Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-05 / 130. szám, csütörtök

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 5. FIGYELŐ Európa Emlékezete Európa Emlékezete Inté­zet létrehozását javasolják az Európa lelkiismerete és a kommunizmus nemzetközi konferencia résztvevői. Az új intézet a kontinens náci és kommunista múltját vizsgál­ná meg. Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmu­sért és a kommunizmusért, a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek - jelentette ki Vác­lav Havel a konferencia megnyitóján. A volt cseh ál­lamfő szerint Európának ki­emelt felelőssége van az em­beri szabadságjogok védel­me terén is. Havel úgy vélte, a náci és a kommunista rend­szer között sok a hasonlóság, s mindkettő bűnös, de a kommunista rendszernek több áldozata volt, mint a náci rezsimnek, (kés)- Feri, be ne tedd oda a lábad! Eladósodsz, mint a kórházak. (Peter Gossányi karikatúrája A szegények és az elnyomottak bajnokaként hatalmas népszerűségnek örvendett 40 éve ölték meg Robert Kennedyt Negyven éve, 1968. június 6-án újabb tragikus fejezet íródott a Kennedy család és a földindulásszerű esemé­nyeket hozó 1968-as év lap­jaira: a Los Angeles-i Am­bassador hotelben merény­let áldozata lett az elnökje­löltségért kampányoló Ro­bert F. Kennedy. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az 1925-ben született hetedik Kennedy-gyermek a haditenge­részetnél tett kitérő után a Har­vard Egyetemen, majd a Virgini­ai Egyetemen szerzett diplomát, s az újságírásba is belekóstolt. Fiatalon nősült, házasságából 11 gyerek született, a legkisebb ap­ja halála után. Ügyvédként és ügyészként a kommunista tevékenység és a szervezett bűnözés elleni harc katonája lett. 1952-ben már bátyja, John szenátusi kam­pányát segítette, majd apja befo­lyásának köszönhetően szakér­tőként helyet kapott a Kennedy családdal baráti kapcsolatban levő „vörösfaló” McCarthy-bi- zottságban. Az ötvenes évek kö­zepén a szervezett bűnözés és a szakszervezetek kapcsolatait vizsgáló McClellan-bizottság fő­tanácsadója lett, ő világított rá a fuvarozók szervezete és a maffia közötti kapcsolatra. Ekkoriban kezdődött a Jimmy Hoffa szak- szervezeti vezető után indított hajsza is, amely személyes gyűlöletté fajult. Bobby oroszlánrészt vállalt bátyja 1960-as elnökké választá­sában, jutalmul igazságügy-mi­niszteri posztot kapott. Fivére legbizalmasabb tanácsadója lett, legendásan szoros kapcsolatu­kon az sem változtatott, hogy a szigorú katolikusként élő Bobby nem nézte jó szemmel az elnök nőügyeit. Bár őt is hírbe hozták Marilyn Monroe-val, ez nem volt több pletykánál, amelynek szor­gos terjesztője volt Norman Mai­ler író. Miniszterként a maffia elleni küzdelemben nagy sikereket el­könyvelő bizottságot hozott lét­re, amelyet bizalmasan csak az „elkapni Hoffát csapatként” em­legettek. A polgárjogi harc élére állt, bár eleinte bizalmatlan volt Martin Luther Kinggel szemben, akinek álh'tólag még lehallgatá­sát is elrendelte. Bobby oroszlánrészt vál­lalt bátyja 1960-as elnökké választásában, jutalmul igazságügy-mi­niszteri posztot kapott. A dallasi merénylet után Jimmy Hoffa azt mondta: „mos­tantól Bobby Kenedy már csak egy közönséges jogász”. Bár testvére meggyilkolása teljesen összetörte, Bobby még 10 hóna­pon át miniszter maradt John­son elnök kormányában. Noha hajlandó volt elfogadni, hogy Oswald gyilkolta meg bátyját, úgy gondolta: a merénylet mö­gött „vagy a kubaiak, vagy a gengszterek álltak”. 