Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-27 / 122. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 27. Vélemény És háttér 7 __ TALLÓZÓ PER STANDARD Orbán stratégiát vált, mégis a régi marad címmel közölt elemzést a Der Standard. Az osztrák liberális lap a magyar- országi belpolitikai helyzetről megállapította: egyre valószí­nűbb, hogy az év végén vagy a jövő év elején előre hozott vá­lasztást tartanak, mert a kor­mányzó szocialisták viszonya a volt koalíciós partnerrel, az SZDSZ-szel lehűlt. Ebben a helyzetben jó alkalmat szima­tol a jobboldali-populista el­lenzőid vezető, Orbán Viktor - írta a lap, hozzáfűzve, hogy a politikus az utóbbi hetekben erőteljes aktivitást mutat. Ám míg korábban, feltüzelt köve­tőinek hatalmas tüntetéseivel az „utca nyomását” mozgósí­totta a választott kormány el­len, most az elit tagjaival, a más színezetűekkel is igyekszik párbeszédetfolytatni. (mti) A mintegy háromtucatnyi település közül tizenöt kérvényezte a kétnyelvű megjelölést Tízszázalékos a cseh küszöb Szeretné „egyenjogúsí- tani” a többségi és a ki­sebbségi nyelvű település- neveket a cseh kormány ki­sebbségi tanácsa. KOKES JÁNOS Džamila Stehlíková tárca nélküli miniszter, a kisebbségi tanács elnö­ke Prágában lapunk tudósítójának elmondta: a módosítás technikai jellegű, mert a két éve életbe lépett jogszabály zavaros és félreértésekre ad alkalmat. A kisebbségi nyelvek használatának hivatalos szabályo­zására és védelmére Csehország a kisebbségi nyelvek európai chartá­jának elfogadásával kötelezte el magát. A dokumentum tavaly már­ciusban lépett életbe. A közlekedési és távközlési mi­nisztérium 2006-ban kiadott rende­leté alapján már lehetséges a telepü­lések kétnyelvű megjelölése, ha a ki­sebbségi lakosok aránya eléri a 10 százalékot. A kisebbségi megneve­zés azonban más, kék színű táblán és kisebb betűkkel van feltüntetve, mint a fehér táblás cseh nyelvű. A tárca azt állítja: minden rendben van, ez a megjelölés megfelel a nem­zetközi megállapodásoknak. Ha­sonló a gyakorlat Szlovákiában is. Csehországban ez a kérdés mintegy 30, lengyelekis lakta települést érint Észak-Morvaországban és Sziléziá­ban. Ott a lengyel határ mentén él a mintegy 60 ezres csehországi len­gyel kisebbség döntő többsége. Akisebbségi tanács legutóbbi ülé­sén, amikor a problémát ismételten megtárgyalta, hibásnak minősítette ezt a gyakorlatot és jelezte: kérvé­nyezni fogja a rendelet megváltozta­tását. A tanács szerint a cseh és a len­gyel településnevet egyforma betűkkel kellene írni, és mindkét névnek egy táblán kellene szerepel­ni. „A követelés nem politikai, ha­nem technikai jellegű. Az általunk kérvényezett gyakorlat az emberek számára egyszerűbb, érthetőbb lenne, s nem okozna zavarokat, mert senki sem fog kételkedni abban, mit is jelent az idegen nyelvű felirat” - szögezte le Stehlíková. A cseh kormány tavaly ötmillió koronát különített el a kétnyelvű fel­iratok bevezetésére - tájékoztatta lapunkat Milan Pospíšil, a kisebbsé­gi tanács titkára. Idén ugyanilyen nagyságú összeg áll a települések rendelkezésére. A mintegy három­tucatnyi számba jövő település kö­zül eddig 15 kérvényezte a telepü­lésnevek és a közlekedési táblák kétnyelvű megjelölését. „Kár, hogy nincs több érdeklődő. A lehetőség a kétnyelvű megjelölésre adva van” - jegyeztemegPospíšil. „Nálunk a lengyel nemzetiségű állampolgárok aránya 22 százalék. A falu önkormányzata természetes­nek és szükségesnek tartja a kétnyelvű feliratokat ebben a régióban” - jelentette ki Vladislav Šipula, Albrechtice polgármestere. Albrechticében már kétnyelvűek az információs táblák, a középületek, hivatalok megjelölése és az autó- busz-megállókjelölése is. Vannak azonban