Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-08 / 157. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 8. Vélemény És háttér 7- Képviselő úr, remélem, az úszás jobban megy, mint a Nyitra megyei választási körzetek módosítása. Különben nem marad sokáig a víz felszínén. (Peter Gossányi karikatúrája) A felesleges fogyasztás az élelmiszer-pazarlás egyik fő okozója Élelmiszer a kukába FIGYELŐ Négy új helyszín Négy új helyszínnel bővült az UNESCO világörök- ségi listája: az emberiség elismert kultúrkincsei közé kerültek a Mauritius-szigeti Mome-hegy és környéke, az iráni örmény monostorok, a szaúd-arábiai al-Hidzsr iszlám előtti régészeti lelőhely, valamint a kínai Fu- csien (Fujian) tartomány földházai. Az ENSZ oktatatási, tudományos és kulturális szervezete Québec városban tartott szakértői bizottsági ülésén döntött a világ- örökség listájának újabb bővítéséről. Mauritius szigetén a 18-19. században az 550 méteres Mome-hegyre menekültek a szökött rabszolgák. A dél-kínai Fucsien tartományban a Tulunak nevezett területen összesen 46, a 12. és a 20. század között épült földház maradt fenn. Irán Azerbajdzsán tartományából a 7. századból való Szent István és Szent Tádé monostorok, valamint a Dzordzori Szent Mária kápolna bizonyítják a bizottság indoklása szerint a bizánci, görög-keleti és perzsa kultúra közti cseréket. Az al-Hidzsr a legjelentősebb nabateus régészeti lelet a jordániai Petrától délre, egyben az első olyan szaúd-arábiai emlék, amely felkerül a világörökség listájára. Ugyanakkor nem fogadta el az UNESCO Bab szigetének nevezését. A jelöltség elfogadásának két fő kritériuma „a kivételes egyetemes érték”, valamint a megóvására benyújtott megfelelő terv. Az UNESCO világörök- ség-bstáján jelenleg 855 építmény, illetve táj szerepel. A következő napokban a bizottság további 38 pályázatot vizsgál meg. A perui Nemzeti Kulturális Intézet szerint az UNESCO úgy döntött: nem fogadja el a listán 1983 óta szereplő Machu Picchu jelölését a világörökség veszélyeztetett helyei közé, arra hivatkozva, hogy a híres inka citadellát nem fenyegeti azonnali veszély. Korábban a szervezetet úgy tájékoztatták a régészek és restaurátorok, hogy földcsuszamlások és tüzek fenyegetik az ősi építményt, (mti) Több millió tonna élelmiszert dobnak ki évente a britek, noha a globális élelmiszerárrobbanás még a jómódú ház- tartásokköltségvetésétis megviseli, áll egy londoni kormányzati tanulmányban. Gordon Brown brit minisz- terelnökszerintcsökkenteni kell a pazarláshoz vezető „fölösleges fogyasztást”. AATl-ÖSSZEFOGLALÓ A több minisztérium egyévi munkájával összeállított jelentés szerint Nagy-Britanniában évente 4,1 mibió tonna fogyasztható élelmiszer kerül a kukába. Ez háztartásonként 420 font (16 041,48 korona) értékű élelem kidobása, vagyis - 25 mülió háztartással számolva - az éves élelmiszerpazarlás kiskereskedelmi értéken meghaladja a 10 milliárd fontot. A jelenségben szerepet játszhat, hogy a brit háztartások költségvetésében az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökken az élelmiszerkiadások súlya: egy brit család az összkiadások 9%-át költi ételre, az 1984-ben mért 16% helyett. Az átlagon belül több mint kétszeres a szóródás: a leggazdagabb 10% költekezésén belül az élelmiszerekre 7% jut, a legszegényebb 10% kiadásainak 15%-át emészti fel az élelmiszerek beszerzése. A jelentés szerint az utóbbi egy év élelmiszer-árrobbanása a fejlődő országokat érinti a legsúlyosabban, mivel ebben az országcsoportban a háztartási