Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-06 / 131. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 6. Kultúra 9 Idén elmondhatjuk: remek előadásokat láthattunk, és igazi fesztiválhangulat van a Duna Menti Tavaszon Varázsolni fogunk, Picurom! Ezekkel a szavakkal biztatta figyelemre a műsorvezető az egyik kisóvodást, miután már a harmadik előadásra kellett koncentrálnia. Két nap alatt 21 előadást láthattak a dunaszerdahelyi és környékbeli alapiskolások és óvodások, valamint azok a résztvevők, akik úgy döntöttek, megnézik a vetélytársak produkcióit is. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Tavaly sok szó esett arról, hogy a klasszikus színjátszás és a bábjáték közeledik egymáshoz, nos, az idén a rendezők merészen kettéválasztották a két műfajt, s míg a bábosok új helyszínre költöztek, a művészeti alapiskola nagytermébe, addig a hagyományos diákszínjátszók maradtak a művelődési központban. Ezáltal persze a verseny rugalmasabb lett, s másfél napot megspóroltak a szervezők, helyesen, de mégis majd az idő mutatja meg, jó döntés született-e. Mindenesetre a mozgalom iránt érdeklődők jártak kevésbé jól, mert választaniuk kellett, mit néznek meg. E sorok írója első nap a bábosokat, másnap pedig a színjátszókat választotta, de meggyőződése, nem döntött rosszul, ugyanis remek előadásokat láthatott. A bábszínjátszás földrajzi szempontból eleddig főleg nyugati fellegvárnak számított, az utóbbi időben azonban egészen keletre is kitolódott a műfaj. Idén már nemcsak Harkácsról és Tornaijáról jelentkezett csoport, hanem Kisgéresből is. Különböző bábjátszási módokat, különböző műfajú és céllal létrehozott előadásokat láthattunk az új helyszínen, ahol találkozhattunk vadonatúj csoportokkal és régi, tapasztalt együttesekkel is. Ez utóbbiak közül a pozsonyepeijesi Ugri-Bugri Bábcsoport cirkuszba invitált bennünket egy nagyon szépen felépített, humorral bőven fűszerezett előadásban. A többszörös A diószegi Diócska bábcsoport fődíjas harkácsiak egy igen fiatal társasággal a Tündérszép Ilona és Árgyélus történetét mutatták be, s a klasszikus, paravános előadás színpadképe és ötletes jelmezei még a dalok összehangolatlanságát és ^játszók némi elfogódottságát is elfeledtették velünk. Az új csoportok közül a kisgéresi Mustármag Bábcsoport (fenntartója a kisgéresi Református Keresztyén Egyház) Izsák és Rebeka történetét mutatta be, s bár a befogadást olykor homályos dramaturgiai megoldások nehezítették, a szándékot csak dicsérni lehet. Új csoport a tornaijai Csillagvirág Bábcsoport is, amelynek vezetője, Vezér Zsófia valószínűleg édesanyjától, a harkácsi Pimpók vezetőjétől kapott kedvet és ihletet, s A három kismalac nagyon egyszerűen, de annál lelkesebben és mérhetetlen tisztasággal színre vitt története is sokáig emlékezetes marad. A feledjek is csak második éve léteznek, a fejlődés azonban itt is kézzel fogható. A világ eleven kardja c. gömöri népmesét B. Kovács István gyűjtéséből válogatták, s egykét remekül megoldott kép az olykor egyenetlen színészi teljesítményt is feledtetni tudta. Hagyományos paravános játékot mutattak be a dunaszerdahelyi Virgoncok is, akik A telhetetlen kecske történetét játszották el, s talán ez volt az az előadás, amelyik minden igényt kielégített. Remek bábok, ügyes dramaturgia, nagyon tiszta beszéd, szépen felépített mese. A bábosokkal egy időben a színjátszóknál az őrösi Karcsa Kisszínpad Gárdonyi Géza A zöld erszény c. meséjét, a tornaijai Kincskeresők A becsületes tolvaj Marci c. mesét, a hetényi Gólyaláb A pletykás asszonyok történetét, a komáromi Mumpicok pedig Arany