Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-04 / 129. szám, szerda
22 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 4. www.ujszo.com ALULNÉZET Mi lesz a gyerekből? LAKATOS KRISZTINA A tehetetlenség alapvető szülői élmény. Ahogy az „erről lemaradtunk” érzése is. A gyermek még csak három és fél, de máris hosszan sorolhatnánk a felhalmozott hátrányokat. Az egész már a várakozás kilenc hónapja alatt elkezdődött. Nem éltünk ultraegészségesen, sem stresszmentesen. Nem hallgattunk megnyugtató, lágy zenéket, mintegy előkészítve az utat, hogy csemeténk belátható időn belül apró Mozartként ejtse ámulatba az úri közönséget. De tovább megyek: erről a magzatról még 4D-s ultrahangfelvétel sem készült... Ha elég nagy lesz, hogy megértse ennek a súlyát, azonnal tudni fogja, hova tegyen bennünket. Az elmúlt években sorra szembesültünk a korlátáinkkal. Többek között barátainknak köszönhetően, akik (ahogy végső soron mi is) szülőségük okán nevelési tanácsadóvá léptek elő. Éva és Gábor két vasgyúró fiúgyermeket tudhatnak a magukénak, a kecsketejre esküsznek meg a következetes nevelésre, és a jövőképükben a srácok több nyelvet beszélő, nagy múltú iskolákat látogató, több- diplomás harcművészekként szerepelnek. Tibor és Ági tudja, hogy meg kell adni a módját. Épp árra hajtanak, hogy a trónörökös angol iskolában kezdje meg a tanulmányait. Addig is beíratták teniszezni egy sztáredzőhöz. Azt hallják, tehetséges a gyerek, így viccesen és büszkén megjegyzik: „ha megöregszünk, majd ő tart el bennünket”. Évi és Csaba gyönyörködve nézik néhányhetes apróságuk erőteljes lábtempóit a kádban - alig várják, hogy elkezdhessék a babaúszás-tanfolya- mot. A folytatásról sincsenek kétségeim: ahol a friss szülők harmincasok, volt idő részletesen megtervezni a jövőt. Könnyű nektek - védekezem rendszeresen fővárosokban éltek, ezernyi a lehetőség. Ott, ahol mi vagyunk otthon, maximum azon gondolkozdhatunk, súlyemelőt vagy birkózót ne- veljünk-e a fiunkból. Megjegyzem, egyikhez sincs meg az alkata. Itt a műkorcsolya, a könnyűatlétika, a hegedű, a társastánc csak álom - a valóságban fogalmunk sincs, ebbe az irányba melyik égtáj felé kellene elindulni. Ahogy arról sincsenek biztos ismereteink, vajon milyen az egészséges mérték, amikor még nem telepszünk rá saját vágyainkkal a gyermekünk életére. Most még csak annyit állíthatunk biztosan: nem árt, ha a szülőnek van energiája (mérhetetlenül sok) és ideje (lehetőleg több). Aztán majd meglátjuk, mi lesz ebből a gyerekből. Szlovákia legfiatalabb maratoni futójaként jegyzik Bence és a hosszútáv V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Kiss Bence, a Selye János Gimnázium septimós diákja a hosszútávfutás mellett tette le a garast. Korábban kajakozott, kenuzott, ám az erőnléti futóedzések során olyannyira megkedvelte ezt a sportágat, hogy „átevezett” a futásra. Azóta sikert sikerre halmoz. Szlovákia legfiatalabb maratom futójaként tartják számon: 2006 augusztusában az akkor alig 15 éves fiú csak szülői engedéllyel indulhatott el a rajeci maratonon, és sikeresen abszolválta a 42,195 kilométeres távot. „Komolyabban a 2006-os Ko- mámo-Komárom utcai futóversenyt követően kezdtem el foglalkozni a futással - mesélte a fiatal sportember. - Itt találkoztam Tóbi Attilával, aki akkor éppen a szuper- maratonra készült, és kérdezte, nincs-e kedvem vele edzeni. Felmerült annak a lehetősége is, hogy Komáromban többedmagunkkal alakítsunk egy futóklubot, de ez sajnos nem valósult meg. Ezért leigazoltam az érsekújvári atlétikai klubhoz.” Nagy lökést jelentett Bence