kiadások 50-80%-a megy el élelmiszerre. Ráadásul ebben a térségben a megtermelt élelmiszereknek a 40%-a is odaveszhet még értékesítés előtt, a nem megfelelő feldolgozás, tárolás és szállítás miatt. Ajelentés készítői felhívják a brit áruházláncokat a Nagy-Britanniában igen elterjedt, „kettőért hármat” típusú, vagyis olyan fogyasztásösztönző akciók beszüntetésére, amelyek alapján ha valaki két élelmiszerféleséget vesz, egy harmadikat ingyen kap. A jelentés szerint ez ahhoz vezet, hogy a fogyasztók többet vásárolnak szükségleteiknél, és a fölösleget kidobják. Gordon Brown brit kormányfő e jelenségre külön is felhívta a figyelmet. Brown - útban a Japánban rendezett G8-csúcsra - brit újságíróknak azt mondta: az élelmiszerárak csökkentése érdekében jobban kell figyelni „a felesleges fogyasztásra”, ami az élelmiszerpazarlás egyik fő okozója. A kormányjelentés szerint 2030-ig a gabonafélék termelését 30%-kal, a hústermelést 80%-kal kell emelni a növekvő kereslet kielégítése végett. Ez az előrejelzés jórészt egybeesik független londoni elemzők prognózisaival. A Királyi Külügyi Intézet - székhelye után közkeletű nevén Chatham House - nemrég közölt elemzése szerint 2030-ig 50%-kal kell növelni a globális élelmiszer- termelést - ezen belül a hústermelést 85%-kal - a becsült kereslet kielégítésére. Az élelmiszerárrobbanás elsődleges okairól azonban eltérnek a szakértői vélemények. A Világbank egy bizalmas jelentésében az áll, hogy nem a nagy felzárkózó gazdaságok keresletnövekménye, hanem legnagyobbrészt a bioüzemanyagok termelésének ösztönzése okozta az elmúlt időszak élelmiszerár-sokkját. A hivatalos amerikai álláspont szerint a haszonnövényekből nyert bioüzemanyagok termelése az élelmiszer-áremelkedés kevesebb mint 3 százalékáért felelős. A The Guardian által kiszivárogtatott világbanki jelentés szerint azonban a bioüzem- anyag-előállítás 75%-ban emelte 2002 óta a globális élelmiszerárszintet; az energiahordozók és a műtrágya drágulása mindössze 15%-ot adott hozzá az árakhoz. A tanulmány szerint a fejlődő országok gyors jövedelem-növekedése nem emelte nagymértékben a globális gabonafelhasználást, és nincs a jelentős áremelkedéseket okozó tényezők között. Ez utóbbi megállapítást azonban például a Chatham House is vitatja, amelynek elemzése különösen fontos áremelő tényezőnek nevezte a gyors jövedelemnövekedést a felzárkózó gazdaságokban, főleg Kínában és Indiában. Ez a patinás londoni stratégiai kutatóközpont szakértői szerint az elmúlt időszak élelmiszer-áremelkedésének hozzávetőleg a felét okozhatta. A Chatham House becslése szerint a bioüzemanyagok teijedése 30%-ban felelős az élelmiszerdrágulásért. JEGYZET Szexista reklámok NÉMETH ZOLTÁN Két undorító reklámot adnak a tévében, hányinger kerülget, ha meglátom. Az egyik sörreklám, fiatal férfi tolja műanyag csónakon a feleségét, barátnőjét. A csónak hirtelen irtózatos sebességgel lő ki, belecsapódva a part menti nádasba. A vízből búvárruhás férfiak emelkednek elő röhögve, kezükben szigony és sör: indulhat a férfibuli. A másik még undorítóbb, egy édespálinka-reklám. Férj és feleség sütkérezik a tóparton. A félj újságot olvas, a nő szája viszont be nem áll. Szidja a körülményeket, az újságot olvasó férfit. Erre a férj a nő háta mögé nyúl, kihúz belőle egy dugaszt, s a nő élettelen, felfújható műanyag babaként csuklik össze. A férfi a lábánál fogva feltekeri a nőt, majd egy következő képkockán már alkoholt iszik, baráti társaságban. S a szöveg: Egy ideális világban leengedheti a