Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-28 / 150. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. június 28., szombat Lakberendezési stíluskalauz Sorozatunk második részében a francia stílust mutatjuk be 28. oldal Kitört a sárga-láz! Ezt a vidám színt viselhetjük hétköznapokon és különleges alkalmakkor is 29. oldal 2. évfolyam 26. szám Dús haj, lágy fürtök, bubifrizurák „Jól fésült" a legfrissebb frizuradivat 31. oldal Névjegy Vajda János I Születési hely: Komárom 1 [ Születési idő: 1984. október 20. ' Csillagjegye: mérleg Iskolája: vágsellyei lovasiskola Végzettség: versenyló-tenyésztő ési zsoké J i Kedvenc színe: fehér M Bk Kedvenc étele: húsos ételek^H Hobbi: lovak, motorozásába Vajda János zsoké minden szabadidejét a lovak gondozásával tölti, és a jövőjét is a négylábú patás állatok között képzeli el Lóhátról egészen más a világ Már egész kicsi korában kapcsolatba került a lovakkal. Ezek a négylábú patás állatok aztán a szívéhez nőttek. Olyannyira, hogy a velük való foglalkozás minden szabadidejét felemészti. Ennek ellenére boldog ember. Vajda János izsai fiatalember élete a lovak körül forog. BORKA ROLAND Mikor került kapcsolatba a lovakkal? Már egészen kicsi koromban megismerkedtem a lovassággal és mindennel, ami ezzel kapcsolatos. Imádom a lovakat! Kiskoromban kaptam az első pónimat, Rum- cájsznak hívták. Mondhatni bele- születtem ebbe az imádatba, hiszen nagyapám is lovasként kezdte, és máig is az. Később ő alapította az izsai lovasklubot, amelynek máig aktív tagja. A vágsellyei lovasiskolában tanultam, szereztem képesítést és ennek köszönhetően kijuthattam Angliába. Körülbelül hat éve lovagolok versenyszerűen. Milyen versenyeken szerepelt eddig? Megszámlálhatatlanul sok megmérettetésen vettem részt, több mint száz belföldi és külföldi versenyen indultam és értem el helyezéseket, az elsőtől az utolsó helyig. Van kedvence, melyre a legszívesebben emlékezik vissza? Nem tudok egyet kiemelni, hiszen mindegyik fontos volt és hozzájárult ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzek. Nagyon örülök, hogy versenyezhettem Pozsonyban, Prágában, Bécsben, Pisában és Európa más rangos lovas eseményein. Nyüván az egyik Uyen a nemrég Budapesten lezajlott első Nemzeti Vágta elnevezésű lovasrendezvény is... Nagyon érdekes volt az egész. Olyan volt, mint egy hatalmas ban- záj. Energikus és félelmetes is egyben. Számos kiváló lovas versenyzett a fődíjért, emellett az volt a célja - amit azt gondolom, részben teljesített is hogy összehozza a magyar lovasokat és ápolja a lovas hagyományokat. Nyilván, voltak „A világon a három legszebb dolognak a vízen úszó hajót, a táncoló nőt, és nem utolsó sorban a vágtató lovat tartják. Nem véletlenül." (Vajda János archívuma és sxc.hu-felvételek) ľVigyázat, mag! Soha nem vágytam arra, hogy Amerikában éljek. Akkor sem, amikor még nem jártam ott, csak könyvekből, filmekből ismertem, no meg zeneileg, hiszen azért már a régi rendszerben is begyűrűzött az ami zene, a rendszerváltás után pedig úgy elárasztotta a rádiót, tévét, lemezboltokat, hogy ember legyen a talpán, aki tisztességes európai lemezre akad a többnyire - tisztelet a kivételnek, elsősorban a dzsessznek és a bluesnak - egy kaptafára szerzett CD-k közt. Nem voltam, nem is lettem híve a gyorséttermeknek, bár elismerem, marketingfogásaik verhetetlenek, sőt határtalanok. Furcsállottam, amikor azt láttam a hímeken, hogy anyuka be a hipermarket- be, telepakolja bevásárlókocsiját mindenféle dobozzal, berakodik az autóba - jó, amikor több cekkerrel a kezemben hóban- fagyban vagy negyven fokos, aszfalthoz ragaszó hőségben battyogam hazafelé, az autó tulajdonlását irigyeltem -, otthon beáll a garázsba - ez volt irigységem következő tárgya, amikor már autótulajdonos voltam, és szegény párám a ház előtt porosodott, sőt egyszer néhány cserép úgy zuhant rá, hogy a motorháztető ripityára tört becuccolta mélyhűtőbe, és onnan szedegette elő és teszegette a mikroba, amelyben pillanatok alatt ehető lett a szerintem ehetetlen egyenétel. Sajnáltam is őket kellőképpen. Nem tudhatjuk szegények, milyen isteni tud lenni az egyszerű lecsó, a nemesebb paprikás csirke. Arról sincs halványlila fogalmuk sem, micsoda csemege a kacsazsíros kenyér paprikával, paradicsommal. De ez legyen az ő bajuk. Aztán egyszer megtudtam, mi fán terem az amerikai étel. Nem ételfán, gépsoron, ételgyárban, a szalagról csak úgy zuhog le a sok pizza, burger és társaik, fiz élelmiszerrészlegen sok-sok dobozolt ennivalót k§náltak. Nem kerültem velük közelebbi kapcsolatba. Viszont amikor a tél közepén epret, málnát láttam, harmadszor is felütötte fejét az irigység kisördöge. Gyümölcssaláták, kockákra vágott görögdinnye műanyagdobozkában, átláthatóan. És dinnye egészben. A következő felirattal: Vigyázat, magokat tartalmazhat! Ekkor örültem igazán, gyök. hogy európai va Grendel 1/ va Ágota