települések, ahol ezt a cseh többségű önkor­mányzatok nem tartják gondnak, holott a lengyel kisebbséget képvise­lő szervezetek több ízben is sürget- tékakérdésmegoldását. A kisebbségi tanács kezdeménye­zése kiváltotta a közlekedési tárca bírálatát is. „Ugyan még nem tanul­mányoztuk át a javaslatot, de első ránézésre úgy tűnik, hogy ez ellenté­tes lehetne a témát rendező bécsi megállapodással, amely szerint az idegen nyelvű megjelöléseknek ki­sebbeknek kellene lenniük, mint a hivatalosaknak” - jelentette ki Karel Hanzelka, atárcaszóvivője. Zapatero ritkán jár templomba, törvényesítette a melegházasságot, megkönnyítette a válást Állam és egyház a világiasodó Európában MTI-ELEMZÉS A spanyol állam a demokratikus alkotmány 30 évvel ezelőtti elfo­gadása óta fizet az egyháznak. Szubvenciók, adóengedmények és könnyítések révén évente 5 milli­árd euróval támogatja a katolikus egyházat. Ám a szocialista kor­mány lazítani akr az egyház és az ál­lam közötti kötelékeket - írta a Newsweek című amerikai hetilap. A növekvő vallási közömbösség légkörében Jósé Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnök 2006-ban figyelmen kívül hagyta az egyház ÁFA-mentességét, és nem tartotta be azt a kormánygaranciát sem, hogy az állam pótolja azt a hiányt, amely az adófizetők felajánlásai és az egyház évi 144 mülió eurós költ­ségvetése között tátong. A szocia­listák újabb lendületet adtak több szekularizációs tervnek, köztük az iskolai szexuális nevelés bevezeté­sének és az „esemény utáni” fo­gamzásgátló tabletták ingyenessé tételének. Miközben az iszlám egyre in­kább a vallási színtér fontos részévé válik, az európai keresztények kö­rében terjed a szekularizáció. A kormányok erőfeszítéseket tesznek mindkét irányzat kezelésére, gyak­ran úgy, hogy csökkentik a keresz­tény egyházak állami támogatását, s növelik más nagyobb vallásokét. Abból indulnak ki, ha minden fele- kezetet támogatnak, egyik sem kap hivatalos státust közülük. Német­ország hosszú időn át támogatta az állami iskolákban a keresztény hit­oktatást, újabban más vallásokat, köztük az iszlámot is. Nagy-Britannia kormánya is be­vezette a muzulmán iskolák állami támogatását, s igyekszik távolságot tartani az anglikán egyháztól. Bár utóbbinak még mindig erős jelké­pes szerepe van, és minden négy ál­lami alapiskola közül legalább egyet anyagüag is támogat, köz­ponti szerepe megkérdőjeleződik. A kormányban vita folyik arról, megreformálják-e a lordok házá­nak rendszerét, amelyben az angli­kán egyháznak 26 püspöke és érse­ke kap helyet. Írországban mind többen vitat­ják a katolikus egyház hagyomá­nyos tanítását a nemi életről és a házasságról. A kormány keresi a le­hetőséget, hogyan korlátozhatná az egyház döntési köreit az állami iskolákban. Norvégiában az állam és az evangélikus egyház szétvá­lasztásáról szóló vita lezárultával a kormány egyházi hatáskörbe adja a püspökök kinevezésénekjogát. Görögországban, ahol az orto­dox egyházat alkotmányos előírá­sok kötik az államhoz, a legutóbbi évek egyházi botrányai - kábítósze­rekkel, szexszel, bírósági beavat­kozásokkal kapcsolatos vissza­élések - hatására felerősödtek a hangok, melyek a vallás állami sze­repének újragondolását sürgetik. A görögök 65 százaléka helyesli ál­lam és egyház szétválasztását. Ez az irányzat a növekvő beván­dorlás következménye is. Az, hogy az EU-ban 16 millió muzulmán él, és visszaesik a vallásgyakorlók száma, egyre nehezebbé teszi a kormányoknak, hogy megindokol­ják, miért kapnak kivételes jogokat bizonyos egyházak. Zapatero célul tűzte ki, hogy egyenlő elbánást biz­tosít Spanyolország négy fő feleke- zete - katolikus, protestáns, mu­zulmán és zsidó vallás - számára. „Ami folyik, az