Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-31 / 126. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. május 31., szombat * 2. évfolyam 22. szám 28. oldal Azok a csodálatos részletek... Hogyan dobjuk fel megunt fürdőszobánkat? 29. oldal Sokszínű az Idei fürdűruhadivat Szerencsére lejárt a falatnyi bikinik, az apró tangók ideje... Mire ügyeljünk, ha vásárolni megyünk? Ne játsszuk meg a nagyvilági dámát! 31. oldal A női világelső döntése még Roger Federert is meglepte, s nemcsak a svájci teniszezőt, hanem az egész teniszvilágot sokkolta Justine Henin: „Elfáradtam, élni akarok” „Egy csodálatos kaland ért véget, de már régóta fontolgatom ezt a lépést. Meglehet, nehéz nyaram lesz, de lelkileg felkészültem rá. Világelsőként távozom, s ez a fontos. Mindig jobb akkor, amikor az ember a csúcson van.” Justine Henin huszonhat évesen mondott búcsút a tenisznek. URBÁN KLÁRA Amikor tavaly, a madridi tornán három és fél órás megfeszítő csata után térdre kényszerítette Maria Sarapovát, először mondta ki hangosan, hogy veszi a kalapját. „Ott fordult meg először a fejemben, hogy meg kell pihennem. Előbb csak arra gondoltam, egy időre leállók, tartok egy szünetet, aztán rájöttem, hogy igazából nem erre van szükségem.” Ezt már így utólag summázta Berlinben május közepén. Azután, hogy az ottani torna harmadik fordulójában fejet hajtott az orosz Dinara Szafinának. Valószínűleg semmit nem változtat a lényegen, ha továbblép, ha netán megnyeri a viadalt, legföljebb annyit, hogy néhány nappal később tudja meg a világ, amit Justine már úgyis eldöntött magában. Nem hiszem, hogy akkor vidámabb lett volna a búcsú, legföljebb annyi lett volna a különbség, hogy egy nagy bajnok, egy nagy győztes, akit a magánéletben a sors cseppet sem kímélt, nem vesztes meccs után, hanem nyertesként vonul vissza. S egy tornagyőzelemmel több kerül neve mellé a statisztikákban. De ez már annyira mellékes... „Nem sajnálom” Mondta az apró Justine, akit a barátai csak Jujunak hívnak, s még azt is hozzátette, hogy helyes a döntés, de a szeme másról árulkodott. Az alacsony termetét meghazudtoló, a pályán bombaütéseiről híres belga, pontosabban vallon hölgy, olyan törékenynek és védtelennek tűnt ebben a pillanatban, mint egy kisgyerek. A belga lapok, nehezen emésztették meg, hogy a kicsi ország Kim Clijsters után rövid időn belül elveszítheti másik tenisz- csillagát is, s ezzel olyan űr keletkezik, amely évekig tátongani fog. Már feszegették a témát annak kapcsán, hogy a hétszeres Grand-Slam- győztesnek, aki négy éve Athénban Vége! I Egy estém otthon Félreértésnek helye nincs, nem borozgatásról szólt az estém, sajnos, nem Is arról, hogy apámmal beszélgettem volna, negyvenkét évet nem lehet visszafordítani, de még anyám sem ostromolt kérdéseivel, mert.ő meg otthon volt, mármint nála otthon, ahol az én otthonom is volt. Május, kis híján nyáreste, legalábbis nyári időszámítás, este hétkor, amikor végre hazafelé ballagok, világos van, már csak majdnem süt a nap, de azért vidám az élet. Ma nagy nap, pontosabban nagy este van. Egyedül leszek. Családom szanaszét, város-, ország- és Európa-szerte. Amint hazaérek, teleengedem a kádat, fürdősót szórok a vízbe, nyakig belemerülök, pihenek egy sort, aztán megvacsorázom, főzni nem kell, vasárnapról maradt, csak megmelegítem. És végre alaposan kialszom magam. Bekapcsolom a tévét, a rádiót, beteszek egy CD-t, előveszem az egyik novelláskötetet, amelyből naponta legföljebb tíz oldalra futja, most aztán egy ötvenes alá nem adom, persze, fekszem az ágyon, mit fekszem, heverek, azt az egy tányért, lábast, kést, villát, kanalat ráérek elmosni, jó, reggelre nem hagyom, utálom, ha beleszárad az ételmaradék. Föltápászkodom hát, kiballagok a konyhába, elmosogatok. Eszembe jut, hogy még nem szedtem le a reggel kiteregetett ruhákat, nosza, ki az erkélyre, le a ruhákkal, s ha már leszedtem, összerakom, ami olyan, azt kivasalom, aztán mindent elpakolok, ne csúfoskodjon a sok cucc szobaszerte, bár egyszer azt hallottam egy asszonytól, amint megszáradnak a ruhák, azonnal kivasal, de eltenni nincs mindig kedve, az már mindegy, nem baj, ha napokig a tisztaszobában vannak, oda egyébként sem jár senki, de hát nekem nincs tisztaszobám, mert olyan úri család vagyunk, hogy négyen abszolút belakunk három szobát. Miután kivasaltam, elpakoltam, eszembe jut, hogy mégis kellene főzni valamit, délelőtt nem lesz rá időm, a kora reggel kezdődő program ki tudja, meddig húzódik el, elő hát a lábassal, hússal, hagymával, legalább egy gyors rizses húst csapjak össze. Éjfélre ágyba kerülök, elalszom a könyv fölött, de éjszaka kétóránként fölébredek, mert attól tartok, hiába állítottam be az ébresztőt, elalszom. Grendel Ágota