versenyzés közben (Képarchívum) Bence életében, amikor tavaly novemberben a kiváló edző, Ján Botcher kezdett vele foglalkozni. Az iskola után heti két-három alkalommal Bence tehát vontára ül, irány Érsekújvár, ahol az atlétikai pályán tartják az edzéseket. A hét többi napján pedig az edző utasításai alapján 60 vagy 80 perces levezető kocogást végez. Kitartása, küzdő- szelleme a versenyeredményekben is megmutatkozik. Tavaly a szlovákiai ifi bajnokságon 1000 és 3000 méteren bronzérmet szerzett, idén februárban a pozsonyi fedett pályás országos bajnokságon 3000 méteren 4. helyezést ért el, tavasszal Siófokon a félmaratoni távon elsőként ért a célba, az idei Ko- márno-Komárom futóverseny 5500 méteres táyján második lett. Tavaly novemberben a Pöstyénben megrendezett Mária Zavarská Emlékverseny 10x1000 méteres stafétájában a Selye János Gimnázium 10 fős csapatának tagjaként a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel társaival együtt. Erre az eredményére azért is különösen büszke Bence, mivel az országos döntőbe jutott többi csapat sportgimnáziumokból érkezett. Jelenleg a júniusi szlovákiai bajnokságra készül, ahol ifjúsági, junior és felnőtt kategóriában is indul. Érdeklődésünkre a szimpatikus sportember azt is elárulta, hogy a bulizásokról kénytelen lemondani a sport javára, és mellőznie kell a fűszeres, májas ételeket, a finom „disznóságokat” is. Elmondta: mindenképpen segítené a felkészülését, ha több speciális vitamint és ás- ványianyag-készítményt fogyaszthatna, ám ezek nagyon drágák. A családnak így is jelentős anyagi áldozatokat kell hoznia, hiszen egy- egy edzőcipő, még hajó minőségű is, három hónap alatt „lekopik” a lábáról. A nevezési díjak és utazási költségek szintén többnyire a család költségvetését terhelik. A szponzorok pedig nemigen tülekednek az ígéretes tehetségek körül. A rimaszécsi fiatal roma értelmiségiekből szerveződött Ternipe Polgári Társulás szervezi a programot Új közösségi erővé vált a Tanoda Rimaszécs. A tehetséges fiatalok továbbtanulási lehetőségeit sokszor befolyásolja a szociális háttér. Különösen érvényes ez a hátrányos helyzetű régiókra, Szlovákiában pedig Gömörre. Az országos szinten a legsúlyosabb helyzetben lévő régióban a szülők számára sokszor az a mérvadó a gyermekük iskoláztatásának kérdésekor, mit is bír el a családi költségvetés. SZÁSZl ZOLTÁN Hová iskoláztassák be a gyereküket, ha már középiskolás korba ért, melyik olyan, lehetőleg földrajzilag közel lévő egyetemre menjen, amit még fizetni bír a család... Az anyagi háttér hiányosságai különösen érintik azokat a roma fiatalokat, akik bár tehtségesek, munkanélküli és szociális segélyből tengődő családban élnek. Tehetséges fiatal természetesen mindenütt akad, ezt a pedagógusok számtalanszor igazolják is. Sokszor hallani olyan esetről, amikor maga a tanító vagy tanár sajnálja, hogy egy nehéz szociális helyzetben élő fiatal sorsának alakulását szinte képtelen befolyásolni. Erre a régiós határokon túlnövő, országos problémára kíván legalább részleges megoldást nyújtani a Rimaszécsen elindított Tanoda program. A program központi célkitűzése a halmozottan hátrányos helyzetű, különösen a roma fiatalok továbbtanulási, ezáltal munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedési esélyeinek A Tanodát szervező roma értelmiségiek (Szekeres Éva felvétele) javítása nem hagyományos, speciálisan erre a célra kidolgozott, tanórán kívüli foglalkozások rendszerében. A rimaszécsi fiatal roma értelmiségiekből szerveződött Ternipe Polgári Társulás 2007 júniusától szervezi a program