Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-24 / 146. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 24. www.ujszo.com Hosszú tavasz, forró nyár Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Hosszú tavasz, forró nyár című kiállítást, melyet a 68-as csehszlovákiai események dokumentumaiból és emlékeiből, valamint Lőrincz János 1968. augusztus 21-én készült fotóiból rendeztek. A kiállítást Miklósi Péter nyitja meg. (ú) Fergeteges közönségsikert arattak a komáromiak Egyre erősödő minőség JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kisvárda. A Művészetek Háza szomszédságában közvéleménykutatók rohanják meg a gyanútlan színházbarátot, s a fesztivál minősége felől érdeklődnek. Bevallom, sok negatívummal nem tudtam nekik szolgálni, az idén már sajtószoba is áll a mezei zsurnaliszták rendelkezésére, ami további pozitív fejlemény az elmúlt évekhez képest. A többi pedig zajlik a maga medrében. Társulatok jönnek és mennek, legfeljebb csak a kétévente ekkortájt feltörő fociláz csappantja meg a helyiek egyébként őrületes érdeklődését. Se a székelyudvarhelyiek Elektrája, se a komáromiak A bor című előadása nem vonzott tömött házat, és a többi előadáson is akadt szabad hely, ami nem nagyon jellemző erre a fesztiválra. Á focival azonban nem nagyon lehet versenyezni. A húszéves évfordulóra megjelent Darvay Nagy Adrienne kötete, amelynek első része szubjektív összefoglalója az első húsz esztendőnek, a második része pedig bőséges adathalmaz, amelyből kiderül: mely társulatok mit játszottak, valamint az is, kiket díjaztak az idők során. A délelőtt a kiértékelésé, amelyen neves rendezők és más színházi szakemberek folytatnak szenvedélyes vitákat a látott előadásokról. Nem ritkák a homlok- egyenest eltérő vélemények sem. A fesztivál egyre erősödő minőségét jelzi, hogy a szakmai zsűriben találhatjuk Alföldi Róbertét, a Nemzeti Színház igazgatóját, Eszenyi Enikő színművészt és Nánay István színikritikust is. Az előadások értékelésére pedig már megérkezett Ascher Tamás, és a napokban váiják Zsámbéki Gábort is. Imponáló névsor. Túl vannak az első előadásaikon a szlovákiai magyar társulatok. A kassaiak Csáth A Janika című tragikomédiáját mutatták be mérsékelt sikerrel, az Epop- teia Színházi Műhely Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámáját, amely új helyszínen, a Coffein Kávéházi Klubban ment telt ház előtt. A komáromiak Gárdonyi Géza A bor című népszínművét játszották a Várszínpadon, s a közönség alig akarta elengedni a társulatot. A szervezők a jubileum alkalmából oklevéllel és ajándékokkal kedveskednek a fellépő társulatoknak. A komáromiak közül Ropog József, Varsányi Mari és Fabó Tibor vehette át az elismerést. Megjelent az életrajzi elemeket tartalmazó írás Nabokov előkerült Natasája MTl-HÍR New York. A The New Yorker című amerikai lapban jelent meg Vlagyimir Nabokov eddig ismeretlen novellája, amelyre két évvel ezelőtt találtak rá a washingtoni kongresszusi könyvtárban. A művet, amelyet most a lap közölt, az író fia, Dimitrij fordította angolra. A Natasa című elbeszélést Nabokov 1924-ben írta, öt évvel azt követően, hogy a család elmenekült Oroszországból és két évvel azután, hogy apját Berlinben meggyilkolták. Az életrajzi elemeket tartalmazó írás egy lány története, aki haldokló apját ápolja Berlin egyik szegényes lakásában. A beteget szomszédjuk egzotikus utazásainak elmesélésével