1964-ben New York állam szenátorává választották, s 1968-ban ringbe szállt az elnök­ségért. A szegények és az el­nyomottak bajnokaként hatal­mas népszerűségnek örvendett, június 5-én megnyerte a sors­döntőnek tartott kaliforniai elő­választást is. Ünnepi beszéde után az Ambassador Hotel konyháján át távozott, amikor a 24 éves palesztin származású Sirhan Sirhan közelről lövéseket adott le rá. Bobby Kennedy még 26 órát élt a végzetes sebesülé­sekkel. Az Egyesült Államok egy újabb álmát temette el az arlingtoni ka­tonai temetőben, ahol Bobby Kennedy szinte jeltelen súja báty­ja közveden közelében kapott he­lyet. „Néhányan olyannak látják a dolgokat, amilyenek, és azt kérdezik: miért? Én olyan dol­gokról álmodom, amelyek nin­csenek, és azt kérdezem: miért ne?” - búcsúztatta G.B. Shaw szavaival bátyját Ted Kennedy. KÉZ,IRAT wnmmimmmmmtemmmmmaémmmmmimmmmgmmmm Focihevület MIKLÓSI PÉTER Nem röstellem közreadni, hogy a mindenkori labdarúgó Euró- pa-bajnokságok időtartamára rendre kivetkőzöm unalmasan értelmiségi magatartásomból. Ilyenkor híján vagyok a világ- megváltó gondolatoknak, az ironikus szurkapiszkának, alig írok, a fanatikusok réveteg te­kintetével napestig a képernyőt bámulom és többnyire csupán a kricsmik törzsvendégeinek fél­emberi nyelvét beszélem. Job­bára csak így szövegelek, mert e három hétig tartó fociőrület jó­zanul is sokat kivesz az ember­ből. Gondoljon hát elmebeli ní­vómról bárld bármit, de a kü­szöbönálló összeurópai focihév idején nehezen tudok érdem­ben másra figyelni, mint az EU­RO 2008 összesen 31 mérkőzé­sére. Nem mintha én magam va­laha is különösebben jelesked­tem volna a fociban. Gólt utoljá­ra egy hajdan volt gimnáziumi lyukasórán az iskolaudvaron rúgtam; igaz, azt is tizenegyes­ből s csak azért, mert kapus el­lenfelem, a nyurga Zala szemé­be úgy tűzött a Nap, hogy en­gem is alig láthatott, nemhogy a labdát. Viszont a focihevület' nemcsak a valamirevaló focisták kiváltsága, hanem mindenkié! Különösen, ha megvan az em­berben a futball iránti elszánt­ság, és az edzettségi állapota is megfelelő. Például én akár több meccset is végigcsinálok egymás után, ha kell, beleszámítva a hosszabbításokat is - legföljebb a kezem zsibbad a távkapcsoló nyomkodásától. De ennyi koc­kázat belefér, ha valaki szinte szenvedélybetegként megnéz minden meccset, minden vissza­játszást, minden elemzést és összefoglalót... Kérem, ne le- gyintsenek, hogy mi van abban: ülni a tévé előtt és bámulni. Igenis, abban rengeteg van; merthogy nézni a focit majdnem olyan, mint csinálni. Szellemi­leg, fizikailag egyaránt megter­helő. Egy izgi tizenegyespárbaj után az ember dúltan pattan föl a fotelból, a tenyere nedves, vérnyomása kétszáz, éjjel nyug­talanul alszik. Másnap pedig kezdheti az egészet elölről. Rá­adásul ilyenkor az egész életün­ket át kell szervezni: délutáni, esti programokat lemondani, mobiltelefont kikapcsolni, a ker­ti locsolást hajnalra halasztani, meghitt vacsorázgatás nuku, párkapcsolat lebegtetve, vendé­gek lemondva. Minden helyett vannak a lövé­sek, becsúszások, faultok, of- szajdok és persze a gólok. Min­den egyéb ilyenkor kényszerpá­lyán mozog. A legbölcsebb do­log ezt tudomásul venni, s bár­mi, a focitól idegen vitát azzal rövidre zárni, hogy az élet nem habos torta. Ezért hát június vé­géig nem érdekel, vajon a par­lamenti képviselők hamisítgat- ják-e egymás aláírását; hogy miért nyert 700 milliós felújítási támogatást épp ama