Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE GUARDIAN Évtizedek óta nem mért mélypontra zuhant a kormányzó brit Munkáspárt támogatottsága a legújabb közvélemény-kutatás szerint, a baloldali választók többsége a tavaly lemondott Tony Blairt jobb kormányfőnek tartotta utódjánál, Gordon Brownnál. A balold ali The Guardian megbízásából elvégzett országos felmérés szerint az 1997 óta hatalmon levő Labour támogatottsága egy hónap alatt 7 ponttal 27%-ra esett, az ellenzéki Konzervatív Párté 2 ponttal 41%-ra emelkedett. A Munkáspárt 27%-os támogatottsága a legalacsonyabb 1984 óta. Amikor Gordon Brown tavaly júniusban átvette a kormány vezetését az iraki háború és a belpolitikai botrányok miatt igencsak népszerűtlenné vált Tony Blairtől, a Munkáspárt népszerűsége meghaladta a 40%-ot. Súlyosan kikezdte Brown megítélését az elhibázott adómódosítás is. (mti)- Semmi különös nem történt, csak a parlamentből kilépve a valós életben találta magát. (Peter Gossányi karikatúrája) Az RMDSZ-nek nincs érdemi román partnere a fejlesztési régiók átszervezésében Nem szeparatista törekvés Nagy szükség lenne a jelenlegi, mesterségesen megrajzolt, fejlődésre képtelen romániai fejlesztési régiók átszabására, de a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) e törekvéséhez jelen pillanatban nincs érdemi partner a román politikai palettán - fogalmazódott meg az Árkoson szervezett konferencián. MT1-HÁTTÉR Az árkosi Európai Tanulmányok Központja és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilap által szervezett találkozón a szövetség vezetői, szakértői találkoztak a román sajtó képviselőivel. E tanácskozás célja - mint a szervezők vallják - éppen az volt, hogy e témában eloszlassák a régiók átrajzolásával kapcsolatos előítéleteket, amelyek szerintük elsősorban a román közvélemény tájékozatlanságából adódnák. Az RMDSZ szerint 1998-ban úgy rajzolták meg a nyolc fejlesztési régiót, hogy megalkotóik figyelmen kívül hagyták a földrajzi, történelmi, kulturális és etnikai sajátosságokat, ezzel szemben az adott terület nagysága, valamint a lakosság létszáma alapján próbálták egyneművé tenni a román társadalmat. A szövetség szerint ezek a régiók életképtelenek, hiszen túlságosan nagyok ahhoz, hogy hatékonyan megpályázhassák az uniós pénzeket; a mostani heterogén régiókon belül tapasztalható gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözőségek lehetetlenné teszik a következetes fejlesztési elképzelések kidolgozását. Emlékeztetnek arra, hogy például ugyanahhoz a régióhoz tartozik Csíkszereda és Gyulafehérvár, hasonlóképpen „közösködik” egy régión belül Fehér és Kovászna megye, holott semmiféle hagyományos együttműködési tapasztat latuk nincs. Egyazon régióban van a Fekete-tenger partján fekvő Konstanca megye a Kárpátok túlsó felén lévő Vrancea megyével. Az árkosi konferencián Winkler Gyula európai parlamenti képviselő emlékeztetett: Románia összesen 19,2 milliárd eurót kaphat a jövő években Brüsszeltől régiófejlesztési célokra, amihez hozzáadódik 5,5 milliárd eurós regionális és központi önrész. Hozzátette: a tapasztalat szerint az eddig csatlakozott országok esetében minden befektetett európai euró további 0,9 euró összegű magánbefektetést vonzott. Ez magában rejti a lehetőséget, hogy megfelelő régiós politika esetén Románia a jelenlegi európai költségvetési periódusban csak a régiófejlesztésből több mint 40 milliárd euró befektetéshez juthat. A jelenlegi régióstruktúrával azonban nem lehet ennyi pénzt lehívni, a régióstruktúra megváltoztatására is szükség van - hangsúlyozta Winkler. Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértője elmondta: a jelenlegi régiós felosztás és a regionális fejlesztés az elmaradott térségek helyzetén egyáltalán nem javított, az erős megyék még erősebbek, a gyengébb megyék pedig még gyengébbek lettek. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ugyancsak letette a garast a régiók újrafelosztása mellett, de hozzáfűzte, hogy a jelenlegi törvényhozási időszakban nem kerülhet már sor ilyen változtatásra (ősszel várhatóak a parlamenti választások). Az RMDSZ által kidolgozott javaslat elfogadtatásában egyelőre nincs érdemi partner a román politikai palettán, bár négyszemközt a román politikusok elismerik a reform fontosságát - mondta Markó. Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője elmondta: a román médiával folyamatosan párbeszédet kell folytatni erről a témáról, hogy sikerüljön eloszlatni a tévhitet, hogy a régiók gazdasági átszervezése egyfajta „szeparatista törekvés” lenne. A román sajtó képviselőinek hozzászólásaiból kiderült: szinte semmilyen információjuk nem volt az RMDSZ projektjéről, sem pedig a fejlesztési régiók működésének akadályairól. Az abháziai grúz menekültek a visszatérésben reménykednek Lehet, hogy mégis van visszaút? MTl-HÁTTÉR Úgy tűnik, hogy konfliktusukat, sok ezer halottjukat elfelejtette a világ és különösen Európa. Azokat a grúzokokat, akik elmenekültek Abházia szakadár tartományból, 15 éve az a remény élteti, hogy visszatérhetnek, ezúttal háború nélkül. Hivatalos grúz adatok szerint 200 ezren vannak, és közülük sokan létbizonytalanságban élnek Tbiliszi és más grúziai városok elhagyott, egészségtelen középületeiben. Az 53 éves Lali Dzsanacsia egyike azoknak, akik nem hagyják magukat legyőzni, és találékonyan igyekeznek emberhez méltó életet élni. Egy elhagyott óvoda földszintjén levő, durva betonpadlós, kétszobás lakásában mindent újrateremtett a romokon. Gagrából jött, a Fekete-tenger abház partjának fürdőhelyéről.. „Mindenünk megvolt. Amikor elfoglalták Gag- rát, mindent elveszítettünk, gyermekeim éheztek” - mondja. Kialvatlanságtól felpuffadt arccal, de már büszkén mutatja veteményeskertjét, csirkéit, borját. Egy kis hitelről, egy tehéntrágyával fűtött üvegházról álmodik. A városközpontban más abháziai menekültek többé-kevésbé jól felszerelt lakhelyeket rendeztek be egy kiürített kórház szegleteiben, ahol iszonyúan piszkosak a WC-k, és olyan szélesek a repedések, hogy egy emberi ököl beléjük fér. Ők havonta 22 larit (kb. 9,7 eurót) kapnak az államtól, és a hazatérés reménye élteti őket. Láthatóan kevésbé érdeklik őket a mai választások. Abházia, a Fekete-tenger partján fekvő terület az 1990-es évek elején nyilvánította ki egyoldalúan függetlenségét, és fegyverrel védte meg azt a grúz hadsereggel szemben. A háborúnak mindkét oldalon több ezer áldozata volt. A 2004-ben hatalomra jutott Mihail Szaakasvili Nyugat-barát grúz elnök elsődleges feladatának tekinti a menekültek visszatérésének biztosítását, valamint a tartomány újbóli grúz ellenőrzés alá vonását. „Nincsen reális esély a visszatérésre, mert azok, akik saját akaratukból hazatértek, egy évtizede rettegésben élnek” - jelentette ki Besszik Cerediani, a menekültügyekért felelős grúz miniszterhelyettes. „Ha visszatérünk Abháziába, nem akarom, hogy akár egy ember is meghaljon” - mondja Lali. Szomszédai egyetértenek vele, emlékeztetnek az abház szomszédaikkal való „kitűnő” kapcsolatokra, .a vegyes házasságokra, egymás családjának kölcsönös megmentésére. Lali nagy reményeket fűz a nemzetközi szervezetekhez, valamint az Európai Unióhoz, amelyhez véleménye szerint Grúziának „mindenképpen csatlakoznia kell, hogy elkerüljék a káoszt”. „Az emberek sokat várnak attól, hogy egy európai integráció segít megoldani számos gondot, és nagyobb védelmet érezhetnek” - vélekedik Julija Haracsvili, a menekült nők szövetségének vezetője. Ezt a civil szervezetet német egyházak finanszírozzák az EU bizottságával együtt. „Azt gondolom, hogy konfliktusunkat már régen elfelejtették Európában, mert annyi minden történt azóta és sokkal közelebb” - mondja, utalva a délszláv háborúkra. „Nem is beszélve az afganisztáni, iraki és szudáni szörnyű eseményekről” - teszi hozzá. „De európai konfliktusról van szó, olyan helyzetről, amelynek hatása van Eürópára, még akkor is, ha egyelőre nemigen értik” - mondja az egykori fizikusnő. KOMMENTÁR wmmwmmmmmmmmM&mmimmmmmmMmmmmmmiimmmm Bűn. És bűnhődés? CZAJL1K KATALIN Pavol Paška indoklása, miért nem vonja le a kellő következményeket az aláírás-hamisító Ján Slota és Rafael Rafaj ellen, teljesen abszurd. Pont olyan, mint Csáky Pálé, aki azzal zárta le a lisszaboni botrány munkacím alatt futó ügyet, hogy az érintettek megbeszélték egymás közt a dolgokat, és többet nem nyilatkoznak róla. Pavol Paška nem a szemének, hanem Ján Slotának és Rafael Ra- fajnak hisz. Ők azt állítják, nem volt semmiféle aláírás-hamisítás és Slota végig a parlamentben tartózkodott. A videofelvételek ennek pont az ellenkezőjét bizonyítják. Paškát ez azonban nem érdekli, mert ha Slota és Rafaj bűnös volna, nyilvánvalóan töredelmesen bevallaná. Sokban hasonlít ez az eset ahhoz, hogyan menedzselte le az MKP vezetősége a párt történetének talán legnagyobb botrányát, amikor a pártelnök állításai ellentmondásba kerültek a volt elnök és az elnökhelyettes kijelentéseivel. A majd egyhetes nyilatkozatháború után a fiúk elvonultak, és zárt ajtók mögött azt mondták: spongyát rá, úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Mindkét esetről elmondható, hogy a következtetés merő ellentétben áll a józan ésszel és az ember természetes igazságérzetével, hiszen a „tettesek” mindkét esetben a nyilvánosság szeme láttára követték el bűnüket (az MKP-nál még annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a nyilvánosság a mai napig nem tudja pontosan, melyik fél nem mondott igazat). Persze, Slota és Rafaj bűne annyival súlyosabb, hogy anyagi vonzata is van, hiszen következtében valaki jogtalanul jutott állami pénzhez (Slota a fizetéséhez). Ez azonban elhanyagolható ahhoz az erkölcsi kárhoz képest, amit a két képviselő magatartásával és Pavol Paška házelnök, valamint a bűnüldöző szervek tétlenségükkel okoztak. Hiszen ha a politikusok büntetlenül hanyagolhatják el kötelességeiket és büntetlenül hazudhatnak, csalhatnak, milyen jogon várható el az átlagpolgártól, hogy betartsa a jogi és erkölcsi szabályokat? Ha az MKP frontemberei a nyilvánosság előtt egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesznek, utána pedig minden magyarázat nélkül „túllépnek” az ügyön, hogyan várható el, hogy a választók ezek után bármiben is komolyan vegyék a szavaikat? A hazai politikai élet egyik legnagyobb rákfenéje, hogy a „bűnök” következmények nélkül maradnak, ami sajnos a teljes politikai palettára - kormány- és ellenzéki oldalra is - érvényes. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy ezt az állapotot el kell fogadnunk. Mert akkor a magunk módján mi is bűnösökké válunk. JEGYZET Ott, ahol a Štúr siet beléje GRENDELÁGOTA Gyerekkoromban két dolog tudott mérhetetlenül földühíteni. Az egyik, ha a magyarországi ismerősök és ismeretlenek fel- sikoltottakmeglepetésükben: hogy ti milyen szépen beszéltek magyarul! A másik, ha a magyarországi ismerősök és isme- retleneklekicsinylő pillantásokat vetve ránk imigyen szóltak: azért ti nem tudtok olyan szépen magyarul. Hogy milyen szépen, azt nem árulták el, gondolom, a pestiek például arra gondolhattak, nem nyafogunk, nem húzzuk el a végtelenségig a szavak végét, és szókincstárunkból hiányoznak bizonyos pesti kifejezések-később tudtam meg, hogy ez a szleng, s ezt bizony nem tanultuk meg itthon, csakakkorkezdettránkra- gadni, amikor a tévé kártékony sugárzása miatt határon túlra is átkerült. Nem tudom az idejét, mikor tudatosítottam, nem csoda, hogy csodálkoztak, akinek nem volt rokona, annyit tudott, hogy Magyarországgal északon Cseszkó határos, s ott csehek él- nek, tehát mi, akikmég hidak is voltunk (hídemberek! ?), micsoda idők, micsoda megtiszteltető szerepek, cseheknekszámítottunk. Aztán, egy havasesős novemberi napon beköszöntött a demokrácia. Nem sokkal később ennek csaknem logikus következményeként elkezdődött az intenzív felvidékezés, triano- nozás, meg a mindent visszá- zás. Mi maradtunk a helyünkön, a határok is, csak határo- zottabbak lettek Csehország és Szlovákia közt, miután a kötőjelet kiebrudalták a testvérnemzetek közül. Mi innen Budapestre jártunk, ők onnan Bra- tislavába (sic! nemBratyiszla- vába), szlovák honfitársaink innen Budapešťre, pujkakakašt pediglen Debrecínből szállítottak maguknak, talán Päťkostolieba nem látogattak el, az túlságosan délre szakadt, de volt rábozás is. Ők, mármint a szlovák honfitársak ezt úgy vették, hogy Wien is Viedeň, London pedig Londín, ráadásul Budapešťet ők építették. Nem lett volna ezzel semmi gond, a magyar ember is például Bécs- be jár, meg Koppenhágába, Brüsszelbe és nem Bruxelless- be vagy Párizsba és nem Parisba. így van ez rendjén, sőt esetenként azon se tessünk csodálkozni, ha a nyugat-európaiak (az amerikaiakról már ne is beszéljünk), egyszerűen lebu- karestezik Budapestet. Ők eddig teijednek. De meddig terjed az őshonos magyarok tájékozottsága? Nem kell izgulni, nem veszélyezteti még a parányi Magyarország méreteit sem. Riport, benne egy riportkirálynő a királyi tévében. Izgalmas téma: hogyan marad le Magyarország gazdasága, hogyan települnek át a magyarországi vállalkozók Szlovákiába, s főleg miért. Hogy hova? Nem, nem Párkányba, hanem természetesen Šturovóba. így. Végig, egész riporton át. Gondolom, a riporternek a Párkány legföljebb az ablakszegélyt asszociálja, Štúrovo meg Šaňo Petrovičot, akinek a versében szerepel az „ott, ahol a Štúr siet beléje”. (Ha a hölgy igazán szeretné az édesanyját, megidézhetné Petőfit: „bár maradtam volna benne végig”.)
