Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-17 / 140. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 17. www.ujszo.com RÖVIDEN Jubileumi Iródia-találkozó Érsekújvár. Június 21-én, szombaton tartja a Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága a jubileumi Iródia-találkozót a helyi Csema- dok-házban. A program a Nyitott műhellyel kezdődik 9 órakor - fiatal toliforgatók találkoznak mentoraikkal. A találkozó díszven­dége Grendel Lajos Kossuth-díjas író, az iródiások egykori mento­ra. A hajdani iródiások találkozója 14 órakor veszi kezdetét. Szabadság(Ir)ód(i)a címmel Elek Tibor irodalomkritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője tart előadást, Autonóm gondolkodás és az Iródia címmel pedig Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Inté­zet igazgatója. Az együttgondolkodás iskolája című kötetet Tóth László József Attila-díjas költő mutatja be. Mitől együttgondolko­dás? címmel Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak elnöke emlékezik a negyedszázada indult irodalmi mozga­lomra. A találkozó ideje alatt megtekinthető a somoijai Bibliothe­ca Hungarica kiállítása az iródiások huszonöt év alatt megjelent könyveiből, (ű) Vas Ottó a Múzeumi Szalonban Komárom. A 45. Jókai Napok keretében kerül sor a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon következő rendezvényére. A vendégszékben holnap 15 órakor Vas Ottó előadóművész, rendező, nyugalmazott pedagógus foglal he­lyet. A Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiójában a rendez­vény házigazdája, Miklósi Péter publicista beszélget vele életéről, pályájáról, (ű) 45. Jókai Napok - mai program 10.00 - VMK. Vannak vidékek... - irodalmi-lírai színpad (TSÍZIÓ Diákszínpad, Galánta), rendezte: Hlavatý Márta 11.00-13.00-VMK. Szakmai értékelés 15.00 - VMK. Zalán Tibor: Vigyázat, a tetőn angyalok járnak - já­ték mesékkel korhatár nélkül (KGSzT Diákszínpad, Kassa), ren­dezte: Bodon Andrea 17.00 - RÉV. A Szivaros - abszurd tragikomédia (D-Rím Színpad, Komárom), rendezte: Dudás Szabolcs 19.00 - VMK-kamara. Akárki - moralitás (NYEKK, Nyitra), ren­dezte: Tóth Gábor 21.00 - Tiszti pavilon. Miloš Karásek: Au revoir - monodráma, (Sic Transit, Nagymegyer), rendezte: Farkas Péter 22.30-RÉV. Fesztiválklub A Magyar írószövetség estje a Vámbéry Kávéházban Határtalan irodalom NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Élvonalbeli literátorok voltak a vendégei a Magyar írószövetség képvisele­tében múlt csütörtökön a Vám­béry Irodalmi Kávéháznak. Tóth László József Attila-díjas költő kérdéseire Vasy Géza iroda­lomtörténész, az írószervezet ta­valy megválasztott elnöke, L. Si­mon László József Attila-díjas költő, a szervezet titkára, a Ma­gyar Műhely főszerkesztője, va­lamint Mezey Katalin József Atti­la-díjas költő, az írószövetség el­nökségi tagja, a Széphalom Könyvműhely alapító vezetője válaszoltak. Elmondásuk szerint az írószö­vetség áldoz arra, hogy tagjainak színvonalas programot szervez­zen vidéken is, és mindent meg­tesz annak érdekében, hogy az anyanyelvi irodalom fennmara­dása biztosítva legyen. Negyven könyvtár nyolcvan irodalmi estjén voltak társszervezők a közelmúlt­ban, amit egyetlen más írószerve­zet sem mondhat el magáról. L. Simon László elhozta magá­val