Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-09 / 158. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. július 9., szerda 5. évfolyam, 28. szám Vadvízen, vadromantikus tájakon A Duna bakai ágai közt egyedülálló tanösvényt alakítottak ki 22. oldal 26. oldal Tőkerülő futócipőben Bőgi Sándor térképpel barangolta körbe a Balatont nwMnrafl üaßoa(v»2 Itt mindenki tiszta egyes! Az Új Szó újra meghirdette a Tiszta .1-es akciót. Az első hetvenkét gyerek fényképe a mellékletben 28. oldal Rendkívül értékes freskókra bukkantak a katolikus templom felújítása során Tornán (Turňa nad Bodvou). A restaurátoroknak egyelőre nem sikerült pontosan meghatározniuk, melyik időszakból származhat a falfestmény. Gombos Péter (a felvételen) restaurátor szerint a freskó a keleti régió egyik fő látványosságává válhat. (ČTK-felvétel) JEGYZET Legális becsapások JUHÁSZ KATALIN Kenhető, sajtízű élelmiszeripari termék. Ez a sejtelmes meghatározás áll a háromszögsajtos doboz oldalán, mákszemnyi betűkkel. Ugyanott megtudható, hogy a szilárd alkotóelemek százalékaránya 38, ebből 25 százalék a sajt. Ember legyen a talpán, aki ki tudja számolni, érdemes-e 28 koronát adni ezért az ízélményért. Ajoghurtoknál sem árt gyanakodni, ha például olyasmit olvasunk a poháron, hogy „málna jellegű, joghurtízű készítmény”, máris megfontolandó a vásárlás. Nem beszélve a tejesdobozban árult „reggeli itaľ’-ról, vagy a teát egyáltalán nem tartalmazó jegesteákról. A fogyasztónak tehát résen kell lennie. Érdemes ismernie például azt az uniós szabályt, amely szerint a gyümölcs fotója csak abban az esetben szerepelhet a csomagoláson, ha a termék valóban tartalmaz gyümölcsöt. Ha viszont az ízt aroma adja, a gyümölcs csak stilizált formában tüntethető fel, és kötelező ráírni a csomagolásra, ha a termékben csupán aroma vagy egy százaléknál kevesebb gyümölcs van. A gyártók fantáziája irigylésre méltó. Mostanában élvezettel tanulmányozom az eufemizmus finom árnyalatait, például a jog- hurtos poharakon mosolygó, rajzolt málnaszemeket, vagy az üdítőknél jól bevált „nedű”, „ivóié” vagy „ital” meghatározásokat. Közismert tény, hogy a szénsavas üdítőket hígítással, szörpkoncentrátumból állítják elő. Azt viszont kevesen tudják, hogy a kólaféléket foszforral savanyítják, amely valósággal kioldja a csontokból a kalciumot, és éveken át tartó, rendszeres fogyasztásuk csontritkuláshoz vehethet. Szakemberek kimutatták, hogy ha valaki naponta megiszik egy liter kólát, az olyan, mintha egy év leforgása alatt tizenkét kiló cukrot kanalazna be. A statisztikák alapján mégis az állapítható meg, hogy a nyári hónapokban kólából több fogy, mint az összes többi szénsavas üdítőből együttvéve. Nem elvárás ugyanis, hogy a termék egészséges legyen, sőt a bizonyított káros hatás sem kizáró ok a forgalmazás engedélyezésénél. Az élelmiszerbiztonsági felügyelet felnőtt emberként kezeli a vásárlót, csak azt várja el a gyártótól, hogy ne legyen szembetűnő különbség a csomagoláson feltüntetett szöveg és a valós tartalom között. Simán megengedik például, hogy a gyártó cégek palackozott csapvizet áruljanak ásványvíz gyanánt, ha a palackon ilyesmi szerepel: „ásványi anyaggal dúsított víz”. Ásványvíznek csak azt a vizet lehetne nevezni, amely zárt föld- mélyi forrásból származik és ás- ványianyag-tartalma meghaladja az ezer milligrammot. Az ennél kevesebb ásványt tartalmazó vizet csak forrásvíznek nevezhetnék, „klórtól megtisztított, szódásított víz” meghatározást pedig még egyetlen reklámban sem láttam, pedig szakemberek szerint sok ilyen van forgalomban a hazai piacon. A legügyesebb svindliket mégsem a vizesek, hanem a csokigyártók alkalmazzák. Ha már mindenáron csokit akarunk enni, érdemes kerülnünk a „nugá- tos finomság” „mogyorós szelet”, „csokiízű édesség” szókapcsolatokkal jellemzett termékeket. Válasszunk inkább étcsokoládét, amelyből általában nem spórolják ki a kakaót. Virsliből és szafa- ládéból pedig semmiképp se a legolcsóbbat vásároljuk, mivel az csak nyomokban tartalmaz húst, annál több lisztet, zsírt, bőrt és egyéb húsipari hulladékot rejtenek el benne. Ezeket a dolgokat legtöbbször lassan, drágán és a saját kárán tapasztalja meg a kedves vásárló, a reklámokban ugyanis elfelejtik említeni őket. En az interneten böngésztem össze ezt a néhány érdekességet és azóta sokkal alaposabban áttanulmányozom a csomagolásokon szereplő rafinált szövegeket. A fenti sajtszerűségre is így bukkantam az egyik hipermarketben és amikor jobban megnéztem a dobozt, valóban nem volt rajta sajt, még stilizálva sem. A háromszögsajtokra jellemző kerek doboz viszont megtévesztő volt, ráadásul a sajtutánzat az igazi ömlesztett sajtok szomszédságában díszelgett a hűtőpultban. Meg kell hagyni, ügyes húzás. Az egyébként tekintélyes cég anélkül árul sajtot, hogy valóban sajtot gyártana. Mi pedig nem tudjuk, mit eszünk. Fő, hogy jóllakunk vele...
