Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-10 / 134. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 10. Tudomány-hirdetés 13 A háborúkat túlnépesedés és az ebből adódó élelemhiány okpzhatta Véres harc folyt a kőkorszaki asszonyokért Machu Picchu - sokan akartak nyerészkedni rajta (sxc.hu-felvétel) Az inka romvárost már „felfedezése" előtt kifosztották Korábban felfedezték Machu Picchut Az újkőkorban a férfiak öldöklő küzdelmet folytat(hat)tak a nők birtoklásáért - derült ki egy angol kutatás során, amely arra enged következtetni, hogy a teremtés koronái mire lehettek képesek a társszerzés érdekében. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Talheim délnémet község mellett még az 1980-as években tártak fel egy hétezer éves tömegsírt, ám csupán a legújabb vizsgálati módszerek segítségével sikerült a kutatóknak kideríteni az áldozatok származási helyét, megkülönböztetve a helyi és az idegen törzsek képviselőit. A Durham University tudósai által irányított kutatás során 34 elégetett tetem csontvázát vizsgálták. Az áldozatokat egyetlen, három méter hosszú gödörben földelték el. Többségüket a koponyájuk baloldalára, feltehetően egy MT1-PANORÁMA Az inka gyógyítók képzett agysebészek voltak, az általuk végzett koponyalékelést a páciensek kilencven százaléka túlélte - számolt be a The American Journal of Physical Anthropology. A koponyalékelést, azaz trepa- nációt Dél-Amerikában már Kr.e. 400 körül végezték, de a beavatkozás a világ más tájain is ismert volt. A régészek régóta vitatkoznak arról, hogy a műtétet a betegek gyógyítására alkalmazták-e, vagy rituális célból. Ezt a vitát döntheti el a Dél-Connecticuti Állami Egyetem tudósai által végzett kutatás, akik 11 temetkezési helyet tártak fel Cuzco, az inkák ősi fővárosa környékén. A trepanáció igen elterjedt beavatkozás volt az inkáknál: a 411 fellelt koponyából 66-ot lékeltek kőbaltával mért ütéssel ölték meg. A kutatók feltételezése szerint megkötözték és kivégezték őket. Másokat hátulról, feltehetőleg menekülés közben nyilaztak le. A kutatók a fogakból vettek mintát, amelyben stroncium-, szén-, valamint oxigénizotópok szintjét határozták meg. Ezek az adatok egyrészt arról a földrajzi térségről árulkodnak, ahol az illető felnőtt, ugyanis a stroncium egy meghatározott korig épül csak be a fogakra, a szintje pedig arra a vidékre utal, ahol az illető a gyermekéveit töltötte. A vizsgálat másrészt a táplálkozásról szolgáltat adatokat. A fogak „földrajzi jellemzői” arról árulkodnak, hogy az áldozatokat, egy helyi közösség tagjait egy szomszédos törzs mészárolta le Kr. e. 5000 körül. A mostani vizsgálat kezdete előtt a kutatók úgy vélték, hogy a legyilkolt helyi csoport tagjai között néhány nő is van. Ám az áldozatok geográfiai elkülönítésére szolgáló stronciumvizsgálat azt derítette ki, hogy az asszonyok meg az egykori gyógyítók. Az egyik temetkezési helyen 59 koponyát találtak, s közülük 21-et, vagyis több mint a harmadát tre- panálták. Némely koponyát többször meglékelték, az egyiken pedig Nők is átestek a koponya- lékelésen, ami arra utal, hogy a műtétet nem csak sebesülések, hanem egyéb okok miatt is elvégezték. hét műtétet végeztek. Majdnem minden esetben a beavatkozást a koponya közepén vagy baloldalán végezték - azon a tájékon, amelyet nagy valószínűséggel megsebesíthetett a csatában egy jobbkezes harcos. Tizenkilenc nő is átesett a koponyalékelésen, ami arra utal, idegenek voltak. A legyilkolt helyi áldozatok között gyerekek voltak, viszont a kutatók nem akadtak egyetlen nő földi maradványára sem. A vizsgálatot irányító Alex Bentley szerint a legegyszerűbb magyarázat, hogy a törzs asszonyait foglyul ejtették. „Úgy tűnik, a közösséget kiszemelték, ahogy ez a vetekedő törzsek közötti háborúskodásban elő szokott fordulni. Ilyen háborúskodás szűkös élelmezési és egyéb források, valamint a terület viszonylagos túlnépesedése miatt is kitörhetett abban az időben Közép-Európában, ám a nők is kiválthattak egy azonnali támadást” - mondta. S míg a helyi törzs asszonyait a támadók megkímélték, az idegenek asszonyai áldozatul estek. Nyitott kérdés, hogyan haltak meg, hiszen a támadó csoport tagjai lehettek, ./unit tudunk, az az, hogy a helyi törzs asszonyai voltak a támadás célpontjai, ugyanakkor rejtély, hogy mi lehetett a többiek szerepe” - mondta Alex Bentley. hogy a műtétet nem csupán sebesülések, hanem egyéb okok miatt is elvégezték - esetleg epilepszia, vagy krónikus csontfertőzés gyógyítására alkalmazták. Ami a gyógyulási statisztikát illeti, a legrégibb koponyaleleteken nincs jele a csont gyógyulásának, ami azt jelenti, hogy a páciensek nem élték túl a beavatkozást. Idővel a módszerek egyre tökéletesebbé váltak, s Kr. u. 1400 körül már a betegek 90 százaléka meggyógyult. A trepanálást a koponyacsont fokozatos kapargatásával végezték, ami nem okozott kiterjedt sebesülést. Az egykori sebészek gondosan elkerülték azokat a területeket is, ahol a beavatkozás agysérülést vagy fertőzést okozhatott volna. Az inka gyógyítók kiválóan ismerték a növényeket, amelyeket fájdalomcsillapításra és a seb fertőtlenítésére használtak. MT1-HÍR Machu Picchut, az inkák romvárosát az eddig hittnél négy évtizeddel korábban fedezhették fel. Machu Picchut PachaCutec inka uralkodó építtette 1450 körül, s a várost sikerült titokban tartani a spanyol hódítók előtt, akik száz évvel később szállták meg az országot. A romvárost, amely jelenleg Peru legjelentősebb idegenforgalmi nevezetessége, s évente sok ezer turistát vonz, 1911-ben Hiram Bingham amerikai kutató fedezte fel. Paolo Greer, aki korábban egy alaszkai olajvállalat művezetője volt, nyugállományba vonulása után harminc éven át amerikai és perui levéltárakban kutakodott, s olyan dokumentumokra, térképekre bukkant, amelyek tanúsága szerint az inka romvárosba elsőként Augusto R. Berns német üzletember jutott el a XIX. század második felében. Berns 1867-ben földeket vásárolt Machu Picchu környékén, s egy húsz évvel későbbi keltezésű irat szerint a helyszín hasznosítása érdekében céget alapított. A német üzletember azt vetette papírra, hogy a romvárosban minden bizonnyal rendkívül értékes leletekre lehet számítani, s egy részük az inkáktól származik. Mariana Mould de Pease perui kutató egyetért Paolo Greer elméletével. Állítása szerint a Yale Egyetem archívumában rábukkant egy levélre, amely szerint Berns és az akkori perui államfő megállapodott a helyszín kifosztásában, amennyiben a közép-amerikai ország kormánya megkapja a nyereség 10 százalékát. „Berns szerencsevadász volt, nyerészkedni szeretett volna” - vélekedett Paolo Greer, aki állítása szerint olyan dokumentumra is rábukkant, amely szerint a német üzletember Machu Picchu körzetében aranybányászat céljából céget alapított, holott tudta, hogy a környező gránitsziklákban aligha számíthat túl sok nemesfémre. David Ugarte Vega, a San Anto- nió-i Egyetem régészeti és antropológiai tanszékének vezetője szerint, aki több mint három évtizeden át kutatott Machu Picchuban, Paolo Greer elmélete reálisnak tűnik, ám további vizsgálatok szükségesek. „Meglehetősen sok a bizonyíték arra nézve, hogy Bingham előtt több külföldi felfedező is járt a helyszínen, s a várost már korábban kifoszthatták” - jelentette ki David Ugarte Vega. Annak ellenére, hogy Hiram Binghamot, akit egy helyi farmer vezetett el a romvárosba, mások is megelőztek, az amerikai kutató nem távozott üres kézzel a helyszínről. A perui kormány2006-ban követelte a Yale Egyetemtől, hogy adja vissza a műtárgygyűjteményt, amelyet Hiram Bingham Machu Picchuból magával vitt. Tavaly az egyetem hajlandónak mutatkozott, hogy 4000 műtárgyat visszaad, a feleknek azonban nem sikerült végleges formába önteni a múmiák, kerámiaedények, csontok, műtárgyak visszaszolgáltatásáról szóló egyezményt. Paolo Greer kutatása alapján azonban arra lehet következtetni, hogy még ennél is sokkal értékesebb régészeti leleteket vihettek el az inka romvárosból, mielőtt Hiram Bingham „felfedezte” volna Machu Picchut. A koponyalékelést nagy szakértelemmel és előszeretettel végezték Az inkák jó agysebészek voltak
