Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-13 / 137. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 13. Kultúra 9 Nicholas Stoller romantikus vígjátéka könnyedségével, mindennapi egyszerűségével felfrissítő üdülés Lepattintva - nyári mozis Peter Bretter (Jason Segel) a szálloda egyik fura alkalmazottjával Az édes négyes (Fotó: Bontonfilm' Nagy nyári filmslágernek szánja a hazai forgalmazó Nicholas Stoller Lepattintva (Kopačky) című amerikai romantikus vígjátékát, amelyre az angolul nem tu­dóknak inkább magyaror­szági mozikba érdemes be­ülniük, hogy magyar szink­ronnal élvezhessék a párbe­szédeket. (Állítólag, bár nem olyan, mint az eredeti jó a magyar fordítás.) TALLÓS1 BÉLA Idehaza a képek zavartalan né­zése helyett megint olvasni kény­szerülünk. Sajnos. A verbális hu­morra építő film esetében ugyanis nagyon fontos a pontos szóértel­mezés, amelyhez a hangsúlyok­kal, intonációval (és egyéb meta­kommunikációs eszközökkel) tö­kéletesen élezett és fényesített poénok is hozzáteszik a magukét. Márpedig a Lepattintva humora nagyon is a szövegből fakad, a sűrűn pattogó szexuális töltetű verbális sziporkák táplálják. (Ab­ban a domináns jelenetben, ami­kor webkamerás kapcsolatban be­szélgetnek a szereplők, a feliratok olvasása miatt csak fáziseltoló­dással „sül” el a poén, s derül ki, milyen szennyes verbális szándé­kot takarnak a túloldalra üzenő utasítások. Vagyis, hogy a párbe­szédben részt vevő nő milyen hosszanti csúszásokkal közelítsen a „mikrofonhoz”.) A sajtóvetíté­sen - az ember mindig annak a közönségnek a reagálására hivat­kozik, amellyel látta a filmet - ta­lán csak az ilyen és hasonló késé­sek miatt - a feliratokba sűrített kommunikáció nem töltötte meg a termet az ítészek hahotázásával. Ez azonban semmit sem jelent, s nem is vesz el az élményből fi­karcnyit sem, hiszen a látvány pa­zar. Kész Hawaii. Ezért is nyári film a Lepattintva. Hawaiival, meg a könnyedségével, a min- dennapiságával, azzal, hogy nem akar több lenni, mint egy kikap­csoló napozás vagy egy üdítő fe­kete, zaccal és hosszú lével, ami­től - hangulatunktól és közérze­tünktől függően - néha feldühö­dünk, máskor felmegy a vérnyo­másunk, de a legtöbbször lekor- tyintgatjuk különösebb hatás, kö­vetkezmény nélkül. S csak abból tudjuk, hogy túl vagyunk rajta, hogy a fizetőpincér számláz, s fi­zetnünk kell. Csak a pénztárcánk tétjével, vagyis a mozijegy árával emlékezünk majd a Lepattintva című vígjátékra is. Amíg bent va­gyunk, beszippant, visz, megtart, s jól elvagyunk vele, de ahogy a vége felirattal elválunk egymás­tól, elszáll, mint a hawaii nyár. Legalábbis az ilyen mozivászonról kisugárzó, amilyet a Lepattintva nyújt, mert valahogy nem tökig Hawaii ez a hawaii nyár. Holott van gyönyörű tengerpart, már- már gyanúsan áttetsző víz, szörf­program, pofonos buli az éjszakai plázson, van virágfüzér és csicsás ing, áfonyaszörp és kókusztorta. Valahogy mégis steril, hiányoz­nak a turisták, nincs tömeg, több barellnyi elfolyó napolaj, topless napozás és egyéb civilizált velejá­rók. Már az is a hiteltelenség gya­núját kelti, ahogy főhősünk, Peter Bretter (Jason Segel) filmzene­szerző a legelőkelőbb apartman­ban kap elszállásolást. Abban, amelynek az árát Celine Dion pénztárcájához méretezték. Peter azonban bérmentve jut hozzá a csinos mindenes recepciós hölgy­től, Rachel tői (Mila Kunis), azon az áron, hogy takarítania kell ma­ga után. Igaz, neki a rendcsinálás is nagy áldozat, hiszen odahaza utazás egy vegyes szekrénybe takarítja be az útban lévő szennyest, sze­metet, használt és elhasznált holmit. Már itt az elején kiderül (nem direkt módon, hanem az egyszerű, kikövetkeztető, átlátha­tó dramaturgiából), hogy a vi­gasztaló apartman mellé, felvidí- tásképpen a csinos Rachelt is megkapja vigaszágyasnak. Főhő­sünk, Peter ugyanis öt év együttlét után szakított kedvesével, Sarah Marshallal (Kristen Bell), akiért a fél világ férfitársadalma csorgatja a nyálát, ugyanis egy sikeres tévé­sorozat szőke tündére, aki - ha a film szexista humorának stílusá­ban kellene megfogalmazni - már egy éve dugaszol a drogból és al­koholból kigyógyult, agyonteto­vált rockénekessel, Aldous Snow- val (Russell Brand). Peter azért utazik Hawaiira, hogy kigyógyul­jon a szakítás okozta, sírógörcsöt előhívó allergiájából, ám ehelyett újabb allergén környezetbe csöp­pen: tőle csak pár szobával távo­labb cicázik Sarah hosszú sörényű rockbikájával. A szállodában kibi- csaklunk egy icikét a fősújtásból, mivel több fura figura lép elő a szálloda lakói és alkalmazottai közül. Élen az az ifjúházas pár, akik élveznék ugyan a nászút kéje­it, ha hitük miatt nem visszakoz­nának a behatolás bűnétől. Peter szerelemfájdalmas terápiája mel­lett több szállá bomlik a történet a szerelem problematikájával és a szerelmespárok gondhalmazával. Miközben a párkapcsolatok okoz­ta sebeket a párocskák hawaii sza­badságoláson nyalogatják, sok mindent megtudunk a tévelygése­ket okozó szenvedélyekről. Ám azt, hogy az édes négyes, Peter, Sarah, Rachel és Aldous Snow ér­zelmi krikszkraksza hogyan ala­kul, azt hagyjuk meg könnyed zá­porként átvonuló nyári moziél­ménynek. Amiben a legfényeseb­bet robbanó gegpatronra azzal a párbeszéddel lehetne rávilágítani, amely - szalonképessé formálva - ilyesmi tartalmat közöl. Kijelentés a nő részéről: - Nem is szeretem a zenét, amit csinálsz. Válasz a férfi részéről: - Én is megdugtam a ve­zető szobalányt. Fizessünk he egy mozgóképes Hawaiira. S a nyaralás gondja le­pattintva. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat: Reggel 7 órakor hí­rekkel és sporthírekkel kezdődik az adás. 7.15-től Slágerhullám, 8 órakor Térerő az újvidéki magyar szerkesztőség gondozásában. A Hétről hétre 9 órakor jelentkezik. 11 órától a Délidő témája a 10 éves MKP jelenlegi helyzete, a vendég Berényi József. Délben hí­rek, majd a párkányi Tücsök ze­nekar felvételeiből válogatunk. 12.30- kor a Tékában hangképek­ben számolunk be a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak át­adásának ünnepségéről. A díja­zott szerzőkön kívül nyilatkozik az egyik díjalapító, Lauer Edith. 13 órától szól a Zenés köszöntő. 14.40-kor hírösszefoglaló. Vasárnap: A hírek és sporthí­rek után 7.10-től sugározzuk a Vi­lágosság református műsorát, Csorna László deregnyői lelki- pásztor szól a hallgatókhoz. 8 órá­tól Chopin és Carl Maria Weber műveiből hangzik el néhány. 8.30- tól a Kaleidoszkópban be­számolunk a Szímőn rendezett Jedlik Emlékünnepségről. Meg­szólal a Jedlik-díj két idei kitünte­tettje: Frankovics Boldizsár ki­bernetikus, egyetemi tanár és Bándy György evangélikus teoló­gus. Antal Ildikó, a budapesti Or­szágos Műszaki Múzeum Elektro­technikai Múzeumának igazga­tója bemutatja az intézményt, vé­gül Varga Lajos, a Magyar Szik- vízkészítők Jedlik Ányos Lovag­rendjének alapítója a szódavíz­gyártás hagyományairól beszél. 9.30-kor Donizetti Szerelmi báj­ital c. operáját ismertetjük. A 10 órai hírek után kezdődik a Rande­vú, melyben előzetes hangzik el a jövő héten kezdődő Jókai Napok­ról. Délben hírek, majd Nótacso­kor. 12.30-kor jelentkezik a Tu­domány világa. Május 18-án, a múzeumok hosszú éjszakáján a komáromiak az egykori Pannónia Provincia világát mutatták be az érdeklődőknek. Erről kérdeztük Paterka Pált, a komáromi Duna Mente Múzeumának múzeumpe­dagógusát. A komáromi Selye Já­nos Egyetem Eruditio - educatío c. folyóiratát dr. Laczkóné Erdélyi Margit, a Tanárképző Kar dékánja mutatja be. A műsor végén el­hangzik néhány rövid hír a tudo­mányvilágából. 13 órától Köszön­tő 14.40-ig. Adásunkat a hírössze­foglaló zárja 15 órakor. (MoL) Csaknem három évtizeden át állt a kassai deszkákon Elhunyt Peter Rašev S1TA-H1R Hosszan tartó, súlyos betegség után, 56. évében tegnap elhunyt Peter Rašev színész, rendező. Peter Rašev 1952-ben született Eperjesen. A középiskola elvégzé­se után a Jonáš Záhorský Színház tagja lett, majd miután másodszori nekifutásra felvették a pozsonyi színművészeti főiskolára, vörös diplomával végezte el. 1978-ban feleségével együtt lépett be a kas­sai Állami Színház társulatába, amelyben - kisebb szünetekkel - egészségi problémái miatti nyug­díjba vonulásáig tevékenykedett. A drámairodalom jelentős alakjait formálta meg a kassai deszkákon: a közönség láthatta Hamlet, Don Juan és Cyrano szerepében is. Énekesi-táncosi tehetségét számos musicalben kamatoztatta. Gyö­nyörű, bársonyos orgánuma gyak­ran volt hallható rádiójátékokban, szinkronszínészként és dokumen­tumfilmek narrátoraként is kere­sett volt. Az utóbbi években több színpadi művet is írt, melyeket a kassai Óvárosi Színház mutatott be. Kassán a bársonyos forradalom egyik vezéralakjaként is ismert volt. (SITA-felvétel) Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválja Véglegesített program MTl-TUDÓSÍTÁS Kisvárda. Véglegesítették a szervezők a június 19-én kezdődő Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiváljának versenyprog­ramját. A fesztiválon résztvevő négy szomszédos ország, Romá­nia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna 22 magyar társulata 32 előadást játszik a tíznapos program során. Erdélyből fellép az aradi, a Csík­szeredái, a gyergyószentmiklósi, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárné­meti, a székelyudvarhelyi és a te­mesvári színház, valamint a Ma­rosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Yorick Stúdió, to­vábbá a Sepsiszentgyörgyi M Stú­dió, illetve a Székelyudvarhelyi Nézőpont Színház. Délvidékről a Szabadkai Nép­színház és a Kosztolányi Színház, valamint az Újvidéki Színház és Akadémia, illetve a Vajdasági Ta­nyaszínház a résztvevő. A felvidéki színjátszást a kassai Thália, a komáromi Jókai Szín­ház és a Dunaszerdahelyi Epop- teia Társulás Műhely képviseli, a kárpátaljait pedig a beregszászi teátrum. A június 28-i díjkiosztó gálaműsorban a Férfi és nő című koncertet rendezik a kisvárdai várszínpadon, Básti Juli, Udvaros Dorottya, Cserhalmi György, Kul- ka János, valamint Dés László és zenekara közreműködésével. PENGE „Nagyot reccsen cipőm alatt a parketta” Kép és szöveg viszonya szá­mos lírai alműfajt teremtett a századok során: az ókori epig­ramma egyik fajtája a szobor vagy kép alá (vagy az ajándék­ba