezt visszaad­ja. És most már nagyon nehéz leál­lítani Simon Zsoltot! Tehát amíg ki nem zárják a pártból, addig ezt fogja csinálni? Nem. Azt is elmondtam Palinak, hogy ezt nem így kell kezelni. Volt | egy megbeszélés azután a „volt, nem volt” akció után. ...ha már itt tartunk, azt gon­dolom, nem fogja kommentálni, hogy volt-e egyezség a Smerrel a szerződést illetően vagy sem. Nem, én megtartom az egyez­séget. Ezzel az egyezséggel az MKP nem vette hülyére a választóit? Azzal zártuk le, hogy nem fog­juk kommentálni, mert az egyik fél ezt állítja, a másik azt. Ráadásul még a sajtosok is tudják igazolni, hogy kinek volt igaza, mert tudják. Hát igen, éppen ezért kérde- * zem. Ön egyébként, ha elnök lett volna, ugyanezt javasolta volna? Az, hogy eltitkolunk valamit, annak semmi jelentősége nincs addig, amíg ki nem derül. Ha vi­szont már kiderült, nem szabad titkolni. Nem szabad hazudni. Nem muszáj elmondani az igazat, de hazudni nem szabad. (Somogyi Tibor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents