Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-23 / 145. szám, hétfő
Vili Egészségünkre ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 23. www.ujszo.com Nevem: Szőcs Tibiké Szemem színe: kék Hajam színe: szőke Születési súlyom: 3032 g Testhosszam: 51 cm Lakhelyem: Lúcs Nevem: Karczag Regina Születési súlyom: 3450 g Testhosszam: 56 cm Lakhelyem: Óbást Ajándékozza meg a nagyszülőket és a keresztszülőke] Mivel sokan szeretnék látni gyermeküket ezen a helyen, felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a baba adatain kívül egy telefonszámot is tüntessenek fel, hogy értesíteni tudjuk Önöket, melyik számban jelenik meg a kép. Ráadásul az Új Szónak azzal a számával megajándékozhatják a nagyszülőket, a keresztszülőket vagy az ismerősöket is. Hogyan legyünk még boldogabb anyák? Fontossági sorrendben INFORMÁCIÓ Ha megkérdezünk egy kisgyerekes anyát, boldog-e, általában azt mondja, igen. De a pszichológusok gyakran más képet festenek erről. Jó dolog kisgyerekes anyának lenni, de a sok tennivaló és gond kihat az anya hangulatára. Mit tehet az anya, hogy a mindennapokban is élvezetessé tudja tenni a legnehezebb első három évet? ♦ Ismerjük be, ha stresszesek vagyunk. Ha nem várjuk el azt, hogy az anyaság csupa öröm legyen, kevesebb a frusztráció is. ♦ Aludjunk eleget. A pénz nem boldogít, a pihentető alvás azonban igen. Igyekezzünk legalább a hétvégén kialudni magunkat. ♦ Gondoljuk újra a fontossági sorrendet. Vajon valóban az a fontos, hogy minden élére legyen vasalva, vagy az, hogy a gyerekkel együtt fessünk, rajzoljunk? ♦ Lelassul az idő, állítják a pszichológusok, ha olyasmivel foglalkozunk, amit élvezünk. ♦ Élvezzük ki a pillanatot. Álljunk meg a nagy sürgés-forgásban, nézzünk rá a fogatlan, mosolygós arcocskára, és gondoljunk arra, vajon meddig tart ez? ♦ Erősítsük meg párkapcsolatunkat. Beszélgessünk partnerünkkel arról, hogy ez most nehéz időszak, és igyekezzünk minél több dolgot együtt elvégezni. ♦ Legyünk hálásak. A pszichológusok szerint a hála érzése kiváló hangulatjavító. (CBS News) Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell uralkodni magunkon, hogy természetes magatartását el tudjuk viselni Rossz-e a gyermek? (Képarchívum) Ha a gyerek nem fogad szót, túlságosan nyüzsög, nem hajlandó elfoglalni magát, vagy nem úgy viselkedik, ahogy elvárnák, könnyen csúszik ki a szülők száján az ítélet: „Rossz vagy.” ÖSSZEFOGLALÓ A felnőttek által „rosszaságnak” ítélt viselkedés azonban nem a gyermek személyiségéből fakad, legfeljebb életkorából, nem vele született tulajdonság, hanem a nevelés (vagy éppen annak hiányának) eredménye, és legtöbbször a szülők következetlen viselkedése, túlzott elvárása az oka. Ha valakiben felmerül, hogy rossz a gyereke, vizsgálja meg, hogy valóban úgy van-e. Három dolgot kell megvizsgálnunk: Nem azért mondjuk-e rossznak a gyereket, mert viselkedését nehezen bírjuk? Nem követelünk-e tőle olyat, ami csak hosszas nevelés után fejlődhet ki? Nem vetünk- e a szemére olyan tulajdonságokat, melyek egy felnőttnél tényleg csúnya hibák, de gyerekeknél nem azok? Pl. önzés, irigység, hazugság. Mennyire vagyunk mi magunk hibásak a gyerek rosszaságában? Mennyire vadítottuk el mi magunk, mennyire visszük bele mi magunk a rosszaságba? A szülő panaszaiból „Nyüzsög, nem marad nyugton, ezzel agyonidegesíti a környezetét.” A gyereknek egyszerűen szüksége van a sok mozgásra, muszáj a funkciókat gyakorolnia. Ha megakadályozzuk ebben, testi fejlődése látja kárát. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell egyrészt biztosítani a megfelelő mozgáslehetőséget számára, másrészt nekünk kell uralkodni magunkon, hogy természetes magatartását el tudjuk viselni. A kor előrehaladtával megfelelő mozgás- lehetőség biztosítása mellett egyre hosszabb időre elvárhatjuk, hogy csendben maradjon. Célunk kétségtelenül az, hogy a növekvő gyerek huzamosabban és elmélyültebben tudjon ugyanazzal a dologgal foglalkozni. De itt sem feltétlenül a tétlenül üldögélésről van szó! „Zaklat, folyton azt szeretné, ha játszanék vele, öltöztetném, mesélnék neki, tehát körülötte ugrálnék. Miért nem tud kicsit békén hagyni? Olyan rossz ez a gyerek!” A magyarázat sokféle lehet. A gyerek megszokhatta, hogy egészen 2-2,5 éves koráig folyton körülötte voltunk, minden igényét kielégítettük, most nehéz tudomásul vennie, hogy ez már nem így van. A gyerek nagyon szereti anyját, kevesli az együtt töltött időt. A gyerek megérzi, hogy édesanyja le akarja őt rázni, és ez megrémíti. Még görcsösebben kapaszkodik, még jobban követelőzik, és ezzel még elviselhetetlenebb lesz. Ha a gyerek megkapja azt a biztonságot, hogy édesanyja is szeret vele együtt lenni, szeret vele játszani, sétálni, akkor sokkal kevésbé erőszakoskodik olyankor, amikor az anyjának erre nincs módja. Önzés: Felnőttnél nehezen elviselhető tulajdonság, a gyereknél szinte törvényszerű a fejlődés kezdetén. A másik helyzetébe való be- leélési képesség csak nagyon lassan alakul ki. Irigység: A legtöbb felnőtt is irigykedik, ha a másiknak többje van, mint neki. Csak a felnőtt tudja, hogy az irigység olyan tulajdonság, amit el kell titkolni, uralkodni kell magán. A kisgyermek nemcsak a másik tárgyait, javait irigyli, hanem a kisebbel való fokozott törődést, gyöngédséget is. Hazugság: Legjobb, ha kisgyermekkel kapcsolatban ezt a kifejezést nem is használjuk, hiszen nem is hasonlít ahhoz, amit felnőttnél ennek nevezünk. A gyerek sokszor nem mond igazat, mert: rosszul figyeli meg a dolgokat; rosszul emlékezik rájuk; könnyen befolyásolható; zavarosak a fogalmai (például a „tegnap csónakáztunk” jelentheti akár az előző évet); gazdag a képzelete, nem is látja az igazmondás jelentőségét (a felnőttek is mesélnek neki, miért ne mesélhetne ő is a felnőtteknek?). Gyermekszemmel kell megítélnünk azt is, amit a felnőttek lopásnak neveznek. A gyerek mohó, mindent, amit szeretne, rögtön szeretné. Vágyai nem, vagy nehezen tűrnek halasztást. A kicsiknek nincs elég akaraterejük a vágyaik leküzdéséhez. Mind a kisgyermekkori hazugság, mind az ún. lopás esetében fontos, hogy jelezzük, hogy helytelen dolgot követett el, de ne szégye- nítsükmeg! Nézzünk magunkba! Gondoljuk át, mi a saját részünk a gyerek úgynevezett rosszaságában. Mennyire fokoztuk fel az eddig megismert, helytelenül „rossznak” minősített gyermeki tulajdonságokat valódi rosszasággá, meny- nyüe neveltük félre mi a gyereket? Elronthatjuk a gyereket, ha nem úgy bánunk vele, ahogy az a nevelés követelményeinek megfelel, hanem hangulatváltozásainknak megfelelően. Például: pici korában mindent megengedünk neki, azután egyik napról a másikra azt kívánjuk tőle, hogy most már értelmes nagy gyerekként viselkedjen. Mi tesszük „rosszá” a gyereket akkor is, mikor már nagyobb korában teljesen következedének vagyunk vele. Rendszeresség és szeretet Ha műidig ugyanazok a megengedett és a tiltott dolgok, akkor a gyerek, bár vágyódni fog sok mindenre, ami elérheteüennek látszik, mégis úgy fogja érezni, hogy ez a világ rendje, és eszébe sem jut tiltakozni ez ellen. De ha egyszer-két- szer másképp történik, rájön, hogy ki lehet harcolni, nyafogni a dolgokat - akkor elkezdődik a véget nem érő harc, nyafogás, toporzékolás. Ez se a gyereknek, se a szülőnek nem jó. A gyerek állandó bizonytalanságban van, hogy megkap-e valamit vagy sem; úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva mások szeszélyeinek. A szülőnek pedig a folytonos békédenség nehezíti az életét. Rosszaságba kergetjük a gyermeket büntetéseinkkel, elsősorban a veréssel. Az a gyerek, akit vernek, kemény, dacos, hazudós lesz. A dühöt, az erőszakosságot itt a gyerek a példaként követett felnőttől látja. Az igazmondásról is mi szoktatjuk le azzal, hogy különböző, általunk „kegyesnek” tartott hazugságokat hall tőlünk. Például egy kel- lemetiennek ígérkező programot fejfájásra hivatkozva mondunk le, és ezt a ő is hallja. Ha előfordul, hogy a gyermeknek hazudunk, nem tarthatunk igényt igazmondására. Rosszaságba kergetjük a gyereket, ha türelmedenül, szeretedenül, idegesen bánunk vele. Ilyenkor azt érzi, hogy alig bújuk a jelenlétét. A gyereknek kimutatott szeretet kell: hogy a szülő rámosolyogjon, megsimogassa, hazaérkezéskor azt lássa, nemcsak ő örül anyjának, apjának, hanem ő is örül annak, hogy vele lehet. (Gyógyhírek) A tünetek kialakulásának esélye a szülések és a terhességek számával arányosan növekszik Az inkontinencia kiemelten érinti a kismamákat INFORMÁCIÓ A várandós nők és kismamák közel 72 százalékát érinti az inkontinencia, azaz az akarattól független vizeletvesztés, jellemzően a terhesség időszaka alatt és a szülést követően, de az anyák életük során legalább egyszer szemben találják magukat az életminőséget nagyban befolyásoló tünetekkel - ennek ellenére az érintettek körében az inkontinenciát még mindig nagy fokú ismeretienség övezi. A hólyagműködés szülés utáni átmeneti zavarai és az alhasi izom- zat elernyedése miatt fellépő inkontinens tünetek kialakulásának esélye a szülések és a terhességek számával arányosan növekszik, a tünetek pedig akár állandósulhatnak is - az anyák mintegy negyede a szülést követően még évekig kénytelen együtt élni velük. A gyermekvállalás minden család számára sorsfordító pillanat, amely alapos tervezéssel és hosz- szú felkészüléssel jár: a nő átalakul anyává és gyermeke egészsége válik számára a legfontosabbá. Ez egy természetes, ösztönös reakció az édesanyák részéről, ugyanakkor az tapasztalható, hogy másodlagosan kezelik saját egészségügyi állapotukat. A nőkre tájainkon elsősorban az a jellemző, hogy a betegek már csak akkor fordulnak orvoshoz vagy kezdik el kezelni magukat, hogy ha a betegség és a tünet kialakult. Ezt a helyzetet sajnos súlyosbítja az is, hogy az inkontinencia megelőzési és kezelési módjaival kapcsolatban a nők ismeretei hiányosak, és nincsenek tisztában a különféle kezelési módok alkalmazásával és lehetőségeivel. Műiden anya tudatosan készül a szülés pillanataira, ki segítséggel, ki anélkül. Mindenkinek jól eső érzés azonban, ha valaki támogatja ebben az időszakban, ha valakire támaszkodhat, akkor, amikor segítségre van szüksége, bármilyen kérdésről is legyen szó. Az inkontinenciával foglalkozó szervezetek tájékoztatással igyekszenek segítem a kismamáknak a szülés után, akik 12 százaléka igényt is tart erre és egyre több és pontosabb információt szeretne megtudni erről az állapotról. egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona, reklámmenedzser: Erdőfy Olga Levélcím: Egészségünkre, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
