Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-26 / 148. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2008. június 26., csütörtök 5. évfolyam 24. szám Tavaly nagydíjas, idén nívódíjas lett a galántai gimnázium Manócska bábcsoportja Lassan megszokják a díjesőt A Manócska bábcsoport, jobb szélről elöl az első Mészáros Andrea csoportvezető (Szőcs Hajnalka felvétele) A Katedra Társaság állásfoglalása Felértékelődő felnőttképzés ISMERTETÉS A tavalyi nagydíj után idén a nívódíjat, valamint a gyermekzsűri díját hozta el a dunaszerdahelyi Duna Menti Tavasz fesztiválról a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Manócska bábcsoportja. GAÁL LÁSZLÓ Mészáros Andrea csoportvezető tanár kilenc évvel ezelőtt a nyolc- osztályos gimnázium akkori első osztályával alakította meg első bábcsoportját. Az akkori bábosok ma már egyetemisták, helyettük a mostani 4. és 5. osztályosokból áll a bábszínház társulata. A mostaniak sem kezdők, mert amikor az előző csoport kinőtte a gyermekkategóriát és a Duna Menti Tavaszról „átpártolt” a Jókai Napokra, akkor kezdtek a nagyok mellett bábozni a kisebbek is. A gyakorlás általában szeptemberben, drámapedagógiai foglalkozásokkal és játékokkal kezdődik, majd fokozatosan alakul ki a darab. Ennek ödetét néha a tanárnő hozza, máskor a diákokkal közösen találják ki. Az emlékezetesebb előadásaik közül Mészáros tanárnő megemlítette a cirkuszi előadásukat Miénk ez a cirkusz címmel. Volt faragott bábukkal előadott népballadájuk, amellyel még az előző csoport nyert nagydíjat a Duna Menti Tavaszon, majd a következő évben ugyanezt rockballadává átdolgozva vitték a Jókai Napokra, ahol a nívódíjat és a legkreatívabb előadás díját nyerték el. A mostani „új” bábcsoport is bizonyított már. A-János vitézzel bábpedagógiai díjat nyertek, tavaly a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj előadásával nagydíjat hoztak Du- naszerdahelyről. Idén is egy humoros produkcióval, a Variációk kézre, lábra cíművel nyertek nívódíjat. Ennek a darabnak nincs igazi története, az első részben paraván mögött, zenére kezeket-lábakat mozgató variációk vannak, a második részben pingpongozok szerepelnek, báblábakkal, amiket a háttérben feketébe öltözött, s ezáltal a nézőtérről láthatatlan szereplők mozgatnak különféle nevetséges pózokban. A harmadik részben pedig asztalnál veszekedő társaság szerepel repülő tányérokkal és hasonlókkal. A csoportban mindenkinek fontos szerepe van: Nagy Dávid a lábakat mozgatja, Végh Viktornak a főszereplő lábaijutottak, Tari Dávid a pingpongos rész egyik főszereplője, neki nehezebb a feladata, mert az alsó és felsőtestet kell összehangolnia. Jozéfík Flóra a röpködő tányérokat mozgatja. Király Anikó a bábkezeket kezeli, Flaskár Veronika elsősorban a zenét szolgáltatja zongorának titulált szintetizátoron. Sebők Éva a kezekhez a fejet alakítja, Farkas Miklós a pingpongos jelenetben a főszereplő lábát mozgatja, Bréda Enikő pedig Gaál Zsuzsuval együtt gitárkíséretet szolgáltat a jelenetekhez. Többen vannak köztük, akik a bábcsoport mellett még az irodalmi színpadban vagy egyéb szakkörben is tevékenykednek. Mészáros Norbert meg Lovász Bálint éppen azért nem vehetett részt a beszélgetésünkben, mert aznap valamilyen sportversenyen képviselték a gimnáziumot. Azt, hogy a csoport szinte rendszeresen hozza a különféle díjakat, Mészáros Andrea annak tulajdonítja, hogy évente kétszer vesz részt szakmai bábos képzéseken: „Profi bábszínészekkel, meg bábkészítőkkel dolgozunk, ahol ötleteket, tanácsokat kapunk, vagy félkész darabokkal is elmehetünk oda, és ha valaki megtorpan, akkor segítenek megoldani a gubancot. De az is előfordult már, hogy az oktató tanár jött ide az iskolába, és itt segített a felkészülésben.” A jövő évadot is tervezgetik már: „Arra gondoltunk, hogy valami ősi, sámános előadást fogunk kitalálni. Természetes anyagokkal akarunk dolgozni, és