Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-03 / 128. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 3. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Van még visszatérés Búcsú a parlamenttől több felvonásban, az SZDSZ legfontosabb ígéreteiből semmi sem valósult meg. így értékelték az MTI által megszólaltatott politológusok a Szonda- Ipsos legújabb közvéleménykutatási eredményeit, melyek szerint mélypontra jutott az SZDSZ támogatottsága: a választókorú népesség és a biztos pártválasztók körében is 1 százalékon áll a párt. Kiszelly Zoltán politológus ezt úgy értékelte: „Búcsú a parlamenttől több felvonásban”. Kifejtette: az SZDSZ szavazótábora először 1994-ben, az MSZP-vel kötött koalíció után fogyatkozott meg; ekkor leginkább nyugat-magyarországi bázisait veszítette el a párt. 2002 után tovább csökkent ez a tábor, amikor olyan alapítók távoztak vagy vonultak háttérbe, mint Kis János és Kőszeg Ferenc. Az SZDSZ-sza- vazók további fogyatkozásának harmadik szakasza Gyur- csány Ferenc megjelenésével esett egybe. Míg a Horn Gyula-féle MSZP-hez képest az SZDSZ européer párt volt, ezt a Gyurcsány vezette szocialistákkal szemben már nem tudta felmutatni - mondta a politológus. A szakember ugyanakkor nem zárta ki, hogy lehet visszatérési lehetősége a pártnak, vagyis még visszaszerezheti szavazóit. Hasonlóan vélekedett Juhász Attila, a Political Capital szakértője, aki szerint 2002-ben és 2006-ban is sokan úgy gondolták, nem lesz parlamenti párt az SZDSZ, mégis bejutott az Országgyűlésbe, és most sem zárható ki, hogy egy jó kampánnyal visszaszerzik szavazóikat. A politológus hangsúlyozta: 2002 óta semmi sem valósult meg a liberális párt legfontosabb ígéreteiből, így az adócsökkentés és az egészségügyi reform sem, ami közrejátszhatott a szavazóbázis erodálódásában. Az SZDSZ szavazótábora valószínűleg elbizonytalanodott, passzivitásba vonult, de nem zárható ki, hogy egy jó kampánnyal, ami egyébként a liberális pártra jellemző, vissza lehet szerezni őket - mondta Juhász Attila. Kiszelly Zoltán szerint, ha a jövő évi európai parlamenti választáson nem szerez mandátumot az SZDSZ, bárki legyen is a pártelnök, arról kell beszélnie, miképpen juthatnak be a parlamentbe, nem pedig a párt programjáról. Juhász Attila a Szonda-Ipsos felméréséhez kapcsolódva kitért arra, hogy ez az eredmény is cáfolja azt a feltételezést: mind az MSZP- nek, mind az SZDSZ-nekjobb lesz, ha szakítanak. Kiszelly Zoltán ezt úgy látja, hogy a koalícióból való kilépéssel Kóka János saját elnökségét akarta megerősítem. A tisztújító küldöttgyűlés azonban nyár elejére (június 7-re) esik, amikor kezdődik a politikai uborkaszezon, ezért kevesebb nyilvános szereplési és megszólalási lehetősége lesz a megválasztott elnöknek, aki érdemben ősztől kezdhet el tevékenykedni - mondta a politológus. Juhász Attila szerint a tisztújító küldöttgyűlés már nem a legitimitásról, hanem az SZDSZ népszerűségének visszaszerzéséről szól. (MTI) _ Megértem, miniszter úr, hogy nehezen válik meg a tárcától. Különösen azok után, hogy mindent belefektetett, ami önben volt. Az irányítás tehetetlenségének maximumát. (Peter Gossányi karikatúrája) Eredetileg a falvakat buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni Rendszerváltozás Kelet-Európábán 4. 