elindítását, amelyet a helyi alapiskola pedagógusai és vezetése is támogat. Az anyagi forrásokat a Roma Education Fondtól, Világbanki támogatásokkal sikerült pályázati úton megszerezniük. Negyven-öt- ven gyerek tanulását, tehetségfejlesztését, közép- vagy felsőfokú oktatási intézménybe való felkészülését tudják segíteni. Az érdeklődő diákok egyéni tanterv alapján mélyíthetik el ismereteiket, magyar nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, angol nyelv, matematika, számítástechnika, képzőművészet és zeneművészet szakon. A Tanoda programban résztvevő diákok iskolai eredményei láthatóan javultak, a különórákon elsajátított tudást már használni tudják az iskolában is. A roma közösségben még mindig elenyészően alacsony az egyetemi végzettségűek aránya, az érettségi megszerzése is komoly gondot okoz. Az esetek túlnyomó többségében nem a fiatal értelmi képességeivel van a baj, hanem a szociális háttérrel. A rimaszécsi Tanoda egyik kiemelkedően fontos eredménye az eddigi tapasztalatok alapján az lett, hogy az ide járó gyerekek szüleiben tudatosult, csak tudással juthatnak előre, így képesek gyermekeik kitörni abból az elszigeteltségből, amelyet szociális helyzetük behatárol. Ma Rimaszécsen új, meghatározó közösségi erővé vált a Tanoda. Családokat hoz össze, más elvárásokat, új távlatokat kereső felnőtteket is nevel azzal, hogy a gyerekeik tanulásra ösztönzi. Azon kívül, hogy az alapiskolai tudást mélyíti, a tehetséges roma fiatalokat a középiskolai vagy akár az egyetemi felvételire is ösztönzi és felkészíti. A rimaszécsi Tanodában az oktatók a tornaijai gimnázium és alapiskola tanárai, valamint a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem végzős hallgatói. Bár a program egyelőre csak a 2008/2009-es tanévre szól, a szervezők már a folytatás lehetőségén gondolkodnak és dolgoznak. Egyéni példájuk is motiváló lehet, hiszen magyarságukat vállaló szlovákiai romaként megszabadultak a környezetük súlyos béklyóitól: a magyarországi tapasztalatokból merítve a saját térségükben fogtak hozzá egy kísérleti programhoz úgy, hogy sokszor meg nem értéssel, idegenkedéssel, ellenszenvvel, szándékos akadályoztatással, irigységei és butasággal kell megküzdeniük. Az viszont már most tény, hogy Rimaszécsen jónéhány roma család értékrendjében változások álltak be a Tanoda beindítás óta. A tehetséges roma gyerekek önszántukból, szeretettel, jókedvűen, saját baráti közösséget építve járnak be hétvégenként három délután a Tanodába, hogy ott tanuljanak. Mert ahogy ők maguk is elmondták: „csak embernek kell lenni valahogy, a tamto bácsi meg azt mondta, hogy ahhoz meg tanulni kell.” A felső tagozatos alapiskolás tanulók és pedagógusaik minden kérdésre őszinte válaszokat adtak Miben tartom magam tehetségesnek? SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Rég elveszett az az iskola, amely nem helyez kellő hangsúlyt a tehetségek gondozására - vallja Novák Monika, az érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Tannyelvű Alapiskola fiatal igazgatónője. Az érsekújvári tanintézet igazgatónője felmérést végzett a felső tagozatos tanulók és a pedagógusok körében ebben a témában. Bizonyára nem véleden, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének XIV. Országos Találkozóján Rozsnyón idén a központi téma a tehetségfejlesztés volt. Novák Monika a felmérés eredményeiről ott is beszámolt. Feltételezem, kizárólag az ügyes, ambiciózus pedagógusok, és a már most tehetségesnek bizonyuló diákok vettek részt a kérdőív kitöltésében. Tévedés! A megkérdezett 34 tanuló között akadt jó előmenetelű, de gyengébb teljesítményű is, és a felkért 31 pedagógus közül sem mindenki vesz részt egyformán a tehetséggondozásban az iskolánkban. Mégis úgy éreztem, a megkérdezett felek őszintén válaszoltak a kérdésekre. Névtelenül kellett kitölteni a kérdőívet, de azért ráismertem egy-egy tanulóra a humoros válasz alapján, és a pedagógusok is nyíltan vállalják a véleményüket a gyűléseken. Melyek azok a tantárgyak, ahol a gyerek valóban megmutathatja a tehetségét, és van is lehetőség az iskolán kívüli, hazai és külföldi megmérettetésre? A legtöbb tanuló válaszából kitűnt, hogy elsősorban a matematikában, sportban, rajzban és a magyar nyelvben van lehetőségük a megmérettetésre, a bizonyításra. Nem bántuk meg, hogy iskolánkban sportosztályt nyitottunk a negyedikesek számára. A szakköri tevékenységben való részvételük is azt tükrözi, hogy sokan sportköröket látogatnak, vagy színjátszó- és tánckörre, rajzkörre járnak. A pedagógusok válaszaiból ugyanakkor kiderül, hogy a tanórákon kívül elsősorban a szakkörökben foglalkoznak a gyerekekkel - az ének-, a tánc- és a sportkörökben. Legfrissebb sikerünk májusban született, iskolánk tanulói a Katedra képzőművészeti verseny országos fordulóján vettek reszt, ahol Pócs Hajnalka harmadik helyezést ért el. Mi okozott meglepetést a kérdőívek értékelésekor? Mindenekelőtt azt tartottam figyelemreméltónak, hogy a tanulók- legyenek azok jó vagy áüagos előmenetelűek - egyáltalán nem tartják megterhelőnek, ha többletfeladatokat kapnak, vagy hogy külön szakköröket látogatnak. Mi több, igenis szívesen veszik a többletmunkát és a megmérettetést. A gyerekek egy része keresi a bizonyítási és szereplési lehetőségeket, a kihívásokat, ezzel együtt maradandó és pótolhatatlan értéknek tekinti a megszerzett tudást. Melyik a kedvenc versenyem?- olvastam az egyik, tanulóknak feltett kérdést. Müyen válaszok születtek, és melyek azok a területek, ahol még mindig kevés a versenyzési lehetőség? A legtöbb válaszban a matematika- és a magyar nyelvi versenyek szerepeltek, majd következett a sport-, a földrajz és a természettudományi versenyeken való részvétel. Még mindig nagyon kevés az idegen nyelvi - angol és német - vetélkedő. Fájlalom, hogy a pedagógusainkat nem áll módomban megfelelő módon értékeim, anya- güag is motiválni, holott a válaszokból kitűnt, hogy ezt egyesek nehezményezik. Nagyon sok tehetséges diákunk van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Czuczor Gergely Alapiskola két évvel ezelőtti nyolcvanadik születésnapján a gálaműsort egyáltalán nem volt gond összeállítani a tehetséges gyerekek produkcióiból. A tanulóink országos második és harmadik helyet értek el a Katedra irodalmi versenyeken. A tanár, diák és szülő elégedettsége valódi jutalom minden iskolavezető számára. A legtöbb pedagógus egész évben foglalkozik a tehetséges diákokkal, akadnak, akik a hétvégéiket sem sajnálják. A pedagógusok válaszaiból nyüvánvaló, hogy büszkék az egyetemet végzett, sikeres pályát befutó neveltjeikre... Igen, a legtöbb pedagógus hosszú évek óta tartja a kapcsolatot azokkal a tanulókkal, akikkel közös sikereket, kerületi és országos szintű eredményeket értek el. Találkoznak, villámpostán tartják a kapcsolatot. A baráti kapcsolatok mind-mind azt bizonyítják, hogy sem a pedagógusok, sem a tanulók számára nem teher a többletmunka. A sikerek és a közösen átélt pillanatok mindkét fél számára értékes ajándékot jelentenek. Novák Monika, a Czuczor Gergely Alapiskola igazgatónője vallja, hogy a jó iskola jó eredményeket tud felmutatni. (Képarchívum)
