Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-18 / 141. szám, szerda

22 Sport-13. labdarúgó eb ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 18. www.ujszo.com A NAP HŐSE Ivan Klasnic (Horvátország) Tavaly januárban Ivan Masnié­nak kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy Horvátor­szág Eb-szereplésének esélyei­vel foglalkozzon. Veséje fel­mondta a szolgálatot, az átülte­tés után pedig szervezete eluta­sította az édesanyjától kapott vesét. Jött az új műtét, új esély, új vese - ezúttal az édesapától. „Ivan nagyon bátran visel­kedett. Mikor tudomást szerez­tünk a betegségéről, még ő nyugtatott minket, pedig for­dítva kellett volna lennie” - emlékezett a nehéz időszakra Slaven Bilic, a horvát váloga­tott szövetségi kapitánya. A Werder Bremen csatáránál a második műtét után nem léptek fel komplikációk, így tavaly no­vemberben visszatérhetett a pá­lyára, márciusban pedig a válo­gatottba is behívták. Nem hiány­zott az Eb-keretből sem, s a len­gyelek ellen a több játékosát pi­hentető Bilic a kezdőbe nevezte. Klasnic élt a lehetőséggel, és örökre beírta magát a futballtör- ténelembe -első szervátültetésen átesett játékosként gólt lőtt az Eu- rópa-bajnokságon. „Büszke vol­tam rá, hogy a pályán lehetek - mondta meghatottan Klasnic. - Boldog vagyok, hogy újra fut­ballozhatok.” És ez a boldogság még fokozható - sokak szerint Horvátország nagyon messzire juthatazEb-n...(bt) Amiről talán már nem is álmodott: Klasnic gólt ríigott az Eb-n (Reuters-felvétel) Szkukalek szerint a bíró azért küldte el a kispadról a kapitányokat, hogy a középontba kerüljön „Miért erőlteti Löw Gomezt?” „Papírforma eredmények születtek a B csoport zá­rómeccsein, igaz, én kétgó­los német és horvát sikerre voksoltam” - kezdte érté­kelését Szkukalek Igor. ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS „A bécsi találkozó első félideje eléggé gyatrára sikeredett, mind­két csapat óvatosan futballozott. Hiányoltam a németek szélsőjá­tékát, ezúttal a két védő, Friedrich és Lahm sem futott fel az oldalvo­nal mellett. Érthetetlen számom­ra, hogy Joachim Löw miért sze­repelteti középpályásként a góle­rős Podolskit. Annál is inkább, mert a stuttgarti Gomez teljesen formán kívül focizik. Ha három támadónak szavaz bizalmat, Ke­vin Kuranyi sokkal jobb megol­dásnak tűnik” - hangsúlyozta a Ferencváros 31 éves védője. Kérdésünkre, hogy végül is mi döntött a németek mellett, Szku­kalek így válaszolt: „Egyéni képes­ségeik alapján a Nationalelf tagjai egy klasszissal jobbak az osztrá­koknál. Ezúttal Michael Ballack igazolta klasszisát, parádés bom­bagóllal döntötte el a meccs sorsát. Utána a Löw-legénység már takti­kusan futballozott, de még így is növelhette volna előnyét. Az oszt­rákok lelkes szurkolóik előtt fel­szívták magukat, ám szerintem ők bizonyultak az Eb-mezőny leg­gyengébb tagjának. Ha ezt a meccset Németországban játszot­ták volna, öt vagy hat góllal nyer­tek volna Kloséék...” Mit szól ahhoz, hogy spanyol bí­ró a félidő hajrájában a lelátóra száműzte a két szövetségi kapi­tányt? „Gonzalez a figyelem kö­zéppontjába akart kerülni. Furá­■ j! Szkukalek Igor Ffj a B csoportot nak tűnik, hogy mindkét kapitány egyszerre sértette volna meg... ” A másik összecsapáson a kilenc kezdőemberüket nélkülöző horvá- tok legyőzték a lengyeleket. „Csak Boruc kapuson múlott, hogy a len­gyelek egy góllal megúszták. Elég­gé unalmasan csordogált a meccs, s nem tagadom, kicsit el is szundí­tottam rajta” - vallotta be Szkuka- leklgor. (sz. z.) Ballack bombagóllal döntötte el a meccset (Reuters-felvétel) Hangulatjelentés Bécsből: a lelkes házigazdák már azt is üdvrivalgással fogadják, ha csapatuk átjut a félpályán, és az ellenfél találata sem keseríti el őket Éneklő osztrákok, elégedett németek és egy nagyon nagy Ballack-gól Német öröm a Stephansdom árnyékában (ČTK/AP-felvétel) BODT1TAN1LLA Ha az Európa-bajnokság még 60 kilométerre sincs az embertől, kár lenne kihagyni. A közös szur­kolás még akkor is nagy élmény, ha az ember a stadion helyett csak a szurkolói zónában tapasztalhat­ja meg a hangulatot. Mindörökké Wartburg A bécsi Südbanhofon még csak néhány zászlós, sálas, mezes alak­kal lehet találkozni. A városköz­pont felé közeledve viszont egyre többen lesznek, eltévedni lehetet­len, elég csak menni a tömeg után. Az egyik sarkon amerikai-kanadai lányok festik az osztrák zászlót az arcukra (aztán meg mindenkiére, aki kéri), a másikon klasszikus NDK-s Wartburgból magyar szó hallatszik. Egyszer csak összesű­rűsödik az embertömeg, gyanítha­tó, hogy a szurkolói zóna kapuja valahol már itt van a közelben. Elnök az ablakban Na igen, csakhogy a kapu és a bejutni szándékozó között még van legalább száz méter, és meg- saccolhatatlanul sok ember. „Sze­rintem már nem fértek be” - mondja barátságosan egy szolgá­latot teljesítő rendőr, és van is, aki szavainak hallatán inkább a kerí­tés alatti beslisszolást választja. A reménytelenül hosszúnak kinéző sor viszont mégsem annyira hosszú, ráadásul a negyedórás vá­rakozás alatt kinyílik a Burg egyik ablaka, és a köztársasági elnök zászlóval kiinteget a szurkolók­nak. Óriási ováció fogadja, de az elnök nem sokáig élvezheti - sze­rencsés ember, a stadionba kell sietnie. Kerti törpe mint kapus A többieknek marad a szurkolói zóna, de ott is van látnivaló. Elő­ször is maguk a drukkerek, akik a kalap, sapka, sál, zászló, síp, fut­ball-labda ezerféle lehetséges fel­használási módját vonultatják fel. A zónában az obiigát büféken kívül van műfüves pálya, lehet kapura rúgni kerti törpének, s persze szé­les a kínálat mezekből, trikókból, szurkolói kiegészítőkből. Az em­ber pedig megveszi kedvenc csa­patának mezét, bár kicsit kínosan érzi magát, mert az a csapat már kiesett, de hát mégis milyen szu­venírt vegyen akkor? Törököt?! Jönnek a csehszlovákok! Az osztrákok meg a németek túlságosan el vannak foglalva ma­gukkal ahhoz, hogy a saját ked­venceiken kívül más csapatokkal törődjenek, és más színkombiná­ciókra is felfigyeljenek - igaz, egy srác lelkesen felkiált: „Czechoslo­vakia!”, de szemmel láthatólag még azzal sincs tisztában, hogy Csehország és Szlovákia már egy ideje két külön ország, nemhogy azzal, hogy a csehek már nincse­nek versenyben. „Ugye ma az oszt­rákoknak szurkoltok?” - kérdezi nagy mosollyal, nincs értelme ma- gyarázgatni, hogy az ember sem­leges, meg csak a hangulat miatt... „Egy utca sok fával” A hangulat jó, az osztrákok na­gyon élvezik. Még egy félóra van a meccsig, de már rendületlenül énekelnek és éltetik csapatukat, mintha nem is ugyanazok lenné­nek, akik nem is olyan régen petí­ciót írtak, hogy csapatuk a szé­gyen elkerülése végett inkább ne induljon az Eb-n. A szurkolói da­lok skálája nem annyira változa­tos, mint az öltözékeké, így mire a meccs kezdődik, még az is megta­nulja őket, aki nem beszél néme­tül. „Mi győztünk Cordobában” (utalás az 1978-as vb-meccsre, amelyen Ausztria 3:2-re legyőzte az NSZK-t), „Mindörökké Auszt­ria” - hangzik fel újra és újra, de mondanivaló tekintetében maga­san vezet a zseniális „Egy utca sok fával, az fasori’ szövegű dalocska. (Némi magyarázat: az „öllé” majdnem úgy hangzik, mint az Al­lee, az pedig németül fasort jelent...) A pálya felső harmada Egy fasor nem lenne rossz a szurkolói zónában sem, legalább lehetne hova mászni, mert az em­ber, ha történetesen csak 156 cen­ti magasra nőtt, csak a pálya felső harmadát látja a kivetítőn. A föl­det ugyan valami fűrészpor- és parafaszerű dolog borítja, amiből helyes kis dombocskákat lehet gyártani, s ezzel úgy 20 centit nyerni, csakhogy a kétméteres drukkerek is építenek dombocs­kákat, vagyis a végeredmény gya­korlatilag ugyanaz, mint dombok nélkül. így az embernek némely akciónál a magas haverjai közve­títésére kell hagyatkoznia - óriási felhördülés, biztos egy gólhelyzet, gondolja az ember, de nem: „Az osztrákok átmentek a félpályán.” Virsli zsemlében A meccs nem valami nagy eresztés, de a hangulat nem lan­kad, szól az ének, lengenek a zász­lók, eljön a félidő, ideje lenne enni is valamit. A standokon minden ital 4 euró 50 cent, a harapnivalók sem sokkal olcsóbbak: a hotdogot 3,50-ért adják - hagyományos bé­csi császárzsemlében. „Elnézést, a kifli már elfogyott” - szabadkozik a személyzet. És akkor jött... a csapatkapitány A második félidőben eldől a meccs, Ballack kegyetlenül eltalál egy szabadrúgást, Macho nem védheti. A németek örülnek, az osztrákok megvonják a vállukat, és énekelnek tovább. Bizonyos csapatok kiesése miatt kissé még mindig vérző drukkerszívnek né- müeg furcsa ez a flegmatikus hoz­záállás, de az is igaz, az osztrák futballválogatott már így is jóval az elvárásokon felül teljesített az Eb-n, senkinek nem kell szégyen­keznie miatta. És különben is, ha valaki még nem tudná, Cordobá­ban ők győztek. Sokan szeretnének bejutni a szurkolói zónába (Reuters-felvétel) Az osztrákok kedvét semmi sem veszi el (ČTK/AP-felvétel) < < «

Next

/
Thumbnails
Contents