1988 nyarára a romániai állami és pártvezetés elhatározta, hogy felgyorsítja korábban meghirdetett településrendszerezési tervének végrehajtását. A döntés heves külföldi reakciókat váltott kijúnius 27-én pl. Magyarországon több tízezren tiltakoztak a tervezett falu- rombolás ellen. MTl-HÁTTÉR A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága (RKP KB) 1967-ben fogadta el az ország területi és közigazgatási átszervezésére vonatkozó alapelveket, amelyek a termelés nemzetiségre való tekintet nélküli egyenletes területi elosztását, s mindenhol azonos életfeltételek megteremtését célozta. El akarták törölni a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségeket, egyúttal a nemzetiségileg vegyes területeken biztosítani igyekeztek a román többséget. Csírájában már ekkor megjelent a kisebb települések felszámolásának és összevonásának gondolata is. Kis kulturális forradalom 1971-ben, Nicolae Ceausescu pártfőtitkár észak-koreai és a kínai látogatása után új lendületet vett az 1967-ben meghirdetett gondolatok megvalósítása. „Júliusi Tézisek” néven elhíresült beszédében a pártvezető Románia „kis kulturális forradalmáról” szónokolt, amely együtt jár a településszerkezet átalakításával. 1972-ben az RKP országos értekezletének irányelvei alapján megszülettek az infrastrukturális költségeket kötelezően csökkentő területrendezési tervek, amelyek a települések koncentrálását, a beépítettség növelését írták elő. A koncentráció révén több száz új agráripari várost akartak létrehozni, s mindegyik köré 3-4 községet csoportosítani. A fejlesztés megkezdésekor 40 települést rövid időn belül várossá is nyilvánítottak. A következő években a helyi szervek halogatása, passzív ellenállása miatt a megvalósítás üteme lelassult. Több városi lakost A terv 1984-ben került újból reflektorfénybe, amikor az RKP úgy döntött, a következő ötéves tervben a városi lakosság arányának el kell érnie az 58 százalékot. Kidolgozták az új településrendszer kialakításáról szóló programot, bár annak részleteit még nem tárták a nyilvánosság elé, majd az 1987-es pártkonferencia kijelölte a határidőket. Kimondták, hogy három szakaszban kell megvalósítani a programot: az első szakasz 1990-ig, a második 1995-ig, a harmadik 2000-ig tartott volna. Életképtelenné nyilvánítva 1988. április 29-én az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülésén ismertette Nicolae Ceausescu pártfőtitkár a menetrend részié^ teit. Eszerint az első szakaszban, 1990-ig elkészítik az átrendezés minden részletre kiterjedő tervét, s felmérik a falvak lakosainak számát. A két- háromezer főnél kevesebb lakosú településeket életképtelennek minősítették, holott a romániai falusi lakosság 14 200 településének mintegy a fele beleesett e felszámolási kategóriába. Fontos feladatként tűzték ki a helységek építészeti egységesítését is, amelynek értelmében minden épületet (a lakóházakat is beleértve) kizárólag a központi típustervekkel összhangban lehet megépíteni. Az 1995-ig tartó második szakasz végére az elképzelések szerűit megyénként 2-3 agráripari komplexumot alakítottak volna ki, az utolsó szakaszban pedig 2000-ig 558 városi jellegű agráripari központ megvalósításán dolgoztak volna iskolákkal, 50-100 ágyas kórházakkal, sport- és művelődési központokkal. Halállista 1988-ra az illetékes szervek elkészítették a lerombolásra ítélt falvak listáját, s építési engedélyt már csak azokon a településeken lehetett beszerezni, amelyek nem szerepeltek e „halállistán”. Ceausescu a megművelhető földterület 3 százalékos növekedését is remélte a terv által költözésre kényszerített 5-6 millió lakos áttelepítésétől, különösen az ország nyugati harmadában, Erdélyben, ahol a kétmilliós romániai magyarság túlnyomó része és megközelítőleg 200 ezer német ajkú lakos élt. Nagyságukat tekintve a magyarlakta falvak nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát, a sűrűn beépített német nemzetiségű falvak lélekszá- ma a Déli-Kárpátokban, Hargitában és a Maros völgyében az NSZK- ba való kivándorlás miatt folyamatosan csökkent, ezért azok is veszélyeztetetté váltak. A tervezett településrendezés (-rombolás) nyü- vánvalóan e nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott homogenizációs folyamatot. Bukarest mint Hirosima Az átalakítási tervek kiemelt szerepet szántak a fővárosnak, Bukarestnek, nem kímélve annak történelmi városközpontját. A nyolcvanas években véghezvitt bontások miatt az érintett városrészek mintegy 500 hektárnyi területét csak „Ceausima-ként” emlegették, Bukarestet az atomtámadást elszenvedett Hirosimához hasonlítva. Bukarest környékén kezdték meg az egész ország számára példaként javasolt „mintaközpontok” kialakítását, ahová 3400 lakost be is költöztettek 2-4 emeletes panelházakba, közös mellékhelyiségekkel, de központi fűtés nélkül. Falurombolás buldózerekkel Az 1988. áprilisi pártfőtitkári beszéd világszerte hatalmas tiltakozást váltott ki, Románia egyre erősödő nemzetközi gazdasági és politikai nyomás alá került. 1988 végére a falurombolási programot lelassították, amiben szerepet játszott a pénz hiánya is. Eredetileg a falvakat buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni, s ekkoriban láttak napvilágot azok az elképzelések, hogy iskola, távolsági busz, orvosi ellátás, postai és elektromos áramszolgáltatás híján a falvakat hagyják maguktól elhalni. A tarthatatlan bel- és külpolitikai állapotot végül a romániai forradalmi átalakulás szüntette meg, amely 1989. december 22-én magával sodorta Nicolae Ceausescut és egész rezsimjét. KOMMENTÁR Légy résen! LOVÁSZ ATTILA Örülhet most a szlovák lakosság, mert a korona erősödésével előnyösebb árfolyamon ugrik az ország az eurózónába, a lakossági megtakarítások nem értéktelenednek el, a fizetések is jobban néznek ki erős koronaárfolyam mellett. Az exportőrök morognak ugyan egy kicsit, de csak fél évig, mert azután soha többé nem lesz az euróövezetben árfolyamkockázat, s a kereskedők tudják, müyen megkönnyebbülés ez. Az erős korona tehát úgymond a kisember- nekjó. Nem annyira jó a munkaadóknak, mert a jobb bér egyben nagyobb bérköltséget jelent, de - szerencsére - az elvonások és az adók ugyanolyan mértékűek lesznek. Ihaj-tyuhaj, lehet örülni. Eközben viszont ne feledjük, hogy a vígságra még egy okunk van. A politikai garnitúrák ugyanis a választási ciklusokhoz igazodva szeretnek nem éppen takarékoskodó pénzügyi politikát folytatni, a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében az adófizetők pénzét nagy szeretettel osztogatják. Az euróövezetben pedig mindennek jóval szigorúbb szabályai vannak. Míg anno Vladimír Mečiar kormánya az igazi nagy gazdasági pofonokat akkor kapta, amikor az ország külföldi adóssága már a GDP 10 százalékánál tartott, és a kormányhitelekre már 30 százalékos kamatnál sem akadt hitelező, Fico sokkal korábban kap a körmére, például, ha nem tartj a be a maastrichti kritériumokat (köztük a közismert inflációs három és költségvetési deficit három százalékot). S ennek bizony a kor- mánygamitúra nem örül majd. Most semmi baj, 10%-os növekedés mellett van mit osztogatni, de elég egy kis recesszió, lesz itt sírás-rí- vás. De nem nyúlnak le annyit, amennyit nem szégyellnek. Van még egy szempont. Fico, bár érdekeivel nincs éppen összhangban az euró, hatalmas sikerként fogja kommunikálni az árfolyamot és a sima pénzváltást, szidva közben a kereskedelmi láncokat, boltosokat s mindenkit, aki fölfelé kerekít. Csak azt nem árulja el lányos zavarában, hogy a hat-nyolc évvel ezelőtti makrogazdasági sikerek korában nem tudta megmondani, mikor lesz jobb a polgároknak. Ó azt mondta, soha, mert - Luptákkal együtt, ha még emlékeznek rá- azt mondogatta, a grafikonokból nem lehet jóllakni. Az a jobb, az most van, s egyenes következménye az ellátó rendszerek reformjának (az egészség nem üzlet! - copyright by Fico és Mi- kóla) , a szociális halóval való visszaélés visszaszorításának (az ország lakosságát megnyomorították! - copyrigt by Fico), a munkahelyek tőke általi teremtésének (idejön a nyugati tőke kizsákmányolni népünket - copyright nincs, mert minden ősbolsevik erről ordibál a keleti blokkban) és az adórendszer reformjának (a költségvetés tönkremegy, nem győzzük finanszírozni az állami feladatokat - copyright by Schmögnerová, NÉZÉS, Kozlík et comp.). Meg annak, amit az ország bérből és nyugdíjakból élő része megszenvedett az ezredforduló után, s most gazemberség lenne még egyszer elölről kezdeni. Jön az euró, ha nem történik valami nagyon-nagyon rossz és meglepőjúlius nyolcadikén jó árfolyamot határoznak meg az európai jegybankárok, a lakosság számára az egy-két spekulatív dráguláson túl feltehetően nagyobb pénzügyi biztonságot és kiszámítható kamatokat jelent. Lehet örülni s lehet közben gondolkodni, vajon a tolvajnak és lenyomorító gazembernek titulált politikai garnitúrák kellenek-e vagy azok, akik ezt az eredményt nagyj ából öt évvel kés- leltették-közben nemzetükért aggódtak nyilvánosan. S ők tértek vissza a kormányzásba, úgyhogy az sem baj, ha résen leszünk ezután is. Éléskamra JARÁB1K BALÁZS Ahogy közeledik az elnökválasztás második fordulója Zimbabwé- ban, egyre növekszik az idegesség országszerte. Élesítik a macsetá- kat a legények és suhintanak is, folyamatosan. Pár nappal ezelőtt a 43. ellenzéki aktivistát temette el felesége és három gyermeke. 43 a márciusi parlamenti és elnökválasztások óta, pontos diagnózis Afrika valaha egyik legggazdagabb, mára pedig egyik legszegényebb országáról. Ehhez csupán egy magát helyi istennek képzelő pedagógus kellett, akit a hajdani Rhodesia fajgyűlölő (fehér) rendszere elleni sikeres fegyveres küzdelem miniszterlenökké tett az ország első szabad választásán (1980). Elnökké már a rendszer átszabásán keresztül vált, s.k. Nem kétséges, hogy a Robert Mugabe által gründolt rendszer az utolsókat rúgja. A képletesen és ténylegesen is kiéhezett ország, erőszak ide, vagy oda, biztosan megszavazza Morgan Tsvangirait, az ellenzéki és szakszervezeti vezért a június 27-ei második fordulóban. A haláltusa azonban vélhetően véres lesz. Bár az ország csontvázától lassan már a keselyűk is elfordulnak, sokaknak a rendszerben Mugabe jelenti a garanciát a (személyes) túlélésre. Másrészt pedig az ellenzék és legfőképp Morgan is, legalábbis látszólag, keveset tesz a rendszer prominenseinek megszerzésére. A sikeres választási átmenetek során - Szerbia, Ukrajna- elsősorban a biztonsági szolgálatok semlegesítése volt a lényegi kérdés, az állandó társadalmi nyomás mellett. A rendszer régi prominenseinek ezt elsősorban az ellenzék vezére, az új (törzs) főnök tudja leginkább garantálni (egy személyes találkozó során). Ezzel szemben Morgan a választások óta elmúlt két hónapot - külföldön töltötte. Tény, Dél- Afrika és a többi szomszéd (Mozambik, Zambia) szintén hozzájárulhat a nyomáshoz, de az otthon végzett munkát ez nem pótolhatja. Ráadásul, legalábbis a nyugati sajtó beszámolói alapján, az ellenzéknek semmilyen terve nincs az átmenet végrehajtására. Egy ilyen tervezetet lobogtatva az ellenzék mind otthon, mind külföldön hatékonyabban tudta volna képviselni a „változás” ügyét. Június 27. talán az utolsó lépés a sokat próbált országnak a változás útján. Még ha sikerül is Mugabét távozásra kényszeríteni, az igazi próba csak a változás után következik. Visszavezetni Zimbabwét oda, ahol a nyolvanas években volt. Afrika éléskamrájává tenni.
