Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-24 / 120. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 24. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY Elégedetlenek bérükkel a cseh légvédelem Gripen vadászgépeinek pilótái, többen el akarják hagyni a hadsereget. „Három élvonalbeli pilóta már kilépett. A légierőnek hatalmas veszteség, hiszen kiképzésük százmilliókba került” - írta a Hospodárské Noviny. „Az utóbbi években olyan tempóban dolgoztunk, mintha háború lenne. Elismernek minket, de nem fizetnek meg” - indokolta távozását az egyik legjobb cseh vadászpilóta. A Gri- pen-pilóták bruttó átlagbére- havi 35 ezer korona(1093,75 euró), polgári légitársaságoknál több mint 100 ezret kapnának. „Szerencse, hogy a légi- társaságok nem keresnek új pilótákat” - nyilatkozta a cseh légierő főparancsnoka, (mti) HÉTVÉG(R)E Aláírás? 100 ezret is érhet Minden világos: ha egy kisember hamisít aláírást, akkor minimum megbüntetik, ha egy parlamenti képviselő, akkor kis híján megdicsérik kreativitásáért, formabontó megoldásáért. Nincs az a banánhéj, amin elcsúszna nálunk egy kormánypárti politikus. Hiába, Szlovákia jégkoronghatalom, itt mindenki kecsesen siklik, na de jövőre jönnek a magyarok... S1DÓH. ZOLTÁN 1988-ban a benešovi laktanya 7. századának raktárosa rutinosan és mívesen volt képes hamisítani Reiskup századosunk aláírását, ami szerfelett értékes és becsült tudásnak számított, lévén, hogy általa illegálisan kimenőhöz juthattunk egy csomag Zora cigaretta vagy a vasárnapi húsadag féléért. Piacgazdasági szempontot figyelembe véve könnyen kiszámítható: a 20 éve odakanyarított meglehetősen kacifántos hamis aláírás legfeljebb 3 (csehszlovák) koronát ért. Nem úgy 2008-ban Rafael Rafaj tisztelt honatya produkciója, áld főnökének, Ján Slotának egy megtáltosodott szeizmográf jelzésével vetekedő szignóját kanyarítja üzembiztos módon a parlamenti jelenléti ívre. Talán azon bukott meg az önkéntes autogram-osztogató, hogy az SNS-vezér neve mellé nem két keresztet biggyesztett. Slota még akkor is - szó szerint - jobb kezére bízta e csekélységet, amikor éppen véletlenül bent tartózkodott a várdombi épületben. Talán ez volna az írástudók árulása? Ó, dehogy. Julien Benda Az írástudók árulása című esszéjében 1927-ben ennél sokkal súlyosabb dolgokról értekezett. Ez csupán az alagsori betűvetők csínytevése, ami még arra sem érdemes, hogy Pavol Paška házelnök megfeddje az érintetteket. Ehelyett rekedtes hangon, már-már kikelve önmagából megszidta az ellenzéket, és bevált smeres szokás szerint jól belerúgott a média képviselőibe. Hogy miért említettük imént a 3 koronát érő katonakori huncutságot? Mert az előbb autókat feltörő, majd utóbb drága járgányokon száguldozó Slotának az őt igazoló aláírás több mint 100 ezer koronát hoz a konyhájára. Ilyen pompás bevétel láttán akár Dzsugdzser- demidin Gurragcsa mongol űrhajós kellően bonyolult aláírásának hiteles reprodukciójára is sokan vállalkoznának. A gusztustalan ügy legcinikusabb kommentárja Robert Kaliňák belügyminiszter nevéhez fűződik, aki szerint „a parlamenti képviselő azért kapja a fizetését, mert megválasztották, és nem azért, mert aláírja magát egy jelenléti íven”. Köszönjük a törvényesség egyik főőrének a tömör felvilágosítást. De gondolkodjunk pozitívan! Tételezzük fel, hogy a Rafaj-féle csuklógyakorlat inkább európaiságunk újabb megnyilvánulása. A stras- bourgi Európai Parlamentben ugyanis ugyanez történt (biztosan jogos a múlt idő?), ahol a bőségesen és persze euróbán mért napidíj érdekében péntekenként, amikor mindenki igyekezett haza, egymás helyett írtak alá az euróhonatyák. A parlament eleve ezer tréfa és aranyköpés helyszíne, bár most az e heti ülésen inkább annak voltunk szemtanúi, ahogyan a két ellenzéki és keresztényi gyökerű párt, a KDH és az MKP üzengetett egymásnak az oktatásügyi törvény vitája kapcsán. A korábban az úthálózat karbantartásával, fejlesztésével foglalatoskodó Ján Mikolaj oktatási miniszter átfogó törvényével számára úttalan utakra tévedt, amit jelzett, hogy a saját tárcája is mintegy 150 módosító indítvánnyal bombázta a parlamentet. Miközben a módosító indítványok százaiban fuldokoltak a képviselők, a KDH a magyar iskoláik számára előnytelen változással rukkolt elő. Az ennek alapján kibontakozó pengeváltás bár nem mellőzte a keresztényi szeretetet, lehangoló, hogy még ezen a fronton is kiújult a magyar-szlovák ellentét. A „lovas bohóc” és a Fico-Gyurcsány miniszterelnöki találkozó elmaradása után ez már tényleg nem hiányzott. A két ország miniszterelnöke évek óta nem tartott hivatalos csúcstalálkozót, lassan már csak a szlovák-magyar jégkorongmeccsek maradnak meg egyetlen érdemi kapocsnak. Ráadásul a - korábban kuriózumnak szánt - jégkorongmérkőzés is átpolitizálódhat, hiszen jövőre egy világbajnoki csoportban találkozik a két gárda, ami önmagában véve is szenzáció. Ezen nevetni akkor fogunk, ha véletlenül a magyar korongozók nyernek, bár a pakk, a labdától eltérően nem gömbölyű. Úgy sírni, mint Terry a Bajnokok Ligája döntőjének kihagyott tizenegyese után pedig akkor fogunk, ha bunyóvá, cirkusszá fajul a találkozó. Az antiszemitizmus az idei elnökválasztási kampányban is felütötte fejét Oroszország vonzza a zsidó kivándorlókat MTl-ELEMZÉS Tízezrével térnek vissza Oroszországba az egykori Szovjetunióból az elnyomás miatt kivándorolt zsidók. A gazdasági fellendülésből szeretnének profitálni, s az antiszemitizmus kibontakozó új hulláma sem tántorítja el őket attól, hogy az óhazában próbáljanak szerencsét. A Szovjetunió területéről a sarlós-kalapácsos zászlajú ország fennállása alatt, illetve a széthullása utáni zűrzavaros években közel egymillió zsidó vándorolt ki. Az Izraelből, az USA-ból és Európából visszatérők abban reménykednek, hogy a választott hazájukban szerzett új ismereteiket régi tudásukkal ötvözve tudják kamatoztatni. Jevgenyij Szatanovszkij, az Oroszországi Zsidó Kongresszus elnöke szerint nincsenek megbízható adatok arról, pontosan hány zsidó tért vissza oroszhonba, számukat 80-120 ezerre becsülte. Ehhez hozzáadódik a többi volt szovjet tagköztársaságból Oroszországba költözött zsidóság. Izrael moszkvai nagykövetsége mintegy 90 ezerre teszi az orosz földön élő izraeli állampolgárok számát. Az új orosz vállalatok valósággal vadásznak a világ minden tájáról érkező olyan vezetőkre, akik jártasak a nyugati üzleti világban, s oroszországi gyökereik vannak. Ezen egykori kivándorlók (most újdonsült bevándorlók) beszélik a nyelvet, ismerik az életszemléletet, könnyen beilleszkednek a társadalomba-mutatott rá Szatanovszkij. A Szovjetunió letűnésével azonban új jelenséggel kénytelen szembenézni az egymülióra becsült oroszországi zsidóság: bőrfejűekés szélsőjobboldali csoportok horogkereszteket mázolnak a falakra, és benzinespalackokat hajigáinak a zsinagógákra. Oroszországban létezik a hétköznapi antiszemitizmus - amely mindennap