küldött tárgy mellé) írt vers, mely a látottak allegorikus tar­talmát hivatott közvetíteni. De még ennél is nagyobb karriert futott be az ekphraszisznak ne­vezett műfaj, mely egy-egy műtárgy leírását tartalmazza, Csehy Zoltán kritikai rovata mintegy beszámoló jelleggel, s célja az, hogy az olvasó fantázi­ája megteremtse magát a leírt képet. Ebben az esetben a kép szöveggé írása intermediális aktus, mondhatjuk talán meré­szen azt is, hogy a műfordítás egyik speciális esete. Rilke híres Apolló-torzója ebbe a kategóri­ába sorolható, s a Rilke-féle képzőművészeti látás, vagy ahogy mondani szokás, a „versbe intellektualizált szob­rászat” Lanczkor Gábor költé­szetéhez közelálló minőségnek látszik. A Jan van Eyck önarc­képét leíró „rilkei” természetű vers bölcseleti karaktere azon­ban feloldódik a rádöbbenés és az akarat mozgósítását elindító intellektuális felismerés tetté alakulásában. A versben meg­képződő szubjektum identitá­sának elbizonytalanítása to­vább növeli a költői feszültsé­get: „Rájöttem hazafelé, / semmi közöm nincsen a létező szabadságomhoz”. A szerző azonban gyakran szegül szem­be a rilkei építkezés szabályai­val: az Antonello da Messina Szent Jeromos-képét szövege- sítő költeményben a felismerés­pillanattól, az intellektuális csomópontból jut el a trivialitá­sig, a saját egzisztencia kissze- rűségének tudatosulásáig, ad­dig a pontig, ahol világossá vá­lik, a választott univerzummal lehetetlen teljességgel egye­sülni: „Nagyot reccsen cipőm alatt a parketta.” A vers külön­legessége az is, hogy maga a kép is az írás, a szent könyv szü­letését jeleníti meg, s így a Lanczkor-vers gyakorlatilag az őstárgyhoz csatol vissza. A Értékelés: nyelvbe zártságból fakadó frusztráló szorongatottságot a kép univerzalizmusa nem isme­ri: ez az írás legfőbb „tra­gédiája”, s ezért irányul a re­ménytelen vágy folyvást a kép megragadására, hierarchiku­san fölérendelt pozíciójának megingatására. Lanczkor kötete egy pazar, alaposan megformált szövegal­bum, mely műtárgyakat jelenít meg, és mindvégig elevenen tudja tartani ezt a megszövege- sült múzeumi tárlatvezetést. A műtárgyak pontosan meghatá­rozható, dokumentált tárgyak, melyek mégis a szövegen ke­resztül lesznek láthatóvá, s no­ha önazonosságuk kétségtelen, mégis ezerfélékké teszi őket az olvasás aktusa. A Szent Máté és az angyal című festmény el­égett: Lanczkor egy már nem lé­tező képet ír le, méghozzá úgy, hogy a hiányt egzisztenciális élménnyé és transzcendens ké­tellyé teszi: „Igen, a legszemé­lyesebb / háborús veszteségem az, hogy elégett Caravaggio Szent Mátéja Berlinben.” „Fönnáll-e bármiféle összefüg­gés Isten és égő vászon között?” Caravaggio a kötet egyik fősze­LANCZKOR GÁBOR VISSZA LONDONBA thumSí,}' hvltitp S. foisBÍ (jxüirybe’i e\r <i Tuti Mitzhtrtibtn replőjévé válik: részint a kép ér­zékiségének megtapasztaltatá- sa miatt, részint pedig a transz­cendenciához való viszony gya­kori megszólaltatása végett. Lanczkor Gábor könyve ki­magasló alkotás, az utóbbi évek egyik legjobban szerkesztett verskötete, nemcsak kép és szó viszonyát gondolja újra a legkü­lönfélébb intellektuális kihívá­soknak engedve, hanem akku­rátus, pontos versnyelvében is feszültségteremtő erő munkál. (Lanzkor Gábor: Vissza Londonba. Tizenegy hónap a National Galleryben és a Taté Modemben. Pozsony, Kalli- gram, 2008.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents