Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám, szerda
IV Pénzvilág ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 21. www.ujszo.com Az egy évtizede létező harmadik pillérbe tartozik minden olyan takarékossági forma, melynek célja az anyagi biztonság megteremtése idősebb korban A munkaadó adómentesen segíti alkalmazottjait (Peter Žákovič felvétele) A kormány a második nyugdíjpillér elleni támadásaival elérte, hogy a figyelem az utóbbi két évben az első két kötelező pillérre irányul, a harmadik, önkéntes rendszer viszont háttérbe szorult. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pedig a nyugdíjrendszer 2004/2005-ös reformja 3 pillé- res rendszerrel számolt, igaz, a harmadik pillért megtartotta önkéntesnek. Az intézményeket azonban átalakította, és bővítette azoknak a pénzügyi termékeknek a körét, melyek igényt tarthatnak erre a megnevezésre. Mit sorolhatunk a harmadik pillérbe? Ide tartozik minden olyan takarékossági forma, melynek célja az anyagi biztonság megteremtése idősebb korban. Ezt támogatja az állam adókedvezménnyel, melynek igénybevételét feltételekhez köti. Az egyik feltétel, hogy a megtakarított összeget legkorábban az 55. év betöltése után lehet igénybe venni, a másik, hogy a takarékosságnak legalább 10 éven át kell tartania. Önkéntes nyugdíjpénztárak A legismertebb intézmények, melyek ilyen termékeket, szolgáltatásokat nyújtanak, az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP). Jelenleg 5 pénztár működik Szlovákiában, ezek többsége már az 1990- es évek végén, 1997/1998-ban jött létre. A vonatkozó törvényt ugyanis 1996-ban fogadta el a parlament. A pénztárak munkáját a Szlovák Nemzeti Bank felügyeli. Az 1990-es években létrejött önkéntes nyugdíjbiztosítók (DDP) 2005-ben nyugdíjpénztárakká (DDS) alakultak át, ezt a változást azonban a már szerződéssel rendelkező ügyfelek nem érezték meg. Új elem a 2004-ben elfogadott törvényben, hogy minden 18 évnél idősebb állampolgár köthet önkéntes nyugdíjbiztosítást, korábban a munkanélküliek vagy a diákok nem élhettek ezzel a lehetőséggel. Csökkent azonban az éves adó- kedvezmény mértéke: a korábban érvényes 24 ezer korona helyett 2005-től csak 12 ezer koronát lehet leírni az adóalapból. Ez a kedvezmény azonban érvényesíthető a hosszú távú bankbetétekre és az életbiztosításra is, ugyancsak élhetnek ezzel a kedvezménnyel azok, akik befektetési alapokra bízzák a pénzüket. Az adókedvezmény feltétele azonban, hogy legalább 10 évig takarékoskodjon a befektető, és ne vegye fel megtakarítását 55 éves kora előtt. Ha valaki mégis idő előtt fel akarja venni a megtakarított pénzt, akkor három éven belül ki kell fizetnie az elmaradt adót. A pénztáraknak legalább két alapot kellett létrehozniuk, egyik a befizetéseket gyűjti, míg a másik feladata a kifizetések bonyolítása, vagyis a járadék fizetése azoknak, akik teljesítették ez erre vonatkozó feltételeket. Létrehozhatnak több nyugdíjalapot is - a második pillérben működő alapok mintájára - melyek befektetéseik kockázati szintjében különböznek egymástól. A kockázatosabb befektetési stratégiát választó alapok külföldi vállalatok részvényeibe is fektethetik ügyfeleik pénzét, ami ugyan nagyobb kockázattal jár, de a statisztikai adatok alapján eddig ádagosan magasabb hozamot is biztosít. A megtakarítás öröklődik Változtak a megtakarítás öröklésére vonatkozó szabályok is, a korábbi rendszerben csak az ügyfél által befizetett részt lehetett örökölni, ma már a munkaadó hozzájárulása is az ügyfél tulajdona, vagyis örökölhetővé válik. A törvény bevezette a kezelési ü- letéket, a pénztárváltásért számított illetéket és a szerződés megszüntetésére vonatkozó illetéket. A pénztár a kezelésre legfeljebb a vagyonnak 3 százalékát számíthatja fel évente, az átlépésért legfeljebb 1 százalékot kérhet, igaz az első 3 évben ez a díj akár 5 százalék is lehet. A legdrágább a termék megszüntetése, ezért a kiegészítő nyugdíjpénztár akár a megspórolt összeg 20 százalékát is felszámíthatja. Szigorodott a pénztárak tevékenységének ellenőrzése is, a felügyeletet a nemzeti bank látja el, tevékenységére ugyancsak a jegybanktól kell engedélyt kérnie. A nyugdíjalapokban kezelt vagyont, vagyis az ügyfelek befizetéseit, vagyonát szigorúan el kell választani a pénztár vagyonától. A munkaadó hozzájárulása A harmadik pillér további előnye, hogy a munkaadó adómentesen támogathatja alkalmazottjait, az éves bértömeg 6 százalékát számíthatja le így az adóból. Egyre több vállalat használja alkalmazottainak jutalmazására a biztosítók és a kiegészítő nyugdíjpénztárak termékeit. A kiegészítő nyugdíjpénztárba befizetett vagy az életbiztosítás díjához ugyanis a munkaadó is hozzájárulhat, ami csökkenti adó és járulékköltségeit. Mire lehet számítani? Az új kormány, a pénzügyminisztérium elképzelése szerint hozzá akart nyúlni a harmadik pillér szabályozásához is, meg akarta vonni a 12 ezer koronás adókedvezményt. Ezzel több millió embernek okozott volna kárt, állítja a Szlovák Biztosítók Szövetsége (SAP). „A nyugdíjrendszer folyamatos működésének alapja a megbízhatóság, a stabüitás, a gyakori változások elbizonytalanítják az ügyfeleket, és zavarják a rendszer működését“ - állítja Roman Holček, az SAP elnöke. Az életbiztosításokra csak egy éve vonatkozik a kedvezmény, de Holček szerint hatása máris megmutatkozik. „Az elmúlt évben 27 százalékkal nőtt a befizetett biztosítási díj összege“ - mondta a szakember. - Míg 2004-ben 5,67 milliárd korona, addig 2005-ben már 7,188 milliárd korona biztosítási díjat fizettek az ügyfelek.“ Az SAP ebben az évben további emelkedésre, több mint 9 milliárd korona biztosítási díjra számít. Az 1,75 millió kedvezményezett életbiztosítással rendelkező ügyfél mellett az intézkedés sújtotta volna a kiegészítő nyugdíj- pénztárak közel 720 ezer ügyfelét is. „A két ügyfélszámot nem lehet automatikusan összeadni, mivel vannak olyanok, akiknek életbiztosításuk és kiegészítő nyugdíjbiztosításuk is van“ - magyarázta lapunknak Holček. A hátrányos módosítás tehát több mint 2 millió embert érintett volna. A szociális ügyi tárca ellenezte a pénzügy elképzelését, inkább a duplájára, vagyis évi 24 ezer koronára emelte volna az adókedvezményt, (lpj) Adókedvezmények A biztosított befizetései: továbbra is csökkentik az adóalapot, a törvény szerint az éves jövedelemnek 10 százaléka, legfeljebb azonban 12 ezer korona adómentességet élvez; be kell tartani azonban a további feltételeket: legalább 10 évig kell takarékoskodni, és a megtakarított összeget csak az 55. életév betöltése után lehet felhasználni, ha valaki ezeket a feltételeket nem tartja be, utólag be kell fizetnie az elmaradt adót. A munkaadó befizetései: a munkaadó a költségtételként könyvelheti el az alkalmazott után az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetett járulékot, melynek összege azonban nem haladhatja meg a biztosítottak béralapjának 3 százalékát, a veszélyes munkát végzők esetében - például bányászok, egyes vegyipari dolgozók stb., - a béralap 6 százalékát. A nyugdíjjáradék adóztatása: az önkéntes nyugdíjpénztár által folyósított járadék a 2004-től érvényes adótörvények szerint adóköteles, az adóalapba azonban csak az éves hozamot kell beszámítani, melyet 19 százalékos adó terhel. A bankok és az életbiztosítók is szolgálnak olyan, az idősebb kort megcélzó termékkel, mellyel igénybe vehető a 12 ezer koronáig terjedő adókedvezmény A kormány negatív kampányának hatása az önkéntes spórolási termékekre ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A harmadik nyugdíjpillér legismertebb eleme továbbra is az önkéntes nyugdíjbiztosítás, habár már a bankok és az életbiztosítók is szolgálnak olyan termékkel, mellyel igénybe vehető az adókedvezmény. Ennek kiterjesztése a többi megtakarítási formára hátrányos az önkéntes nyugdíjspórolás szempontjából. A jogszabály ugyanis meghatározza, hogy az így megspórolt összegnek csak az 50 százalékát veheti fel a kiszabott idő leteltével, a másik 50 százalékon életjáradékot kell vásárolnia. Ha korlátozott ideig járó kiegészítő nyugdíjat vásárol, akkor csak az összeg 25 százalékát kapja kézhez egy összegben. Ez a korlátozás nem érvényes a más típusú megtakarítások esetében, az életbiztosítás vagy a befektetési alapban lévő megtakarítást egy összegben is felvehető. Az önkéntes nyugdíjspórolásnak továbbra is marad egy előnye: a munkaadók is hozzáfizethetnek alkalmazottjuk megtakarításához. Hozzájárulásukat bizonyos összegig elkönyvelhetik a vállalat költségeiként, vagyis leírhatják az adóalapjukból. Kedvezőbbé vált az önkéntes nyugdíjpénztárban megtakarított összeg öröklése: az örökösök megkapják a teljes összeget, vagyis a munkaadó által befizetett részt is, ami a 2004-es módosításkor került a törvényben. Életbiztosítások a harmadik pillérben Az életbiztosítási piac szempontjából a legjelentősebb serkentő tényezőnek az adókedvezmények számítanak, melyek az utóbbi években jelentős növekedést eredményeztek. A 2005 januárjában életbe lépett változásoknak köszönhetően ugyanis az életbiztosítási programokra fizetett biztosítási díj egy részét, 12 ezer koronáig, le lehet írni az adóalapból. A 2006-os év különlegesnek számított, ekkortól érvényesek azonos feltételek a harmadik pillér minden szereplője számára. 2006 januárjától a munkaadók költségként számolhatták el az alkalmazottaik után fizetett biztosítási díjat - a bruttó béralap 6 százalékának megfelelő összegig. Ezt a lehetőséget azonban jövedelemadóról szóló törvény utolsó módosítása 2006 végén megszüntette, ez a lehetőség újra csak az önkéntes nyugdíjpénztárakba fizetett összegekre vonatkozik. A második pillér hatása a harmadikra 2007 első felében mért 13 százalékos növekedés egyik „okozója“ minden bizonnyal a második nyugdíjpillérben érezhető bizonytalanság volt. A nyugdíj- rendszerben várható, előrejelzett jelentős változások növelték az ügyfelek érdeklődését a harmadik nyugdíjpillér iránt, melybe bizonyos feltételek betartása esetén az életbiztosítás is tartozik. A kormány eddigi lépéseinek hatása tehát már kimutatható a biztosítási piacon, ennek „köszönhetően” egyre többen választják az önkéntes spórolási termékeket, mellyel megfelelő szinten tudják stabilizálni nyugdíjuk várható összegét. Az életbiztosítási piac növekszik A szlovák biztosítási piac 2007 első felében is jelentős, 6,4%-os növekedést ért el, 29,4 milliárd korona előírt biztosítási díjösszeg mellett. A piac vezető szegmense ebben az időszakban is az életbiztosítás volt, akárcsak a tavalyi év azonos időszakában. Az életbiztosítási programokra előírt biztosítási díj az év első hat hónapjában elérte a 13,8 milliárd koronát, ami 10,7%-os emelkedést jelentett. Nőtt a nem életbiztosítás jellegű biztosítás és a vagyonbiztosítás aránya is, igaz csak kis mértékben. Az előző időszak viszonylagos stagnálása után azonban a 2,8 százalék is jelentősnek számít, az előírt biztosítási díj ebben a szegmensben elérte a 15,5 milliárd koronát. A biztosítási piacot továbbra is - az előző évekhez hasonlóan - az 5 legnagyobb biztosító, az Allianz- Szlovák Biztosító, a Kooperatíva Biztosító, az Amslico AIG Life, az ING Életbiztosító és a Kontinuita uralja. Együttes piaci részesedésük az előírt biztosítási díjat tekintve meghaladja a 75 százalékot, mely jelentős piaci koncentrációt jelent. A koncentráció azonban az utóbbi években enyhe süllyedő tendenciát mutat. Az életbiztosítási piacra még komoly fejlődés vár, az Európai Unió régi tagállamaiban például az egy főre jutó átlagos biztosítási díj éves szinten eléri az 1300 eurót. Ugyanez az érték Szlovákiában mindössze 300-400 euró között mozog. A szlovák gazdaság jó teljesítménye, a munka- nélküliség csökkenése, a bérek emelkedése megteremtik a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy az életbiztosítási piac növekedhessen, a lakosság több pénzt fektessen a különböző biztosítási programokba. Az elkövetkező években tehát biztosítottak a piac növekedésének feltételei. Banki termékek A bankok - az életbiztosítókhoz hasonlóan - ugyancsak gyorsan alkalmazkodtak a piac kínálta lehetőségekhez, és több olyan terméket is létrehoztak, melyek megfelelnek a harmadik pillérbe sorolás feltételeinek. Tudatosítják ugyanis, hogy ez a lehetőség egyre több embert vonz, ezért nem akarnak kimaradni az üzletből. Több olyan takarékossági termékük is van, a betétkönyvektől vagy a betétszámláktól kezdve a befektetési alapokba való beruházásokon át egészen a befektetési hátterű életbiztosításokig. Mindegyik lényeges eleme, hogy igénybe vehető esetükben a 12 ezer koronás éves adóalapcsökkentés. Ehhez igazodik az is, hogy legalább 10 évig kell takarékoskodni, és a megtakarítást legkorábban 55 éves korban lehet igénybe venni, (lpj, ú) (Peter Žákovič felvétele)