valamilyen hatalmas, több ember által mozgatható bábukat, totemeket készítenénk” - tervezget a csoportvezető. Az eredményeket persze nem adják ingyen. Minden csütörtökön gyakorolnak a bábosok, de ha versenyre készülnek, akkor szombatonként is szoktak gyakorolni. Sőt egy többnapos nyári vagy kora őszi bábtábort is terveznek. Gaál Zsu- zsuék vághosszúfalui nagyszülői házában jönnének össze egy meghosszabbított hétvégére, ahová a hivatásos bábkészítőt és bábszínészt, Roman Ändertet és Kecskés Marikát is elhívnák, hogy ott építsék fel a jövő évi darab bábjait és dolgozzák ki dramaturgiailag is az előadást. „Ott begyakorolnánk egy alapot, amit aztán mi egész évben finomíthatunk” - tervezget a vezető. Augusztus végén Budapesten, a Millenáris Parkban lépnek fel a nívódíj at hozó kéz-láb variációval. A múlt hét végén ülésezett Du- naszerdahelyen a Katedra Társaság - az ülés témája ezúttal a felnőttképzés problematikáit, lehetőségeit járta körül. A felnőttek (szak)képzésének meghatározó szerepe van az emberi erőforrás fejlesztésében, különös tekintettel a képzés közvetlen nemzetgazdasági hasznosságára. Nemcsak a társadalom demokratizálódását erősíti, hanem hozzájárul az egyén életminőségének javulásához is. Ezért is fontos lenne minél több érintkezési pontot kialakítani az oktatási rendszer elemeivel, hogy kiküszöbölhetők legyenek a helyenként felmerülő ellentmondások a két rendszer működése között. Elengedhetetlen a felnőttképzés minőségi és ellenőrzési szintjének javítása is. Annak elősegítésére, hogy nőjön a megfelelő végzettséggel, kompetenciákkal rendelkező felnőttek száma, új, ösztönző eszközöket célszerű bevezetni, melyeknek ki kell terjedni az egyének támogatása mellett az önkormányzatok felnőttképzést szervező tevékenységére is. Az iskoláknak képessé kell válniuk a munkaerő-piaci igények felismerésére, illetve befogadására, fejleszteniük kell a megújuló vagy új foglalkozások, szakmák tananyagait a műszaki fejlődés által követelt tartalomnak megfelelően, ugyanakkor erősíteniük kell a képzések gyakorlati oldalát is. Célszerű lenne kiépíteni a meglévő felnőttképzési intézmények bázisán a felnőttképzési intézmények hálózat típusú rendszerét, elsősorban a szakképzés szempontjából hátrányos helyzetű felnőttek tanulásának segítésére. A felnőttek szakmai képzése speciális pedagógiai módszereket kíván, a felnőtt tanuló életkorától és képzettségétől függően. A módszerek folyamatos korszerűsítése és alkalmazása szükségessé teszi a tanárképzés- és továbbképzés intenzív fejlesztését, amelyhez célszerű folyamatosan igénybe vehető támogatási rendszert rendelni. A szakképzés feladatai a felnőttek képzésében sokrétű és szerteágazó tevékenységrendszert alkotnak, egyes kérdései egymással szorosan összefüggenek. Látható, hogy e képzési szektor eredményességének fenntartásához, illetve a meglévő hiányosságok felszámolásához folyamatos állami támogatás, valamint a szakemberek folyamatos és szervezett együttműködése szükséges. Irinyi János Kémiaverseny A komáromi Selye János Gimnázium a Magyar Kémikusok Egyesületének Kémiatanári Szakosztályával Szlovákiában 10. alkalommal hirdeti meg az Irinyi János Kémiaversenyt a jövő tanévre. Az elméleti verseny anyaga az alapiskolában és a középfokú iskolákban tanult kémia, kategóriánként értelmezve. Az első forduló iskolai írásbeliből, a második forduló (szlovákiai döntő) írásbeliből és gyakorlatból, a harmadik forduló (országos forduló Szegeden) írásbeliből és gyakorlatból áll. Jelentkezési határidő: december 18. Cím: Selye János Gimnázium, Ul. bisk. Királya č. 5, 945 01 Komárno. További részletek: www.irinyiverseny.mke.org.hu. (ai) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL (sxc.hu-felvétel Az iskolaérettség fokmérői Az idősebb lányom (6 éves) nagyon féltékeny a fiatalabbra, aki kétéves. Néha úgy érzem, direkt keresztbe tesz neki. Nem tud egyedül lenni, azt mondja, olyankor unatkozik. Szeptembertől iskolába megy, nem biztos, hogy elég érett még erre. Mit tanácsol a szakember? Jelige: Testvérféltékenység A testvérféltékenység nem újkori találmány, a szakirodalom szerint ősidők óta létezik. Viszont nem mindegy, müyen korú gyerekeknél és milyen mértékben fordul elő. A nagyobbik kislányának már meg lehetne magyarázni: a kistestvér nem arra való, hogy féltékenykedjen rá, és akkor tegyen keresztbe neki, amikor a felnőttek nem látják és nem veszik észre. Találjon ki olyan játékokat, amit mindketten játszhatnak, s a nagyobbnak komolyabb szerepe legyen benne. Érezze, ő a nagyobb, okosabb, az, akire rá lehet bízni a kicsit is. Ha nagyobb zökkenők nélkül lezajlanak ezek a játékok, akkor dicsérje meg érte, hogy látni, már komoly, nagylány, ilyen feladatokat is képes véghezvinni. Fontos a gyereknek tudatosítania, hogy őt már más kategóriába sorolják, mint a kishúgát, mivel nagyobb és értelmesebb is. Ő már sok olyanra képes, amire a testvérkéje még alkalmatlan. Közben azt is mondogassa neki, hogy amikor ő ilyen kicsi volt, akkor vele is így foglalkoztak, rá is ennyi időt szakítottak. Úgy kell csak egyedül hagyni a nagyobbat is, hogy legyen valamilyen feladata, amit el kell végeznie - egyedül. Például kifestőt színezzen, legóból rakjon össze valamit, gyöngyöt fűzzön, meg ezernyi más dolgot kitalálhat neki, amit egyedül csinálhat. A lényeg az, hogy amikor egyedül van, közben foglalatoskodjon valamivel, ne csak a falat bámulja unalmában. Ha valamit jól megoldott, szépen megcsinált, akkor ne felejtse el megdicsérni. Érezze, nem volt hiábavaló az igyekezete, amit csinált, annak más is örül. Arra is ideje rászoktatni, hogy összpontosítva figyelmét kitartóan képes legyen hosszabb ideig valamivel foglalkozni, mert különben képtelen lesz lépést tartani az iskolában a többiekkel. Az iskolaérettségnek is vannak fokmérői, s ha ezekhez igazodik, bizonyosságot nyerhet felőle, hogy iskolába való-e a gyermeke, vagy sem. Figyelje meg, mennyire köti le a figyelmét egy-egy foglalkozás, meseolvasás. Egyáltalán mennyi időt képes ülni és figyelni? Érdeklődik-e az őt körülvevő világ iránt? Szokott-e kérdéseket feltenni, s addig nem nyugszik, amíg nem kap rájuk választ? Mekkora a szókincse? Érthetően, folyékonyan ki tudja-e magát fejezni? Követhető-e a gondolatmenete, milyenek az érvei? Ha elolvas neki egy hosszabb mesét, megjegyzi-e a tartalmát, el tudja- e mondani? Megfigyel-e apró részleteket is, vagy pár mondatba összesűríti a mese mondanivalóját? Ismeri a számsort? Tudja, hogy mit a több és mi a kevesebb? Kialakult már a számfogalma? Meg tudja nevezni a színeket? Eligazodik az időben? Tudja, mikor van reggel, délelőtt, dél, délután, este, éjszaka? Mi a különbség a tegnap és a holnap között? Melyik évszakra mi a jellemző? Tudja, hogy melyik a jobb és melyik a bal keze? Merre van előre, és merre hátra? Ismeri a geometriai alakzatokat: kört, négyzetet, háromszöget? Mennyire gazdagok a rajzai? Milyen a vonalvezetése? Képes lesz könnyen megtanulni írni, vagy kínlódás lesz minden házi feladat? Ha úgy gondolja, egyedül képtelen válaszolni ezekre a kérdésekre, keressen fel egy pszichológiai tanácsadót, ahol kérésére kivizsgálják a lányát, és megállapítják, hogy iskolába való-e, vagy jobb lenne számára még egy év halasztás. Akár szakember segítségével, akár önmaga eszére hallgatva úgy dönt, nagyobbik lánya iskolába megy, foglalkozzon vele rendszeresen még szeptemberig is. Sokat rajzoljon, fessen, meséljen neki meséket, majd kérdezze vissza a tartalmukat. Időnképt kérdezzen rá egy régebben hallott mesére is, mire emlékszik, egy-két hét elteltével. Szeptembertől pedig alakítsák ki az új iskolás életritmust, így kis idő elteltével nem fog majd gondot okozni, hogy le kell ülni tanulni, s az sem, hogy esetleg egyedül kell megbirkóznia az egyes feladatokkal. Dr. Hadas Katalin pszichológus