megnyilvánuló, tősgyökeres antiszemitizmus, s ez a fő probléma - mondta a brit hírügynökségnek a svájci születésű Pinchas Goldschmidt moszkvai főrabbi, aki 1989-ben érkezett Oroszországba. Az antiszemitizmus az idei elnökválasztási kampányban is felütötte fejét: internetes honlapok és fórumok tucatjai hirdették, hogy a jelöltek zsidó származásúak. A legélesebb támadás az elnökké választott Dmitrij Medvegyev ellen irányult, akit olyan színben festettek le a honlapok, hogy zsidó gyökerei vannak, ezért alkalmatlan az ország vezetésére. A szerzők pocskondiázták a Kreml jelöltjét, s arra kérték olvasóikat, hogy arcát hasonlítsák össze ismert zsidó milliárdosokéival. Azt is híresztelték róla, hogy Medvegyev Izrael külpolitikai irányvonalát részesítené előnyben Oroszországnak Iránnal és más iszlám országokkal fenntartott kapcsolataiban. Emberi jogi szervezetek a Szovjetunió széthullását követő társadalmi felfordulással magyarázzák az újkeletű oroszországi antiszemitizmust. A legnagyobb szovjet utódállamban ugyanis egyik napról a másikra megszűnt a szociális védőháló; sok fiatal kilátástalannak ítéli jövőjét, az újnáci csoportok viszont a közösséghez és szervezethez tartozás élményét kínálják nekik - hívta fel a figyelmet Mark Levin, az egyesült államokbeli székhellyel működő Szovjet Zsidóság Országos Tanácsa szervezet ügyvezető igazgatója. A rasszista indítékból elkövetett erőszakos cselekményeket nyomon követő Szóvá moszkvai elemző központ becslése, illetve adatai szerint Oroszországban tavaly 632 rasszista indíttatású támadást és 67 gyilkosságot követtek el. Alek- szandr Verhovszkij, a központ igazgatója úgy véli, Oroszországban teijedőben van az idegen- gyűlöletből táplálkozó erőszak. A szervezet tapasztalata szerint az orosz lakosság fele egyre nagyobb hajlamot mutat az idegengyűlöletre, s a nacionalista elveket vallók természetes módon válnak antiszemitává. _______ KOMMENTÁR ______ Napfénytető és lakkos topán KISS TIBOR NOÉ Bőr- vagy fakormány, tévé, cédé, elektromos napfénytető, 220 lóerő, tízmillió forint - ez a minimális elvárás egy autótól, ha az ember csúcsmenedzser, filmsztár vagy éppen NB I- es focista. De nemcsak ók szeretnének maguknak ilyen verdét, hanem Nagykanizsa polgármestere is. De Marton Istvánnak még ez is kevés. Ő bizony csak olyan szolgálati autóval szeretne furikázni, amelyben sportülések vannak, és könnyűfém keréktárcsákkal rendelkezik. És hallottak már a „fantomfekete gyöngyház” színről? Nos, a polgár- mester úr igen, ez vágyai autójának a színe. Mindez persze nem titok, s nem is valamiféle korrupciós panama, hiszen a közbeszerzési eljárás bekerült a Zalai Hírlapba is. Adódik a kérdés, hogy a nagykanizsai polgármesternek vajon miért kell a 220 lóerő, a napfénytető etc. A válasz egyszerű. Azért, mert a magyar az biza’ nehezen változik, a dzsentri örökkön ott fortyog a néplélek bugyraiban. S ha teheti, felszínre tör - márpedig polgármesterként teheti. Idegenszerű nyavalygás - vágják majd Hankiss Elemér fejéhez. A szociológus nemrég éppen arról értekezett, hogy Magyarország akkor lesz élhető ország, ha a vezetők nem négy, hanem csak két keréken akarnak közlekedni. „Amikor politikusaink már nem Audi 8-asokban, hanem piros, narancssárga, kék vagy szivárványszínű bicikliken kerekeznek be a Parlamentbe, akkor talán, óvatosan, kezdhetünk reménykedni a változásokban.” De ha valakinek nem tetszik Hankiss, olvasson Mikszáth Kálmánt. „A kivasalt cilinder