a történelmi eu­rópai kereszténység vége” - mond­ja Jonathan Bartley, az Ekklesia nevű, vallási és társadalmi jelensé­geket elemző brit agytröszt kutató­ja. „Ez lett a következménye a nagymértékű bevándorlásnak, a demokrácia kiterjesztésének, a tár­sadalom szekularizálódásának és a vallási csoportok pluralizálódásá- nak. Nincs olyan nagy egyház, amely igényt formálhatna arra, hogy mindenki nevében szóljon.” Sok országban ez a folyamat rendkívül lassú, gyakran azért, mert alkotmányos változtatásokra, a bürokrácia és a történelmi be­idegződések leküzdésére van szük­ség. Zapaterónak azért sikerült gyorsan csökkentenie az egyház befolyását, mert Spanyolország­ban nem létezik államvallás. A spanyol lakosság 80%-a ugyan ka­tolikus, többségük ritkán megy templomba. A katolikus Zapatero is ritkán jár templomba. Törvé­nyesítette a melegházasságot, örökbefogadási jogot adott a me­legeknek, megkönnyítette a vá­lást, törölte a kötelező hitoktatást az állami tanrendből. 2006-ban megkapta a klérus áldását ahhoz, hogy megszüntesse az egyház ÁFA-mentességét, cserében az adózók ezután adójuk 0,7%-át jut­tathatják az egyháznak. Carlos García de Andoin, a Szo­cialista Párt kereszténységgel fog­lalkozó koordinátora szerint Za­patero ahhoz a nemzedékhez tar­tozik, melynek meggyőződése, a politikát el kell választani a vallás­tól. Erre vezethető vissza a szocia­lista kormányfő egyházpolitikája. Intézkedései hozzájárulnak a bal­oldal mobüizálásához is egy ko­herens és népszerű üzenet men­tén. A spanyol püspökök vádjai, hogy Zapatero elárulta a hagyo­mányos családi értékeket, csak elősegítik a kormányfő támogató­inak egységbe kovácsolását. KOMMENTÁR Euró harminc koronáért? GÁL ZSOLT 1999-ben, röviddel a közös európai fizetőeszköz születése után a szlovák korona árfolyama a harmadik Mečiar-kormány gazdaság- politikájának „köszönhetően” jókora zuhanásba kezdett. Az árfo­lyam 47 korona/euró és 50 korona/amerikai dollár felett állt meg, miután az új Dzurinda-kormány komoly megszorító intézkedése­ket foganatosított. Jelenleg a szlovák fizetőeszköz gyorsan erő­södve elérte a 31 korona/euró és a 19,6 korona/dollár árfolyamot. Paradox módon ennek az a Robert Fico vezette kormány örülhet, amelyben ott ül a HZDS és az SNS, illetve vezetőik, Vladimír Mečiar és Ján Slota, akiket közvetlen felelősség terhel pénzünk ki­lenc évvel ezelőtti bukdácsolásáért. Mivel már biztosra vehető az euró jövő évi bevezetése, a szlovák kormány azt szeretné, ha a koronát minél erősebb árfolyamon vál­tanánk át euróra, Robert Fico ezt többször ki is jelentette. Az átvál­tási (konverziós) árfolyamról július elején döntenek a pénzügy­minisztérium, a szlovák jegybank és az európai intézmények veze­tői. Addig azonban úgy tűnik, szabad a pálya, a korona gyorsan erősödik, egyik rekordot a másik után dönti meg és ma már a 30 koronához közeli árfolyam sem tűnik elérhetetlennek. Egy korlát azért van, legalábbis elvileg. Az euró előszobájának tartott, és a bevezetés egyik feltételének számító ún. árfolyammechanizmus­ban (ERMII.) a korona árfolyama legfeljebb +/- 15%-kal erősöd­het illetve gyengülhet az euróhoz képest. Mivel 2007 márciusában a központi árfolyamot 35,4424 korona/euró szinten határozták meg, a korona elvileg nem lehet ennél 15%-kal erősebb, azaz nem lépheti túl a 30,126 koronás szintet. Eddig a határig azonban, úgy tűnik, gyorsan eljuthatunk, s akkor már az lesz a kérdés, vajon fel lehet-e újra értékelni a középárfolyamot? (2007 márciusában ez már megtörtént, akkor 8,5%-kal emelték meg.) Az erősödő árfolyam több szempontból is előnyös az ország szá­mára. Először is a szlovákiai lakosok külföldön több árut és szol­gáltatást vásárolhatnak az