legújabb, Japán hajtás című verseskötetét, melyet a könyv­hétre adott ki a FISZ - Kortárs Ki­adó. Vasy Géza szerint L. Simon e kötetével klasszicizálódott. A Ja­pán hajtást, jegyezte meg, vará- zsos könyvművészeti kultúrájá­val a költői életmű summájának tekinthetjük. A könyvvel egy idő­ben, azonos címmel egy hangos­könyv is megjelent, melyen Blas- kó Péter színművész előadásában hallgathatók a versek. Mezey Katalin, aki azt vallja, hogy két ember között a legrövi­debb út ma is a vers, válogatott verseiből olvasott fel a közönség­nek. L. Simon László nem vállal­kozott felolvasásra, helyette a je­lenlévőket megajándékozta a hangoskönyv egy részletével, em­lékezetes pillanatokat szerezve ezzel mindenkinek. Tóth László, Mezey Katalin, Vasy Géza és L. Simon László (Somogyi Tibor felvétele) Három magyar film szerepel az idei Karlovy Vary-i fesztivál műsorán, köztük két szemledíjas alkotás Versenyben indul A nyomozó Mundruczó Kornél Deltá­jának fényes cannes-i sike­re után Gigor Attila A nyo­mozó című rendezése száll A kategóriás versenybe, méghozzá Karlovy Vary két hét múlva kezdődő feszti­válján. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ugyanitt, az East of the West szekcióban két másik magyar alko­tás is szerepel: Dettre Gábor friss munkája, a Tabló és Lakatos Ró­bert szemledíjas Bahrtaló!-ja. Dettre Gábor, aki 1993-ban A színésznő és a halál című doku­mentumával vált élvonalbeli ren­dezővé, hét évvel a Felhő a Gan- gesz felett című játékfilmje után készített újabb, egész estét betöltő mozifilmet. A gyűlölet ára című Kertész Ákos-regény nyomán for­gatott Tabló szociális érzékenysé­gével és helyzetismeretével ható bűnügyi történet, amely ugyan nem úgy pörög, mint az amerikai zsarufilmek többsége, krimivo­natkozásaitól azonban izgalmas, társadalmi korképe által megdöb­bentő, groteszk jellege révén szó­rakoztató, lélektani elemeinek kö­szönhetően pedig hiteles alkotás. Krimiről lévén szó legyen elég csak annyi: roma zsaru nyomoz a film­ben a társadalom legsűrűbb sű­rűjében, ahol nem érvényesek írott szabályok, s érvényét veszíti min­den törvény. Mucsi Zoltán, Sche­rer Péter, Csuja Imre, Tordy Géza, Györgyi Anna remek alakítása mellett Szirtes Ági (egy csavaros eszű prosti szerepében) emelkedik a legmagasabbra, hiszen színésze­tének esszenciájával úgy tud hatni a vásznon, ahogy csak a legna­gyobbak képesek. A Gábor cigányok bevett köszö­nési formáját (Bahrtalo! Jó sze­rencsét!) adta játékfilmje címének Lakatos Róbert, aki moralista ko­médiának titulált dokumentum­játékfilmes road movie-jával két erdélyi jó barát történetét meséli el a hetvenes évek Budapesti Iskolá­jának hagyományaira építve. Amatőr színészek (Boros Lóránd, Gábor Lajos) mutatják meg önma­gukat az író-rendező lazán meg­komponált jeleneteiben. Lali és Lóri, megelégelve anyagi gondjaikat, Erdélyből indulnak el Lengyel Ferenc és Szirtes Ági a Tablóban üzletelni a nagyvilágba. A ma­gyarországi lomtalanítóktól okul­va Ausztriába mennek, hogy hasz­náltcikkek „importjával” pró­bálkozzanak, ám mivel ott sem tudják megszedni magukat, egy idő után továbbállnak. Lóri ugyan­is idegenvezetői állást kap Egyip­tomban, ahol „hivatalosan” nincs más dolga, csak mulattatni, szóra­koztatni a turistákat. „Mellékesen” pedig csencselésre is van lehetősé­ge, így erősítve Egyiptom és Ro­mánia (fekete)kereskedelmi kap­csolatait. Lali, a nagykalapos ci­gánybádogos csak az első hívó szó­ra vár, és már rohan is utána, hogy együtt (vagy éppen külön-külön) halásszanak a zavarosban. Nyelvi­leg ő az ügyesebb kettőjük közül: pár szót németül és angolul is ga­gyog, de a török piacon sem tud­nák eladni ót. Szerepek leosztva: Lali felszabadult hangulatot te­remt, Lóri „üzletet köt”, s ha baj van, azonnal segítő kezet nyújt örökké álmodozó, hirtelen ter­mészetű társának. Mindketten máshogy üzletelnek, máshogy szórakoznak, máshogy barátkoz­nak, de a céljuk ugyanaz: szert tenni egy kis vagyonra, hogy könnyebb legyen az életük. Sze­retni való zsiványok mindketten, akik még tudják, a legnagyobb kincs mégiscsak a barátság, min­den más csak azután jöhet, s azt még a seftelés sem ronthatja meg. Szellemes párbeszédek, megmo­solyogtató képsorok, páratlan életképek, könnyű kis fejezetek az erdélyi cigányság kultúrájából - ennyit ad Lakatos Róbert filmje, ami így együtt nem is olyan kevés. Gigor Attila nevét az idei film­szemlén jegyezte meg szakma és közönség. Szerzői vagy művész­film helyett egy igazi, a hagyomá­nyostól eltérő krimivel mutatko­zott be. Nem akart „önkifejezni” vagy „üzenni”, őt egyszerűen csak az emberi kiismerhetetlenség ér­dekli. A társadalom által el nem ítélt magánbűnök foglalkoztatják, az emberi kapcsolatokban kelet­kezett fekete foltok. S mivel kép­regényeken és hőstörténeteken nőtt fel, ismeri jól a műfaj szabá­lyait. Főhőse, Malkáv Tibor, a ma­gányos, rend- és munkamániás, már-már megszállott boncmester, nem másvalakiről, hanem önma­gáról akarja megtudni, ki is ő vol­taképpen. A kérdés egy gyilkosság révén merül fel benne. Malkáv Ti­bor (Anger Zsolt a legjobb férfiala­kítás díját kapta szerepformálásá­ért az idei szemlén) nem egy könnyen barátkozó típus. Nincse­nek is barátai. Egyetlen személy­hez fűzi szorosabb kapcsolat: hal­dokló anyjához. A műtéthez szük­séges összeget azonban nem tudná előteremteni, ha nem vállalná el, hogy megöl egy idegent. Miután végez Szirmai Ferenccel, s már ke­zében a pénz, megtudja, hogy na­gyon is sok köze volt áldozatához. Nyomozni kezd, hogy tisztán lás­sa: ki bérelte fel, s miért kellett gyilkolnia. Malkáv Tibor felgön­gyölíti a rejtélyt. És megtudja: ki is ő igazából. Jól megrendezett krimi? Műfaji paródia? Gigor Attila filmje revela- tív erővel hatott a budapesti must­rán. De hatni tud-e majd idegen vi­zeken, most például Karlovy Vary fesztiválján? Vagy megmarad ma­gyar specialitásnak? Kiállítás a berlini Új Zsinagógában - a kiegészítő rendezvények egyike Szabó István Szembesítés című filmje Elnémított hangok emléke csendes termekben ; MTl-TUDÓSÍTÁS Berlin. Magyar vonatkozásai is vannak annak a' kiállításnak, amely a részben gyönyörűen újjá­épített, részben világháborús em­lékként megőrzött berlini Új Zsi­nagóga falai között látható ezek­ben a napokban, egy másik, nem fizikai rombolás emlékeit idézve fel. A náci „kultúrpolitikából” is­mertebb vonatkozás a könyvége­tés vagy az Elfajzott művészet cí­men a 20. század festőóriásainak műveiből rendezett „leleplező” ki­állítás, a „nem árja zene” sorsa a Harmadik Birodalomban azonban valamivel kevésbé ismert. A Verstummte Stimmen (Elné­mított hangok) címmel megren­dezett kiállítás azt idézi fel, miként száműzte a náci birodalom az ope­raszínpadokról a zsidó származá­sú művészeket: kik szervezték a hajszát, kik voltak az áldozatok, kik profitáltak belőle. Ezt a törté­netet eddig így összefogva nem mondták el - bár a kultúra szem­pontjából ez is igazi dráma. Fe­nyegető előjátékként előzte meg Hitler „végső megoldását”, előbb a szellemet hamvasztották el a nácik könyvmáglyákon és fellépési ti­lalmakkal, aztán jött Auschwitz. A látogató magyar zenei nagy­ságokat is talál a képekben, han­gokban, szövegben felidézett 44 művész között, Alpár Gittától a bé­csi operaszínpadon Rosette An- dayként szereplő Anday Piroskán és sok más magyar földön született és tanult zenészen át Ábrahám Pá­lig. A Neue Synagoge csendes ter­meiben a pannókon a látogató elé tárul az egész történet: ezek a művészek a bécsi klasszikus zenei örökség és az egész német zenei kultúra hordozói, kiemelkedő képviselői voltak - de mert nem voltak „árják”, Hitler hatalomra ju­tása, 1933 után nem tolmácsolhat­ták többé az „álja szerzők” műveit. Sokaknak hírnevük és anyagi helyzetük bizonyos védettséget biztosított, és időben felismerve a nácizmus igazi természetét, biz­tonságosabb országba tudtak emigrálni - „csak” éppen a világhír csúcsáról hontalanságba, az üldö­zött helyzetébe lökték őket. Volt, aki talpra tudott állni a háború után, és folytatta pályáját, akadt, aki sohasem tudta túltenni magát a megaláztatásokon és a megpró­báltatásokon - és volt, aki meg sem érte a háború végét. Álljon itt három példa a meg­annyi hasonló, szomorúan párhu­zamos életrajz közül. Az 1891-ben született, bárso­nyos hangú Richard Taubemek, „az évszázad tenorjának” a nácik sohasem tudták megbocsátani, hogy - zsidó létére - korábban a német költőfejedelem, Goethe szerepét alakította egy daljáték­ban. 1933 elején még egy Lehár- operettben dalolt az élet szépségé­ről, nem sokkal később Bécsbe menekült, majd Londonba emig­rált. A háborút kevéssel túlélte, de komoly szerepre már nem volt al­kalma. Alpár Gitta Richard Tauber partnere volt Lehár operettjében. Az énekesnő 1900-ban Budapes­ten született. Berlinben óriási ze­nés és filmsikereket aratott. 1933-ban azonnal vonatra ült, Budapestre utazott, majd Bécsben folytatta zenei és filmes pályáját. 1939-es amerikai turnéjáról többé nem tért vissza Európába, az óceá­non túl pedig már csak kisebb sze­repeket kapott (igaz, egyszer Mar­lene Dietrich oldalán). Ábrahám Pál, számtalan ope­rettsiker szerzője fénykorában az előkelő berlini Fasanenstrassén vásárolt villát, aztán egy évtizeden át menekült a nácik elől. Előbb Ausztriába, az 1938-as Anschluss nyomán pedig Párizsba, majd Ku­bába hajózott, onnan pedig New Yorkba ment. Itt tört rá az a dep­resszió, amelyből 1960-ban bekö­vetkezett haláláig nem gyógyult ki teljesen. Kiegészítő rendezvények kísérik a múltidézést, ezek egyike Szabó István Szembesítés című filmje. A kiállítás anyaga interneten, könyvben és lemezen is rendelke­zésre áll - az utóbbi album, amely négy CD-n 21 énekes áriáit tartal­mazza, nemcsak kultúrtörténeti emlék, hanem igazi zenei cseme­ge. Richard Tauber többek között a Don Giovanniból, Alpár Gitta a Va­rázsfuvolából is énekel áriát. i Í ( 4

Next

/
Thumbnails
Contents