János Fülemüle c. elbeszélő költeményét vitték színpadra. A dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Mi, tizenévesek címmel saját magtik gondjait, mindennapjait mutatták meg, a losonciak pedig Vetéstől az aratásig c. hagyományos gyerekjátékokra, régi szokásokra építkeznek. Tegnap további hat színjátszó és három bábos csoport mutatkozott be. A pozsonypüspöki Csupaszul előadásában Himmler Zsófia Csupaszív királyfi c. meséjét láthattuk, egy nagyon letisztult, remek eszközhasználattal működő előadás(Kiss Gábor felvétele ban. Mai fiatalok nyelvén szólalt meg az érsekújvári Nevenincs Színjátszó Csoport és a nyárasdi Tekergők meséje, az előbbiek az erdei varázsló, az utóbbiak Lúdas Matyi történetét álmodták színpadra. A bélyi Csicsergők A gyöngykirály leánya c. meséjét, a kassai Bóbita Andersen klasszikusát, A rút kiskacsát adta elő, a tiszacsemyőiek pedig egy szerkesztett játékkal kísérleteztek. A bélyi előadás a közönségnél bejött, az utóbbi kettő nem nagyon. A bábosoknál nagy sikert aratott a ga- lántai Manócska Bábcsoport, akik fekete színházzal kísérleteztek nagyon sok humorral fűszerezve bemutatójukat. Az előadások mellett számtalan kísérőrendezvény váija az érdeklődőket, a Mesevárosban zajlik az élet, harcművészeti bemutatótól kezdve arcfestésen át színházi előadásokig terjed a választék. Ma a vendégcsoportoké a színpad, láthatunk sepsiszentgyörgyi, lendvai és pozsonyi előadást, délután pedig átadják a fesztivál díjait. Idén elmondhatjuk, hogy remek előadásokat láthattunk, és igazi fesztiválhangulat van. A varázslás megtörtént. Két napon át házhoz jönnek Európa trendformáló zenekarai és előadói Borult zenék birodalma a pozsonyi vár alatt JUHÁSZ KATALIN Aki ma és holnap ellátogat a pozsonyi Tyrš rakpartra, átfogó képet kaphat a leghaladóbb elektronikus zenei irányzatokról. Túlzás nélkül állítható, hogy házhoz jönnek Európa trendformáló zenekarai ésDJ-i. A Wilsonic ugyanis a közép-ke- let-európai régió legnagyobb és legizgalmasabb elektronikus zenei fesztiválja, nyugati kultuszzenekarokkal, feltörekvő kelet-európaiakkal, valamint a teljes hazai experimentális felhozatallal. Minimal, rave, nu-jazz, digitális pop, dubstep, meglepő fúziók, mindez festői környezetben, a Duna-par- ton, háttérben a pozsonyi várral. A szervezők tudatosan hangsúlyozzák az akció pozsonyiságát, szerintük a város ideális fekvését vétek lenne nem kihasználni. A válogatásnál kiemelt figyelmet kapnak a környező országok legizgalmasabb előadói és zenekarai. Kezdjük a magyarországi vendégekkel, akiknek ittléte a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének köszönhető. Péntek éjjel, pontosabban már szombaton lép színpadra a magyarországi szcéna szunnyadó tűzhányója, Laurine Frost, vagy más néven Coldfish, akinek szettjei hipnotikus erővel hatnak a hallgatókra. A minimal hullámot kiválóan elkapó, produceri munkásságát erre a stílusra kiterjesztő fiatal művész ma már nemzetközi szinten is olyan márkanévnek számít, amelyre méltán lehetnek büszkék a „földalatti” irányzatok rajongói. Az őt követő Chris Plastic művésznéven tevékenykedő fiatalember egyesek szerint Közép- Európa legjobb warm up dj-je a deep-dub-tech-minimal kategóriában. 2003 óta foglalkozik zenével, a kezdetben 300 fős partik idővel 800-1000 embert kezdtek vonzani. Mostanában szerte az anyaországban egyre keresettebb a neve, és számos külföldi parti vendégeként szerepelt már. Laurine Frost lelki testvére és állandó tettestársa, ennél többet a szervezők sem tudtak elmondani a várható produkcióról. Hagyjuk magunkat meglepni, valószínűleg elégedettek leszünk. A világsztárok közül hadd emeljem ki személyes kedvencemet, az amerikai Flying Lotus zenekart, akik új alapokra helyezték a lerágott csontnak hitt hip-hop műfajt. Egy haldoklóba leheltek új életet, szaxofonnal és agyoneffektezett szintetizátorral turbózva fel a szerzeményeket, amelyek csupán ugródeszkaként használják a hip- hop-ot. Dani Siciliano valami hasonlót csinál a mikrofon mögött, ám DJ- hölgyként is letett egy s mást az asztalra. Sokan Roísin Murphy szellemi ikertestvérének tartják, legalábbis hangi adottságait tekintve. Dalszerzőként jelenleg a kontinens legkreatívabb női trubadúrjai közé tartozik. Az Apparat Bandet a Német Könnyűzene Megmentéiként tartom számon. Az elektro pop és az ambient véletlen találkozása a boncasztalon, megspékelve némi Radiohead-, Röyksopp- és Sigur Rós-hatással. Hasonló jóságok mondhatóak el az osztrák Fenneszről. Végy egy gi- tárpop-zenekart és egy laptopot, buheráld meg és szabdald szét a dallamokat, engedj hozzájuk elektronikus effekteket, és már meg is fejtetted Christian Fennesz titkát. Vagy csak hiszed. Ha a 70-es évekjamaikai dub-ját a mai Berlinbe fénypostáznánk, nagyjából olyan zenét kapnánk, mint amilyent a kanadai Deadbeat művel. Az öreg raszták ugyan nem ismernének rá országuk ritmusaira, mi többiek azonban a techno megújulásaként fogjuk fel a dolgot, és ez már önmagában elég a sikerhez. A zenekar agytrösztje, Scott Monteith élő példája annak, hogy mindegy, hová születik az ember, ma már olyan zenét csinál, amilyet akar. Lényeg a lényeg: három színpadon zajlanak az események ma és holnap a Duna ligetfalui oldalán; a térképen a Tyršovo nábrežie-t kell keresni, otthon pedig kimenőt kell kérni reggelig. A hazai és cseh alternatív szcéna legjava, (Isobutane, Midi Lidi, Sonority, Batcha de Mental, Ma- toa), a környező országok bátor kísérletezői, összesen 52 fellépő két nap alatt, pedig a szervezők a válogatásnál nem elsősorban a mennyiségre figyeltek, az újat és a minőségit keresték, hagyományos kategóriákban gondolkodók helyett a besorolhatatlan előadókat. (És vélhetően nem üzleti szempontok vezérelték őket, hiszen a kétnapos bérlethez elővételben már hatszáz koronáért, a helyszínen pedig ezer koronáért lehet hozzájutni.) Aki ellátogat a Wü- sonic fesztiválra, a jövő popzenéjével találkozhat. Már, ha hisz a szebb jövőben, és agyára mennek a kereskedelmi rádiók. Bővebb információ a következő címen: www.wilsonic.sk. Guy Ritchie Holmesról forgat filmet Los Angeles. Guy Ritchie (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső) elvállalta, hogy megírja és megrendezi a Warner Bros. stúdióban készülő Sherlock Holmes-fUmet.A Variety szaklapban megjelent cikk szerint Ritchie megközelítésében Holmes nem lesz makulátlan jófiú, viszont alaposabban megismerhetjük majd eddig kevésbé előtérbe helyezett vonásait, és biztosak lehetünk benne, hogy a kábítószeres vonal sem marad ki a produkcióból, (mti) ......... II ...... -----:-T—.--I.T-||PENGI Buga Jakabok Tóth Elemér Tölgyek című kötete szépséges, nemes karakterű címében a leginkább talán Arany János őszikéinek világát idézi meg, ám ha felütjük, döbbenetesen mást kapunk. Ez a döbbenet viszont nem a költői ötletek és az esztétikai magaslatok kiváltotta katartikus felismerés pillanatáé. A kötet végeredményben alkalmi, publicisztikai közhelyek, üresjáratok gyülekezője, az unalomig ismert magyarságsérelmek és kiürült költői gesztusok tehetetlen sorozata. Egy olyan tájba csöppenünk, ahol „Minden bokor, fa magyarul beszél, / és magyarul ölel körül a szél.” Ahol a sztálinizmust ifjonti hévvel üres frázisokba öntő, majd agg „bölcsességgel” a nemzeti érzést ugyanúgy a semmitmon- dás magasiskoláinak tartható ffáziszöngeményekbe silányító, igaz magyar költőtárs, (a dedi- kációban megidézett) Török Elemér számára is „Buga Jakab volt a példakép”. Biztosan nem a barokk Buga Jakab szellemi megidézése zajlik, aki így énekel: „Pénzem pedig nincsen az hitvány zacskómban, / Mind megiddogáltam tavai az kocsmában”, majd megjegyzi, hogy „nyargalódzik rajtam a tetők serege”, hogy végül a vers végén közölje, hogy megverte őt az Isten „nagy korhelség”-ében. A barokk Buga Jakabnak legalább volt öniróniája. Tóthék Buga Jakabját valahol a Tenkes kapitánya tájékán illenék keresni. A publicista hajlamú költő olykor rendkívül radikális, pl. „áruló féregnek” titulál egy közismert .politikust (az Üzenet c. opusban), s alaposan kisírja magát a sokszor felemlegetett magyarországi sikertelen népszavazás miatt („szíved egy nagy buksza, / állampolgárságra nincsen jussa / a magyarnak”), ám az az eszébe sem ötlik, hogy azzal kéne valamit kezdeni, ami magyarsága legfőbb értéke, az anyanyelve, a költői nyelve. Egy költő ugyanis normális esetben a nyelven munkálkodik, abban létezik, azáltal magyar. Még a legromantikusabb váteszi láng- lobogás alapfeltétele is ez. A magyarság itt legalább olyan abszolutizáltan makulátlan erkölcsi (a „haramja népekkel” szemben megalkotott) minőség, mint egykor a jó emlékű Dugonics Andrásnál: pl: „Mindig magunkért, soha mások ellen!”, „Mi nem vettük el senkiét, barátom / tőlünk azonban mindenki lopott”. Egyenesen komikusak az olyan abszolutizáló gnómák, mint: „Aki Gömörből indul / annak a szíve tiszta”. Nem hiszem, hogy Gö- mör katarzisban fetreng e sorok olvastán. Szórakoztató, szinte már-már naiv bájt sugárzó, ahogy a költő másokat is hasonló poétikai terepre igyekszik csábítani. így tesz például Cse- lényi Lászlóval, akit egyenesen Csehy Zoltán kritikai rovata arra szólít fel, hogy avantgárd és Párizs ide vagy odajöjjön végre közelebb az emberekhez. Ez a dilettáns verselgetési kedv az intimnek tartható versekben csak még tovább fokozódik, egészen a semmitmon- dásig. PL: „Felejteni, milyen keserves / volt az életünk, de te, kedves, / győzted erővel, szerelemmel.” Gratulálunk. Másolják be a családi albumba. Itt a magyamótázás silány utózön- géi hatalmasodnak eí, illetve a triviális rigmusköltés, pl.: „Tavasszal történt, májusban talán, / hogy rám nevetett az a barna lány. / A szeme tüzes napként ragyogott, / szívembe máglyás vágyakat lopott”. Van itt pikán- sabb rész is: „Amíg az ember fiatal, / nő nem érhet a szívéhez. / Csupán ágyába cipeli, / s nem érdekli, jó-e neki, / meg az sem: ugyan mit érez?!” Metaforikusán, sajnos, mindez vonatkoztatható a költő-olvasó kapcsolatra is. A nagy római költő, Martialis írja egyik epigrammájában, hogy gyakorta vádolták őt meg költőismerősei azzal, hogy könyve egyenetlen. Elismerem, vágott vissza a költő, a ti könyveitek viszont egyenletesek. Egyenletesen rosszak. Tóth Elemér kötete is ilyen: egyenletesen rossz. Rengeteg benne a klisé, a redundancia, pl. januári hideg télben” (milyen lenne a tél, ráadásul januárban?), a jelzőhasználat szinte mindig közhelyes, a szonettekben nem működik aj ambus, a rímek gyakorta csiszolatlanok vagy egyenesen primitívek, de még képzavarok is akadnak, pl. „A gátakat talán sikerül letörnünk”. Ez a magyar tollal, a magyar fájdalomról magyar lapokra magyarul írt, magyar kiadónál megjelent, magyar sorsot magyarul megéneklő magyar verskötet a hazai kiapadhatatlan magyar dilettantizmus vérmagyar remeke. (Tóth Elemér: Tölgyek. Liláim Aurum, 2007) Értékelés: #000000000