erősebb koronáért, amelynek nő a vá­sárlóértéke. A külföldről behozott termékek is kevesebbe kerül­nek, ez segít csökkenteni a hazai inflációt. A benzin ára például csaknem kétszer gyorsabban emelkedett volna, ha a korona árfo­lyama nem erősödik az amerikai dollárhoz képest. Mivel az erősö­dést a kormány is nyíltan támogatja, ezért úgy tűnhet, szabad ke­zet kell hagyni a nagybefektetőknek, akik most tömegesen vásá­rolják a koronát (felhajtva ezzel az árfolyamát) abban a remény­ben, hogy később még több euróra vagy dollárra fogják visszavál­tani. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A korona vágtájának negatív hatásai is lehetnek. A külföldön dolgozó szlovákiai lako­sok (számukjelenleg 220-250 ezer főkörül mozog) keresete pél­dául itthon egyre kevesebbet ér. Nem csoda, hogy egyre-másra tudósít a média arról, hogy csökken a külföldi munkavállalás att- raktivitása, egyre többen jönnek haza Magyarországról vagy Ang­liából, mert már nem annyira kifizetődő ott dolgozni az erősödő korona miatt. Ennél is nagyobb gond lehet a hazai vállalatok ver­senyképessége. Szlovákia kis, nyitott, exportorientált gazdaság. Tavaly például az összes megtermelt áru és szolgáltatás 77%-át külföldön adtuk el, jórészt a többi uniós tagállamban. A korona erősödésével párhuzamosan azonban egyre drágul a nálunk gyár­tott termékek euróbán, dollárban, fontban stb. mért ára. Ez tavaly még nem volt hatással a külkereskedelmünkre. Bár a behozata­lunk lendületesen, 10 százalékkal nőtt, elsősorban a felfutó autó­ipari és elektrotechnikai exportnak köszönhetően kivitelünk ennél is gyorsabban, 15%-kal emelkedett. A külkereskedelmi hiányunk a 2006-os 75,3 milliárd koronáról 21,4 milliárdra csökkent. Irreá­lis lenne azonban abban reménykedni, hogy a korona látványos erősödése a jövőben sem lesz hatással gazdaságunk versenyké­pességére. Valószínűleg már elértük azt a szintet, vagy nagyon kö­zel vagyunk hozzá, amikor az erős árfolyam már hátráltatná a ha­zai fejlődést. Beláthatta ezt a jegybank elnöke, Ivan Šramko is, aki eddig nem kommentálta a korona átváltási árfolyamához fűződő spekulációkat, a Pravdának adott interjúban azonban már figyel­meztetett a túl erős árfolyam veszélyeire is. A kormánynak hall­gatnia kellene rá, a korona erősödése nem lehet öncél, mikor az ország versenyképessége forog kockán. A közhiedelemmel ellen­tétben nemcsak a vállalatok hasznáról van szó, hanem az általuk foglalkoztatott sok százezer emberről, a költségvetés adóbevétele­iről, s így végső soron valamennyiünk életszínvonaláról. FIGYELŐ A KDNP lesz a „mérsékelt bal”? A „mérsékelt balt” szimbo­lizálhatná a Fidesz mellett a KDNP egy kormánykoalíció­ban, a kereszténydemokraták egyházi és a szociális ügyek terén számíthatnának kor­mányzati funkcióra - írta egy meg nem nevezett KDNP-s politikusra hivatkozva a Nép- szabadság. Nagy kockázat nélkül valószínűsíthető, hogy a kereszténydemokraták az egyházi és a szociális ügyek terén számíthatnának kor­mányzati funkcióra. Az új­ságnak nyilatkozó keresz­ténydemokrata politikus úgy véli, a KDNP két koordináta- rendszer szerint is mérce le­het egy konzervatív tónusú kormányzáshoz. Egyrészt a hagyományos jobb-bal ideo­lógiai mezőn a keresztény- konzervatív „Isten, haza, család” értékeket képviselhe­tik. Másrészt a munka-tőke viszonyrendszerben a KDNP a „mérsékelt balt” is szimbo­lizálhatja a Fidesz mellett - idézte a lap az egyik KDNP-s politikust. A Népszabadság szerint a közös kormányzás során a Fidesz, illetve Orbán Viktor „a pragmatikus, opera­tív fősodor” lehet, a választók széles köre számára hozhat gyakorlatias, mindennapi in­tézkedéseket. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents