Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-20 / 143. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 20. Kultúra 9 A Parnassus biceps napjaink legkiemelkedőbb irodalomtudományi teljesítményei közé tartozik Csehy Zoltán kapta a Madách-díjat Csehy Zoltánnak Csanda Gábor gratulál a Madách-díjhoz (Vladimír Šimíček felvétele) Pozsony. Tegnap adták át az Irodalmi Alap díjait a tava­lyi év legjobb irodalmi tel­jesítményeiért a Szlovák írószövetség Lőrinckapu utcai székházában. A leg­jobb magyar nyelvű köte­tért járó Madách-díjat Csehy Zoltán vehette át Parnassus biceps - Kötet- kompozíciós eljárások és olvasási stratégiák a hu­manista, neolatin és a régi magyar költészetben című tanulmánykötetéért. MISLAY EDIT A hazai magyar irodalom múlt évi terméséből, pontosabban a díjra felterjesztett huszonöt kö­tetből a Csanda Gábor irodalom- történész (lapunk munkatársa), Keserű József irodalomkritikus és Vida Gergely költő, irodalomkri­tikus alkotta bizottság választotta ki a legjobbnak ítélt műveket. Csehy Zoltán, a kiváló költő, műfordító, irodalomtudós (aki­nek kritikáit hétről hétre - miként ma is - Penge rovatunkban is ol­vashatják) Madách-díjjal kitünte­tett, a Kalligram Kiadó gondozá­sában megjelent könyve egyrészt az itáliai humanista-reneszánsz Parnasszus néhány fontos költé­szettörténeti eseményéről, más­részt a magyarországi humaniz­musról, illetve a neolatin iroda­lom magyarországi fogadtatásá­ról tudósít. Amint azt Keserű József, a bi­zottság elnöke elmondta: Csehy munkája - amely napjaink legki­emelkedőbb irodalomtudományi teljesítményei közé tartozik - el­sősorban a latin nyelvű humanis­ta költészettel foglalkozó irodal­márokat szólítja meg, ám élveze­tes stílusa, áttekinthető szerkeze­ti felosztása és szemléletes okfej­tése méltán tarthat számot az is­meretterjesztő irodalom széle­sebb közönségrétegének érdek­lődésére is. Csehy Zoltán a díj kapcsán la­punknak elmondta: „Különös­képpen annak örülök, hogy egy olyan tudományterület nyert ez­zel az elismeréssel létjogosultsá­got és kerül valamelyest a figye­lem látószögébe, amely nem annyira populáris, tehát a neola­tin irodalom kutatása.” Nívódíjat kapott Barak László, a legszebb verseit közreadó köte­tért (Barak László legszebb ver­sei, AB-ART). Barak költészeté­ben felértékelődik a nyelviség, mégsem öncélú szöveguniver­zumot hoz létre, amely önmagá­ra záródik, hanem a világ felé nyitott, amellett nem kevés etikai töltéssel telített, hangzott el az értékelésben. Szintén nívódíjas lett Németh Zoltán Állati nyelvek, állati versek című kötete (Kalligram), amely „a kortárs ún. ál-düettáns (pl. Parti Nagy Lajos) költészettel rokonít­ható, s a szerző egészen újszerűén aknázza ki benne a nyelvben rejlő komikumot”. Beke Zsolt is nívódíjat vehetett át Az irónia hurka című tanul­mánykötetéért (NAP Kiadó), mely „a retorika és a vizualitás kérdése­it állítja középpontba”. A szerző az iróniának az irodalmi művek­ben való előfordulását, formáit és funkcióit vizsgálja, könyve jól strukturált, rendkívül precíz tu­dományos munka, mondta Keserű József. Műfordításért idén nem adott ki Madách-díjat az értékelő bi­zottság, két kötetet viszont nívó­díjjal jutalmaztak. Uršuľa Kovalyk fiatal szlovák prózaíró Travesztia show (Travesty šou) című novel- láskötetének magyar nyelvre való átültetéséért lapunk munkatársa, Horváth Erika részesült az elisme­résben (a kötet az AB-ART gondo­zásában jelent meg), Hizsnyai Tóth Ildikó pedig Pavel Vili- kovský: Emlékek ura (Pán spomi­enok) című művének magyarítá­sáért vehetett át nívódíjat. A kötet a Plectrum Kiadó Bilingvis köny­vek sorozatában látott napvilágot. Az Irodalmi Alap díját Milan Rúfus, a szlovák irodalom jeles alakja kapta Vernosť (Hűség) című verseskötetéért. Hamisítatlan a fesztiválhangulat a Jókai Napokon, egymás után pörögnek az események Kihallgatás, Blondín Gáspár, ballada SZÉLJÁNOS Kőműves Kelemen kétezemyolcas változatban. A királyhelmeci Káosz Diákszínpad előadásában (Görözdi Szilárd felvétele) Komárom. Félidejéhez érke­zett 45. Jókai Napok. Ä Visszhang­ban, a fesztivállakók lapjának szerkesztőségében állandóan fog­laltak a laptopok, annyi az ese­mény. A Fesztiválklubban jól szó­rakoztak a résztvevők a Gurigongo Sympózium által meghirdetett Őt perc hírnév! című akción, melynek lényege az volt, hogy a csoportok tagjai mutassanak valami olyat, amihez a színjátszáson kívül érte­nek. Volt, aki énekelt, mások stand-up comedyt mutattak be, akadt induló, aki a Blöff című film egyjelenetét szinkronizálta. Szerdán délután Vas Ottó és Miklósi Péter beszélgetését hall­gathatták azok, akik elmentek a Múzeumi Szalon rendezvényére a Komáromi Jókai Színház Vas­macska Stúdiószínpadára. Bárki vonatozhatott a Gurigon­go Symposium első Flash Mobján a vásárcsarnokban. A Flash Mob vil­lámcsődület, emberek előre szer­vezett csoportosulása. Hirtelen jön létre, majd ugyanolyan gyorsan fel is oszlik. Közbenjárták a város ut­cáit a Kultúrkommandó emberei, szavaltak, énekeltek, vagy éppen Esterházy-szöveget mondtak a borbélynál. Szerdán délután a vmk színpadára épített fogda rá­csai között Takács Tímea rendezé­sében mutatta be a dunaszerdahe- lyi Novus Ortus Diákszínpad Pozs­gai Zsolt Razzia, avagy valaki megölte Lopez-Dialt című korha­táros bűnügyi játékát. A fogdába kísért kilenc nő és a kihallgató rendőr, Rodolfo, na meg a fordu­latos bűnügyi történet döbbenetes hatással volt a közönségre. Vas­tapsot kapott az előadás, amely fontos dologra hívta fel a figyel­met. Arra, mennyi veszély leselke­dik egy fiatal lányra, aki megfelelő nyelvtudás híján elindul a nagyvi­lágba, és olyan helyzetbe kerül, hogy gyilkossággal gyanúsítják. Este a fesztiválklubban a Guri­gongo Symposium színtársulata felolvasta Tasnádi István Magyar Zombi című művét, melyet Dömö­tör Varga Emese és Miklós László készített elő és „rendezett”. Sokáig téma volt a fesztiválklubban az öngyilkosságra készülő Blondin Gáspár, valamint a halálából hasznot húzni készülő környeze­ténektragikomédiája. Tegnap délelőtt a királyhelmeci KÁOSZ Diákszínpad ritkán látható koncentrációval helyezte mai összefüggésekbe Kőműves Kele­men balládáját. Simon Lívia ren­dező szép képeket mutatott. Hatá­sos, időnként bombasztikus volt a zene, kimunkált a mozgás. Jól szervezett, összefogott előadást láthatott a közönség. Tegnap fellépett a komáromi Köd Színház, az idén tizenöt esz­tendős őrsújfalui ÉS?! Színház és a pozsonyi HomoDram Csoport. RÖVIDEN Kiállítás Tóth István fotóiból Komárom. Ma 17 órakor nyitják meg a Duna Menti Múzeum főépületében a Tóth István Balázs Béla-díjas, UNESCO-díjas fotóművész, Érdemes Művész születésének 85. évfordulója al­kalmából rendezett kiállítást. A tárlat kurátora Nagy Tivadar fotóművész. A megnyitón közreműködik a Borostyán együttes. A kiállított alkotások szeptember 6-ig tekinthetők meg. (ti) PENGE A kiküszöbölt kulcslyuk Rácz Boglárka első könyvé­nek fülszövege szerint „az írás számára a megtapasztalásra szánt világ rögzítésének módja”. Hozzátehetnénk gyor­san: sajnos a világ nýelvi meg­tapasztalásában a költőnő még meglehetősen kezdő. Első kötet esetében szokás babusgatni, ki­jár a kesztyűs kéz, ám vélemé­nyem szerint ez a látszatra szimpatikus jóindulat valójá­ban többet árt, mint használ. Kertelés nélkül kimondom: az Ébredések küszöbén című kö­tetben, mely az egyre alacso­nyabb színvonalat produkáló Start füzetek sorozatban jelent meg, egyelőre nem találtam komolyan vehető verset, ám biztató, alakulgató verskezde­ményt annál többet. Rácz költé­szeteszménye a hermetizmus költészetesztétikájához látszik közelíteni, de ez inkább csak látszat. Túlságosan megadja magát önnön nyakatekert ötle­teinek, melyek mögül hiányzik a nyelvi tapasztalás, és az az ér­zék, mely a homogenitásból ké­pes egy szöveget egységbe rán­tani. A szavak, illetve összecsa­varozott képek közt akkora a távolság, hogy a nyelv tenyerén egyszerűen úgy ömlik el a vers, mint egy marék száraz homok az ujjak közt. Nem marad más, mint a papír koncentrálatlan el­árasztása szavak átgondolatlan tömegével, melyek gyakorta egyenesen nevetséges képza­varrá „állnak össze”, pl.: „temp­lomkilincsekre száradt / imákat szállít a szél”, „az időtlenség kagylói / hajamba jegesednek” (íme, a jégszekrényfejű hölgy), vagy „szerelmesek cipelik a haj­nalt / körbejárják a testeket / sóhajukkal elfújják / a hóban heverő / madárcsontvázakat” (erős sóhaj viharrá gerjed). Pe­dig itt-ott fel-felcsillan néhány sikerült sor, részlet is, pl. az első vers végén: „mégis mozdulatlan marad / (verssorokban virraszt / verssorokban kuporog)”. Ez a Csehy Zoltán kritikai rovata zárlat mintha komolyabb böl­cseleti hátteret is adna Rácz szövegvilágának: a szöveg be­lakható léttér, mely a nyelven keresztül mutatja fel a létérzé­kelést magát. Kár, hogy a vers eleje csapnivalóan silány. Sorolni lehetne az efféle fél­sikereket, és a recenzens keserű szájízzel nyugtázza, hogy lám, lám, ma már oda jutott a hazai kiadói gyakorlat, hogy műhely­munka helyett azonnal bedobja a szerzőt a mélyvízbe. A szerző­ről is elmondható ugyanez: jobb lett volna kipróbálnia magát mértékadó irodalmi fórumok hasábjain, mielőtt kötetet állít össze. „Parancsszóra / újra / el­érhetetlenné mozdul / lelkiis­meretem / zsinórja” - vallja a költő, majd tudatosítja léte ab­szurditását. Abszurd ez a nyel­vezet is, mely azonban képes to­vább gyűrűzni immár felfogha­tatlan képzavarokba öntve ön­nön „lelki folyamatait”: „kulcs­lyukad magánya / magába / ol­vasztja a küszöbödön / alvó / lúdbőrös lelkeket”. Hogy is van ez? Van egy küszöböm és egy kulcslyukam (vagyis: már-már komplett ajtó vagyok), a küszö­bömön alszik a lélek, amelyik a hidegtől didereg, és ezt olvasz­tom be magányos kulcslyukam­ba (nyilván melegedni). Mi le­het ez? A lélekajtó kinyitása vagy valami szexuális célozga­tás? Ha tapintatlan lennék, azt mondanám, egyszerűen hülye­ség, de nem vagyok az, hát nem is mondom. Kár volt így elsietni. (Rácz Boglárka: Ébredések küszöbén, AB-ART, 2008. Start füzetek 18.) Értékelés: ##00000000 45. Jókai Napok - mai műsor 10.00 - VMK-kamara. Három szoba (A 4. szoba című film feldol­gozása alapján) (MOSZ Diákszínpad, Alsóbodok), rendezte: Csizmadia Gabriella 11.30- Anglia park. Oda az igazság! Mesedramatizáció (Apropó Kisszínpad, Fülek), rendezte: Szvorák Zsuzsa 13.00- 17.00-VMK. Szakmai értékelés 17.00 - RÉV. Gágyor Péter: Két királynő (Szevasz Színház, Komá­rom),rendezte: Gágyor Péter 20.00 - VMK-kamara. Göncz László: Olvadó jégcsapok - törté­nelmi dráma (Bánffy Társulat, Lendva, Szlovénia), rendezte: Pus­kás Zoltán 22.00- RÉV. Fesztiválklub-Táncház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents