Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-22 / 118. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 22. Vélemény És háttér 7- Valóban aláírás-hamisítás miatt ülsz? Akkor te nem lehetsz parlamenti képviselő. (Peter Gossányi karikatúrája) Csehszlovákia területén 1969 óta voltak szovjet atomfegyverek Robbanásveszély? GLOSSZA Van két pompás javaslatom Ha időnként nem jönnék munkába, akkor sem jelennének meg üresen azok az oldalak, amelyek megszerkesztése az én kötelességem. Valamelyik kollégám elvégezné a munkámat, de egy idő után neheztelne rám a főnököm, szemet szúrna a kiadó tulajdonosának, nyilván a fülébe súgnák, hogy a fizetésemért lógok, páros lábbal rúgnának ki. Igaz, az én munkahelyem nem olyan fontos, mint a parlament, az én munkám - a képviselők szerint-nem olyan fontos, mint egy országgyűlési képviselőé, sőt, ha az ő fejükkel gondolkodom, az én munkám egyenesen káros, elvégre az a sok mihaszna újságíró, szerkesztő mást sem tesz, mint szapulja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa tagjainak munkáját, tevékenységét, illetve ezek ellenkezőjét. A frakcióvezetők nem vonnak felelősségre egy pártelnököt, a tisztelt ház első emberének jogköre korlátozott. Marad hát a csúsztatás, azt teszünk, amit akarunk, ha nem akarunk dolgozni, hagyjuk a jelenléti ívet másra. Két lehetőség van ennek a gondnak a megoldására. Az egyik fájdalmas, a másik egyszerű. 1. privatizálni kellene a parlamentet, akár szimbolikus egy koronáért (0,03125 euró), a tulajdonos nyilván nem nézné jó szemmel, ha alkalmazottai nem végeznék a dolgukat (nem a kis- és nagydolgukat, az magánügy, bár néha úgy tűnik, egyesek nagydoboznak arra, amiért felveszik a fizetésüket), s egyszer csak útilaput kötnének a notórius hiányzók talpára, talán a hamisító is kapna egy-két kormost. 2. legyünk képviselóbarátok. Meg kell szüntetni a jelenléti íveket, vagy föltenni az internetre, hogy a szorgos, elfoglalt képviselő, legyen bárhol, alá tudja írni. Attól nem tartok, hogy előtte nem szavazzák meg az elektronikus aláírást jóváhagyó törvényt, (rend) Csehszlovákia területén 1969 óta voltak szovjet atomfegyverek, magának a csehszlovák hadseregnek azonban sohasem voltak - állítja Miroslav Vacek volt csehszlovák védelmi miniszter a cseh közszolgálati televízióban sugárzott interjújában. KOKES JÁNOS „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között volt egy megállapodás, mely szerint békeidőben szövetségeseiknek - az amerikaiak a NATO-ban, a szovjetek pedig a Varsói Szerződésben - atomfegyvert nem adnak” - jelentette ki Vacek, aki az 1989-es rendszerváltás idején a csehszlovák hadsereg vezérkari főnöke volt, majd 1990 októberéig a védelmi tárcát vezette. „Valószínűnek tartom azonban, hogy a csehszlovák hadsereg is gyorsan atomfegyvert kapott volna a szovjetektől, ha reálisan felmerült volna egy nyűt kelet-nyugati katonai konfliktus veszélye” - tette hozzá a tábornok, aki a szocialista rendszerben magas tisztségeket töltött be a hadseregben. Vacek szerint a szovjet atomfegyvereket a mai Csehország területén három helyen - Mísov, Bílina és Ralsko - raktározták, s kizárólag szovjet katonák ellenőrizték. „Ezen a területen erőegyensúly volt a Kelet és a Nyugat között. Az amerikaiak már 1959 óta atomfegyvereket tároltak az akkori Nyugat-Németország területén” - jegyezte meg a tábornok. Csehországban évek óta éles viták folynak arról, voltak-e az ország területén atomfegyverek vagy sem, illetve rendelkezett-e velük a csehszlovák hadsereg. A katonapolitikusok és szakértők többsége is úgy véli, hogy az 1968 óta Csehszlovákia területén állomásozó szovjet katonaság valóban rendelkezett nukleáris rakétákkal, de a csehszlovák hadseregnek ilyen fegyvere nem volt. Az 1989-es rendszerváltás után a szovjet hadsereg elhagyta Csehszlovákiát, s magával vitte a nukleáris fegyverek esedeges elhelyezéséről szóló dokumentációt is. A cseh hadsereg ma erre vonatkozóan semmiféle dokumentumokkal, bizonyítékokkal nem rendelkezik. Bohuslav Chňoupek, egykori csehszlovák külügyminiszter emlékirataiban szintén azt úja, hogy a szovjetek rendelkeztek Csehszlovákia területén atomfegyverekkel. Konkrét és pontos információi erről azonban állítólag ő neki sem voltak. Moszkva a peresztrojka idején a nyolcvanas évek végén vonta vissza az addig Dél-Morvaor- szágban állomásozó rakétaegységét Csehszlovákiából. Ivan Brož, Chňoupek miniszter korábbi tanácsadója szerint Csehországban három helyen - Prá- slavice, Stará Voda és Zelený Khz - voltak a szovjeteknek rakétakilövő bázisai. KÉZ,IRAT Blöffpolitika MIKLÓSI PÉTER A mostani kormányzat legfőbb gyengéje saját túlereje. Meg az, hogy vérszegény parlamenti ellenzéke egy temetkezési vállalat kiszuperált gyászhuszáijainak csapatát tükrözi. Különben aligha fordulhatna elő, hogy a T. Házban rendre olyan törvények szülessenek, amelyekről minden épeszű embernek úgy tűnik, mintha muszklifitogtató előterjesztőik pusztán feltűnési visz- ketegségből Mattolnának až országház padsoraiban, képviselő- társaik pedig merő heccből a kottát tartják... A magamfajta választópolgár ugyanis azt hiszi, hogy ha valaki képviselőként bekerül a parlamentbe - ami ugyebár teljesen legitim dolog -, akkor legalább arra ügyel gondosan, hogy kizárólag komolyan vehető és a köznapi gyakorlatban is érvényesíthető javaslatokkal álljon elő. Mert ha csupán blöffpolitikát űz, akkor ugyan mitől válna hitelessé saját törvényalkotói felsőbbrendűsége? Ha törvényjavaslataival nem tudja a felelősen gondolkodó honatya/honanya látszatát kelteni, akkor mi végre ama hajci- hő, amiért havonta bő 108 ezer kroncsi üti a parlamenti politikusbajnokok markát. Az egyszerű halandók zöme ugyanis nem fakír, hogy törvénynek álcázva a legnagyobb ostobaságokat is lenyomják a torkán. Például a minap született erkölcsnemesítőjogszabályt, hogy al5ésl8év közötti fiatalok nem szórakozhatnak éjjeli bárokban és klubokban; esténként diszkózni csak felnőtt kíséretében mehetnek. Éttermekben pedig 23 óra után csak szülői felügyelettel tartózkodhatnak; 15 évnél fiatalabbak ennél később egyáltalán nem léphetnek be a restikbe. Ám ez még csak az egyébként aláíráshamisító, részegen erkélyről vizelő, ittasan autót vezető, alkalmasint gyalázkodó, vagy szemrebbenés nélkül füllentgető politikusi erkölcsszabászat alapszintje. Mert vannak, készülnek a képmutató puritanizmusnak felsőbb elvei is. Például az, hogy aki még nem töltötte be a tizennyolcat, annak egy korty szeszes italt sem szabad fogyasztania. (Csak mellékesen jegyzem meg: abban a korban az alkoholt én sem bírtam a számban tartani, hanem rögvest lenyeltem!) A még fenn- költebb princípiumok pedig csak a még most készülő ráadástörvénytől várhatók. Eszerint egy fiatalkorú pénzbeli nyereménye nem lehetne több a mindenkori minimálbérnél, sem áruházakban, sem kioszkokban nem juthatnának erotikus irodalomhoz (noha a szabadon hozzáférhető interneten s tévécsatornákon csömört is lehet kapni a szex- dömpingtől); és a települések polgármestereinek meg kell határozniuk a fiatalkorúak számára tilos helyeket, rendezvényeket. Ami a bürokrácia szemszögéből még lényegesebb: a törvényjavaslat értelmében létrejön egy Gyermekvédelmi Felügyeleti Hivatal, amely, egyebek között, nyüvántartaná azokat a sajtóorgánumokat és (zene) műveket, amelyek káros hatással vannak a gyermekekre és fiatalokra. Nos, éljen a haza; éljen a parlament! Újra itt az emlék a múltból, amikor az állam kisajátította az ifjúságot, amikor a rezsim árgus szemmel vizslató csi- novnyikjai lépten-nyomon elkérték (pl. mozielőadás előtt) az ember személyi igazolványát. Hogy teljes legyen a retrofíling, ajánlom: sorakozzunk ismét mandarinért, újítsuk fel a Tuze- xet, harmadik elemitől tanuljunk kötelezően oroszul - hogy újfent ott lehessünk, ahol már voltunk egyszer... Egy „apróságot” azonban még szóba hoznék: Robert Fico, ellenzéki pártOelnökként, 2001-ben azt javasolta, hogy csak a marihuána forgalmazása és előállítása legyen büntetendő, az elszívása nem. A Nagy- szombati Egyetem talaján kijelentette: „A marihuána a kor velejárója, és én volnék az utolsó, aki azt szorgalmazná, hogy egy ilyen cigaretta elfüstöléséért valakit dutyiba zárjunk.” Akkor hát? Egy sima, egy fordított- mint azon a sálon, amit az unokáját felügyelő nagymami köt majd a szombati diszkóban? KOMMENTÁR Szolidaritás, de kivel? MAL1NÁK ISTVÁN Fura jelenség tapasztalható a nemzetközi sajtóban. Amilyen sikk agyonbírálni - teljesen jogosan - a ciklon sújtotta Mian- mar, ha úgy tetszik Burma katonai vezetését a saját népével szembeni embertelen magatartása miatt, valamiféle rosszul értelmezett szolidaritás okán a kínai rezsim bírálata szinte kiveszett a politikusok szótárából és a médiából. A burmai rendszer népirtással felérő ostoba kegyetlenséggel utasítja el a nemzetközi - most már csak a nyugati - segélyeket. Tény, hogy a katonaijunta legfőbb támogatója, szövetségese, a kínai pártjunta másként viszonyul saját természeti katasztrófájának áldozataihoz, a mentéshez, és tény, hogy itt nem a nép ellen, hanem az áldozatok érdekében mozgósították a hadsereget is. Szóval, a pekingi vezetés azt teszi, amit ilyenkor minden kormányzatnak kutya kötelessége megtenni. Normális esetben ezért külön dicséret nem járna, de Kínáról most dicshimnuszokat is lehet olvasni. Anno az amerikai kormányzat sem tett kevesebbet New Orleansért, a média - nagyon helyesen - mégis csak a szervezési hibákra összpontosított. Mi mindenért dicsérték meg a pekingi rezsimet? Már azért is, hogy most nem titkolta el a szerencsétlenség tényét, hanem azonnal hírt adott róla. Azért, hogy azonnal a helyszínre küldte a hivatalos hírügynökség riportereit, akik viszonylag hűen tudósítottak a kialakult helyzetről. Számos jel miatt azonban az az érzése az embernek, ha nincs a pekingi olimpia, akkor minden másként, a szokásos módon történik, s a mostani „nyitottság” csak az ötkarikás játékok körül kialakult politikai és propagandaháború része. Mert a kínai rezsim lényege nem változott. Pekingben őrizetbe vettek két finn újságírót, mert az egyik olimpiai létesítmény befejező munkálatait akarták fotózni. Tizenhét embert azért vettek őrizetbe, mert állítólag téves információkat tettek fel a világhálóra a földrengésről, arról azonban a rendőrségi közlemény nem szólt, hogy milyen információkat. És nyugati újságírókat nemigen engednek a