Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-14 / 138. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 14. Presszó 27 Idézet „Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetet- lennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó - napom volna." (Paolo Coelho) Coelho jelenleg Rio de Janeiróban és a franciaországi, Lourdes melletti Tarbes-ben él második feleségével, Christina Oiticica festőnővel (Reuters-felvétel) Szövetséget kötött az ördöggel, hogy nagy író váljon belőle - életcélja végül beteljesült Bestseller Coelho titkos életéről Könyvei > Egy mágus naplója/Zarándoklat (O diário de um mago) -1987 I Az alkimista (0 Alquimista) -1988 1 Brida (Brida) -1990 I A valkűrök (As valkírias) -1992 I A Piedra folyó partján ültem és sírtam (Na margem do rio Piedra eu sentei e chorei) -1994 I Maktub (Maktub) -1994 1 Az ötödik hegy (O Monte Cinco) -1996 I A fény harcosának kézikönyve (O manual do guerreiro da luz) - 1997 I Veronika meg akar halni (Veronika decide morrer) -1998 I Az ördög és Prym kisasszony (O demônio e a Srta. Prym) - 2000 I Tizenegy perc (Onze minutos) - 2003 ► AZahir (O Zahir)-2005 IA portobellói boszorkány (A Bruxa de Portobello) - 2006 Elmegyógyintézetben kezelték, kábítószerezett, toplistás dalszövegeket írt, le- paktált az ördöggel, majd szakított vele, végül teljesült az álma és bestseller író lett Paulo Coelho. Az alkimista szerzőjének mindeddig rejtve maradt vad és kalandos életét az író titkos naplói és magnófelvételei alapján egy brazü kollégája vetette papírra. ÖSSZEFOGLALÓ A múlt héten megjelent O Mago (A mágus) című több mint 600 oldalas biográfia akkora siker Brazíliában, hogy a boltokba kerülése napján 10 ezer darab kelt el belőle. A Planéta kiadó a külföldi piacot is meg akaija hódítani, 40 további országban tervezi a könyv terjesztését. „Minden benne van. Erőszak, szex, vallás, rock and roll, sátá- nizmus. És megváltással zárul, hiszen valóra vált az álma, és híres író lett belőle” - foglalta össze Sao Pauló-i sajtókonferenciáján az életrajzot jegyző Fernando Morais. A szerző elárulta, hogy a könyvben Coelho évekig ládában rejtegetett közel 200 naplójának és 100 magnókazettájának sokkoló vallomásaival szembesülhetnek az olvasók. A hatvanadik évét taposó Paolo Coelho korábban úgy rendelkezett, hogy halála után az egészet égessék el, hogy titkai vele együtt sírba szánjanak. De aztán alkut ajánlott Moraisnak: megkaphatja a láda kulcsát, ha kideríti, ki volt az az ember, aki a diktatúra idején (1964-85) kínozta ót. És Fernando Morais szállította a nevet, így aztán Coelho megosztotta vele és a világgal a legbelső titkait. Az életrajzíró megvallotta, hogy személyesen legjobban Coelho szexuális élete döbbentette meg. Annyira, hogy sokáig nem volt benne biztos, egyáltalán be- levegye-e ezeket az intim részeket a kötetbe. Végül mégiscsak benne maradtak a homoszexuális kalandjai és tinédzser barátnőjével vďó viszonyának sikamlós részletei is. A kötetből egyebek között kiderül, hogy a tinédzser Coelhót apja egy Rio de Janeiró-i elmegyógyintézetbe záratta, ahol gyógyszerezték és elektrosokkal is kezelték. Onnan északra, Bahia államba szökött, ahol összeállt egy rockzenésszel, és együtt számos nagy sikerű nótát írtak. Ekkor szerezte első tapasztalatait a kábítószerekkel. A hetvenes években a sátánista tanok fertőzték meg, és „szövetséget kötött az ördöggel”, hogy nagy író váljon belőle. Paolo Coelho életcélja végül beteljesült: 19 regényt írt (utoljára tavaly A portobellói boszorkány jelent meg tőle), s a világ legtöbb kötetet eladó írói közé emelkedett. Morais szerint kitűnő filmet lehetne forgatni az életéből. Brazil filmesek már meg is keresték őt ezzel a tervvel. Coelho húsz évvel ezelőtt megjelent Az alkimista című regényének megfilmesítésén éppen most dolgozik Laurence Fishburne amerikai színész-rendező. (mti) A brazil foci nagy rajongója (ČTK-felvétel) K0LT0 - PÖRKÖLVE A Monarchy sister’s nekilát KARAF1ÁTH ORSOLYA Lassan már tíz éve, hogy utoljára utaztam hálókocsiban. Nagypapám annak idején a MAV-nál dolgozott, a családnak adott volt hát a lehetőség vonattal körbefurikázni a világ akkori baráti országait - és mi éltünk is ezzel. Örökre megmaradtak bennem ezek a gyerekkori utazásos emlékek. Később volt szerencsém a legendás Orient Express-szel is zúzni egy darabon, repített más vonalon is a szerencse. Aztán a vidám zötykölődést felváltották a fapadosok. Idén jutottam el odáig, hogy rosszul lettem, ha repülőre kellett szállnom, ezért a trieszti utunknál, mikor kérdezték, mivel mennénk legszívesebben, a vonatra szavaztam. Trieszt mellé, a cuki kis Monfalconébe volt meghívásunk előző héten Bárdos Deák Ágival, kedvenc fellépő társammal. Ismét poetry slam-re kaptunk meghívást, mint legutóbb Berlinbe. Akkor még nem volt nevünk, esetleges volt a színpadi párosunk, ám aztán ténylegesen lepaktáltunk, lett nevünk és szilárd koncepciónk. Az est előtt kiderült, másokat is a berlini show miatt hívtak meg. A német költőlány, amikor meglátott minket, felkiáltott: „Itt vannak az őrültek!” Ekkor már világos volt, hogy közös szürreális produkciónk nem hagyja a szemeket szárazon. Az olasz műsor után mind a szervezők, mind a résztvevők, mind a közönség tagjai nevetve rázták a kezünket, és biztosítottak arról, hogy ilyen különös, friss, fanyar és vicces produkcióval még nem találkoztak. Egyik néző odáig ment, hogy javasolta, védessük le magunkat. Ez meg is fog történni. Ám a dicsekvést befejezve, rátérek a pokolra. Az útra, amely a produkciónkkal ellentétben nem volt se friss, se fanyar, se vicces. Első blikkre elájultunk az immár modern, légkondis, mini szállodai szobára emlékeztető vonatfülkénktől, melyben volt minden, ami elvárható. Az álságos kalauz este tízkor jó pihenést kívánt nekünk. Nos, szinte a szemünket sem tudtuk lehunyni. Azt persze elfeledtük, hogy Trieszt felé nem EU-s országokon haladunk át, így ötször zörgettek nagyon tahó vámosok és útlevél ellenőrzők az éjszaka. Modoruk és stílusuk a régi rendszert idézte. Lámpával bele a pofánkba, táskanézegetés, emelt hang. Visszasírtam a repterek neo- nos világát... Csak a reggel enyhítette a kínokat: mesteri volt a kiszolgálás, ágyba kaptuk a kávét. A Monarchy sister’s két begyógyult szemű tagja ekkor megérezte még egy percre a régi békebeli hangulatot... Aztán később, a tengerparton sétálgatva egy szuper, új kalapban már el is felejtettük a szenvedést, ami csak a hazafelé úton tört ránk újra. De akkor már túl voltunk mindenen, és azt gondoltuk, bármikor újra nekivágnánk... (Pénzes Kristóf felvétele)
