Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-30 / 151. szám, hétfő

VI Egészségünkre ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 30. www.ujszo.com A hivatalos orvoslás a fájdalom kezelésében a morfiumterápiára és az antidepresszánsokra helyezi a fő hangsúlyt Van-e az aszpirinnek és a morfiumnak alternatívája? A fájdalom kezelése a gyógyászatban egyre fon­tosabbá válik. Egyfelől a hivatalos orvoslás rámutat az antidepresszívumokkal és a morfiumtapaszokkal elért jó eredményeire, másfelől az akupunktúrá­val kapcsolatos klinikai vizsgálatok alátámasztják reményeinket, hogy talán szelídebb megoldások is léteznek. ÖSSZEÁLLÍTÁS A természetgyógyászatban két érdekes elmélet létezik a fájda­lommal kapcsolatban. Az egyik szerint a fájdalom az elsavaso- dást jelzi. A második szerint a fájdalom azt jelzi, hogy a szerve­zetben nem áramlik szabadon az energia. Mindkét feltételezés - az egyik a nyugati természet- gyógyászatból, a másik a távol­keleti megközelítésből - helytál­ló, és kiegészíti egymást. A fájda­lomnak mindig köze van az elsa- vasodáshoz. Az elsavasodással járó kötőszöveti tömörülés struk­turális változásokat eredményez a szövetekben található idegvég­ződéseken: a kínai orvoslás ilyenkor Bi-szindrómáról beszél, ami lefordítva elakadást, pan­gást jelent. Az energiapangás az akupunktúrás pontokon tapint­ható is. Mivel az elsavasodás a ki­váltó ok, a lúgosítás és a fokozott folyadékfogyasztás, valamint a bázikus kémhatású ételek fo­gyasztása a fájdalomterápia ré­szét képezik. Az „alternatív” fájdalomkeze­lésben az akupunktúra évek óta fontos helyet foglal el. A Huneke- féle neurálterápia hasonló hely­zetben van, akárcsak a homeopá­tia, feltételezve, hogy megfelelő időpontban kezdik meg a keze­lést. Ha a betegséget a rend fel­borulásának tekintjük, akkor az akupunktúra és a homeopátia „rendterápiák”, amelyek segíte­nek helyreállítani ezt a rendet. A fájdalomterápia első fokozatá­nak tekinthető, amikor a páciens meghatározott akupunktúrás pontokat saját magán kezel akupresszúrával, tehát pontnyo­mással, és ehhez homeopátiás gyógyszert szed. Ha ez nem ele­gendő, következhet a „I. foko­zat”, amelynek része a neurál- terápiás injekciók adása vagy a homeosziniátria, amelynek kere­tében homeopátiás injekciókat fecskendeznek akupunktúrás pontokba. A kérdésre, hogy lehet-e a ha­gyományos fájdalomcsillapítókat homeopátiás gyógyszerekkel vagy növényi kivonatokkal he­lyettesíteni, a válasz igen is, meg nem is. Abban az értelemben Az alternatív fájdalomkezelésben fontos az akupunktúra nem, hogy most aszpirin helyett fűzfakérget vagy komplex home­opátiás gyógyszert szedek. Az al­ternatív készítményeket egy, az adott páciens individuális igé­nyeihez igazított terápiás terv ke­retében kell alkalmazni. A termé­szetgyógyászat lényege ugyanis a természetes, egészséges életmód A fájdalom azt jelzi, hogy nem áramlik szabadon az energia helyreállítása. Ez feltételezi, hogy a páciens hajlandó élet­módján változtatni, főképp az ét­renden és a testmozgáson. Ami a táplálkozást illeti, annak átvitt, szellemi értelméről is szó van, te­hát a relaxációról, meditációról vagy az imáról és a mozgékony­ságról. A gondolatok és érzelmek mozgékonyságáról. Nem vélet­len, hogy sok minden a beállító­dástól függ. Ami a beállítottságot illeti: a pszichoszomatika, különösen a fájdalmakkal kapcsolatban, gyakran beszél a betegségből eredő előnyökről. Ez azt jelenti, hogy a páciens olykor nem is akar valóban megszabadulni fáj­dalmaitól. Ugyanakkor a szak­emberek az ilyen esetek számát legfeljebb 3-5%-ra teszik. Haegy építőmunkásnál a fájdalmaira való tekintettel 30%-os kereső- képtelenséget állapítanak meg, akkor talán nem érdekelt fájdal­ma megszüntetésében, mivel ez­zel elvesztené a nyugdíjigényével kapcsolatos elvárásait. Az ilyen esetek azonban könnyen felis­merhetők. Talán más a helyzet azokkal, akik fájdalmuk révén több figyelemben, törődésben ré­szesülnek. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a pá­ciens valóban kapott-e termé­szetgyógyászati kezelést. Persze a természetes életmód helyreállí­tásában a pszichoterápia is segít­het. De nem sokat segít, ha így tekintünk a páciensre, még akkor sem, ha esetleg - tudat alatt - va­lóban belebonyolódott egy ilyen élethelyzetbe. Léteznek objektív mérési mód­szerek, amelyekkel mérni tudjuk a hideg, meleg és nyomási inge­reket. Azonban ezek a mérések csak egyetemi laboratóriumok­ban zajlanak, és ezekből a hét­köznapi praxisban nem sokat profitálunk. Pontosabban: a pá­ciensnek nem segít, ha tudja, ob­jektiven nézve mennyire erős a fájdalma. Neki csak a szubjekti­ven érzékelt fájdalom fontos. Ennek jelzése nagyon fontos a terápia szempontjából. A páci­ensnek pontos fájdalomnaplót kell vezetnie. A pszichológusok olyan, képszerű skálákat dolgoz­tak ki, amelyek segítségével pon­tosan ellenőrizhetjük a terápia hasznát és módosíthatjuk a terá­piás tervet. A hivatalos orvoslás a fájda­lomterápiában a morfiumterápi­ára és az antidepresszánsokra helyezi a fő hangsúlyt. Az anti- depresszánsok adása bevált. Nem kell szintetikus gyógyszert alkalmazni, helyettesíthetők or­báncfűkivonatokkal is, sok eset­ben ez is elegendő. A morfium­tapasz esetében már bonyolul­tabb a helyzet: A krónikus hát­fájdalmak vagy ízületi kopás okozta fájdalmak kezelésében nincs helye, noha manapság so­kan ilyen esetekben is alkalmaz­zák. Daganatos fájdalmak keze­lésében valóban segítség lehet. Bár a rákos beteg fájdalmát sem mindig a daganat okozza, ritka, hogy a tumor egy ideget nyom. Emlékezzünk a fájdalom kelet­kezésének alapvető okaira: a fáj­dalmat elsavasodás vagy a kötő­szövetekben fellépő blokád okozza. Ha savasodást okozó gyógyszert, akár morfiumot kap a beteg, akkor csak romlik a helyzet. Ha a gyógyszerek mel­lékhatásait - szédülést, rossz közérzetet, székrekedést - figye­lembe vesszük, be kell valla­nunk, hogy ezek gyakran olyan súlyosak, hogy szintén kezelést igényelnek. Igyekeznünk kell te­hát morfium nélküli, holisztikus terápiát találnunk, vagy leg­alábbis a morfiumdózist a mini­málisra kell csökkentenünk. Külön csoportot jelentenek a hátfájdalmak, melyek sok eset­ben pszichés irritációt fejeznek ki. Ilyenkor depressziós hangu­latzavar áll fenn, ami eleinte csak hátfájdalmak formájában jelent­A hátfájdalmak sokszor lelki irritációt jeleznek (Képarchívum) kezik. Az „objektív lelettel” ezt a szomatizálódást (pszichés prob­léma testi kifejeződése) megerő­síti az orvos. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy hátfájás esetén a leg­több esetben nem ortopéd szak­rendelőbe kellene először men­nie a pácienseknek. A tapasztalt orvosnak korán fel kell ismernie, vagy legalábbis feltételeznie, hogy itt depressziós hangulatza­varral áll szemben. Ha az erre megkezdett orbáncfűkivonattal végzett kezelés és a mozgásterá­pia hatására a beteg állapota ja­vul, a siker visszaigazolja a gya­nút. Ha nem, még mindig bele­kezdhetünk alaposabb okker­esésbe, pl. zavaró mezők felkuta­tásába. Néhány éve egyre többet hal­lunk az „időskori fájdalmakról”. Ennek a jelenségnek van köze az időskori elmagányosodáshoz, ami lényegében megegyezik a de­pressziós hangulatzavarral. Ez is kiválthat fájdalmakat. Az időse­ket valósággal beleterelik a fájda­lomszindrómákba: „Mi? Neked nem fáj semmid? A te korodban?” Bizony, erős szuggesztív hatása van annak, amikor környezetünk el akarja hitetni velünk, hogy az időskor és a fájdalom elválaszt­hatatlanok egymástól. E hit álta­lános elterjesztésében különösen érdekelt a gyógyszeripar, amely szeretné mellékhatásokban gaz­dag termékeit minél nagyobb mennyiségben eladni, (dr. ki) Az időseket valósággal belekergetik a fájdalomszindrómákba

Next

/
Thumbnails
Contents