és a lakkos topán elviszi az embert a maga egyszerű atmoszférájából más világba, magasra vagy mélyre. (...) A mi Csapiczkynk a léha dzsentribeli uracsokkal tartott, az úgynevezett »pakfon arisztokráciával«, és tele volt nyegleségekkel és adóssággal” - írta a Gavallérokban. Adóssága Nagykanizsának is van, nem kevés. A polgármester szerint azonban ennek nincs jelentősége. „Öreg vagyok már, szeretem a biztonságot és szeretem a kényelmet” - fogalmazott a polgármester úr. Hja, kérem, így már más. JEGYZET Kánaán a kukákban TALLÓSl BÉLA Nem bírom nézni az egyre szaporodó, szenzációként tálalt tudósításokat arról, hogy tonnányi élelmiszeradagokat foglalnak le illegális feldolgozókban. Színhúst, töltött hentesárut: kolbászokat, felvágottakat, továbbá egyéb húskészítményeket, de tojást, ismeretlen eredetű tyúktojást, sőt tejtermékeket is semmisítettek már meg. Félbevágott sertéseket, véres marhacombokat ciháinak a földön húzva megtermett fehérköpenyes „szanáló legények”, alig bírják beletuszkolni az állati eredetű véres cafatokat a speciális konténerbe. (Ennél már csak az megrázóbb, ha mázsaszám lapátolnak a szemétbe mérgezett folyóból kivetett haltetemeket.) Igaz, a legtöbb esetben gyomoremelő körülmények közül számolják fel és semmisítik meg az illegálisan előállított húsállományt. Költői a kérdés: mi visz rá valakiket, hogy embernek, étkeztetésre, fogyasztásra terítsenek esetenként patkányfészkekkel, állati ürülékkel, féregtetemekkel teli gyártócsarnokokban előállított élelmiszert. Vajon azoknak, akik ilyen illegális termelésből, állatvágásból próbálnak hasznot húzni és meggazdagodni, más higiénés és immunrendszeri működéshez alkalmazkodott-e a gyomruk és a bélrendszerük? Erről jut eszembe: gyermekkoromban olykor-olykor felröppent a hír, hogy a földműves-szövetkezet dögkútjából reggelre eltűnt az éjszaka kimúlt disznó- vagy marhatetem. Arra is emlékszem, hogy a szomszéd kisvárosban a visszamenő harmadik nemzedék tagjai a múlt rendszerben olyan kimérésben álltak hosszú sorban, ahol bizonyos napokon kényszervágásból származó olcsó húshoz lehetett jutni. De más idők voltak ezek! A mi vidékünkön akkoriban még nem ismerték a folyó vizet és az angol vécét. Egyébként pedig elképesztő, hova torzul az ember. Nem átall bőszen olyan vállalkozásba kezdeni, amely a fogyasztói gyöngeségbe kapaszkodik bele. A lefülelt termelők olyan fogyasztókra építenek - gondolom én-, akiket az ág is húz, akik kényszerűen válogatják meg, honnan vásároljanak. Mindenképpen onnan, olyan kimérésekből próbálják beszerezni a mindennapit, ahol minél olcsóbban adják az (alapvető) betevőt. Nekik nem az általam csak „E tortúrának” nevezett feneség - a rengeteg konzerváló, állag- és aromajavító, színező-, kötőanyag és egyéb adalék - okoz fejfájást, hanem az, hogy mit tegyenek az asztalra. Nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy azzal törődjenek, milyen bevizsgálatlan összetételű termékből sül a kolbász, ser- ceg a rántotta, bámul a panír, pirul a pecsenye. Ok azok, akik nem azt látják, mennyi halál zúdul a kukába a rengeteg haszonállat életének - ilyen esetekben értelmetlen! - kioltásával, hanem hogy micsoda Kánaán megy veszendőbe. Hányszor jóllakhatnának a kidobott nagy mennyiségű húsból, tojásból, tejtermékből? És ki tudja, hányszor jól is laknak - hiszen a felügyelőségnek nincsen mindenütt szeme. A Salmonella typhi meg vészjóslón vigyorog: a feketepiacon lapul ordas támadásra készen.