alapiskola, amelynek hajdanán Ján Slota volt a diákja Lietavská Lúčka községben; hogy Kaliňák bel­ügyminiszter magáncégének székhelye miért van pont egy olyan épületben, amely iránt 2005 óta a rendőrség is érdek­lődik; amiképp az is hidegen hagy mostanában, járásonként hányán örvendenek az MKP ju- büeumi okleveleinek, illetve hányán utasítgatják azt vissza. Ehelyett kandi szemmel nézem Petr Čech parádés védéseit, Ro­naldo cseleit, Henry pöccintése­it, Ballack bombalövéseit. És hogy kinek fogok szurkolni? Nos, az sem biztos, hogy egyál­talában szurkolok bármely csa­patnak is, hiszen mind a ma­gyar, mind a szlovák foci szem- fájdító gyatraságának okán én már valamennyi élvezetesen iz­galmas mérkőzésért hálás va­gyok. Noch dazu a pályán szám­talanszor tótágast áll papírforma és logika. Magyarán: a foci már csak olyan, hogy nem mindig az győz benne, aki megérdemelné. És épp ebben hasonlít az élet egészéhez. Ezt az igazságot játssza lesre valaki, ha tudja! KOMMENTÁR ______________ A hullámlovaglás titka S1DÓH. ZOLTÁN Csak egy perce tegyük féke szokásos pesszimista látásmódunkat, és ismerjük el: Szlovákia napjainkban a fénykorát éli - legalábbis gaz­dasági szempontból. Az Európai Unió leggyorsabban növekvő or­szágaként egy év leforgása alatt több mint 6 százalékos reálbér-nö­vekedést produkáltunk, az ország nyugati fele már munkaerőhi­ánnyal küszködik, továbbá simán teljesítettük az euróbevezetés szigorú feltételeit. Történik mindez erős ellenszélben, hiszen a gazdaság vérét jelentő kőolaj ára soha nem tapasztalt magasságba szökkent, a világ két motoija, az Európai Unió és az EgyesültÁlla- mok pedig recesszióhoz közeli, alig 1 százalékos növekedést pro­dukál. Persze, a tavalyi egyszeri, 10 százalék feletti gazdasági nö­vekményünk nem ismételhető meg többé, ami már csak azért sem baj, mert ez a hihetetlen mutató részben a 2007végi óriási volumenű cigarettafelvásárlásnak köszönhető. Vagyis ne füstölög­jünk, ha idén már csak 7, jövőre pedig 6 százalékot meghaladó lesz az idevágó mutatónk. Prognózisok szerint az ország a jelenlegi adottságait kiaknázva mintegy 2010-ig tudja meglovagolni a növe­kedés hullámát: ez idő alatt az egy főrejutó vásárlóerőt tekintve . Magyarországot biztosan lehagyva megelőzzük az unió első „régi” tagját, Portugáliát is. Összességében ennyire futja a Dzurinda-kormány által 2004-ben elindított reformok erejéből, ami tiszteletre méltó teljesítmény. Ám a jó gazda akkor tartalékol, akkor gondol a szűkösebb napokra, amikor tele a magtár. Vagyis, Fico kabinetjének most kellene be­gyújtania a gazdasági rakéta második fokozatát, ami konkrétan a tudásintenzív beruházások támogatásában, az oktatásra, tudo­mányra és kutatásra fordítandó jóval nagyobb anyagi erőfeszíté­sekben nyilvánulhatna meg. Nos, úgy tűnik, a siker hullámát eddig ügyesen meglovagoló Ficóék mintha eszméltek volna. A kormány éppen tegnap vitatta meg a Szlovákia 21 elnevezésű modernizációs programot, ami többek között szintén a tudományra, a felsőfokú oktatás nagyobb támogatására helyezi a hangsúlyt. Persze, minden azon múlik, mi valósul meg az elképzelésekből. Mert jelenleg az a helyzet, hogy a jólét alappillérét jelentő gazdasági szereplők inkább büntetést, mint támogatást várhatnak az államtól. Az euró beveze­tése ürügyén például börtönbüntetéssel fenyegetik az árat emelő boltosokat, kriminalizálva a kiskereskedelem szereplőit. A bérekre rakódó járulékok nagysága terén pedig még az