Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-14 / 138. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 14. www.ujszo.com Márai Sándor Mikó utcai lakásuk erkélyén; Budapest, 1942 körül. Forrás: Mészáros Tibor összeállította: Éltem egyszer én, Márai Sándor. Fotók, emlékek, dokumentumok az író életéből, Helikon Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2000. (Bojár Sándor felvétele) A kétnyelvű kiadványt Kassa város önkormányzata rendelte meg Márai, a kassai polgár KOZSÁR ZSUZSANNA Márai Sándort, Kassa város szülöttjét talán épp honfitársai ismerik legkevésbé. A hajdanán tilos listán lévő írót már felfedezte az egész világ, de a kassaiak még csak most kezdenek róla tudomást venni. Ehhez az első impulzust talán a Márai-emlékszoba és az író szobra adta, ám a kíváncsiság kielégítésére a közelmúltban kiadtak egy kétnyelvű publikációt is, Košický mešťan Márai-Márai, a kassaipolgár címmel. A könyvet Kassa város rendelte meg, és a Hemád Magyar Lap- és Könyvkiadó adta ki 2008-ban. A kiadvány gerincét Mészáros Tibor tanulmánya képezi. Ez a tanulmány műként Képek és tények Márai Sándor életéről címmel jelent meg a Helikon Kiadónál 2006-ban. Ennek a szövegnek kissé megkurtított változata olvasható most magyarul és (Alexander Balega fordításában) szlovákul is, a gazdag képanyaggal ellátott kötetben. A tanulmány a kronológiai sorrendet megtartva igyekszik képet adni Márai Sándor életéről és munkásságáról, bár ez a kép - tekintve az író kalandos, helyváltoztatással teli életét és rengeteg kiadott művét - kissé kaotikusra sikeredett. Talán célszerűbb lett volna az időrend helyett valamilyen más rendezőelvet választani, mondjuk a művek műfaját vagy tematikáját véve alapul. Az eligazodást segítheti a kötet végén található életrajzi kronológia, mely lényegében a tanulmányból készült vázlatnak is felfogható. A kronológia azonban naprakész, az író utóéletére, a halála utáni irodalmi siker egyes állomásaira is kitér, míg maga az alapmű természetesen Márai halálával és temetésével ér véget. A kötet utolsó része egy zárszószerű eszme- futtatás, mely Márai nemzetközi 'sikerének miértjeire keresi a választ. Az érdekfeszítő fejtegetés értékét csökkentik azok a magyar szövegrészek, melyekben a magánhangzókról lemaradtak az ékezetek. Ezen a szépséghibán az olvasó okkal bosszankodhat, hiszen a krétapapírra nyomott, nagyon ízléses kiállítású könyv egyáltalán nem olcsó. Határozottan hiányzik az életrajzi kronológia mellől a Márai-művek rendszerezése, felsorolása is, ami szintén biztos fogódzókkal szolgálhatna a kötet olvasóinak. Végül elgondolkodtató az is, hogy egy kétnyelvű kiadvány helyett nem lett volna-e célszerűbb a magyar és szlovák változatot külön kötetben megjelentetni, és a két kötetet olcsóbban árusítani. Az ötszáz koronás ár kissé borsos, a magyar és szlovák szöveg pedig nem mindig került pontosan egymás mellé a könyv bal és jobb oldalán. Akadnak akár féloldalas csúszások is, melyek magyarázhatók tördelési szempontokkal és az illusztrációk grafikai elhelyezésével, ám az olvasó dolgát semmiképp sem könnyítik meg. Mindenképp elmondható azonban, hogy Kassa város számára egy Márait népszerűsítő kiadványra már régen szükség volt, elsősorban a kassaiak és a magyar ajkú turisták igényeinek kielégítésére. A könyvet gazdag képanyag teszi érdekesebbé , (Szűcs Éva felvétele) KÖNYV A SZALONBAN Émmmmém ....................... Egy következetes írói magatartás CSANDAGABOR Idestova öt éve, hogy Kassán nemzetközi Márai-konferenciát rendeztek (akkor már harmadízben) ; a nagy és jó visszhangot kiváltó rendezvény anyaga azonban csak most jelent meg, 2007-es dátummal. Asoktekintetben reprezentatív - atipikus méretű, krétapapírra nyomtatott, angol rezümével ellátott háromnyelvű - kiadvány nem nevezi magát könyvnek, bár nyugodtan annak tartható. Összeállítói (Peter Juščák és Tibor Kočík, a kétnapos konferencia megszervezői, utóbbit a kiadvány felelős szerkesztőjeként is jegyzi) a konferencián előadott tanulmányok gyűjteményének nevezik, s csak az ezt jelző alcíme (Zborník zmedzinárodnej konferencie Košice 2003) meg a címe (Sándor Márai - Zaprisahaný nepriateľ diktatúr) van szlovákul föltüntetve, valamint a szerzőkről szóló kis eligazító lexikoncikkek és a képaláírások, maga a törzsanyag háromnyelvű, szlovák, magyar és lengyel, mégpedig ebben a sorrendben és szövegenként. Vagyis Peter Juščák konferencianyitó felvezetője előbb szlovákul olvasható, aztán magyarul, harmadszor lengyelül, s ugyanígy mind az öt tanulmány egymás után mindhárom nyelven. A kiadvány tehát a tőle elvárható módon közreadja az előadások szövegét, ugyanakkor mintegy visszamenőleg rögzíteni igyekszik a többi eseményt is - egy képaláírásból például megtudhatjuk, hogy Szegedy- Maszák Mihálynak is volt felszólalása, mellyel lenyűgözte a rendezvény részvevőit. Ugyanígy fényképek és hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb szövegrészek mutatják be az eseményrésztvevőit, szervezőit, segítőit és illusztrisabb szereplőit. Mindegyik előadóhoz is tartozik egy-két fénykép, továbbá jó néhány Márai- ról és életének kassai időszakáról. Kétségtelen, a kiadvány az ismeretterjesztő és irodalom-népszerűsítő munkák javához sorolható. Ugyanakkor nyilván volt-van olyan ambíciója is, hogy a szakma irodalomtudományi érdeklődésre is számot tartson, ennek azonban nem teljes mértékbenteszeleget. A kötet címe (Márai Sándor-A diktatúrák esküdt ellensége) csak részben fedi tartalmát, de ez amennyiben hiányossága, annyiban előnye is. Fülszövege köszönetét mond a konferencia sikerességéért, megjegyezve, hogy az olyan íróról szólt, „akit úgy szeretnénk emlékeinkben megőrizni, mint a diktatúrák esküdt ellenségét”. Ezzel szemben a tanulmányok zöme sokkal konkrétabb Márai-képet nyújt, egyúttal irodalmibbatis. A lengyel Feliks Netz (A száműzetés morfológiája) a kortárs (huszadikszázadi) közép-európai írófejedelmek vállalt száműzetésének sorába (Canettiébe, Kunderáéba, Thomas Mannéba, Gombrowiczé- ba, Nabokovéba, Ioszif Brodszkijé- ba) helyezi Márai Magyarországon kívüli pályáját s elemzi a száműzetés állapotát. Fried István (Márai Sándor panoptikuma) a magyar és a vüágiro- dalom Márai-olvasatát vizsgálja a szerző 1942-ben megjelent Panoptikum címűkisprózakötete alapján: ez a szoros könyvolvasás és szövegértelmezés eredményezte dolgozat a Márai-féle alkotó (és emberi; a kettő itt összefügg) szellemiségnek a pontos megnevezését adja: ,,Amit Márai elismer, egy következetes írói magatartás, egy hang őrzése - és nem politikai nézet.”, egyszersmind pontosítva, minek is volt valójában a szerző esküdt ellensége. Fried soksok kiváló szövegrészlettel és nagyon rafináltan (Márai irodalomolvasataival) mutatjabeaszerzőtúgy, hogy az ő más szerzőkről és művekről alkotott véleményét idézi. Fried nem hagy kétséget afelől, hogy Márai „ellenállása az irodalom, az írók, a polgár világa szabadságjoga- inakvédelmét igyekszikszolgálni.” Zeman László dolgozata (Kassai ésPrágaiőrjárat) a Friedéhez hasonlóan más által szólaltatja meg tárgyát - a városhoz, a környékhez ragaszkodó és messze látó, máig elevenen ható értelmiségi Márait -, a szellemi örökösének tételezett Rákos Péter révén; mindkettejükről és szóban forgó (a tanulmány címébe foglalt) őrhelykönyvükről is szabatos jellemzést adva. Tipológiai összefüggések a lengyel, a magyar és a szlovák irodalomban című tanulmányában Mária Bátoro- vá a komparatisztika lehetőségeit aknázza ki, szlovák, magyar s lengyel példán, szerzőket és műveket is összevetve. Márai mellé Gomb- rowiczot és Jozef Cíger Hronskýt választja, a három magányos-emigráns alakjának párhuzamain kívül néhány könyvük tartalmi-eszmei összecsengését mutatja ki; Márai esetébenA gyertyákcsonkigégnekés az Egy polgárvallomásai (német fordítású) köteteire hivatkozik. Gyüre Lajos ismertetője (Márai a KassaiNaplóban) a Kassai Napló Má- rai-közléseit, Márainak a laphoz (s részben a Kassai Újsághoz) való viszonyát érinti. Ez irányú érdeklődését Gyüre a 2004-ben megjelent Japán kert című kétkötetes Márai-válogatásban kamatoztatta; szövege a kötetekUtószavakéntismegjelent. Valószínű, hogy a 2003-as kassai Márai-konferencia anyagának megjelentetését a szükséges források hiánya késleltette (támogatókat a kötet nem sorol fel). Hogy meddig készült, nem sejthető, de a szövegek megírása és megjelenése közti években bizonyára kiszűrhető lett volna több elírás és kisebb-nagyobb tárgyi tévedés, nemkülönben a sok nyelvi bizonytalanság, következetlenség, pongyolaság. A magyar szövegek szlovák változata csak árnyalatait tekintve marad el az eredetiektől (stílusuk, mondataikvarázsako- pikmeg), sajnos, a szlovák szövegek magyar fordítása kevéssé élvezhető, helyenként pedig értelmük is nehezen kibogozható. Végül (vagy elsőként) egy látszólagos apróság szúrhat még szemet. Különös és szokatlan grafikai (de nem csak grafikai) eljárás, hogy a második oldal Márai- képe alatti kinagyított, valamint a hátsó borítóra rásokszorosított Má- rai-alárás ékezetek nélküli (Sándor Marai). Márai ugyan az idegen nyelvű hivatalos levelei alá az ezekben szokásos sorrendben kanyarí- totta nevét, de mindenkor ékezetekkel, alá zárójelben pedig természetesen írógéppel is, ékezetekkel (Sándor Márai alakban). Következetes írói magatartásához ez is hozzátartozott.
