Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-24 / 146. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 24. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Gárdapárti polgármester Nem sérti a hatályos törvényeket a cseh Nemzeti Gárda tevékenysége Karlovy Vary- ban, ezért nincs ok arra, hogy a hatóságok fellépjenek ellene - állítja Veronika Vlková, a nyugat-csehországi fürdőváros polgármestere. A polgári demokrata politikus a Lidové Noviny című konzervatív cseh lapban közölt nyilatkozatában arra reagált, hogy a Nemzeti Gárda a múlt héten bejelentette: ügyeletet tart Karlovy Vary- ban a Jan Amos Komenský általános iskola előtt, ahol roma suhancok kiskorú cseh gyerekeket vertek meg. A gárdisták önvédelmi tanfolyamot is tartanak a gyerekeknek. „Az ügy nagyon bonyolult, a támadások többségét olyan gyerekek követték el, akiket koruknál fogva nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni” - jelentette ki a polgármester. Véleménye szerint az ilyesfajta kérdéseket azzal lehetne megoldani, hogy csökkentenék a büntetőjogi felelősség korhatárát. A törvényjavaslat a képviselőházban van, de elfogadá- sáróléles viták folynak. A Nemzeti Gárdát tavaly októberben a szélsőjobboldali cseh Nemzeti Párt (NS) hozta létre. Az NS-t a cseh média gyakran minősíti neonácinak, szélsőségesnek, a Nemzeti Gárdát pedig félfasiszta szervezetnek. Vlková szerint a Nemzeti Gárda nem függ össze a városvezetés tevékenységével, s eddig senki sem panaszkodott arra, hogy a gárdisták törvényt sértettek. Hasonló állásponton van Zdenka Pape- žová, a helyi rendőrségi szóvivő is. „Ez civil tevékenység, s ha ezek az emberek nem sértenek törvényt, a rendőrségnek nincs isjoga beavatkozni. Csak akkor lenne lehetséges, ha megsértenék a törvényt” - szögezte le Papežová. Megjegyezte: a gárdisták eddig csupán felkeres- tékavárosrésznéhány roma, illetve cseh családját, s röplapokat osztogattak, „ami nem törvénysértő”. Pavel Sedláček, a Nemzeti Gárda szóvivőjebejelentette: a hét elején felkeresik az érintett iskolaigazgatóját, hogy megállapodjanak a tevékenységben, és visszautasította, hogy a félkatonai szervezet rasszista lenne. „A cigánykérdésben nekünk van a legátfogóbb programunk Csehországban. Száz- százalékos egyenlőségnek kell lennie ajogokés a kötelességek terén. Amit nekünk nem szabad, azt nekik sem. És fordítva” -nyilatkozta. Leszögezte: nem értenek egyet a romák pozitív diszkriminációjával. A szóvivő szerint elsődlegesen nem a romákkal, hanem az „alkalmazkodásra képtelen emberekkel” van bajuk. „Hogy cigány, roma, fekete, kék vagy cseh, mindegy” - hangsúlyozta. Úgy véli, a kérdés megoldásába egész Európát be kell vonni. „Ha valaki nem tartja be a törvényeket, nincs mit keresnie itt. Vissza kell mennie oda, ahol jól érzi magát. Romániától Indiáig. Az egyik járható út, hogy telkeket veszünk Indiában, és ezt az egész közösséget - az alkalmazkodásra képtelen részére gondolok - oda küldjük. Ott úgy élhetnek, ahogy akarnak, lophatnak, meglophatják egymást, s nem kell munkába jámiuk”-fejtetteki. (kés)- Tulajdonképpen nem is vagyok éhes, de nincs mit tenni, a konkurens cég fölbérelt... (Peter Gossányi karikatúrája) Zajlott a heves küzdelem, szitkok, átkok röpködtek egyik oldalról a másikra A kör négyszögesítése szerb módra Szerbiának végre igazi Eu- rópa-barát, az EU-hoz igazodni akaró kormánya lesz - lelkendezett a hétvégén több európai politikus a májusi parlamenti választások után másfél hónappal, amikor a helyi politika főszereplőjévé előlépett szerb szocialisták úgy döntöttek, hogy a demokratának nevezett táborral kezdenek hivatalos tárgyalásokat a kormányalakításról. A belgrádi megfigyelők közül sokan - tekintettel a főszereplőkre, előéletükre és korábbi politizálásukra - ennél szkeptikusabbak. MTl-ELEMZÉS Ami tény: a májusi parlamenti választáson az öt párt alkotta demokrata tábor 102 képviselőt juttatott be a 250 tagú parlamentbe. Fő ellenlábasai közül a radikálisoknak - ők változatlanul a legerősebb parlamenti párt - 78, a Vojiszlav Kostunica eddigi miniszterelnök nevével fémjelzett nacionalista tömbnek 30 képviselője lett. A liberálisoknak 13, a vajdasági magyaroknak 4, a bosnyákoknak 2, az albánoknak pedig 1 hely jutott. A két nagy - a demokrata és a radikális-nacionalista - tábor tehát akkor sem képes parlamenti többséget alkotni, ha megnyeri a liberálisokat (ez a radikálisok esetében eleve elképzelhetetlen, mivel ősellenségek) és az összes nemzeti kisebbségi képviselőt. Kormányra csak a szocialisták vezette, 20 képviselőjű hármas szövetséggel összefogva juthatnak. A szavazás után úgy tűnt, hogy erre a nacionalistákkal összefogó radikálisoknak van esélyük. Ők 9 évvel ezelőtt, Szerbia NATO-bombázása idején már kormányoztak együtt a szocialistákkal, sőt a párt alelnöke, Tomiszlav Nikolics miniszterelnök-helyettes is volt. A régi szimpátián kívül közel hozta őket egymáshoz az is, hogy a választási kampányban mindkét párt Borisz Tadics államfő Demokrata Pártját tekintette legfőbb ellenfelének, az pedig őket. Zajlott is a heves küzdelem, szitkok, átkok röpködtek egyik oldalról a másikra. A szocialisták és radikálisok különösen hevesen bírálták a demokraták túlsúlyával működő kormányzat korruptságát, hozzá nem értését. Igaz, hogy annak akkor még Kostunica miniszter- elnök is részese volt, de ő épp a demokrata párti fölény miatt nem tudta maradéktalanul érvényesíteni akaratát, s ezért idézett elő kormányválságot. A választások utáni tárgyalásokon a radikálisok, szocialisták és nacionalisták hamar egyeztették a közös kormányzás elveit, s mivel májusban önkormányzati választások is voltak, Belgrád- ban szövetséget kötöttek, megállapodva abban, hogy radikális párti polgármestere lesz a fővárosnak. A demokratának nevezett tábor azonban erről sajátos, és demokratikusnak nehezen nevezhető gondolatmenettel egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni. Tadics - tömbje 102 mandátumára hivatkozva - közölte, hogy Szerbia lakosai az európai utat választották, s ő minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni fog az ellen, hogy a radikálisok dominanciájával alakuljon kormány. A szocialistákra s vezetőjükre, Ivica Dacsicsra óriási nyomás nehezedett - mind belföldről, mind külföldről. A Nyugat s azon belül is az EU képviselői - főleg a Belgrádban akkreditált nagykövetek - mindent megtettek azért, hogy „demokratikus kormányzatot” segítsenek hatalomra Szerbiában. Az, hogy ez a kormányzat csak a népirtással, Szerbia tönkretételével vádolt, hágai börtönében meghalt Szlo- bodan Milosevics utódainak közreműködésével jöhet létre, a demokratikus opció hívei közül senkit sem zavart. Az sem, hogy az előző, tavaly januári parlamenti választás után még az azóta nacionalistává, a retrográd erők egyik vezetőjévé visszaminősített Kostunicával terelték egy karámba Tadicsot, bábáskodva ezzel egy, az első pillanattól fogva működésképtelen belgrádi kormány megszületésénél. Az ígérgetéssel párosult nyomás, annak kilátásba helyezése, hogy a szocialisták felmentést kapnak a múlt bűnei alól, ha összefognak a demokratákkal, megtette a hatását. Először csak a szövetségesek - a koalíció 20 mandátumából hármat birtokló Egységes Szerbia párt, majd az öt képviselőt adó nyugdíjasok pártja - kezdték a nyilvánosság előtt is feszegetni, hogy mégsem a radikálisokkal kellene szövetkezni. Eközben már - mint bebizonyosodott - az első pillanattól folytak a demokratákkal a színfalak mögötti tárgyalások, amit a szocialisták hevesen tagadtak. Sértődötten kérték ki maguknak, hogy bárki kétkulacsosság- gal vádolja őket, s többször leszögezték, hogy a demokratákkal csak akkor állnak szóba, ha a radikálisokkal folytatott egyezkedés eredménytelen lesz. Hogy azzá vált, annak formális oka az, hogy a nacionalisták fel akarják mondani az EU-val kötött stabilizációs és társulási egyezményt, s a radikálisok is csak úgy fogadják el, ha az EU hitet tesz Szerbia területi épsége mellett. Ezzel szemben a szocialisták és szövetségeseik, főleg pedig a demokraták Európába kívánnak menni, s állításuk szerint eközben mindent megtesznek azért, hogy Szerbia részeként megtartsák az EU hathatós közreműködésével függetlenné vált Koszovói. A jelszavak szintjén egyszerre védik Szerbia területi integritását és szuverenitását, s menetelnek Európába, ami erősen emlékeztet a kör négyszögesítésére. Arra, hogy kormányt alakítsanak, a szerb alkotmány szerint még majdnem három hónapjuk van. Ahhoz, hogy ez meg is történjen, lényegében csak a hatalmi pozíciók elosztásában kell megállapodni, mivel a szép jelszónál többet nem érő kormányzási elvekben megegyeztek. Utána pedig már csak a napi munkában kell megtalálni a közös nyelvet az egymással korábban élesen szemben állóknak, híveikkel pedig elhitetni, hogy „elvszerű politizálás” eredményeként fogtak össze korábbi ellenségeikkel, s képesek lesznek egymást kizáró célok megvalósítására is. KOMMENTÁR Piros lap a 13. nyugdíjnak! GÁL ZSOLT A szlovák miniszterelnök - valószínűleg a foci Eb apropóján - sárga lapot mutatott fel Ján Počiatek pénzügyminiszternek, aki akár pirossal is végezheti a tőzsdecápákkal való monacói jachtozás után. Počiatek mellett azonban a piros lapot a 13. havi nyugdíj bevezetéséről szóló terveknek is fel kellene mutatni. Az egyik szeme sír, a másik meg nevet az embernek, pénzügyminiszterünk agóniáját szemlélve. Egyrészt alapos kárörömre van lehetőség, mert a folyton a nagyvállalatokat, a tőkéseket és a kapitalizmust ostorozó Fico-kormány egyik tagja a múlt héten a finoman szólva nem épp „szociális állam” hírében álló Monacóban időzött egy luxusjachton, luxuscicákkal és a szlovák tőzsdecápák közül az egyik legnagyobb befektetési (ha úgy tetszik nagytőkés) csoport vezetőivel. A káröröm haragba csaphat át, ha Počiatek közben még a szlovák korona árfolyamsáv-eltolásának elvileg titkos tervét is kikotyogta, az mindenesetre tény, hogy tőzsdecápáék az ominózus találkozó után, május 28-án nagyban vették a koronát és nagyot kaszáltak az árfolyamnyereségen. A káröröm és a harag helyére azonban egyből a bizonytalan jövőtől való félelem léphet, ha belegondolunk, hogy az esetleg távozó pénzügyminiszter helyére a Smer háza tájáról valamilyen Tomanovához és Valentovičhoz hasonló „szakértő” léphet. Počiatek ugyanis - minden hibája ellenére - egyfajta biztonsági fék szerepét töltötte be a kormányban, amely képes a koalíciós boszorkánykonyhákból jövő (közgazdasági szempontból) őrült ötletek megvalósításának megakadályozására. Márpedig most pont egy ilyen fékre lenne szükség, mert sötét, populista lózungokkal teli fellegek gyülekeznek, beárnyékolva minden gazdasági racionalitást. Konkrétan a 13. nyugdíj tervéről van szó, amely a „ki viseli jobban a szívén a szegény nyugdíjasok helyzetét” és a „ki a szociálisan érzékenyebb” sportágakban máris komoly versenyt indított el a koalíciós pártok között, és félő, hogy ebbe az ellenzéki pártok csapatai is beszállnak. Ennek a vége könnyen az egymásra licitálás, egy spirálisan növekvő ígéretdömping lehet, ami azt a veszélyt hordozza magában, hogy tényleg bevezetik a 13. havi nyugdíjat. Ha a nyugdíjasok többsége megkapná ezt a juttatást - ami nagyjából megegyezne egyhavi nyugdíjukkal -, akkor ez igenis nagy veszélyt jelentene a hazai gazdaságra. A kormány eddig ügyesen adta el komoly szociális segítségként a költségvetésben valójában elhanyagolható mértékűnek számító tételeket (lásd az év végi ünnepekre időzített nyugdíj-kiegészítést). Miután teljesítettük az euró bevezetésének feltételeit, a kormány Počiatek kirúgásával a költségvetési szigornak is búcsút mondhat. De ha maradna is a pénzügyminiszter, a történtek után úgyis csak béna kacsa lesz, hiszen nem kockáztathat még egy „sárga lapot”. így könnyen elszaladhat a ló a költségvetéssel, megkezdődhet a nagy osztogatás. Azok az érvek, amelyek szerint a növekvő energiaárak vagy élelmiszerárak miatt kompenzálni kell a nyugdíjasokat, azért sántítanak, mert a nyugdíjak értéke jelenleg is követi az árszínvonal és a bérek növekedését. A13. nyugdíj így merő populista trükk, amellyel a legstabilabb választók csoportját akarják maguk mellett tartani a kormánypártok. A13. havi nyugdíj logikátlan, mert a nyugdíjakat a dolgozók által befizetett járulékokból fizetik, márpedig tőlük 12 hónapban vonja el a pénzt a Szociális Biztosító. (Vagy akar bármelyik dolgozó bonuszként még plusz egy hónapnyijárulékot befizetni?) Ha azonban egyszer megszületik, később szinte lehetetlen lesz megszüntetni, és ez nagyon nagy kiadást jelenthet a költségvetésben, ami előbb vagy utóbb az adófizetők nyakába szakad. Emlékezzünk, hogy a magyar gazdaság jelenlegi válságos helyzete onnan eredeztethető, hogy 2002-ben több más népboldogító intézkedés mellett bevezették a 13. nyugdíjat. Nekünk el kellene kerülni ezeket a hibákat, közgazdasági szempontból piros lap jár a koalíciós pártok terveinek. A nyugdíjak esetében ugyanis nem az a döntő, hogy igazságossági alapon mennyit érdemelnek az idősebbek, amit aztán a róluk gondoskodó pártok nagylelkűen megadnak nekik, hanem az, mennyi pénz gyűlt össze a befizetett járulékokból. A dolgozók és nyugdíjasok közötti kedvezőtlen és a csak tovább romló arányok miatt egyszerűen nincs elég pénz milliónyi ember egyhavi plusz nyugdíjára. TALLÓZÓ ZAX1D.NET A „magyar nép vezeklésének emlékművévé” keresztelték át a vereckei honfoglalási emlékművet a múlt pénteken a Szvoboda Összukrajnai Szövetség kárpátaljai szervezetének tagjai - közölte hétfőn a zaxid.net lembergi (lvivi) internetes hírügynökség. A Szvoboda kárpátaljai szervezetének sajtószolgálatára hivatkozó jelentés szerint a magyaroknak a „Kárpátalja 1939-1944-es magyar megszállása idején elkövetett fasiszta bűntettekért” kell bocsánatot kérniük. A vereckei emlékműnél tartott rendezvényen felszólaló Oleg Kucin, a Szvoboda Összukrajnai Szövetség kárpátaljai szervezetének vezetője és Pavlo Fedaka, a Proszvita nacionalista szervezet kárpátaljai elnöke arra szólította a jelenlevőket, hogy továbbra is álljanak ki az ukrán érdekek mellett a közélet minden területén - írta a hírügynökség. Az esemény alkalmából Kirilo ungvári és kárpátaljai ukrán pravoszláv püspök misét celebrált - a jelentés szerint - az 1939 márciusában kivégzett kárpáti szicsgárdistákért (ukrán fegyveresekért). A múlt pénteken mintegy ötven ukrán nacionalista fiatal ukrán állami címert és a Kárpátaljára 1939-ben bevonuló magyar csapatoknak ellenálló ukrán fegyvereseket dicsőítő és a magyar nép nevében bocsánatot kérő márványtáblát szerelt fel a Vereckei-hágón felépült magyar honfoglalási emlékműre. (mti)