ezer sebből vérző Magyarországot is megelőzzük, vagyis hosszabb távon, pláne a munkanélküliek nagy számának elapadása után e téren is lépni kell. Nem véletlen, hogy a bérérzékeny textilipari társaságok már sorra távoznak az országból. Ha Fico és csapata valóban j ó hullám­lovas, akkor fokozatosan felhagy az egyre kisebb tapsot kiváltó vál­lalkozásostorozó kirohanásaival, és inkább átnyergel a tudásigé­nyes ágazatok és az ezekhez kötődő iskolák, szellemi műhelyek tá­mogatására. Ezzel egyrészt lendületben tartják Szlovákia motorját, és ami igazán fontos számukra, 2010-ben a Smer a választások szin­te biztos győztesévé válik. Ez utóbbi kevésbé dobogtatja meg szí­vünket, de hát aki hullámlovagol, az összefröcsköli a környezetét. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Jurij Balujevszkij vezérkari főnök menesztését és Nyikolaj Makarov kinevezését a tegnapi lapok úgy értékelték, hogy ez a Balujevszkij és Anatolij Szer­gyukov védelmi miniszter közti szembenállás logikus folyomá­nya. Makarov kinevezését és Ba­lujevszkij leváltását Dmitrij Medvegyev elnök jelentette be kedden a két hadseregtábomok, a védelmi miniszter, valamint a televízió nyilvánossága előtt. A Kommerszant megemlítet­te: a felmentés formai oka, hogy Balujevszkij 61 éves, s a hadse- regtábomokok 60 éves korukig szolgálhatnak, bár szerződésük meghosszabbítható 65 éves ko­rig. Balujevszkij szerződését Pu- tyin decemberben 2010-ig meg­hosszabbította. A lap a Szergyu- kov és Balujevszkij közti ellenté­tekben látja utóbbi felmentésé­nek okát. A viszályokról Szer- gyukov miniszteri kinevezése után, 2007-ben napvilágot lát­tak az első, nem hivatalos infor­mációk. Balujevszkij ellenkezé­sét Szergyukov reformjai váltot­ták ki, az, hogy a katonai alkal­mazottak jelentős részét civil ál­lományba helyezte - az orvoso­kat és a jogászokat is -, privati­zálni kezdte a hadsereg objek­tumait, és nagy létszámcsökken­tésbe fogott a minisztériumban. Az Izvesztyija is logikus befe­jezésnek minősítette Balujevsz­kij leváltását, s hozzátette: ezzel Szergyukov szabad kezet kapott elképzelései megvalósításához, s a tárcánál nem maradt jelentős ellenfele. ,A bölcs Balu” - ahogy a Dzsungel könyve hősét idézve Balujevszkijt nevezték - a lap szerint már korábban beadta le­mondását a miniszterrel való nézeteltérésekre hivatkozva. A közvetlen ok akkor az volt, hogy Szergyukov elutasította egy ope­ratív parancsnokság alakítására vonatkozó, Balujevszkij szerint stratégiailag fontos indítványát. Megkérték azonban, hogy váija mega választások kimenetelét. A Komszomolszkaja Pravda arra emlékeztetett: Makarov az utóbbi időben a fegyverzetek át­alakításával foglalkozott, s a 2015-ig szóló fegyverkezési program igencsak döcög: a kor­mány már 2006-ban 4 billió ru­belt (148 milliárd dollár) különí­tett el rá, de a hadsereg alig kap új fegyvereket. Vagyis a minisz­ternek és vezérkari főnökének a hegyekben álló pénzből valósá­gos katonai technikát kell vará­zsolni. Erről a lapban egy szakér­tő megállapította: Makarov te­vékenysége nem hozott jelentős előrelépést. A Moszkovszkij Komszomolec megírta, hogy Makarov iskoláit kitűnő eredménnyel végezte, és nem lesz nézeteltérése Szergyu- kowal, akivel régóta együtt dol­gozik, viszont aligha várhatók tőle távlati reformtervek, hiszen 59 éves. De kinevezése némi felmelegedést enged remélni az orosz-amerikai hadászati tár­gyalásokon. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents