Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-21 / 144. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 21. www.ujszo.com _______________RÖVIDEN ______ Hosszú éjszaka a Vermes-villában Dunaszerdahely. A Múzeumok Éjszakája programhoz kapcsolódva a Kortárs Magyar Galéria holnap éjféli nyitva tartással és számos érdekes programmal várja a látogatókat. A változatos program 18 órakor kezdődik Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész kiállításának megnyitójával. A közönség elé tárt anyagot Pogány Gábor művészettörténész mutatja be. 20 órakor a Csallóköz hiedelemvilágáról tart előadást Marczell Béla. Ezután magyar költők megzenésített verseiből ad koncertet Gaál József és Komjáthy Lóránt. 21.30-kor Vámos Ferenc, aVermes család leszármazottja emlékezik a Vermes-villa múltjára és családjára. 22.30-kor kisfilmet vetítenek Munkácsy Mihály munkásságáról. A hat órai kiállításmegnyitót követően a villa udvarán kézműves-foglalkozások lesznek. A gyerekek benevezhetnek a Vermes-villa gyerekszemmel című rajzversenybe. A családok pedig részt vehetnek a Dunaszerdahely város helytörténetével kapcsolatos vetélkedőben, (t) Rekordnézettségű a Szex és New York A szlovákiai bemutató óta eltelt egy hét alatt 27 485 nézőt vonzott a moziba a Szex és New York című amerikai romantikus vígjáték. Carrie, Samantha, Miranda és Charlotte bűbájos, csevegős, tanulságos humorral teli történetének mozifilmváltozata ezzel a számmal az első vetítési hét látogatottsága alapján összeállított idei nézettségi listán a 2. helyen végzett az Asterix az Olimpián című kalandfilm mögött, amelyet 32 075-en láttak. A 3. helyen az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága szerepel 23 855 nézővel, (t) 33. Pozsonyi Kulturális Nyár Pozsony. Tegnap Andrej Ďurkovský, Pozsony főpolgármestere rövid kulturális bemutató és sajtótájékoztató részeként megnyitotta a 33. Pozsonyi Kulturális Nyár és Váijátékok idei rendezvénysorozatát. A három hónapos kulturális maratón 24 helyszínen több mint 200 rendezvényt kínál majd. Ezeket a hazai művészek mellett több mint húsz országból érkező fellépők teszik élvezetessé. A szervezők remélik, hogy a múlt évi százezres rekordnézettséghez hasonló érdeklődés kíséri majd az idei gazdag és műfajilag sokrétű összeállítást is. Programízelítőt kínál a csütörtökön kezdődött, hagyományos Nyitó hét, mely június 30-ig 18 koncerttel szolgál, (tb) Ma este kiosztják a 45. Jókai Napok díjait Fergeteges finálé SZÉLJÁNOS Komárom. Fergeteges finálét produkáltak a diák- és felnőtt színjátszók a fesztivál hajrájában. Mindenki magas színvonalról, kifogástalanul jó hangulatról beszél. Csütörtökön délután szerzői színházat láthatott a közönség. Finta Márk Isteni ítélőszék, avagy Élőben a Purgatóriumból című színpadi játékát rendezte meg a komáromi Köd Színházzal. Öt öngyilkos leikével játszott kegyetlen valóságshow-t a tehetséges társulat. Ezután az Anglia parkba invitálta közönségét az őrsújfalui ÉS?! Színház. A idén tizenöt esztendős társulat Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposzát adta elő Szabó Csilla rendezésében vérbő humorral, hatalmas sikert aratva. A pozsonyi HomoDram Csoport Janusz Glowacki Negyedik nővér című vígjátékénak friss fordítását állította egy cirkusz porondjára. Rakottyay Katalin rendező irányításával ötletekkel teli, lelket érintő előadást produkáltak arról, hogyan nem kellene élni, s egyben arról is, mi kell a boldogsághoz. Késő este a RÉV Magyar Ház színpadán pergett a Gurigongo Symposium Öt perc hírnév című akciójának második része. A kilenc induló produkciói arról győzték meg a szervezőket, hogy volt értelme elindítani ezt a kezdeményezést. Tegnap délőtt a diákszínjátszók is finiseitek. Előbb a tavalyi fődíjas alsóbodoki MOSZ Diákszínpad mutatott jeleneteket a Négy szoba című filmből. A Három szoba című, kifogástalanul előadott produkció - melyet Csizmadia Gabriella rendezett - egyetlen szépséghibája az volt, hogy aki nem rohant a kamara térben elhelyezett nézőtérre, a városi művelődési központ színpadára, és hátrább ült, bizonyos helyzetekben nem sokat látott. A diákszínjátszók versenye az Anglia parkban ért véget. Fák és bokrok között énekeltek, táncoltak, báboztak és kiválóanjátszottak a füleki Apropó Diákszínpad tagjai Szvorák Zsuzsa rendezésében. Oda az igazság! címmel Mátyás királyt és történeteit idézték meg a ragyogó napsütésben. Ma este nyolckor lesz a 45. Jókai Napok ünnepélyes díjátadása. Előtte hét órakor a Múzeumkertben a fesztivál névadója, Jókai Mór szobránál tisztelegnek koszorúikkal a résztvevők. Laboda Róbert (Kolja, Szonya, Onyiscsenko, Misa) a pozsonyi HomoDram Csoport Negyedik nővér c. előadásában (Görözdi Szilárd felvétele) Szerelem és szenvedély Márai Sándor életében, regényeiben s most két játékfilmben S közben lehet rá gondolni Utolsó kisregénye, a Szívszerelem záróakkordjaként úja 1985-ben, San Di- egóban, hogy „Ez az írás nem hattyúdal, mert nem vagyok hattyú, és nem tudok dallani.” SZABÓ G. LÁSZLÓ Majd rögtön utána: „De egy tapintatlanul hosszúra nyúlt írói pálya műfaji kísérletei közben visszatérően megkísértett a kaland: írni egy krimit.” Egy ízesborsos, zaftos krimit, amelyben a hős és az antihős helyében még nem jelentek meg (ahogy ő írja) a vérszomjas számok. Márai Sándor és a szerelem. Regényben, naplókban, levelekben, titokban, nyíltan felvállalva - és most a moziban. Előbb Szalai Györgyi és Dárday István Az emigráns - Minden másképpen van című filmjében, majd a Sipos József által rendezett Eszter hagyatékában. Kevesen tudják: Márai szívét, még a negyvenes években, két színésznő is megdobogtatta. Elsőként Mezei Mária, akivel titokban levelezett, s bár nagyon mély érzések fűzték őket egymáshoz, a fennmaradt kéziratokból ítélve szerelmük soha nem teljesed- (het)ett ki. Kapcsolatuk 1941-ben kezdődött, s csak pár évig tartott, és a végén már mindketten ki akartak lépni belőle. Hogy az érzések gyorsabban kihűljenek, Márai is, Mezei is tollat fogott, hogy kiírja magából mindazt a rajongást, elfojtott szenvedélyt, amely a másik félhez fűzte. Márai a Sirályban írta meg a színésznő iránt érzett titkos szerelmét - de fiktív történetbe ágyazva. A regény végleges változatából aztán az egyértelműen Mezei Máriára vonatkozó részeket is kihúzta, művét mégis átszövik a színésznőre utaló gondolatok. Hasonlóan döntött Mezei is, amikor megírta naplóját: az író neve helyett mindenütt „valakit” használ, de hogy lelkében milyen mély nyomot hagyott e hosszan lángoló szerelem, azt az is jelzi, hogy - saját bevallása szerint - akkor tudott újra igazán önfeledten játszani és ismét valami maradandót alkotni, amikor szíve lecsendesedett, s az érzések teljesen lecsillapodtak benne. Hoztam valamit a hegyekből című prédikációját is akkor írta meg, amelyet el is küldött Márainak a tengerentúlra azzal a kéréssel, hogy mondjon róla véleményt. Akkor, 1946-ban már nem fájt Mezeinek „a régi szerelem”, lelke mélyén azonban nem tudta megbocsátani Márainak, hogy elhagyta Magyarországot. Pedig amikor elment, már egy másik szerelem emlékét is magával vitte az író. Tolnay Klárit 1945 tavaszán, a Vígszínházban ismerte meg. Varázs című darabjának olvasópróbáit tartották, a színésznő, aki szerepeiben addigra már több erős lánggal égő, önfeláldozó szerelmes asszonyt eljátszhatott, izgatottan várta az első napot, amikor Márai megjelenik végre a színházban. Akkoriban ugyanis - ismerve műveit - már valósággal rajongott érte. Az író pedig egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy láthassa kora egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznőjét. Találkozásaik egyre gyakoribbá váltak, egymás iránt érzett szerelmüket azonban sokáig titkolták. Márai ugyanis nős volt, Tolnay Klári pedig nem akarta feldúlni az életét. Közös ebédjeik során, amelyeket mindig az író szorgalmazott, inkább csak irodalomNagy-Kálózy Eszter és Cserhalmi György, az Eszter hagyatéka főszereplői ról és színházról beszélgettek, vallotta be évtizedekkel később a színésznő, ő pedig mérhetetlen élvezettel itta Márai szavait. Valóságos szellemi utazás, izgalmas kalandozás volt ez a számára, hiszen Maráitól „irodalomórákat” kapott, melyek során Goethétől Krúdyig sok mindenkiről hallhatott az ifjú „tanítvány”. 1945 karácsonyán boy csöngetett be Tolnay hideg, fűtetlen pesti lakásába. Kezében jókora csomag, benMezei Mária ne külföldi konyak, amerikai cigaretta és egy kézirat. Márai küldte mindezt virággal, névjeggyel és használati utasítással. „Az 1 csillaggal jelöltből kell rágyújtani, a 2 csillaggal jelöltből inni kell hozzá, a 3 csillaggal jelöltből olvasni hozzá. És közben még énrám is lehet gondolni.” A kézirat (Ismeretien kínai költő, Kr. után XX. századból) Márai friss verseit tartalmazta, amelyek őszintén kimondták azt, amiről mindketten hónapokon át hallgattak. Tolnay Klári ezekből a versekből vehette bizonyosra, hogy helye van Márai szívében. Plátói szerelmük azonban nem tarthatott sokáig. Amikor Várko- nyi Zoltánnal Anouilh Euridikéjét próbálta a Művész Színházban, Orfeusz szerepét egy fiatal, jóképű színész kapta mellette, aki azt megelőzően, miután kirúgták az Akadémiáról, tolmácsként dolgozott. Barátságuk gyorsan, napok alatt lázas szerelembe fordult, és mint kiderült, az irodalomban is jártas ifjú színész, akárcsak Tolnay, szintén rajongva olvasta Márai Sándor írásait. Márai Sándor (Képarchívum) Tolnay Klári Szalai Györgyi és Dárday István tiszta, egyszerű, hagyományos képi eszközökkel megfogalmazott filmjében, Az emigránsban már az idős, a világtól teljesen elzárkózott, a Csendesóceán partján élő Márait és Lolát, a feleségét láthatjuk. San Diego a választott magány helyszíne, Márai 1948-ban hagyta el Magyarországot, a rendezőpáros alkotása az író életének utolsó éveiről szól, emlékként azonban felvillannak benne az Olaszországban töltött fiatal évek, a Lolával megélt szenvedélyes szerelem is. Bár a történések többnyire négy fal között zajlanak, a film még sincs „túlbeszélve” vagy „bezárva”. Márai szelleme, erkölcsi nagysága túllép a falakon, a történések drámaisága pedig valósággal beszippantja a nézőt. Márai utolsó naplóját úja, miközben felesége szenvedéséhez, hosszú agóniájához asszisztál. Közben „tanul” is. Céllövészetet. Hogy kellő elszántsággal vehesse majd kezébe a fegyvert, amellyel pontot tehet magányos élete végére. Bács Ferenc a végsőkig megkeseredett, morózus, önmagát is egyre nehezebben elviselő Márait mutatja meg igazán árnyalt alakítást nyújtva, de nem volt könnyebb feladata Gyöngyössy Katalinnak sem, akinek Lola szerepében nemcsak az író támaszát, odaadó társát kell megmutatnia, hanem azt az utat is, amely már a másik partra vezeti, méghozzá kegyetlen szenvedések árán. Sallangmentes játékával mindkét színész nagyon sokat tesz a filmhez, alakításukkal a hitelesség pecsétjét nyomják e kettős emberi portréra. Sipos József rendezése, az Eszter hagyatéka az első, Márai-re- gény nyomán forgatott játékfilm. Sikerkönyvből ritkán születik sikerfilm, Sipos József munkája tisztességes vállalkozás, nem egy fájdalmas melléfogás. Máraiból nehéz lenne cselek- mény(akció?)dús mozit forgatni, az Eszter hagyatéka egyébként is szövegcentrikus melodráma. Szerelemről és szenvedélyről itt már csak az arcok beszélnek, pontosabban a megidézett múlt, miután Lajos, a rokonszenves szélhámos két évtized után hirtelen megjelenik elhagyott s becsapott szerelme badacsonyi házában. A .jussáért” jött, miután a hetedik bőrt már rég lehúzta Eszterről. A, juss” pedig - néhai felesége, Eszter nővére révén, akit annak idején váratlan fordulattal szeretett meg - a ház és a hozzá tartozó paradicsomi kert nem kis része. A nagy viszontlátás népes társaság előtt zajlik, amelyben mindenkinek megvan a maga szomorú, megmosolyogtató vagy éppen kínos szerepe, de mivel minden egy helyszínen, a lakásban vagy egy kerti asztal mellett történik, akárcsak a regényben, a leírt szövegre, Márai írói bravúrjára jobban figyel a rendező, mint a műfaj kínálta formai lehetőségekre. Ezzel együtt mégsem „steril” a film, érzelmekben dús színészi alakítások (Nagy-Kálózy Eszter, Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Eperjes Károly, Szilágyi Tibor, Udvaros Dorottya, Hámori Gabriella, Kolovratnik Krisztián és a többiek) teszik megtagadóvá. S bár nem éppen a dolce vita (édes élet) hangulata árad belőle, Velencében, az idei mustrán remélhetőleg az olaszokat sem hagyja majd hidegen.
