Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-03 / 103. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 3. www.ujszo.com. Aggódó tekintete elkísér bennünket még akkor is, amikor már rég a saját útjainkat járjuk (Archív felvételek) halált hozó bűn anyja a test esen- dőségét, míg Szűz Mária, a Meg­váltó Anyja a megtisztult lélek örökkévalóságát képviseli. Teremtő, befogadó ősanya Mivel az emberi természet is kettős, szüntelenül hadakozik bennünk az égi és a földi, az isteni és az állati, a jó és a rossz - ennél­fogva a vallásokban és a mondavi­lágban egyaránt ellentmondásos az anya szerepe. Vannak gyerme­küket hőn szerető, érte akár ön­magukat is feláldozó édesanyák, és vannak kegyetlen gonosz anyák is - a magyar nyelvben talá­lóan utal erre a különbségre az anya-banya szavak ellentétes ér­telme. A rossz, gondatlan anya alakja azonban mindenhol csu­pán a szabályt erősítő kivételként szerepel, és azért is vált ki olyan erős felháborodást, mert a jósá­gos, odaadó, gyermekeit vérével tápláló, testével védelmező anyát tartjuk természetesnek. Ez jut először eszünkbe a szó hallatán, és ezt próbálják kifejezni az anya különböző ábrázolásai a művé­szetekben is. Alakja elsősorban az életfa motívumával kapcsolódik össze, de termékeny ölét gyakran szimbolizálják belül üres, befog­laló formát mutató tárgyak (bőségszaru, edény, kehely, kút), épületek (ház, templom), termé­szeti képződmények (barlang, vi­rágok, hegy), az elemek közül pe­dig a föld és a víz is. Aki érti a jelképek nyelvét, az a víz, fa, föld hármasában látja ezt a teljessé­get. A víz, mint a magzatvíz, az élet vize, a születésre, az élet kez­detére utal, a fa a földből és vízből sarjadó élet, ágai az ölelő karok, levele, virága a megújuló szeretet, a halál után pedig mindannyiun­kat szülőként fogad be az édes anyaföld. Égi édesanyánk A kereszténység a Szűzanyát magával az anyaszentegyházzal azonosítja, hiszen a hívők az egy­háztól nyert kegyelem révén újjá­születnek. A magyarság ősi hitvi­lágának anyaalakja már a hon­foglaláskor a Boldogasszony tisz­teletével olvad egybe, aki az ég kékjével, mint nagy kék palásttal óvta és védte eleinket. A keresz­ténység felvétele után Szent Ist­ván az Istenanya, Szűz Mária ol­talmába ajánlotta népét, évszáza­dokon át, a „Boldogasszony Anyánk, égi nagy patrónánk” kez­detű ének volt a magyar nép him­nusza, amellyel égi édesanyjához fohászkodott. De Máriát maga Jé­zus is mindannyiunk gondvi­selőjévé rendelte, amikor a ke­resztje mellett álló tanítványnak azt mondta: „íme, a te anyád”. A gyermekéért önmagát feláldozó, annak mindent alárendelő és ha­lott fiát keservesen megsirató Mária a keresztény kultúrkörben azóta is minden édesanya példa­képe és védelmezője. Az egyház neki szentelte az év legszebb hó­napját, májust azaz Boldog- asszony havát, amikor minden nyíló virág, csicsergő madár a megújuló életet köszönti és a templomokban litániákat tarta­nak, rózsafüzért mondanak má­jus királynéja tiszteletére. Ez a tiszteletadás szintén a pogány szokásokból eredeztethető, a ró­maiak Flora istennőt, a germánok Nerthert ünnepelték májusban féktelen mulatozással. Ezekből csupán a májusfa állítása maradt fenn máig, a pogány istennőket felváltotta az a könyörületes Is­tenanya, akinek először egy ulmi dominikánus szerzetes font má­jusban koszorút. Lellisi Szent Ka­mill már májusi ájtatosságokat is tartott és az oltárra helyezett vi­rágcsokrokból kihúzott egy-egy szálat, így elmélkedett a Szűza­nya erényeiről - innen ered, hogy a rózsa a szeretet, a nefelejcs a hűség, az ibolya a szerénység jel­képe. Angliában már az 1600-as évektől a húsvétot követő negye­dik vasárnapon tartották az anyák ünnepét, a Mothering Sun- day-t - ilyenkor a családjuktól tá­vol dolgozók is szabadságot kap­tak, hogy hazamehessenek és a napot az édesanyjukkal tölthes- f sék. Magyar nyelvterületen csak a XIX. század végén terjedt el Má­ria májusi tisztelete, először a ka­locsai Miasszonyunk Nővérei tar­tottak májusi ájtatosságokat. Ez az ünnep nem a külsőségekről szól Az, hogy világszerte májusban ünneplik az anyák napját, még­sem annyira az egyházi hagyo­mánynak köszönhető, mint in­kább két amerikai hölgynek. Először 1872 májusában a bostoni nőegylet Julia War Howe kezde­ményezésére ünnepelte meg az anyák napját, 1907-ben pedig An- na Jarvis próbálta nemzeti ün- " néppé nyilváníttatni. Elhunyt édesanyja emlékére május máso­dik vasárnapjára tűzte ki az anyák napját, a szép szokás hamarosan elterjedt egész Amerikában, és a második világháború előtt a vi­rágkereskedők Európában is pro­pagálni kezdték. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vö­röskereszt tartotta az első anyák napi ünnepséget a májusi Mária- tisztelet hagyományával össze­kapcsolva. 1928-ban az anyák napját már miniszteri rendelet so­rolta a hivatalos iskolai ünnepsé­gek közé, és bár a posztszociaíista államokban hosszú időre teljesen kiszorította a nemzetközi nőnap, ( ma már ezekben is mindenhol kü­lön köszöntik az édesanyákat. Az ajándékvásárlás ilyenkor nem szokásos és bizonyára ennek kö­szönhető, hogy ez az ünnep nem a külsőségekről, hanem az igazi érzelmekről szól. Egy görbe vona­lakkal meghúzott és pirosra fes­tett papírszív, egy csokor virág és főleg egy együtt eltöltött délután úgyis többet elmond minden megvásárolható ajándéknál és drága tárgynál. Mert ne feledjük, az édesanyák mindenkinél jobban ismerik gyermekeiket és azt is ér­tik, érzik, amit szavakkal elmon­dani sem lehet. Mikor ünneplik az anyák napját? I Magyarország és a magyarlakta területek - május első vasárnapja I Szlovákia, USA, Belgium, Dánia, Finnország, Japán, Olaszország, Tajvan, Törökország - május második vasárnapja I Bahrain, Dél-Amerika legtöbb országa, Hongkong, India, Malajzia, Mexikó, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szingapúr - május 10. I Franciaország, Svédország - május utolsó vasárnapja I Lengyelország - május 26. I Libanon - a tavasz első napja I Argentína - október második vasárnapja I Thaiföld - augusztus 12., Sirikit királynő születésnapja i

Next

/
Thumbnails
Contents