katasztrófa sújtotta területekre, csak a kiválasztott hazaiakat, mint ahogy nyugati segélycsapatokat sem. Vagyis csak a píár változott. Á börtönök tele vannak politikai foglyokkal, nincs előrelépés az emberi és szabadságjogok terén, nem változott a Tibettel és személyesen a dalai lámával szembeni politika. A segítőkészség, a szolidaritás, helyénvaló - az áldozatokkal, nem a rezsimmel, mert ez utóbbi csak a burmaival összehasonlítva állja ki a próbát. Ha e két rendszer lényegét tekintjük, akkor sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. A természeti csapás sújtotta lakosságon nem a demokrácia elveinek feladása segít. Ezért továbbra is vallhatjuk: egy magára valamit is adó demokrata politikus nem megy el az olimpia megnyitójára. FIGYELŐ Bocs, Bush? A washingtoni Fehér Ház helyreigazítást kért az NBC-től, amiért szerinte félrevezető és felelőtlen módon vágtak meg egy Bush-inteijút. A televízió szerint viszont nincs mit helyreigazítani, korrekten szerkesztették meg az anyagot. George Bush elnököt arról kérdezte az NBC riportere, hogy Barack Obama demokrata párti elnökjelölt-aspiránsra utalt-e, amikor az izraeli parlamentben múlt heti beszédében bírálta azokat, akik párbeszédet szorgalmaznak Mahmúd Ahmadi- nezsád iráni elnökkel. Bush a párbeszédre törekvők álláspontját a Hitler megszelídítését célzó 30-as évekbeli megbékí- tési politikához hasonlította. Bush megjegyzésének nagy visszhangja lett Amerikában, Obama éles hangon utasította vissza a szerinte ellene irányuló szavakat. (A szenátor korábban úgy nyüatkozott, hogy feltételek nélkül tárgyalna Irán és Kuba vezetőivel.) A Fehér Ház rögtön cáfolta, hogy Bushnak ilyen szándéka lett volna. A Fehér Ház szokatlanul éles hangú levélben kért helyreigazítást az NBC-től azon az alapon, hogy a televízió megtévesztette a nézőket, mert fontos részeket kivágtak az interjúból. Bush az interjúban nem cáfolta, hogy Obamára célzott volna, kitérő választ adott a kérdésre. Az adásba került rövidített, szerkesztett változat a Fehér Há? szerint azt sugallta, hogy az elnök jóváhagyta a riporter kérdésében megfogalmazott feltételezést, holott nem így történt. A Fehér Ház azzal vádolta az NBC-t, hogy nem válnak szét az NBC News hírcsatornán elhangzó hírek a MSNBC kábeltévén közölt véleményektől. Megfigyelők szerint az elnöki hivatalnak valószínűleg nem tetszenek a „balra hajló” tudósítások. Az MSNBC két vezető hírmagyarázó-műsorvezetője, Keith Olbermann és Chris Matthews a Bush-kormány legkeményebb sajtóbeli kritikusai közé tartozik. A Fehér Ház külön biztosítékot kért arra nézve, hogy Olbermann és Matthews szerkesztői hatásköre nem terjed ki az NBC hírcsatornájára. Az NBC válasznyüatkozatában közölte: „tudósításunk pontosan tükrözte az interjút”. Steve Capus, az NBC News elnöke cáfolta, hogy a szerkesztésnek a tévénézők megtévesztése lett volna a célja. Azt írta, hogy a szerkesztés az újságírás része, „felhasználjuk a rendelkezésre álló információkat, megszűrjük azokat és tudósítást készítünk”. Az NBC News azt is közölte, hogy a teljes Bush-mterjú az interneten látható, amire a Fehér Ház azzal reagált: abszurd, hogy az NBC News nézőinek internetes videókat kell nézniük, hogy pontos információkhoz jussanak. A Fehér Ház több sérelmét is felhozta az ügy kapcsán, például azt, hogy az NBC 2006 vége óta iraki polgárháborúról beszél, holott szerinte a katonai sikerek nyomán bebizonyosodott, a helyzetnek ez a leírása téves, (mti)
