Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-18 / 141. szám, szerda
14 Európai unió - nyugdíjpénztárak gazdasági mutatói ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 18. www.ujszo.com Most fizeti meg az EU az eurokraták és az állampolgárok közötti szakadék árát - az emberek úgy érzik, hogy nem szólhatnak bele a dolgokba Dublin nem vállalja a fekete bárány szerepét Akik Írországban győztesnek érzik magukat (Reuters-felvétel) El kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy tényszerűen, emocionális felhangok nélkül lehessen értékelni a Lisszaboni Szerződés írországi elutasítását, felmérve a lehetséges kiuta- kat a válságból. Pillanatnyilag senki sem tudja a megoldást, s nagy kérdés, hogy a holnap kezdődő uniós csúcson az állam- és kormányfőknek sikerül-e felvázolniuk valamiféle elfogadható menetrendet. ÖSSZEFOGLALÓ Pillanatnyilag csak a két sarkított véleményt ismerjük. A kisebbségben lévő euroszkeptiku- sok ünnepük az íreket, a „nemet” a józan ész győzelmének kiáltva ki. A többség - ha burkoltan is - az unió minden jövőbeni gondjáért- bajáért előre az íreket hibáztatja, Dublin azonban nem szeretne bűnbak lenni. Sokan ismét a bővítési folyamat leállításáról beszélnek, mások elővették a kétsebes- séges Európa koncepcióját, ami csak a nagy és erős tagállamoknak lenne jó. Brian Cowen, az új ír kormányfő a csúcs előtt elég élesen reagált az európai bírálatokra, kijelentve: „Jó lenne, ha az Európai Unió valamilyen megoldási javaslattal állna elő, és nem tenne úgy, mintha az elutasító népszavazás csak egyedül Írország problémája lenne. Szeretném, ha Írország továbbra is az unió konstruktív tagja maradna. Ám felhívtam a figyelmet arra is, hogy a döntés következményekkel fog járni.” Cowen sürgette, az EU próbálja hasznosítani az ír álláspontot, és igyekezzen biztosítani, hogy az ír érdekek ne sérüljenek. A szakértők pedig arra keresik a választ, hogy az EU-ellenesnek egyáltalán nem nevezhető írek miért mondtak mégis nemet. „Egyre nő a szakadék az európai stratégia és az állampolgárok rövid távú gondjai között.” Ezt nem egy euroszkeptikus mondja, hanem egy meggyőződéses európai: Jean-Pierre Jouyet, az európai ügyek francia államtitkára. Megállapítása, amellyel sokan egyetértenek, részben megmagyarázza azt is, hogy az írek a múlt csütörtökön miért utasították el a Lisszaboni Szerződést. Szerinte a kettéosztottság soha nem volt ennyire nyilvánvaló, mint az elmúlt hetekben a kőolajárak hirtelen emelkedése és az áremelkedés miatt a halászok és a fuvarozók körében több európai országban kirobbant elégedetlenség kapcsán. Három héten át az Európai Bizottság kőkemény maradt, és azt hangoztatta: kész a stratégiája arra, hogyan igazítsák az európai gazdaságot a kőolaj utáni időszakra, s csak gyorsítani kell a felkészülést. Csupán június 11-én lágyított a hangnemen, hivatalosan kijelentve, hogy támogatja a leginkább rászorulóknak és legnagyobb mértékben sújtott szakmáknak nyújtandó célzott támogatásokat. „Amíg Európa nem reagál a rövid távú gondokra, mindig meglesz a bizalmatlanság az európai intézmény- rendszerrel szemben.” Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az egyik legtekintélyesebb uniós politkus is elismerte: „Sokan vannak az olyan honfitársaink, akik nem értik, hogy az unióban mit és miért teszünk. Olyan szavakat használunk, amelyeket már nem értenek meg. Meg kell tanulnunk azoknak a nyelvén beszélni, akiket kormányozunk.” Az európai vezetők tudják, hogy évek óta szakadék van az EU és a közvélemény között. Ezért is hívták össze a nemzeti parlamentek képviselőit tömörítő konventet az európai alkotmány kidolgozására. A 2005. évi francia és holland „nem” után azonban visszatértek a régi jó technokrata ügyintézéshez. Ez már Goran von Sydow elemző véleménye, aki a stockholmi Európai Politikai Tudományok Intézetének munkatársa. A Lisszaboni Szerződést, az európai alkotmány „könnyített” változatát zárt ajtók mögött dolgozták ki, a 300 oldalas szakzsargon jogi végzettséggel nem rendelkezők számára emészthetetlen. A tagállamok vezetői pedig megegyeztek, hogy igyekeznek elkerülni a kiszámíthatadan nemzeti népszavazásokat, amit sokan sértésként fogtak fel. 2005 vége óta egyébként az EU-bizottság igyekszik megfelelően kommunikálni az egyszerű európai emberek felé, s hangsúlyozza, milyen előnyei vannak kezdeményezéseinek az állampolgárok és a fogyasztók számára. „Azonban csak politikai tárgyalásokat folytattak és szerződéseket léptettek életbe, miközben az emberek olyan politikai vezetést akarnak, amely megvédi őket a világban történő változásokkal szemben” - véli Pierre Defraigne, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézete brüsszeli irodájának vezetője. „A bizottság kezdeményezéseket tesz, amelyek nem mindig rosszak, de az emberek úgy érzik, hogy nem szólhatnak bele a dolgokba” - állítja Kathy Sinnott ír európai parlamenti képviselő, aki a „nem” mellett kampányolt országában. Sinnott reméli, hogy az írországi népszavazás meggyőzi majd az európai vezetőket: térjenek vissza a 2001-ben, az alkotmány kidolgozásának megkezdése előtt zászlójukra tűzött demokratikus elvekhez. „Meggyőződésem, hogy valódi európai alkotmányra van szükség, amelyet valódi európai népszavazás támogat” - állítja Dániel Cohn-Bendit zöld európai honatya, aki szerint ezt akadályozza, hogy mindenki fél újrakezdeni a vitát. És nem érdektelen egy kívülálló, azaz washingtoni vélemény sem. A vezető amerikai gazdasági napilap, a The Wall Street Journal azt írta, az érvényben levő megállapodások elégségesek az EU működéséhez, a Lisszaboni Szerződés nem fog hiányozni. „Dublin leckét adott demokráciából Európának, elutasítva a kontinens hatalmi elitjeinek akaratát.” A The Wall Street Journal szerint az ír népszavazás tanulsága az, hogy az európai politikusoknak a nyilvánosság előtt kell eladni nagyívű terveiket, nem pedig lopva, különösen ha ezek a tervek gyöngítik a tagállamok nemzeti szuverenitását. Merthogy a Lisz- szaboni Szerződés „nem volt más, mint kísérlet az egyszer már megbukott EU-alapszerződés feljavított változatának becsempészésére”. (mti, ú) Egyáltalán nem nevezhető rendhagyónak a múlt heti írországi vétó, az Európai Unió átélt már a mostanihoz hasonló megrázkódtatásokat Az eddigi európai építkezés egyenlő a válságok hosszú sorozatával ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. A lisszaboni szerződés írországi elutasítása az Európai Unió létrejötte óta tartó válságok sorába illeszkedik. 1954. augusztus 30.: Megbukik az Európai Védelmi Közösség terve, miután Franciaország nem ratifikálta az 1952-ben aláírt szerződést. Ez az első európai válság. A közös kül- és védelmi politika kezdeteire végül a 90-es évekig kell várni. 1963. január 14.: De Gaulle tábornok megvétózza Nagy-Britannia csatlakozását. 1967. november 27-én megismétli a vétót, és London csak 1973-ban csatlakozik a közösséghez. 1965. július 1.: Párizs kiprovokálja az „üres székek” válságát, amikor de Gaulle utasítására Franciaország hét hónapra visszavonta minisztereit az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának üléseiről a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozásával kapcsolatos vita miatt. 1979. november 30.: „I want my money back” (vissza akarom kapni a pénzemet). Margaret Thatcher brit kormányfő ragaszkodik hozzá, hogy visszakapja az európai költségvetésbe befizetett brit hozzájárulás egy részét. Öt évi válság után a Vas- lady teljes győzelmet aratott 1984. június 26-án a franciaországi Fontainebleau-ban. 1992. június 2.: Dánia népszavazáson utasítja el a maast- richti szerződést. Miután Koppenhága derogációkat (kimaradási lehetőségeket) ért el az euró, az európai védelem, a bélés igazságügyi politika és az európai állampolgárság terén, a dánok egy újabb referendumon, 1993. május 18-án végül 56,8 százalékos arányban támogatták a szerződést. 1992. szeptember 17.: Pénzügyi vihart kavar, amikor Nagy- Britannia és Olaszország felfüggeszti részvételét az Európai Pénzügyi Rendszerben. 1999. március 16.: Testületileg lemond a luxemburgi Jacques Santer vezetette Európai Bizottság, miután egy jelentés a testület súlyos felelősségét állapította meg csalási ügyekben. 2000 decembere: A tizenötök Nizzában ülnek össze tanácskozásra, hogy kidolgozzák az európai intézmények működését a 2004. május 1-i bővítés utánra. Csupán felvizezett, mindenki által minimális eredményként értékelt megállapodást tudnak elérni. 2001. június 8.: Az írek 54 százalékos arányban elutasítják a nizzai szerződést, amelyet végül 2002 októberében fogadnak el egy második népszavazáson, miután garanciát kaptak arra, hogy fennmarad az ország katonai semlegessége. 2003 eleje: Európa megosztott az iraki válság kérdésében. Németország és Franciaország ellenzi az iraki amerikai hadműveletet, nyolc ország - Nagy- Britannia, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Dánia, Lengyelország, Csehország és Magyarország - azonban levélben biztosítja támogatásáról az Egyesült Államokat. Példájukat rövidesen több más kelet-európai állam is követi. 2005. május 29.: Kilenc országban lezajlott sima ratifikálások után Franciaország elutasítja az európai alkotmányos szerződést. 2005. június 1-jén a hollandiai népszavazáson is hasonló döntés születik. (MTI, ú) A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK GAZDASÁGI MUTATÓI Magánnyugdíjpénztár A hozamráta aktuális értéke Konzervatív alap A nettó vagyon A kezelési költség* A hozamráta aktuális értéke Kiegyensúlyozott alap A nettó vagyon A kezelési költség* A hozamráta aktuális értéke Progresszív alap A nettó vagyon A kezelési költség* AEGON Magánnyugdíjpénztár** 1,1209 Sk 251 932 854,86 Sk 0,065% 1,1102 Sk 1 548 491 874,58 Sk 0,065% 1,0925 Sk 4 371 855 657,40 Sk 0,065% Allianz - Szlovák Magánnyugdíjpénztár 1,1317 Sk 869 623 459,53 Sk 0,065% 1,1094 Sk 5 808 508 665,53 Sk 0,065% 1,1055 Sk 11 640 335 726,20 Sk 0,065% AXA Magánnyugdíjpénztár 1,1280 Sk 510 278 676,40 Sk 0,065% 1,1104 Sk 4 310 623 153,79 Sk 0,065% 1,1067 Sk 11 766165 770,61 Sk 0,065% ČS0B Magánnyugdíjpénztár 1,1123 Sk 128 714 067,71 Sk 0,065% 1,0877 Sk 1 005 368 051,29 Sk 0,065% 1,0867 Sk 2 208 913 993,99 Sk 0,065% ING Magánnyugdíjpénztár 1,1210 Sk 207 368 602,99 Sk 0,065% 1,0913 Sk 1 942 381 309,47 Sk 0,065% 1,0808 Sk 4 403 650 003,61 Sk 0,065% VÚB Generali Magánnyugdíjpénztár 1,1196 Sk 427 045 340,41 Sk 0,065% 1,1056 Sk 3 214 869 865,39 Sk 0,065% 1,1024 Sk 5 016 498 955,64 Sk 0,065% * az alap nettó havi vagyonából számítva, ** az AEGON Magánnyugdíjpénztár adatai a június 12-i állapotokat tükrözik forrás: A Nyugdíjpénztárak Szövetsége - 2008. június 13-i adatok A hozamráta aktuális értéke: Ez az adat az alap menedzsmentjének munkáját értékeli. Az alap létrehozásakor a hozamráta értéke 1,0000 volt, a táblázatnak ebben az oszlopában lévő szám azt mutatja, hogyan változott időközben ennek a mutatónak az értéke márciustól, vagyis mikortól az első összegeket átutalta a Szociális Biztosító a nyugdíjalapnak. Ha ez a szám nőtt, vagyis nagyobb, mint egy - például 1,0911 -, ez azt jelenti, hogy az alap a rendelkezésére álló idő alatt a pénzeszközöket kamatoztatta, vagyis minden befizetett korona időközben már 1,0911 koronát ér. Ha a hozamráta egy alá csökken, akkor a befizetett összeg vesztett nominális értékéből. A nyugdíjalap vagyonának nettó értéke: Azt mutatja, hogy mekkora vagyont kezel a nyugdíjalap. Minél nagyobb az összeg, az alap annál nagyobb vagyont fektethet be, ami növelheti a hozamot. Ma még a nyugdíjalapok nettó vagyona a legnagyobb pénztárakban már több százmillió, a kisebbekben néhány tízmillió korona, de a folyamat előrehaladtával az alapok több milliárd korona vagyont kezelnek majd.