szórakoztatja. Miután a lány megnyílik előtte és elmondja, hogy különös érzés keríti hatalmába, ő is bevallja, hogy ezek az utazások csak a képzeletében léteznek. A nabokovi fantázia hatalma menti meg ebben a novellában is a két szereplőt. A Lolita szerzőjének rajongóira más csemege is vár. Dimitrij Nabokov, miután évekig azt hangoztatta, hogy apja akarata szerint elégeti azt a regényt, amelyen az író halála előtt dolgozott, úgy tűnik, végleg eldöntötte: nem fosztja meg tőle a világot. KASZAS ATTILA JOTEKONYSAGI EMLEKEST A június 28-án, szombaton, 20.30-kor kezdődő emlékest programja: 1. Culka Ottó - Karinthy Frigyes: Prológus egy cirkuszfilmhez 2. Borostyán zenekar - megzenésítettvers 3. Arcok énekegyüttes - dal 4. Szőttes Kamara Néptáncegyüttes 5. Lakatos Róbert és a Rév zenekar 6. Derzsi György - dal rockoperából vagy musicalből 7. Fejes Szandra - dal rockoperából vagy musicalből 8. Vadkerti Imre - dal rockoperából vagy musicalből 9. Derzsi György - Vadkerti Imre-duett 10. Gál Tamás - Kiss Szilvia - „Rege” részlet; kísér a Kor-Zár- tagok egy része 11. Kor-Zár Verséneklő Együttes 12. TóthTibor-vers 13. Korpás Éva és zenekara - a Csalogató című CD-ről a Tavaszi szél... című dal 14. Rátóti Zoltán - László Zsolt - Peter Gábrieltől egy dal 15. Várkonyi Mátyás, Détár Enikő, Ulmann Zsuzsa, Bardóczy Attila, Makrai Pál, Nagy Lóránt - részletek rockoperákból és musicalekből 16. Korpás Éva, Emmer Péter, Lakatos Róbert - A csitári hegyek alatt című népdal 17. Pápai Erika 18. Török Ferenc, Fóthy Imre, Lakatos Róbert - vonós klasszikus zene 19. Szarvas József-vers 20. Csiba Júlia - 1848-49-es dal Helyszín: zsigárdi szabadtéri színpad Ladislav Fuks nemrég megjelent memoárjában Vészi Jánosról is elismerően nyilatkozik Mundstock úr kitört a világba Tíz sort szentelt emlékirataiban Ladislav Fuks, a XX. századi cseh széppróza egyik kiemelkedő egyénisége Vészi Jánosnak, aki Mundstock úr című kisregényéből 1975-ben harmincperces filmet készített. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az én tükröm harmadik Inter- mezzójában Fuks a következőket íija: „A magyarok jól ismerték a regényeim alapján készült játékfilmeket is. A'hullaégetőt, A pásztorfiút és a Boldogtalanok bálja tévéváltozatát is. Budapesten, mondhatom egyenesen zseniális rövidfilm született a Theodor Mundstock úrból, mégpedig egy filmrendező szakos főiskolai hallgató által. Ez volt a diplomafilmje, amely aztán első díjat nyert egy lengyelországi fesztiválon. Hozzánk nem jutott el, de meghívott az ottani akadémia, hogy a rendező és tanárai jelenlétében megnézzem, s véleményt mondjak róla. A tanárok dicsérték, s a tolmács közreműködésével én sem tehettem mást. Szűk keretek között remekül sűrítette, képeivel pedig kitűnően ragadta meg a hangulatot.” Vészi János most szembesült először Ladislav Fuks elismerő szavaival. A 33 évvel ezelőtt készült filmmel kapcsolatos emlékeit azonban mélyről kellett előbányásznia. „Az igazság az, hogy nagyon alulolvasott gyerek voltam. Még főiskolás koromban is. Akkor kezdtem el bepótolni. Előtte öt évig Olaszországban éltem sajátos keverékét az aranyéletnek és a sanyarú sorsnak, mert egy kollégiumban laktam nagyon egyszerű és árva gyerekekkel. De valahogy sem a dolce vita, sem a kollégium nem akarta, hogy én művelt fiú legyek. Viszont miután anyámnak véget ért a kinti szerelme, s hazakerültünk Budapestre, 69-70- ben, az épülő szocializmus idején, a kinti életemhez képest egy rendkívül szürke rendszerbe keveredtem. Még a napsütés is más volt itthon, az információ és a kultúra azonban ömlesztve dőlt rám. Tulajdonképpen olyan voltam, mint egy zulu gyerek, aki semmit sem tudott arról, hogy mi zajlik itthon. Hogy Csehszlovákiába bevonult a magyar hadsereg, hogy a szovjetek elnyomták az országot, hogy itt marxizmus van, meg hogy ellenzéki és tartózkodó típusú gondolkozók, s ami talán a leglényegesebb: arról sem tudtam semmit, hogy a zsidóság mit jelent az embereknek. Előttem ugyanis nem volt titok, hogy zsidó származású vagyok, csak éppen nem érdekelt ez az egész, nem tudtam hova kötni. Ráadásul a katolikus Olaszország is, amely engem befogadott, annyira áthangszerelt, hogy én szent életű akartam lenni. Meg is keresztelked- tem, tehát vajmi kevés közöm volt végül is a zsidósághoz. És ebbe a világba jöttek az én frissen szerzett barátaim. Surányi András, Kőszegi Edit, Sántha László, akik az osztálytársaim voltak a főiskolán, vagy Bódy Gábor, aki nagyon erős hatással voltak rám a kultúra szempontjából. A Fuks-könyvet is ők adták a kezembe azzal, hogy ideje lenne megértenem valamit a zsidóság kérdéseiről. Főleg egy olyan ember tollából, aki nem is zsidó, de következetes humanista lévén átérzi mások fájdalmát. S ez az ő rácsodálkozása egy abszurd világra analóg lehet azzal, ahogy én egy csomó mindent fogadok. Tényleg tetszett a könyv. Ez volt Nem egy meseszerű figura volt. (Somogyi Tibor felvétele az első kisregény, amelyet elolvastam tőle, de A hullaégető láttán annyit azért tudtam róla, hogy valami nagyon erős, fura, filmre való világa van, mert akármit ír is, azt nagyon meg lehet csinálni.” A Mundstock úrból azonban kicsit másfajta filmet akart forgatni, mint a kisregény. Egyrészt azért, mert le kellett rövidítenie a történetet harminc percre, hiszen ha teljes mértékben hű marad az anyaghoz, abból akár másfél órás filmet is készíthetne. Az viszont nem lenne igazán jó, gondolta, mivel a történet egy zárt szobában játszódik, amelyet később be is sötétít a főhős. Ebben a sajátos, belső világban Mundstock úr nagyrészt saját magával játssza le a történetet, s aztán a kisfiúval, akit ő képez ki arra, hogyan kell túlélni a koncentrációs tábort. „Hogy miért változtattam a történet végén? Nekem nagyon fontos volt valamiért, hogy ne zárjam le Mundstock úr sorsát. Adott egy zsidó ember, aki úgy akar felkészülni a táborra, mint egy sport- versenyre. Minden egyes várható megpróbáltatást külön kipróbál, hogy semmi ne érje váratlanul. Szabályozza a lélegzetvételét, pontosan felméri, müyen megterhelést bír el a keze és milyet a szíve, s amikor kilép az ő zárt közegéből, a könyv szerint egy hatalmas teherautó az első sarkon elüti. Tehát ami jelkép Fuksnál is: a hatalom, ami ellen nem lehet felkészülni. Én azonban mégis azt szerettem volna, hogy maradjon némi kétség a nézőben, nem akartam, hogy meghaljon a filmben. Persze annyira nonszensz, hogy valaki ilyen edzéssel, felkészültséggel túlélhesse a tábort, hogy bár a kérdést nyitva hagytam, a nézők ráéreznek Mundstock úr későbbi halálára. Hogy talán jobban tette volna, ha a saját tanítványának a módszerét követi, ami a nyílt ellenállás. Igaz, a kisfiú esetében látjuk, hogy ez azonnali halálhoz vezetett. Vagy gondoljunk a varsói gettóra, ahol a lázadásnak mindig tragédia lett a vége.” Hogy miért döntött végül is Vészi János, végzős főiskolásként, a Mundstock úr megfilmesítése mellett? Nem csak a mű irodalmi értéke miatt. „Ez összefüggött azzal is, hogy én nagyon sajátos utat tettem meg a főiskolán töltött négy év alatt. A kezdeti eufória nagyon hamar szorongásba csapott át, még az első év után. Hogy én alkalmatlan vagyok a pályára. Bizonyára nem ezt éreztem volna, ha nem Máriá- ssy Félix a tanárom, akit Szabó István mindig istenít. Neki egészen gyengéd és szuperlatívuszo- kat érdemlő viszonya volt vele. Nekem viszont Szabó István hozott szerencsét, ő volt nagyon jó pedagógus számomra abból a szempontból, hogy bár Máriássy Félix nem tartott túlzottan alkalmasnak játékfilmrendezőnek, és szerette volna, ha én inkább dokumentumfilmes leszek. Szabó Ladislav Fuks (Méry Gábor felvétele) István viszont adott még egy lehetőséget. És ez volt a Mundstock úr, amellyel őt is meg tudtam fogni, mert azt mondtam: én is ilyen túlélő vagyok a főiskolán, ha szabad ezt a rossz analógiát behozni. Ezzel a történettel éreztem ugyanis kifejezhetőnek, hogy mégis alkalmas vagyok a pályára, és ő azt felelte: ha ennyire ez a meggyőződésem, Fuks története pedig valóban nagyon szép, és ha ezt akarom leforgatni, akkor csináljam meg. Végül is ez lett a diplomafilmem, amely nagyon sok pozitív visszajelzést hozott. Az üldözött kis főiskolásból egyszer csak sikeres túlélő lett, ami sajátos személyiségváltozást eredményezett nálam. Máriássy Félix nem láthatta a filmet, mert időközben meghalt, az osztályunk pedig árván maradt. így kerültem végül is Szabó Istvánhoz, a film pedig Mann- heimtől kezdve Tours-on át Ló- dzig számos fesztiváldíjat nyert, s később a televízió is bemutatta.” Vészi János és Ladislav Fuks még a forgatás előtt Prágában találkoztak. „Nem akarok fikciót költeni a találkozásunk köré, mert alig emlékszem rá. Ami viszont pontosan megmaradt bennem: Fuks a maga egyszerűségével és kedvességével nagyon meglepett. Egy szorgalmas hivatalnok képe van előttem. Nem egy meseszerű figura volt, vagy egy különc fura ruhában, hanem egy közvetlen, hétköznapi ember. Mintha egy írégi baráttal találkoztam volna. Nem úgy nézett rám, hogy ki ez a kisfiú, előbb nőjön fel a feladathoz, mielőtt megszólít! Azt hiszem, ő teljesen természetesen fogadta, hogy filmet akarok forgatni a kisregényéből. Nem kérdezte, hogy mit kívánok változtatni rajta, és nem aggódott, hogy ez a könyv az ő gyereke. Úgy viszonyult a dologhoz, hogy rendben van, sok szerencsét! Nem éreztem benne sem túlzott lelkesedést, sem túlzott meghatottságot. De ami a legjobb volt: ellenkezést sem. Inkább egy barátságos melléállást.” Mundstock urat Kézdy György alakítja a filmben, az operatőri munka pedig Máté Tibor nevét fémjelzi. „Tibornak ez volt az első operatőri feladata, s bár tudta, hogy nem én vagyok a libling a főiskolán, azért vállalta el, mert van egy emberi nagyság benne. Azt mondta: őt nem érdekli, ki hogyan vélekedik rólam, neki tetszik az anyag, és műteremben akarta kipróbálni a képességeit. Ehhez képest aztán szebb és gyengédebb volt a viszonyunk, és ő fotózta aztán A csoda vége című első játékfilmemet is. Kézdy György pedig egyszerűen eltalálva érezte magát, hiszen ő is vállalta zsidóságát. Zseniális mono- drámateremtő képessége szinte kapóra jött az anyaghoz. Bár nincs sok szövege a filmben, remekül hoz egy nagyon is sajátos világot. Kekec, kemény, nehéz partner volt, amilyen az életben is, de telis-teli szeretettel.”
