Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-25 / 147. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. június 25., szerda 5. évfolyam, 26. szám Meghökkentő felfedezés egy festmény kapcsán Megtévesztő volt, hogy a két hölgy portréján az ékszereik is hasonlók Új helyszínen új fesztivál? Gombaszög helyett Berzétére és Rozsnyóra költöztetik az Országos Kulturális Ünnepélyt 27. oldal Befejeződtek a focibajnokságok Hogyan lett első a nagypeszeki és kismácsédi csapat? 30. oldal A lévai járásbeli Madácsi (Madačka) a huszadik század elején még közepes nagyságú községnek számított, mára viszont mindössze tizenkét lakosa maradt. A polgármester és a helyiek szerint ennek a második világháború utáni szövetkezetesítés az oka. Ábelfalván (Abelová) megalapították a szövetkezetei, a lakosok többsége elvesztette földjeit, így aztán elköltöztek. A képen látható nyolcvanhét éves Ján Šimun feleségével együtt az utolsó tősgyökeres ábelfalvaiak közé tartozik. Postásként nézte végig a falu elnéptelenedését. Először az egyosztályos iskolát szüntették meg, majd a boltot, később egyre kevesebb autóbusz járt a községbe. Manapság naponta csak egyszer, reggelente indul busz Losoncra, este pedig vissza. Šimunéknak általában a családjuk biztosítja be az élelmet több hétre előre, kenyeret és pékárut pedig hetente egyszer visznek be a faluba. A házak többségét városi emberek vásárolták meg, akiknek a paradicsomot jelenti a civilizációtól elzárt világ. (Ján Kroslák felvétele) JEGYZET Gömörördöngős: Totálisan brutálisos...! LŐR1NCZ ADRIÁN Tisztelt Elnök úr! Szép lassan kezdjük levelünk írását, mert élünk a gyanúpörrel, hogy nem tud gyorsan olvasni; ezért lehet az, hogy eddigelé egyetlen, amúgy nagyra becsült levelünkre sem válaszolt. Annak, hogy ismét csak egy emberként ragadtunk tolat itt, a gömörördöngősi Vidám Vasmacskához címzett fogadóban, igen nyomós oka van: a szesztüahni törvény. Ez bennünket - értsd az ivó jobb és bal oldalán elterülőket - egyaránt érzékenyen érint, mert világnézeti különbségek ide vagy oda, azt azért egy emberként éltjük: igyunk, rongyosodjunk, úgy szép a magyar, ha tökrészeg! Ezért is esett övön alul tökönrúgásként latba, amikor bizonyos Tóthné és Muskáné honasszonyok azzal rukkoltak elő a Tisztelt Házban: tiltanánk már meg az ifjúságnak a szeszfogyasztást! Fel is hördültünk, mégpedig egy emberként, hiszen ezzel több évszázados hagyományainkat láttuk veszélybe sodródni. Mert most, midőn kis falunk nagyja már első li- gát iszik, s reményteljesen bontogatja szárnyait az utánpótláscsapat, olyan volna ez, mintha a jövőnket vennék el! Másfelől igazságtalannak találjuk, hogy éppen a parlament képviselői akarják megnyirbálni az italozáshoz való elidegeníthetetlen jogunkat, ahelyett, hogy szépen felsepregetnék a portájuk elejét - már ha teccik érteni, mire gondolunk. Ha ők ihatnak, tankot is vezethetnek ittasan, meg szeszgőzös fejjel hőrögethetnek a tévé képernyőjén, engedtessék már meg nekünk - különös tekintettel érzékeny lelkületű ifjúságunkra -, hogy ne kelljen mindezt józanul elviselnünk! Ha másképp nem megy, hát szavazzák meg az ország népének is az immunitást; mert mióta ingyen van, jó sok minden ellen beoltottak bennünket - de tulajdon honatyáinkkal és -anyáinkkal szemben továbbra is védtelenek vagyunk! Azért becsületére legyen mondva, tisztelt Elnök úr, hogy megvétózta ezt a szégyenletes törvénytervezetet. Mi azóta egy Robinhódként tekintünk Önre (ezt Bogyó, rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk mondta tollba, állítva, hogy nem egy különleges állatfajtáról van szó, hanem jobb helyeken így híjják a nép jótevőjét; hát a rosseb se tudja...), s képmását elhelyeztük szeretett ivónk falán, mégpedig rögtön Fe- rencjóska és Vinetu képe között. Ebből is láthatja, hogy bizalmunk fikarcnyit sem hagyott alább, sőt ellenkezőleg... Maradva ennél a Robinhód nevezetű figuránál, drága Elnök úr, újfent csak egy emberként kérjük Önt, hogy tekintettel a be-bekö- szöntő kánikulára, ossza már ki a vakácijót a Tisztelt Háznak is! Mi megértjük, hogy ekkora hőségben forrásnak indul az ember agyvize, de ha ez a kórság a parlamentben éri utol, az már régen rossz. Gondolunk itt például az olyan javaslatokra, hogy a képviselő urak és asszonyok ezentúl szirénázva járhassanak be munkahelyükre, az igen Tisztelt Házba. Ha autóval megy az ember, még csak-csak; de már hogy nézne ki, hogy baktat a képviselő végig Pozsony főutcáján, a kalpagján meg ott nyí a sziréna?! Értjük ám az oktatói-nevelői célzatot: így akarják tudatni a tisztelt lakossággal, hogy igenis járnak munkába, s nem csak úgy felirkálják egymást a jelenléti ívre, de ez azért nekünk is sok. Ilyen alapon mi is kérhetnénk, hogy vijjogva mehessünk munkába, mert az azért minálunk sem mindennapi esemény, bár ha számba vesz- szük, hogy a lakosság többsége inkább nem dolgozik, mint igen, túl nagy zajszennyezést nem produkálnánk, amihez hasonló jókat kívánunk képviselőinknek is. Amúgy meg, igen mélyen tisztelt Elnök úr, érdeklődéssel várjuk, Ön számára mit hoz a nyár. Hajói emlékszünk, volt Önnek egy elődje, aki mindig nagy élményekkel tért haza a nyaralásból - hol óriáskígyókkal birkózott, hol meg bennszülött törzsekkel viaskodott -, s állítjuk, igen jó Elnök volt, mert sokat szórakoztunk rajta. Próbálja ehhez tartani magát, s mi ígérjük, továbbra is jótevőnkként fogunk tekintem Önre. Üdvözlettel - a gömrördöngősi Vidám Vasmacskához címzett fogadó teljes törzsközönsége (az alvókat is beleértve). Utóirat: A biztonság kedvéért felállítottunk a faluhoz közeli barlangokban három mobil szeszfőzdét, így ne féljen: bárhogy lesz is, mindig csak lesz valahogy, mert úgy még sosem volt, hogy sehogy se lett volna...!