nőt, egy reális világban néha önnek kell leengednie. A férfiaknak is megvannak a maguk napjai. Mindkét reklám egy sematikus férfi-nő ellentétre épít, amelyben csak a nő húzhatja a rövideb- bet. Nemhogy nem titkolja a benne megjelenő nőgyűlöletet, hanem mint poént állítja be. így lesz a nőből megsemmisítendő személy, sőt tárgy, hiszen a második reklámban leereszthető műanyag bábuként szembesülhetünk vele. Ráadásul azt a világot, amelyből erkölcsi fenntartások nélkül törölhető ki a nő, ideális világként állítja be mindkét ' reklám. Ebben az „ideális” világban nem az a lényeges, hogy az irtóztató sebességgel a nádasba vágódó nőből mi lesz, húscafatok-e vagy a „csak” a felismerhe- tetlenségig összetört test, hanem az, hogy eltüntethető, s helyébe a férfivilág „szabadsága” állítható. Egy buta, intoleráns férfiszabadságot állít követendő példaként a néző elé, amelyben a nő következmények nélkül megalázható, sőt elpusztítható. Merthogy a poén alapja mindkét esetben tulajdonképpen a gyilkosság, egy vér nélküli, undorító szalongyiíkos- ság. A második reklám ezt még azzal is megtetézi, hogy „a nők napjaira” céloz. A nők nehéz napjai ellenében a férfiak napjai eszerint könnyű szórakozással telnek... Mindkét reklámban az ital kerül a nő helyébe. Az alkohol válik a férfi szabadságának alfájává és ómegájává. Az ideális világban tehát az alkoholért a férfi büntetlenül ölhet nőt, sugallják a reklámok. A séma itt bezárul, s kezdődhet a való világ. KOMMENTÁR Kipukkad a mi lufink is? GÁLZSOLT Egyre-másra érkeznek a hírek a túlfűtött ingatlanpiaccal jellemezhető nyugati országokból, hogy drasztikusan lefékeződött a tomboló építőipari láz, és lejtmenetbe kezdtek a korábban szárnyaló lakásárak. Vajon a szlovákiai ingatlanlufi is nemsokára kidurran? A fejlett országokban az elmúlt egy évtizedben az ingatlanpiaci lufit leginkább az Egyesült Államokban, Írországban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban fújták fel, és ezekben durrant a legnagyobbat a kipukkadáskor. Ingatlanlufiról általában akkor beszélhetünk, amikor az árak túlságosan elszaladnak a még reálisan megfizethető szinttől. Bár nagyon nehéz pontos határt húzni, illetve valamilyen mutatóval mérni az árak elszaladását, a lakásárak reálértékének emelkedése és a jövedelmekhez viszonyított szintje jelent némi támpontot. Az ezredforduló után az említett országokban az ingatlanok reálértéke általában messze a gazdasági növekedést és bérek emelkedését meghaladó mértékben nőtt. A lakások ára egyre nagyobb számú éves átlagjövedelembe került. Az építkezési lázat, azaz a lufi felfújó- dását az ingatlanok iránti kereslet megugrása váltja ki, amely több tényező következménye lehet. A lakosság növekedése (főként Amerikában, de Írországban és Spanyolországban is) jelentősen emelte a házak, lakások iránti igényt. Ezt tovább fűtötte a foglalkoztatottság és a reálbérek növekedése, ami azt jelenti, hogy több embernek volt több elkölthető pénze. A még több ingatlanra költhető pénzről a bankok gondoskodtak, amelyek olcsó és könnyen elérhető jelzáloghitellel árasztották el a piacot. Egyrészt az alacsony jegybanki alapkamatok miatt egyre olcsóbbak lettek a törlesztőrészletek, másrészt már az ingatlan értékének 100 vagy akár 120 százalékára is lehetett hitelt igényelni, amit - az egyre lazább odaítélési feltételeknek köszönhetően - többnyire meg is adtak. Mindez áremelkedéshez vezetett, ami persze felkeltette a befektetők érdeklődését is, egyre nőtt a spekulációs célú vásárlások aránya. Ezek, a további árnövekedésben bízó vásárlások egy ideig önmagukat beteljesítő jóslatként működnek, az ágazatba áramló egyre több pénz tovább emeli az árakat, ami még több befektetést vonz. Egészen addig, amíg ki nem pukkad a lufi, jelen esetben főleg a növekvő jegybanki kamatok és megakadó gazdasági növekedés miatt. Ekkor egyre több eladósodott háztartás lesz képtelen fizetni a törlesztőrészleteket, a kínálat hirtelen meghaladja a keresletet, és az árak zuhanni kezdenek. A szlovák ingatlanpiaci szárnyalást hasonló okok váltották ki. A gazdaság, a foglalkoztatottság és a reálbérek lendületesen nőttek, egyre könnyebben juthattunk akár több milliós jelzáloghiteihez is. így egy átlagos keresetű egyén is 3-4 milliós értékű ingatlant vásárolhat, feltéve, ha van egy kis megtakarított pénze és 20-30 évre eladósodik. A robbanásszerű áremelkedést a kereslet látványos felfutása mellett a kínálat hiánya is magyarázza, főleg a fővárosban és környékén. A jelzáloghitelek terén a szlovák lakosság eladósodottsági szintje jelentősen elmarad a nyugati országokban megszokott szinttől, a bankok jóval kisebb kockázatot vállaltak eddig a Nyugaton megszokottnál. A hitelek terén egyelőre nincs ok komolyabb aggodalomra, és tart a gazdaság és a reálbérek növekedése is. Ennél azonban jóval gyorsabban nőttek a lakásárak. Egy fővárosi lakás egy átlagos keresetű háztartás akár 10-15 évi jövedelmébe is kerülhet, ami jócskán felette van a nyugati szintnek. Érdekes lesz megfigyelni, mi történik, ha az elkövetkező két évben a tervek szerint már a középosztálynak szánt több ezernyi új lakás és családi ház szakad rá a főváros és környéke ingatlanpiacára. Mert eddig jobbára csak a felső tízezernek szánt luxuslakások épültek nagyobb számban. A fejlesztő cégek alighanem rövidesen búcsút mondhatnak az egy új eladott lakás - egymillió korona nettó haszon elvének, és vége lehet néhány anomáliának is. Például annak, hogy a 30-40 éves panellakások csak 15-20%-kal kerülnek kevesebbe az új építésű lakásoknál, vagy hogy Pozsonyban Prágánál is drágább árakon lehet ingatlant venni. A szlovák fővárosban és a környékén tapasztalható ingatlanpiaci árvágta így alighanem véget ért, és a jövőben a piac egyes szegmenseiben az árcsökkenés sem lesz elképzelhetetlen. FIGYELŐ George Bush, az adománygyűjtő A hivatalának utolsó hónapjait töltő George Bush amerikai elnök alacsony népszerűségi mutatói ellenére is jelentős szerepet játszik a republikánusok adománygyűjtő kampánytevékenységében - írta a Washington Post című amerikai napilap. Noha John McCain, a várható republikánus elnökjelölt igyekszik kerülni a jelenlegi elnökkel való közös fellépést, a Republikánus Párt nem hagyhatja figyelmen kívül Bush adománygyűjtői erényeit. Az elnök idén már 70 millió dollárt gyűjtött össze több mint 30 rendezvényen pártja kampányának támogatásához. Bush adománygyűjtő tevékenységét a Republikánus Párt azonban korlátok közé szorítja: az elnök részvételével idén szervezett rendezvények- négy kivételével - zártkörűek voltak, és többségét kifejezetten erős republikánus támogatottságú helyszíneken tartották. A republikánusoknak különösen fontos, hogy Bush minél több pénzt szerezzen a pártnak, mert Barack Obama, a várható demokrata elnökjelölt már eddig is rekordot döntött az adománygyűjtés terén azzal, hogy április végéig 265 miihó dollárt gyűjtött össze, sőt nemrég bejelentette: az általános választási kampány idején nem kér szövetségi támogatást, megkerülve az azzal járó költekezésilimitet. (mti)
